Suigetsu vonakodva, de elengedte a csapdájában lévő állatot. Víz formájában hullott le a földre, majd nyomban emberi alakjában jelent meg a mestere előtt. Aztán félmosolyra húzta a száját, amint meglátta, hogy a teknőst óriási kígyó tartja halálos szorítása alatt. A győzelmükben már akkor biztos volt, mikor még el sem kezdték a támadást.
Utakata is hátrafordult, majd nyugodt hangon azt mondta: „Sasuke akcióba lendült.” Ekkor hatalmas lökéshullám söpört végig a birodalmon. A két férfi mozdulatlanul állt, csak a hajukat és a ruhájukat tépdelte meg a szél. Shukaku teljes formájában volt jelen, amikor homokkal körbefogta ellenségeit. A buborékhasználó teljes nyugalommal nézett fel az egyfarkúra. Világosbarna szemeiben a félelem szikráját sem lehetett fellelni.
- Csillapodj le Shukaku. Ha elárulod a saját népedet, akkor én magam foglak megölni.
Az egyfarkú démonnak összeszűkültek citromsárga szemei.
- Ti árultatok el engem azzal, hogy egy angyalba pecsételtetek! Senkiben sem bízhatok! De mivel láttam, hogy Gaara is egész végig hasonlóan szenvedett, mint én, megszántam. A szavamat adtam neki, hogy a népének megmaradt tagjait megvédem.
Suigetsu felröhögött, olyannyira nem bírta abbahagyni a nevetést, hogy már a hasát fogta. A démonok nem ismertek könyörületet. Egyedül azzal tudta magyarázni Shukaku ostoba beszédét, hogy túl sokáig lakott egy angyalban. Az idő ellágyította.
Utakata figyelmeztetőn nézett tanítványára, aki vette a lapot.
*
Temari a férjének nyújtott támaszt, aki törött lábbal bicegett. A menedékhelyekhez sietett, hogy mihamarabb biztonságban tudhassa Shikamarut. A férfi bár makacskodott, hogy erre nincs idő, hiszen segíteniük kell a lakosságnak, de a szőke hajú amazon hallani sem akarta ezt a zagyvaságot. A Nara férfi most nem volt olyan formában, hogy neki álljon hősködni. Hálát adott az égnek, amiért eddig nem vették észre őket a démonok.
A menedékhelyet elérve Kankuro rohant oda hozzájuk. A ruhája megviselt volt, a kezén horzsolásokat lehetett látni. Sokakat megmentett és vitt biztonságos helyre. Tudta, hogy veszélyes, mégis kockáztatott, hiszen ez volt az ő faladata. Nem hagyhatta figyelmen kívül a többi angyalt, akik a démonok prédájának számítottak.
- Végre, itt vagytok… Kezdtem a legrosszabbra gondolni…
- Nem adjuk olyan könnyen az életünket. Bár nem úsztam meg sebesülés nélkül.
Temari megkönnyebbülten sóhajtott fel. Egyszer egy tizenegy éves kislány szalad oda hozzájuk sírva. Az arcát beletemette az édesanyjába. Temari mosolyogva megsimogatta a szőke kislánya fejét, és magához ölelte.
- Neked aztán lehet beszélni Mayumi. – mondja egy 19 éves fiú, aki zsebre dugott kézzel ment a kislány után.
A fiú felkötve hordta fekete haját. Zöld szemeiből értelem és felelősség lobogott győzelmi zászlóként. A szőke hajú kislány a bátyjához fordult és kinyújtotta rá a nyelvét. Világos barna szemei még mindig csillogtak a könnyektől.
- Idegesítő vagy Mayumi… minden nő idegesítő. Apa, egyszer elmagyarázhatnád, hogy anya mivel vett rá téged arra, hogy elvedd. A nőkkel csak a baj. Sok esetben meg sem lehet érteni őket.
Temari veszedelmes pillantást vetett a fiára. Méregzöld szemei szikrákat szórtak. Shikamaru óvatosan elhátrált a házisárkányától.
~ Tadashi az ég szerelmére, fogd már be. Anyád engem fog kiherélni. He, he, he bár én is sokáig így voltam a nőkkel. Pont egy olyan nőt sikerült kifogom, aki szinte ugyanolyan, mint az anyám.~
Ekkor Shikamaru észrevette a tetőn a kicsiny sárgás-barna madarakat, akik nyugodtan gubbasztottak. Ez a madárfáj nem található meg itt ebben a trópusi birodalomba. A madarak minden kiabálás és csatározások látvány higgadtan ültek. Csöppet sem féltek, ami nagyon meglepő.
- Jobb lesz, ha bementek. Ezek a madarak az ellenséget szolgálják.
- Ugyan, ezek csak madarak. Biztos azért nem repülnek el, mert itt biztonságban vannak. – mondta Kankuro, mikor az őket kukkoló állatokra nézett a tetőn.
Temari a háta mögé bújtatta a kislányát, és előkapta a legyezőjét. Egyszer csak suhintott vele a lebegőbe, és az óriási szél szétszabdalta a romokat. A szélben fehér párduc morgását lehetett hallani, ami karmaival szántotta fel a környéket. Valamelyik rom mögül fel, majd feléjük ugrott egy férfi. A narancssárga hajú magas férfi, körbenézett a családon. Kankuro megmozdította a középső és a mutatóujját, és két fegyverekben bővelkedő báb repült a démon felé. Az egyik báb szájából mérges gőz távozott.
Eközben Ino a kinti hangokat hallva kirohant a rejtekhelyről. Kankuro ujjai folyamatosan mozogtak olyan könnyedséggel, mintha zongorán játszott volna. Temari besegített az öccsének és szélpengéket küldött a démon felé, aki ügyesen kikerülte őket. Shikamaru jelezte a fiának, hogy segítsen neki megtéveszteni az ellenséget. A két Nara férfi egyszerre támadt az árnyékukkal. Ám, amikor majdnem elérték, Juugo karja átalakult és rakétaként repült a menedékhelynek. Be akarta omlasztani, hogy a túlélők bent rekedjenek. Ino készen állt arra, hogy megszállja a testét, amikor egy óriáskígyó farka kettézúzta a menedéket. A hosszú, szőke hajú nő kivágódott a bejáraton, hogy mentse magát. A földet súrolta testével, és mikor megállt, mérgesen meredt arra a helyre, ahol a palota állt. A teknős lenyugodva pihent a kígyó szorítása között.
~ Ez hogy lehet? Kettő kígyó tartja ostrom alatt a várost? Ilyen messziről még nem próbáltam, de hinnem kell abban, hogy sikerül… Elfoglalom a csúszómászó testét, hogy elkergessem a másikat. Fúj! Undorító, hogy egy kígyó testét szállom meg!~ - gondolta Ino, mikor a lelke elhagyta a testét.
Az üres teste a földön hevert, ami áldozattá tette. Juugo szörnykarjával készült lesújtani rá. Már csak hajszál választotta el, hogy a végzetes csapásra sor kerüljön, amikor hirtelen feltört a föld alól egy báb. A báb vashátát felcsapta, így akadályozva meg a vérrontást. Igaz a démon áttört rajta, de nem tudta véghezvinni aljas tervét. Kakuro ott termett az ájul nőnél, felkapta, és rögtön elugrott vele.
~ Ez az ostoba liba!~
A kígyó porig rombolta a menedéket, minden bent lévőt maga alá temetve. Egyszer csak egy részen elkezdtek mozogni a kisebb-nagyobb törmelékek. A szűk rések közül porszemek szállingóztak ki, mire végül előtört a homokgejzír. A gejzír tetején egy 12 éves rövid, vörös hajú kislány jelent meg. Kék szeme könnyes volt. Az arcán lévő szeplők összekeveredtek a vérpettyekkel. A homok belsejéből kéz nőtt ki, amiben egy halott nő volt.
Temari szomorúan nézte a nőt, aki nem volt más, mint Matsuri. A kislány keservesen sírt, gyászolva az édesanyját. A kígyó azonnal megtámadta a kislányt. Lecsapta a homokról, hogy zuhanás közbe tudja bekebelezni prédáját. Szét tátotta hatalmas száját, amelyben két hatalmas méregfog hegyesedett, mint a tű. Ám a másik óriáskígyó megakadályozta eme tervét. A két állat egymásnak esett. Temari felpattant a legyezőjére, ami felrepítette a levegőbe, és elkapta a vörös hajú kislányt.
- Rosszul láttok vagy tényleg egymás ellen fordult ez a két kukac?
- Szép munka, Ino. – mondta elismerő mosoly kíséretével Shikamaru.
Kankuro elismerően pillantott le a karjába fekvő nőre, akinek a hasán váratlanul két apró szúrásnyom jelent meg.
A magas égbolton egyszer csak megjelent a semmiből Sasuke, aki villámgyorsan termett az állatkája fején. A megszállt kígyó szemei a leghatalmasabb démonra szegeződött.
- Hm. Gyenge próbálkozás. – mondta Sasuke, mikor vörösen izzó jobb szemével az irányítása alá vonta a kígyót. Bal szemében végleg felélesztette a Rinnagant, amire ezelőtt semelyik démon nem volt képes. Ő az egyedüli démon, aki egyszerre képes használni a két legerősebb hatalmat. Ino rögtön elhagyta a csúszómászó testét és visszatért a sajátjába. Ijedten sikoltott fel, miközben egész teste úgy remegett, mint a kocsonya. Összeszorította a fogait, és kezét a hasához tette. A kezét zöld fény lengte körül, amivel kezdte megállítani a méreg továbbterjedését.
- Mi az, Ino? –kérdezi Kankuro, miközben a két kígyót tartja szemmel.
- Szörnyeteg… Ilyen gonosz, rémisztő démonnal még nem találkoztam… amint belenéztem a Sharinganos szemébe, átéltem, hogy meghalok.
Shikamaru homlokáról legördült egy verejtékcsepp. Eddig még soha nem tapasztalta azt, hogy bármelyik démon teljesen szabadjára engedje a hatalmát. Meg van győződve arról, hogy nem akárki csatlakozott a háborúba. Temari a két kislányt ölelte szorosan magához, akik kétségbeesetten sírtak. A gyerekeknek nem tett jót, hogy ennyi holtat és vérrontást láttak fél nap alatt.
Juugo tiszteletteljesen lehajtotta a fejét, és csak annyit mondott: „Sasuke-sama.” Az összes angyal arcára rémület ült ki. Hamar közöttük termett az Uchiha, aki veszedelmes tekintettel nézett végig rajtuk.
~Szóval ő lenne Uchiha Sasuke… A szóbeszédek melyek leírást adtak róla nem hazudtak. Kevés angyal látta, akik látták, azok is nyomtalanul eltűntek… csak a kaminari angyalok élték túl vele a találkozást. ~ gondolta Shikamaru a földön ülve, miközben törött lábát fogta.
- Furcsálltam, hogy ilyen sokáig elmaradtok. Ráadásul túlélőket is hagytatok… magyarázatot követelek Juugo!
- Végrehajtottuk a küldetést. Most már csak ezekkel kell végeznem.
Még három démon jelent meg, akik tiszteletük jeléül fejet hajtottak a vezetőjüknek.
- Suigetsu, végeztél vele? – kérdezi Sasuke, mikor kezét a lila kötélszerű övére tette.
- Persze. Végeztem Gaarával.
Az angyalok hitetlenkedve néztek egymásra. Az Uchiha jelzett Suigetsunak, hogy mutassa meg ennek a bizonyítékát. A szürke hajú férfi mutatóujjával felmutatott. Gaara holtteste egy buborékban volt. Utakata csettintett, mire az átlátszó gömb kipukkadt. Az élettelen test lezuhant Sasuke lába elé, aki lepillantott rá, majd hátat fordított az angyaloknak.
- Végezzetek velük. –adta ki parancsba.
De akkor elément az egyfarkú démon. Az Uchiha figyelemre sem méltatta.
- Sasuke-sama, kíméld meg az életüket.
- Elfelejtetted, hogy kivel beszélsz Shukaku! – mondja dühösen Sasuke, mikor fekete tűzével borította el a barna színű lény testét.
Ekkor a vörös hajú kislány kitört nénikéje öleléséből, és odaakart szaladni az Uchihához. Tayuya a vezetője mögött termett, és ellökte a taknyost. A rózsaszín hajú mellett termett, és a földbe tapossa a kislányt.
- Fujiko! Hé, te ribanc enged el! Ő csak egy kislány! – kiabálta Temari, aki azonnal a gyerek segítségére akart rohanni, de útját állják.
- Sasuke-sama… nagyuram… könyörgök, hagyj életben minket. – könyörögte sírva Fujiko.
Az Uchiha elengedte a füle mellett a kislány könyörgését. Shikamaru nagyot sóhajtott, és csak annyit mondott: „Sakura”. Erre Sasuke megtorpant és vérszomjasan nézett vissza a stratégára. Ino kérdően nézett a Narára.
- Apa, ki az a Sakura? – kérdezi Mayumi, mikor az apjához szaladt biztonságot keresve.
- Egy gyönyörű nő, akinek az életét percek alatt tönkretették…
Temari és Ino gyilkos pillantást vetett a férfira. A nők nem viselik jól, ha más nőket dicsérnek helyettük. Shikamaru elnézést kérően emelte fel a kezét. Neki a felesége a leggyönyörűbb nő… az előbbit is csak azért mondta, hogy felhívja magára az Uchiha figyelmét. Reménykedett benne, hogy ezzel elérhet valamit. Elvégre a férfiak nagyon sok mindenre hajlandók az asszonyukért.
Mayumi könnyes világosbarna szemeibe kíváncsiság ragyogott fel. Szipogva dörzsölte le az arcáról a könnyeket.
- Jé, hogyan?
A Nara férfi mosolyt erőltetett az arcára, és kezét a kislánya szőke feje búbjára tette.
- Felajánlották áldozatnak… - mondja Shikamaru mikor bűntudatosan lesütötte a szemeit.
Sasuke különböző erejű szemei vérszomjasan összeszűkültek. Az egyfarkú testén a fekete tűz lángjai a magasba lobbantak. Szerencsétlen állat a földre rogyott, és nyüszített a fájdalomtól. Tayuya felrántotta a vörös hajú, szeplős kislányt, majd meg jelent a vezetője mellett. Démoni fuvoláját a gyerek torkához szorította, aki kapkodva kezdte a levegőt. A rózsaszín hajú nő halkan mondott valamit a sötét hajú férfinak, aki erre dühösen a stratégánál termett, és villámokkal szikrázó kardjával átdöfte annak vállát. Shikamaru fogcsikorgatva tartotta vissza az ordítását. A szőke hajú kislány ijedten huppant fenékre.
- Ne merd még egyszer a nevét a szádra venni!
- Erőszakkal elvetted az ártatlanságát és teherbe ejtetted… Yagura elmondta, hogy megszülte a gyerekedet…
~A csókának vége.~ gondolta Tayuya, mikor egyre jobban a kislány torkához nyomta fuvoláját.
- Honnan veszed, hogy erőszakkal tettem magamévá? Ellenkezés nélkül nekem adta magát. – mondta Sasuke önelégülten.
Ezt hallva mindenkiben meghűlt a vér. Sasuke visszaemlékezett arra a napra, amely örökre megváltoztatta az életét.
***
A szobában Sasuke már nem tudta magát türtőztetni. Magához rántotta a rémült Sakurát, gyakorlott kezeivel se perc alatt levetkőztette, majd az ágyra lökte. A remegő lágy felé emelkedett, aki nem mert a szemeibe nézni. Gyanakodva összehúzta a szemöldökét, miközben szétterpesztette az alatt fekvő angyal lábait. Mereven felálló hímvesszőjét durván a szűk járatba dugta.
- Ahhhhhhh!!!!
Az Uchiha elégedetten nyögött fel, mikor átszakította a szűzhártyát.
A kíméletlen behatolástól eleredtek Sakura könnyei. Rettenetesen fájt neki, mert Sasuke erőseket lökött rajta. Nem bánt vele finoman. Mégis a bátorságát összeszedve lágyan megcsókolta a szerelmét. Karjaival átölelte a nyakát, és belenézett a sötét szempárba.
Sasuke a smaragdzöld szemekbe nézett, miközben kezét az angyal nő testén járatta.
***
Halványan elmosolyodott az emléktől, majd kirántotta a kardját a stratéga vállából. S azonnal lendítette tovább, hogy lecsapja a sérült fejét. Mikor váratlanul homokgumó rejtette belsejébe a bicebócát. Sasuke gyilkos pillantást vetett a nyüszítő egyfarkú lényre. A fekete tűz teljesen bekebelezte szegény állatott, aki fájdalmas üvöltését hallatott, majd néma csent lett. A fekete lángok csillapodni kezdtek, ahogy a döglött állat teste belemélyedt a földbe.
- Meg-megölte… a saját szolgálóját megölte… - dadogta Kankuro, miközben a lábai akaratlanul elkezdtek remegni.
A homokgumó szétfolyt, úgy pergett le a földre, mint a homokórában a homok. Temari kihasználva az alkalmat egy szél hullámmal maga mellé rendelte a férjét.
Az Uchiha arcán veszedelmes mosoly jelent, és nyomban az összes angyal a földre rogyott. Az egész testük remegett a monumentális démoni erőt érzékelve. Még hű társain is észre lehetett venni a félelmet. Shikamaru felnézett a démonok leghatalmasabbikjára.
~Soha nem találkoztam ilyen hatalmas démoni erővel… ~ Azt pletykálják, hogy Uchiha Sasuke ereje megerősödött… Mit műveltél magaddal? Sakura életben van még?
- Közöd?
Sasuke a kezével jelzett Tayuyának, hogy végezzen a poronttyal. Majd váratlanul eltűnt. A bénult angyalok rögtön könnyebben tudtak mozogni, amint eltűnt az Uchiha, de még így se voltak biztonságban. Sasuke csatlósai még ott voltak, és árgus szemekkel figyelték őket.
Suigetsu bosszankodva félre húzta a száját, és a földre köpött. Csupán a jelenlévő démonok sejthették, hogy a vezetőjük miért távozhatott ilyen gyorsan. Ezért nekik sem volt maradásra okuk, szinte egyszerre tűntek el. Tayuya maradt utoljára, aki elengedte a fuldokló kislányt, majd hátat fordított az angyaloknak, és csak annyit mondott: „Most az egyszer megmenekültetek, de legközelebb nem lesz ilyen szerencsétek!”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Remélem:D