Shizuka a régi berendezésű fürdőszobában készült a fürdéshez. A törölközőjét maga köré tekerte, miközben a tükörben nézte öregedő arcát. Már tele volt szarkalábakkal, amiket vastag sminkkel próbált rejteni. Ahogy a sminklemosóval távolította el a több rétegben magára kent alapozót és sminket, egyre jobban látta csúnya, megviselt arcát. Öregedő kezének látványától is a rosszullét kerülgette. 
- „Nyomorult bányarém!” – csengett a fülébe a pimasz húga sértett hangja. 
Mérgében összeráncolta a homlokát, amitől egyre több ránca láthatóvá vált. 
- Átkozottak! - kiáltott fel Shizuka. A kezébe kapta a szappantartót és a tükörhöz vágta, ami teljesen megrepedt. – Egész életemben azt kellett hallgatnom, hogy milyen gyönyörű húgaim vannak, miközben engem figyelemre sem méltattak. – tört ki zokogásban Shizuka, amikor leereszkedett a régi nyöszörgő parkettára és felhúzta a lábait. 
- Mindkettőtöket gyűlöllek! Drágán meg fogtok fizetni azokért a megalázásokért, melyeket miattatok kellett elviselnem!

***

Egy őszi napon egy tizenkilenc éves lány szaladt végig vidáman a hatalmas ház folyosóin. Késésben volt szokás szerint. Sötétbarna rövid haja a nagy rohanásban összekócolódott. A frufruja csaknem belelógott sötét szemeibe. Hosszú khakizöld szoknyát viselt fekete hosszúujjú pólóval. Fekete balerina cipőjének a kopogását lehetett hallani a fadeszkákon, ahogy szaladt. A szolgálólányok mind sietve ugrottak el előle, és mérgesen néztek utána. 
~ Végre itt az idő. Újra találkozhatok Fugakuval.~
Berontott a könyvtárszobába, ahol a szülei neheztelő tekintete fogatta. A tizenöt éves Fujiko hangosan felkacagatott és azt mondta: „Most alapos fejmosást fogsz kapni.” Shizuka mérges pillantást vetett az idegesítő hugára, majd az anyjára pillantott, akinek mézszőkére szívatott haja volt. Szürke egyszerű ruhát viselt, aminek a dekoltázsánál és az ujjainál fekete csipkék voltak díszítésül. Fekete legyezőjét az ölében fogta, miközben egyenes tartással ült az apjuk mellett a kis ülőpárnán. Fujiko kacagva a mellette ülő nővére fülébe súgott valamit, miközben az a könyvét olvasta. Az olvasó tizennyolc éves leány sötét szemeit a húgára emelte és elmosolyodott. Ő volt a három testvér közül a legszótlanabb és a legszebb. Hosszú fekete haja a fenekéig ért, és amikor a nap fénye vagy a lámpa fénye rásütött, olyan hatást keltett, mintha csillogna. Szűk fekete nadrágot viselt, szűk rózsaszín garbós nyakú toppal, és magassarkú cipővel. 
- Fugaku hamarosan megérkezik, készülj fel a fogadására Shizuka. Muszáj elnyerned a tetszését! Világos voltam? – ordította Gyou, aki barna nadrágot viselt fehér kötött pulcsival. 
- Hahaha, Shizuka szerelmes! Ízlésficama lehet annak az alaknak, ha egy ilyen csúnyaság tetszik neki! 
- Fujiko ne beszélj így a nővéreddel. – szólt rá az anyja a legkisebbik leányára. 
Mikoto visszatért a könyve társaságához, amikor arra eszmélt, hogy az anyja figyeli őt. Sóhajtott, majd a könyvjelzőjét betette ahhoz az oldalhoz, ahol tartott és becsukta a könyvet. 
- Hallgatlak, anya. 
- Mikoto kérlek, ez egyszer ne vonulj külön a társaságtól. Ki kell használnod a szépségedet, ameddig fiatal vagy.
Mikoto engedelmes bólintott, felállt az ülőpárnáról, és kiment a szobából.

*

A retteget kísértetház előtt egy kék, két személyes Volvo fékezett le, ami után vastag porfelhő keletkezett. A sötétített ablaküveg elrejtette a vezető karizmatikus alakját. Egyszer csak kitárult a kocsi ajtaja és egy magas, barna hajú férfi szállt ki belőle, aki telefonált. Farmernadrágot viselt és kabátot. A nyaka köré szürke sál volt tekerve, ami illett szürke fekete mintájú pulcsijához. A márkás karóráját nézte, ami pontosan mutatta az időt. 
- Istenem, azt a agyalágyult csúfságot nem tudom lekoptatni magamról. Olyan, mint egy hűséges kis pincsi kutya, aki pitizik, ha azt parancsolom neki. Azon sem döbbennék meg, ha öregkorában macskás nő lenne. Hahahaha! Most leteszem, mert le kell koptatnom végérvényesen magamról a varangyos békát. – a férfi kinyomta a telefont és a kabátja zsebébe csúsztatta. 
Odalépett a kapuhoz és megnyomta a csengőt. A kapu kinyílt és egyenes út vezetett a bejárati ajtóig. Fugaku kemény arcvonásokkal haladt végig a járdán, amikor a ház úrnője ment ki üdvözölni legkisebb kislányával. A férfi, ahogy egyre közelebb ért, látta a csúnyácska asszonyság merev, kőszoborhoz hasonlító arcát. Ez a nő soha nem volt képes mosolyogni. Alaktalan deszka alakja volt, egyedül a szemei voltak különlegesek. Egy könyvtárosra emlékeztette Fugakut, aki eléggé vonakodva csókolt az asszonyságnak kezet. 
~ Mibe keveredtem? ~
- Jé, milyen jóképű vagy. A nővéremnek esélye sincs nálad… - mondta gonoszul mosolyogva Fujiko, aki megragadta a férfi kezét és befelé kezdte húzni. 
Fugaku egyre ingerültebb lett, és morcosan engedte a kicsi búgócsigának, hogy bekísérje a házba. A házban egy kellemes zongorajáték ütötte meg a fülét, amit bármeddig elhallgatott volna. A szomszéd szobából jött ez a mennyei dallam, ami melegséggel töltötte el a szívét. Az előszobában régi japán festett képek díszelegtek és a szekrényen füstölgő égett. 
- Kérlek, ne haragudj a hangzavarért. Mi már megszoktuk, de téged egy idő után idegesíteni fog. A lányom kicsit különc, és nem nagyon szereti a társasági életet. 
Fugakut hatalmába kerítette a kíváncsiság és minden illemről megfeledkezve odalépett az ajtóhoz és elhúzta azt. Mikor az ajtó nem rejtette tovább a szobát, megpillanthatta a gyönyörű, zongorázó lányt, aki sötét szemeivel egyenesen ránézett és elhibázott egy billentyű leütést. Azonnal felpattant a székről és lesütötte a szemét, majd a fejét lehajtva halkan köszöntötte a férfit. Kilépett a zongora mellől a kottafüzetével, egyenesen a szekrényhez ment és feltette a füzetet a szekrényre. Ahogy elegáns lépteivel sétált, Fugakunak bőven volt alkalma többször alaposan végignézni a gyönyörű lány törékeny, formás testét. 
- Bájos teremtés, nemigaz Fugaku? – kérdezte büszkén az asszonyság. 
- Valóban. 
Mikoto zavarában kerülte a férfi tekintetét, aki többször is rásandított. Az ebédnél a főhelyen Gyou ült, a felesége közvetlenül mellette. A másik főhelyet Fugaku foglalta el, akinek két oldalán a két idősebb nővér ült. Mikoto szótlanul ült a férfi mellett, és amikor az asztalra tette a kezét, az Uchiha erős kezével megérintette. Az érintéstől Mikoto elpirult és lesütötte a szemét. Shizuka látta mindezt és mérhetetlen féltékenység tört rá. A desszertre várva Fujiko egyáltalán nem zavartatva magát megkérdezte: „Fugaku-nisan, sok embert tettél el láb alól? Hahaha apa egyenesen retteg tőled.” Gyou ráordított a kisebbik lányára, aki megszeppent ijedtében. Az apja fenyegető hangjába mindig beleborzongott. Fugaku gúnyos mosolyra húzta a száját, majd azt mondta: „Igen, különösen a minden lében kanál embereket teszem el láb alól, akik nem tudják befogni a pofájukat.” 

- Pont olyan vagy, ahogy a szóbeszéd tartja. Hogy szolgál apád egészsége? 
- Köszönöm a kérdését öreg, apám majd kicsattan az egészségtől. Azt üzeni, hogy kapd össze magad, mert egyre többször hanyagul végzed el a munkádat. 
Gyou arca megkeményedett és szája egyenes vonallá húzódott. A kezével összeszorította a szalvétáját. 
~Nyomorult Hidetsugu! Egy jelentéktelen sakkfiguraként kezelsz!~ 
A szolgálólányok behozták a desszertet, ami házi készítésű eszterházi torta volt. A ház úrnője büszkén dicsekedett, hogy Mikoto saját kezűleg készítette.

***

Ebéd után Mikoto kiment a teraszra cigizni, de amikor elhúzta a tolóajtót meglátta, hogy az Uchiha a faoszlopnak támaszkodva cigizik. A sötét hajú lány legszívesebben nyomban visszafordult volna, de nem tehette meg. Ezért kihúzta magát és elegáns léptekkel a terasz másik oldalába sétált. Az öngyújtójából kifogyott a gáz, ezért akárhányszor is próbálta, nem tudta megnyújtani a cigijét. Fugaku önelégülten, halványan elmosolyodott  és odament a lányhoz. Nem mondott semmit, csak megragadta Mikoto kezét és meggyújtotta a cigaretta szálat. Mikoto elvörösödve húzta el a kezét és oldalra fordult. 
- Félsz tőlem, Mikoto?
- Félnem kéne? 
Fugaku jóízűen elnevette magát. Sejtelme sem volt, mikor nevetett ilyen jót utoljára. Megragadta a törékeny kismadárkát, szembefordította magával és vadul megcsókolta. Mikoto lefagyott és sötét szemei elkerekedtek. Érezte, ahogy a barna hajú férfi egyre erősebben fogja, miközben a nyelvét erőszakosan áttuszkolta a szájába.
Egyszer csak Fugaku azt vette észre, hogy a fogva tartott szépség egész teste remegni kezd. Elhúzódott tőle, és lágyan megcsókolta a kezét. 
- Hagyj! Mit képzelsz magadról? Shizukának udvarolsz, erre kikezdesz velem?
A barna hajú férfi megint elnevette magát, és azt mondta: „A csúnya lányok nem az eseteim kiscsillag. Kedvemre valóbbak az olyan ártatlan kislányok, mint amilyen te vagy.” Fugaku miközben ezt közölte a lánnyal, csábítóan végighúzta a kezét egy nagyobb sötétebb hajtincsén. 
- Csak játszadozol a nővérem érzéseivel… Hogy higgyem el neked azt, hogy tetszem neked? 
- Tegyél próbára. Bevezetlek a szerelem örömeibe… Olyan gyönyörben foglak részesíteni, amit el se fogsz hinni. Csak add át magad nekem teljesen. 
Mikoto kérdően felhúzta a szemöldökét, mivel eleinte nem esett le neki, mire céloz a sármos férfi. Pár percbe tellett neki, mire rájött és fülig pirult. Fugaku elégedetten végigmérte a lányt, majd újból megcsókolta. Ekkor egy összetört szívű lány hangját hallották meg: „Mi ez? Hogy árulhattál el Mikoto?! Folyton a te árnyékodban éltem, erre még azt a férfit is elveszed tőlem, akit szeretek?!” 
Mikotonak nagy bűntudata támadt és letörölte a vad csók mámoros ízét. Az Uchiha magához rántotta a sötét hajú lányt és azt mondta: „Soha nem volt esélyed nálam, te hülye tyúk. Viszont a húgod kívánatos a számomra…” 
- Csöndet, ne merd tovább folytatni Fugaku! – ordította mérgesen Gyou, aki előrántotta a szamuráj kardját és támadó állást vett fel. – Azt hiszed, eltűröm, hogy így beszélj a lányommal?! 
- Tedd le az a piszkafát öreg, vagy a holnap reggelt nem éled meg. 
Gyou harci kiáltással rontott a férfinak, de váratlan dolog történt. Mikoto kitárta a két karját Fugaku előtt, még Shizuka hátulról átölelte az apját. 
- Kérem, ne bántsa apám! – kiáltott fel egyszerre rémülten a két nővér. 
A kopasz férfi a döbbenettől kővé dermedt, majd hosszú pillanat után leeresztette éles szamuráj kardját.
- Láthatod, hogy Mikotónak nincs ellenére az, hogy udvaroljak neki. 
Gyou arca eltorzult a haragtól, majd megfordult megragadta legidősebb lánya kezét, és beiramodott a szobába, és csak azt mondta: „Legyen, de ha a másik lányom érzelmeit is ki mered használnin, a legfőbb ellenségeddé fogok válni!”

***

Shizuka erre az emlékre szorosan a szívéhez szorította a kezét és a könnyei záporesőnként hulltak le az arcáról. 
~ Fugaku, a húgommal soha nem játszadoztál… hűen szeretted. Hűen szerettétek egymást… Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Mivel érdemeltem ki ezt a boldogtalan életet? ~

***

Eközben a ház rejtett alagsorában Sakura ki volt kötözve egy székhez. A száját ronggyal kötötték be, hogy ne sikítozzon, és a szeméről még mindig nem vették le a kötést. Az arcára rászáradt az orrából kifolyt vér. Ütésnyomok is látszódtak babaarcán. Egyszer csak hátrarántotta egy kéz a háját és cibálni kezdte. 
- Te vagy a legfontosabb neki… - hallatszott egy öreg férfihang. – Hahaha, hemzseg a nyakad Sasuke kiszívási nyomaitól. A bosszúm elől nem menekülhet. Könyveld el magadban kislány, hogy hamarosan özvegy leszel. 
Sakura könnyei kifolytak a kötés alól, és makacsul megrázta a fejét. A hümmögését lehetett csak hallani. Keservesen kiáltotta magában: „Sasuke-kun!” 
- Valójában köszönettel tartozom neked. A túlzott féltékenységed miatt sikerült sarokba szorítani az unokámat. 
~ „Könyörgök Istenem add, hogy ne essen semmi baja a férjemnek! ~ 
Az öreg kivette Sakura szájából a rongyot, és utána erősen megrángatta a haját. A fitalan nő felsikított. 
- Eljött az idő, hogy beszélj Sasukéval. Panaszold el neki, hogy bánunk veled. Oh, majd elfelejtettem, azt se felejtsd el neki mondani, hogy ha úgy tartja a kedvem felpofozlak.
- Milyen ember maga? A saját unokáját képes lenne megölni?
- Tündérkém, Sasuke sokkal kegyetlenebb nálam. Arról nem is beszélve, hogy hidegvérrel megölte az unokabátyját. Na, beszélj vele! 
Az öregember tarkón vágta a nőt, akinek előre csuklott feje. Mosolyogva a lány szájához tette a telefont. Sakura sírva azt mondta: „Sasuke-kun, bocsáss meg! Vigyázz, mert a nagyapád meg akar ölni!” Ekkor Gyou felpofozta Sakurát, és a füléhez kapta a telefont. 
- Ha hiányzik neked a feleséged, gyere el érte. Szeretettel várlak. – mondta a volt yakuza vezér, majd megszakította a hívást. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés