Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

55. fejezet

Hosszú kínos csend telepedett a helyiségre. A démonnő mellkasához emelte a kezét, ahogy szaporán vette a levegőt. 
 - Sai több démonba kétséget ébresztett… Elhitette velük, hogy meggyengültél, és nem vagy érdemes a királyi címre. Az, hogy egy angyalnőt tettél asszonyoddá, tovább növelte az egyetértésüket.  Azt javaslom, hogy térj vissza, így szemmel tarthatod a háborgókat.
Sasuke dühösen hátat fordított Tayuyának, miközben minden erejével azon volt, hogy elnyomja a dühét. Felrobbanó dühétől a keze ökölbe szorult, és fekete tűz jelent meg. A rózsaszín hajú démon felpattant, amint a fekete láng pár mini méterre volt az ujjaitól.  
Suigetsu a vezetőjére nézett, akinek vörösen izzó szemei látván riadtan lépett hátra. Az Uchiha nevét távoli vidéken is ismerték, és ha akár egyszer is elhangzott a neve, az egész lakosságnak rémület ült az arcára. Pedig nem is láttak sokan, akkor, amikor tényleg mérhetetlen haragra gerjedt. Ritkán esett meg eddig, de azokban az esetekben nem ismert sem embert, sem istent. A kardforgató kölyökkora óta az oldalán harcolz, és ezért az összes ilyen alkalomnak tanúja volt. Sokáig nem ismerte a félelem szót, de a véres háborúkban megismerte. 
~ Mindig is Hokori to Surut tartottad az otthonodnak. Ha pár évvel ezelőtt lehetőséged lett volna rá, gondolkodás nélkül ott teremtetted volna meg az otthonodat. De a bosszúd miatt hanyagoltad ezt a témát… ma meg Sakura miatt sem akarsz oda menni. Sakura nem bírná ki, csak még jobban legyengülne. ~ - gondolta Suigetsu nadrágja zsebébe dugott kézzel.
~ Rajta Sasuke! Szükségünk van arra, hogy ott legyél! Foglald el végre azt a helyet, ami megillett téged! ~ gondolta Tayuya türelmetlenül fürkészve az Uchihát. 
Egyszer csak a fekete tűz eltűnt, és utána nem sokkal nyílt az ajtó. Sakura lépett be, aki kedves mosolyával üdvözölte a férjét. 
 - Oh, bocsánat, a zavarásért... – mondta Sakura félénken, miközben a haját simogatta zavarába.
 - Mit akarsz? Dolgom van, nem érek most rá. 
Sakura szomorúan lesütötte a szemét. A száját lebiggyesztve próbálta visszafojtani a könnyeit. Az Uchiha most érzékelte, hogy nyersebben szólt a feleségéhez, mint ahogy akarta.  

 

***

Gyorsan elröppent hat hónap, mint vékony ágacskáról a madár. Jócskán téli időszakban jártak, de Hokori to Suruban ezt alig lehetett tapasztalni. Gyakran szállingózott kis pelyhekben a hó, de nem volt képes megmaradni. Ott soha nem fedte le hótakaró a tájat, a csordogáló patakok sem fagytak be. Ez a környezet merőben más volt a többitől. Nappal nyugodalmasabb volt a birodalom, de amikor az éjszaka uralkodott, teljesen felélénkült. Ekkortájt szórakoztak és pihenték ki fáradalmaikat a démonok. Sakura máig nem szokott hozzá az ottani élethez. Legyengült, sokszor az összeesés közelében volt, és már egyszer-kétszer előfordult, hogy a földről kaparták össze. A gyermekei vígan elvoltak, sokkal jobban érezték itt magukat. Elvégre ide tartoztak, ez a hely volt az igazi otthonuk. 
Este a zuhany alatt összekuporodva ült. Az eltelt hónapok magányosan teltek neki, hiszen mindenki levegőnek nézte, mintha nem is létezett volna. A férjét is alig látta, ahányszor kereste, mindig visszaküldték a szobájába, azzal az ürüggyel, hogy nincs ideje vele foglalkozni.

***

Az Uchiha nemrég ért vissza a birodalmába. Az elmúlt pár hónapban egyik helyről a másikra ingázott. Megszaporodtak az angyalok és a démonok közötti csatározások. Ha otthon is tartózkodott, akkor is megbeszéléseken ült a többi nagy hatalmú démonnal. Persze minden egyes megbeszélés helye más-más helyen történt. 
Alig érkezett meg, máris Rin viharzott oda hozzá. A rövid barna hajú nő négyszemközt szeretett volna beszélni az Uchihával, aki intett a fejével, hogy kövesse. A szobában Sasuke a székre vetette magát és hátradőlt. Felkönyökölt az asztalra, és a nőre nézett. 
 - Halljam, mit akarsz? Remélem, Sakura semmiben nem szenvedett hiányt a távollétemben. 
 - Szomorú, és teljesen bezárkózott. És nem árt, ha tudja, hogy nagyon le van gyengülve. Naponta többször kereste magát, de durva hangnemben mindig visszazavarták a szobájában. 
Sasuke az asztalra csapott, majd eltűnt.

 

***

Az Uchiha megjelent a nagy hálószobájukban és körbenézett. Rend és tisztaság uralkodott, és friss virág illatozott a szekrényen. Meghallva a víz csobogó hangját a fürdőszobához indult, ahol meglátta összekuporodott feleségét. A víz hangja elnyomta a sírás hangját. Sasuke elzárta a csapot, majd leguggolt az rózsaszín hajú angyalhoz, és megfogta a vállát. Sakura ijedten kapta fel a fejét, és pirosra kisírt szemekkel nézett a férjére. A boldogságtól átölelte a férfi nyakát, aki rögtön felkapta. Sasuke az ágyon törölgette le az angyal testéről a vizet. Minden mozdulata lágyságról és kedvességről árulkodott. Érezte, ha nyersebben bánna a feleségével, akkor abban a pillanatban darabokra törne lelkileg. Ahogy a kezével hátradobta a rózsaszín hajzuhatagot, láthatóvá váltak a lila foltok rajta. 
 - Bántott valaki? 
Sakura megrázta a fejét, hiszen a testén lévő lila foltok a legkisebb koppanástól megjelentek rajta. Néhányszor azt se tudta, hol üthette be, mert nem is érezte a fájdalmát, olyan kicsit ütötte meg magát. Az Uchiha pontosan tudta, hogy senki nem mert még a távollétében sem kezet emelni a feleségére. Mivel az utóbbi időben sokszor távol volt, Rint bízta meg azzal, hogy tartsa szemmel az angyalt. Hogy miért kérdezte meg mégis? Hát talán azért, hogy éreztesse a törődést Sakurával. Egyszer csak Sakura lehajtotta a fejét az ölébe, mint egy védtelen kislány, aki szeretetre vágyik. Az Uchiha mégsem tudta elnyomni a hevességét. A rózsaszín szépség meztelen teste csak még jobban felingerelte. Magán akarta rögtön, ezért felállt az ágyra, hogy levesse magáról a nadrágját. A szemeiben feltűnt a Mangekyou, és felhúzta magához a nőt. Szorosan ölelte magához, miközben végigcsókolta a vállától a nyakáig. Sakura lábujjhegyre állt, és áhítozva csókra csücsörítette a száját. Az Uchiha a kezébe fogta az angyal arcát, és vadul megcsókolta. Egész este újra és újra magáévá tette a feleségét. Ahogy egyre jobban haladtak az éjszaka felé, úgy nőtt a férfi telhetetlensége. Elfeledtkezett arról, hogy az alatta fekvő angyallal visszafogottabban kell bánnia. Sakura egyre nehezebben tudta elviselni férje szorító kezeit. Egész testét az ágyba nyomta, miközben lefogta a kezeit. Mikor végzett, Sasuke magához vonta Sakurát. A férfi testén még mindig láthatóak voltak a fekete jelek. 
 - Nagyon durva voltam? – kérdezte Sasuke, mikor a karjai között fekvő angyalra nézett. 
Majd egyik kezével végigsimította a nő karját, amin a kézlenyomata piroslott, és számos új kékes-zöld foltok jelentek meg hófehér bőrén. Sakura nem akarta, hogy imádott férjének bűntudata legyen. Bármit képes volt elviselni érte, bármit. Hatalmas örömöt okozott neki mindig, ha az Uchiha kimutatta a szeretetét. 
 - Kibírtam. Soha nem voltam még ilyen boldog.

 

***

Nyár utolsó hónapjában rekkenő forróság tombolt. A birodalom legeldugottabb kietlen részén állt egymagában egy hatalmas torony, aminek négy emelete volt. Az építményt vékony csupasz fák vették körbe. Az ajtaját a Sharingan fekete lángjainak festménye díszítette négy oldalról. Középen meg a Byakugou jele csínosította. Az ajtó felett lévő táblára az volt írva: „Hegyszorosi Torony”. Éjszaka honolt, a démonok ideje elkezdődött. Óriási vihar tombolt kint, a szakadó eső hangosan énekelt, a villámok cikáztak, az ég haragosan dörgött. A tajtékzó szél folyamatosan ostroma alatt tartotta a tornyot, ami szilárdan állt a jól megszokott helyén. A csupasz fák ágai kísérteties boszorkány kezekhez hasonló árnyékokat vetítettek a földre, amikor a villám fénye megvilágította őket. Az egyik fáról egy sólyom ült. Éles szemeivel pásztázta a környéket. 

Az épületből hangos sikítások hallatszottak ki. Az első emelet közepén volt egy baldachinos ágy, amiben Sakura feküdt. Zihált és a vékony selyemhálóinge a verejtékező testéhez tapadt. Remegő jobb keze a hasán pihent, az ujján lévő jegygyűrűje fényesen csillogottSzéttárt lábakkal vergődött a pihe-puha párnák között, miközben a testén szétterjedtek a fekete lángocskák. Csak nemrég kezdett el vajúdni, de már alig látott a fájdalomtól. Nagyon le volt gyengülve, ezért már ülni se tudott segítség nélkül. Mindig párnákat tettek a háta mögé, hogy azok tartsák meg, ha fel akart ülni. Kipirosodott arccal szívta be a levegőt, majd kifújta. 
Ez a terhessége is olyan volt, mint az előzök. Minden energiáját elvette a kisbaba, amennyi ételt bevitt a szervezetében az csak a kicsinek volt elegendő, mert sokszor rögtön kihányt mindent. Sakura rettenetesen szenvedett, torkaszakadtából sikított. Úgy érezte, mintha égne belülről és éles késekkel szurkálnák. Az eszméletlenség és az ébredés között lebegett, a lelkileg már régen feladta a küzdelmet, de a teste vonaglott.

 
Sakura megszülve a gyermekét az ágyon zihált, vörös arccal. A hasa alján lévő vízszintes vágás miatt véres volt. Szeretetteljesen nézett a kislányára, majd értetlenül nézett a férjére, akinek elkomorult az arca. Rin szomorúan oldalra nézett, majd mosolyt erőltetett az arcára. Nem akarta az angyalt lelombozni, hiszen megérdemelte a felhőtlen boldogságot. 
 - Valami baj van?
 - Nincs semmi baj Sakura. Mit szólnál ahhoz, ha Manaminak neveznénk el. 
 - Nincs ellene kifogásom. 
Sasuke megcsókolta a felesége homlokát, majd kiment a kislányával, amíg Rin összevarrta Sakura hasán a vágást. 

 

***

Felkelőben járt a nap, amikor az Uchiha megjelent egy hatalmas vízesésnél. Alig hogy megjelent, hangos károgás ütötte meg a fülét. A fekete varjú csattogtatta szárnyait, majd megjelent mögötte egy sötét árnyék. Az alak csettintett egyet, és a madár engedelmesen odaszállt hozzá. A vízesés csobogó hangját messzire el lehetett hallani. Igazi természeti jelenség volt, ezt a helyet tartották a leggyönyörűbbnek, ám keveseknek adatott meg, hogy megcsodálják. Eddig nem volt olyan angyal, aki láthatta volna, mert nem mertek bemerészkedni a könyörtelen démonok otthonában. 
 - Gratulálok. 
Sasuke hátra pillantott, ahogy a napsugara bevonta az eddig árnyékba lévő férfit. Itachi a napfényben egyre előrébb sétált, majd megállt az öcsével szembe. 
 - Csak sajnálni tudom… olyan élete lesz, mint Sakurának mellettem.  Mindentől meg fogom védeni a családomat.    
Feltámadt a szél, ami messziről hozott magával faleveleket. A két fivér haját és ruháit vadul suhogtatta. Sasuke beletúrt sötét hajába, és a fivéréhez fordult. A bátyja vállán ülő varjú felröppent, amint az első szelek felborzolták fekete tollait. De hamar visszaszállt gazdája vállára, kényesen megrázta magát, majd felborzolta tollazatát. Tollas vattacsomóra emlékeztette a fiatalabbik démont. Itachi felnevetett, mikor a vállán ülő nagyobbacska gombócra pillantott. Mutatóujjával megdörzsölte a madár csőre alatti részt. A varjú behunyt szemel élvezte a cirógatását. 
Itachi majd az öcsére nézett és helyeslően bólintott. A démonok velejéig aljasak voltak, nem ismernek semmi jóságot vagy könyörületességet. Az angyalok dinasztiája hamarosan veszélybe kerül... Minden porcikájában érezte a közelgő veszélyt...

Még nincs hozzászólás.