Csaknem másfél év telt el. Ez idő alatt Sai egyre jobban a saját akarata szerint cselekedett, nem kért engedélyt semmire a két Uchiha fivértől. Elkezdte támadni az angyalklánokat, és már a palotát is párszor megtámadta. Az angyalok nem tudták ezt mire vélni, ezért azonnal elküldték küldötteiket a démonok uralkodóinak.
Itachi gondterhelten dörzsölte a szemeit, amikor fekete varja a vállára telepedett. Az egész birodalomban lehetett hallani megfigyelő varjai hangos károgását. A semmiből megjelent mögötte a bizalmasa.
- Intézkedj Sasori. Jöttek, hogy kérdőre vonjanak engem, hogy miért támadják meg őket a társaink.
- Bízd csak rám.
A Sharingan szemű varjú átszállt a bábhasználó vállára. A szürke hajú férfi odafordult régi barátjához, majd biccentett. Teljesen megbízott benne, sőt néhányszor még a tanácsát is kikérte.
Sasori a birodalom határán megállította a küldötteket. A semmiből csapott le rájuk, és mozgatta a vezetőjüket, mintha marionett báb lenne. A küldött két társa értetlenül nézte a vezetőjük idétlen mozgását, aki hamar őket vette támadásba.
Sasori csak az egyik kezével irányította a réteges öltözetű szemüveges fickót. Egyszer csak észrevette, hogy a kék fonalain bogarak kezdtek mázni. Érezte, ahogy azok a dögök kezdik szívni az erejét, ezért gyorsan szabadon engedte a bábját. Megjelent a küldöttek előtt és összeráncolt homlokkal nézett végig rajtuk. A vállán ülő varjú vadul csapkodni kezdte a szárnyait, majd ijesztően károgott párat.
A nagy testű, fehér szőrzetű kutya vicsorogva válaszolt a szárnyasnak. Nekilódult, és messziről vetődött a madárra. Ekkor a semmiből feltört a földből egy nagy báb, ami felcsapta vas hátát. A kutya egyenesen a vasfalnak ugrott, amiről rögtön lepattant. Rázta a fejét, miközben folyamatosan kifolyt a nyála vicsorgó szájából.
Ekkor Sasori felugrott a levegőbe, hogy a Hyuuga lány ütése ne érje el. A fekete hajú lány szemei körül ráncok voltak, és kecses mozdulatokkal folytatta tovább az ütés sorozatot. A bábhasználó könnyen kitért előlük, és közben a dühöngő kutyát és annak gazdáját is feltartotta.
- Akamaru hasítsuk apró darabokra! – ordított Kiba, majd forogni kezdett, és a gyors forgása következményeként egy tornádó fedte el a testét.
A két tornádó szélsebesen közeledett Sasori felé. Hinata hátraugrott, hogy ne érje őt is a támadás. Sasori gyorsan bent termett a bábjában. A nagyméretű báb ide-oda pattogott a két tornádó között. Kiba elégedetten nézett a földön fekvő bábra, de hamar eltűnt az elégedettsége. Egyetlen karcolást sem tudott ejteni a bábon.
Sasori kiugrott a bábból.
- Hogy a francba vagy sértetlen?!
- Hárman harcolunk egyszerre ellene, mégse tudjuk megsebezni… Nagyon képzett. De nem adhatjuk fel.
- Kiba, Hinata nyugodjatok le. Ki akar fárasztani minket. Ha jól sejtem te vagy Sasori. Most már értem, miért vagy rettegett harcos. – mondta Shino, amikor a két társát egy csettintéssel maga mellé hívta.
Sasori megsimogatta a varjú nyakát.
- Engedély nélkül nem jöhettek ide.
- Valóban?! Akkor a démonok miért támadják meg az otthonainkat?!
- Fogd be kutyaidomár. Annyit elárulhatok, hogy mi is mihamarabb véget akarunk vetni ennek az ámokfutásnak.
- Itachi-sama békét akar kötni velünk… Sasuke-sama adta parancsba, hogy támadjanak meg? – kérdezte Shino.
Sasori megvonta a vállát.
- Többet nem mondhatok. Most pedig távozzatok!
Shino nagyot sóhajtott, majd szólt a két társának, hogy visszaindulnak. Sasori komoran nézett utánuk, majd mikor már nem látta őket, ő is visszatért a palotába.
Aikor beért a helyiségbe a varjú rögtön elszállt a válláról, hogy visszatérjen gazdájához. Itachi keresztbe ett lábbal ült a trónján.
- Mindent láttál?
- Igen.
- Saion egyre jobban kezd elhatalmasodni a hatalomvágy. Még Orochimaru sem merte azt megtenni, hogy az engedélyetek nélkül akcióba lendüljön.
Az Uchiha sóhajtott, majd a barátja mellett termett. Kezével megfogta a vállát.
- Hamarosan belső viszályok lesznek a démonok között. Ha pedig ez megtörténik, akkor az angyaloknak semmi esélyük nem lesz. Mindig barátok voltunk, ezért kérlek meg téged arra, hogy védd meg angyaltársaidat ebben az időszakba.
Sasori döbbenten nézett a szürke hajú férfira.
- Azt akarod, hogy ne harcoljak majd a csatatéren?
- Vigyázz az angyalokra. A démonok közti háború teljesen eltér azoktól a háborúktól, amikben eddig részt vettél. – mondta Itachi majd elindult az ajtóhoz.
Itachi a kert felé tartott, amikor meghallotta, hogy 16 éves lánya utána kiabál. Vállig érő haja tűzkén lobogott. Fekete térdig érő szoknyát viselt, vörös ujjatlan toppal. Noha nem viselt magas sarkút, mégis hallani lehetett siető lépteit. A folyosón néma csend uralkodott, ezért a légy zümmögését is könnyen meg lehetett hallani.
- Chiyoko valami baj van?
- Apa, azt hallottam, hogy óvintézkedéseket tettél. Egyetértek veled, de Sasorinak is a háborúban lenne a helye. Ha ő ott lenne, nyugodtabb lennék… Attól félek, hogy valami bajod esik… Ha már egyszer nekem nem engeded meg, hogy részt vegyek benne.
Itachi a lánya fejére tette a kezét, majd megborzolta a haját. Chiyoko megfogta az apja kezét, majd könyörgő szemekkel nézett fel rá.
- Aranyos vagy, hogy aggódsz értem, de tudok magamra vigyázni. – mondta Itachi a lányára kacsintva. – Pont azért bíztam meg Sasorit ezzel a feladattal, mert benne teljesen megbízom. Tudom, hogy bármi áron megvédi majd a családomat, meg az angyalokat.
- Miért nem engeded meg nekem, hogy harcoljak majd? A te lányod vagyok, ezért tudok magamra vigyázni. – mondta Chiyoko és szemeiben megjelent a Sharingan.
A férfi megcsókolta bátor lánya homlokát.
- Apádként aggódnék a biztonságodért, ezért nem tudnák teljesen a harcra koncentrálni. Így könnyebben szerezhetnék egy végzetes sérülést.
A narancssárga-vöröses hajú lánynak ijedten elkerekedtek a szemei, majd mindkét kezével megfogta édesapja kezét, és megrázta a fejét. Most értette meg, hogy miért nem akarta az apja azt, hogy részt vegyen a háborúban. Ha olyanok lennének a közelébe, akiket kedvel, akkor folyamatosan aggódna értük. És akkor nem tudna teljesen az ellenfelekre koncentrálni.
- Megértettem… De nagyon vigyázz majd magadra!
Itachi mosolyogva bólintott.
***
Sasori nyújtózkodva indult hazafelé, mikor előtte termett Chiyoko.
- Beszélnünk kell. Ha nem gond, valameddig elkísérnélek.
A sötét égen varjak hada csapkodott, akik mindent árgus szemekkel figyeltek. A csillagok magasan fénylettek az égbolton. Az egyik varjú a sok közül rászállt a lány vállára.
- Apa tudja, hogy elkísérlek.
~ Ha? Most komolyan velem akar jönni? Eléggé fárasztó napom volt, nincs kedvem senkivel sem jó pofizni, de hát nem mondhatok nemet… sajnos, ez a lány is parancsolhat nekem. ~ gondolta Sasori, majd beleegyezően bólintott.
Lassan mentek az úton, amit a csillagok és Hold fénye világított meg. Szentjánosbogarak repdestek körülüttök, mivel közvetlenül mellettük tó terült el.
- Először nem örültem annak, hogy nem mész apámmal a háborúba… de már elfogadtam a döntését.
- Jó neked. Én még mindig nem értettem meg. Sok csatában harcoltam az apáddal vált-vállnak vetve, de most bébicsőszködhetek a gyengék felett.
Chiyoko szemei vörössé váltak, majd fenyegetően a bábhasználó elé lépett, és toppantott egyet a lábával.
- Ne becsülj le!
- Eszem ágában sincs… hiszen az Uchihák a legerősebb démonklán. – mondta Sasori mosolyogva.
- Huh. Minden angyal fél a démonoktól?
- Miket beszélt?! Én nem félek tőlük!
A fiatal lány elkuncogta magát, majd oda lépett a férfihez, és vörösen izzó szemeivel a szemeibe nézett. Megpaskolta a vállát.
- Persze, persze… Apámtól és a bácsikámtól mindenki retteg, te miért lennél kivétel ezalól?
- Mivel kölyök korom óta ismerem őket. Tudom, milyen kegyetlenek, de a hűségemmel kiérdemeltem a barátságukat.
A rövid hajú lányka megvonta a vállát. Majd hirtelen megpuszilta a bábhasználó arcát. Felnevetett, majd elhátrált előle. A varjú a válláról idegesen károgott, amikor figyelő szemeit Chiyoko arcára szegezte.
- Ha apám megbízik benned, akkor én is megbízom. – mondta Chiyoko, mielőtt eltűnt volna.
Sasori az arca bal oldalához emelte a kezét, ahol még mindig érezte a puszi nyomát. Később azon kapta magát, hogy elpirulva nézte azt a helyet, ahol a fiatal hercegnő állt. Megcsípte magát, hogy kijózanodjon ebből a felkavaró érzésétől.
Itachi mosolyogva nézett ki a hálószoba ablakából. Az ablaküvegen látszott a tükörképe, amit a felesége észrevette. Izanami az ágyon fekve áhítattal nézte a férjét, aki mostanában mindig komor volt. Meglepetten látta, hogy Itachi mosolyog.
- Minden rendben van Chiyokoval? – kérdezte Izanami, miközben hason fekve lóbálta a lábát.
- Persze.
Itachi megfordult és a feleségéhez ment. Mire odaért a vörös hajú asszony feltérdelt az ágyon, és csókot lopott a férfitól. Kezét végighúzta kidolgozott felsőtesten, majd átkarolta a nyakát és lerántotta magára. Nevetve érkeztek meg az ágyra. Itachi szürke hosszú haja a testét cirógatta.
- Hm… eléggé rámenős vagy ma.
- Rossz hangulatú vagy mostanában, ezért jó kedvre akarlak deríteni.
Itachi kéjes mosolyra húzta a száját, majd megcsókolta.
Sasori mikor hazaért, még mindig a puszi hatása alatt állt. Egész eletében csak a csaták és a nők érdekelték. Nem akart megállapodni egy nőnél, mivel véget ért volna a szabadsága. Mégis a fiatal Uchiha hercegnő olyan hatást gyakorolt rá, mint azelőtt semelyik nő. Felkapcsolta a villanyt. Egyszer csak észrevette, hogy a földön valami papírféleség van. Közelebb lépett pár lépést, mire a papírdarab felszállt. A papírlepke az egyik sötét szobába szállt. Az az érzése támadt, hogy valaki tartózkodik az otthonába. Gyorsan a falnál termett, és egyik harci bábját beküldte a sötét helyiségbe. Nagy csörömpölést lehetett hallani, mikor a báb a beépített fegyvereivel mindent széthasított odabent. Mikor semmilyen betolakodóval nem találkozott a bábja, így el is tüntette fegyverét.
Éppen eltűnt az ujja elejéről a kék fonal, mikor két árnyékot látott meg. Hátraperdült, majd meglátta, hogy egy kék hajú nő teste papírfoszlányokból áll. A papírnő mellett álló narancssárga hajú férfi, a parkettába döfött karja markolatát fogja. A bábhasználónak nem is kellett több, azonnal a két legerősebb bábját jelenítette meg, amiket a két behatolóra uszított. Yahiko szerelmére nézett, aki rögtön tudta a dolgát. A teste nyomban papírfoszlányokká vált, amelyek egyenesen Sasori testéhez tapadtak. Eközben Yahiko a szájából vízsugarat fújt ki, ami olyan erős volt, hogy szempillantás alatt a falhoz vágta a két bábot.
- Mi a jó büdös francot akartok ti tőlem?! – kérdezte kiabálva Sasori, mikor már szinte az egész testét befedte a papír.
Minden erejével azon volt, hogy kiszabaduljon, de nem tudott. Úgy nézett ki, mint egy bábozódó hernyó, aki lassan csodaszép pillangóvá fog válni.
- Lassan eljön a legvéresebb háború ideje, ahol démonok-démonok ellen küzdenek. Ha ez az idő bekövetkezik, akkor az angyalok élete veszélybe kerül. Fikarcnyi esélyük nem lesz… ezért védd meg őket, akár az életed árán is. Itachihoz vagy hűséges, de soha ne felejtsd el, hogy az angyalok közé tartozol, ne merd elárulni a saját népedet! – mondta Yahiko ellenkezést nem tűrően.
- Majd pont rád fogok hallgatni.
- Jobban jársz, ha így cselekszel. Yahiko vagyok. Talán hallottad már nevemet.
Sasori szemei elkerekedtek. Igen, hallotta már ezt a nevet. Nem volt olyan angyal, aki ne hallotta volna.
~ Lehetetlen! Az a Yahiko már réges-rég halott… ~
- Fiú, ne kételkedj abban amit mond. Visszatértünk a halálból, hogy a háborúban segédkezzünk. Mi már egyszer meghaltunk, ezért nekünk már lényegtelen lesz az, ha esetleg újra elesünk a háborúban. – mondta Konan, mikor újra visszanyerte emberi formáját.
A bábhasználó pár percig csendben figyelt a két angyalt. Még most sem tudott hinni a szemének, ezért a biztonság kedvéért erősen megdörzsölte látószervét. Mikor újra kinyitotta a szemeit, már senki nem volt ott.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó