Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

50. fejezet

Orochimaru visszavonult a saját szobájába. A szobába besütött a tűző nap narancssárga fénye, ami ebben az időszakba ritkán fordult elő. Az ég is inkább vöröses színben tündökölt, ami nagyon nyugtalanította a kígyót. Sokat tapasztalt életében, és a jelenségtől rossz érzése támadt. Érezte, hogy valami készülőben van. Csak azt nem tudta, hogy micsoda. A pipáját a szájához vette, majd párat pöfékelt vele. A pólójának hosszú bő ujja felgyűrődött a karján. Alkarján látni lehetett a fekete tetoválást. 
Ekkor az ajtó kiszakadt a helyéről, és hangos csattanással ért földet. Sai bement a szobába bicegő lábát fogva. Az arcán ijesztő elszántság jeleit lehetett látni, sötét szemei szikrákat szórtak. Ha a szemeivel ölni tudott volna, Orochimaruval rögtön végzett volna. 
Orochimaru nyugodtan pipázgatott tovább, nem tanúsított nagy jelentőséget a felbőszült fiacskájának. 
 - Régóta várok erre a pillanatra! Végre megbosszulhatom anyám halálát! Megesküdtem, hogy addig nem halok meg, ameddig meg nem öllek! 
 - Unalmas vagy. 
A művész erre összeráncolta a homlokát, majd előkapta a tekercsét a háta mögül, és a földre terítette. Fekete festékbe mártott ecsetével gyorsan rajzolt egy vérszomjas tigrist, amit rögtön életre is keltett. A rajzolt tigris kiugrott a papírról egyenesen a hosszú sötétbarna hajú férfit véve célba. Hatalmas mancsával leterítette a földre, majd éles fogaival átharapta a prédája nyakát. 
Sai elégedetten elmosolyodott, azt hitte, hogy ezzel végzett az apjával, de tévedett. Orochimaru a háta mögött jelent meg, és nyálkás kezével megragadta a fia nyakát. A falhoz akarta vágni, de Sai erősen szorítani kezdte a kezét, olyan erővel szorította, mint még soha. Ezért Orochimaru kénytelen volt engedni a szorításból, és a földre kényszerült. Hitetlenkedve meredt fel a fiára. Fogalma sem volt, hogy Sai honnan szerezte ezt a hatalmas erőt. Így most egyenrangú ellenfelek lettek, ami nagyon nem tetszett a kígyónak. Fogait csikorgatni kezdte, és felvette a fehér kígyó alakját. Veszedelmesen sziszegett a porszemre. Egyenesen neki támadt, de akkor észrevette, hogy a művész testén megjelentek a fekete jelek. Ettől visszahőkölz, hiszen a fattya nem rendelkezett ezzel a hatalommal. A démonok között is a gyengébbekhez tartozott, ezért is inkább csak felderítő küldetésekre küldte. Olyan mintha nem is az a Sai lett volna, akit ismert. 
 - Meglepődtél? Ne számíts kegyelemre, ma az életed véget ér… de előtte válaszolj nekem.  Miért végeztél anyával? Miért nem öltél meg akkor engem is? 
Az óriáskígyó szemeit egy percre lesütötte, majd újra a fiára nézett. Attól a naptól kezdve nem volt egy nyugodt éjszakája sem. Shizune szelleme nem hagyott neki nyugtot sem nappal sem éjszaka. 
A szoba romokban hevert. A falak berepedeztek, néhol még lyukak is tátongtak. Az ablaküvegek kitörtek, a függönyüök leszakadtak a helyükről. Sai elővette a kardját, és felugrott a fehér kígyó nagy szájára, beleszúrta a fegyverét a húsba. Majd vérszomjas tekintetét az apja sárga szemére szegezte. 
 - Válaszolj! 
 - Téged akartalak megölni. Anyádat nem akartam bántani… Azt reméltem hasznomra leszel, csupán ezért nem öltelek meg. 
Sai ekkor két kezeit egy fehér pikkelyre tette, majd hamarosan az óriáskígyó testén megjelentek bénító jelek. Orochimaru próbált volna mozogni, de nem tudott, majd váratlanul hegyes fák ágai szúrták át a testét. Hangos üvöltését az egész birodalomban hallani lehetett. Egyetlen egyszer üvöltött, majd a földre puffant. 

Utakata éppen a birodalomban tartózkodott, mivel régről ismert cimboráival megbeszélték, hogy beülnek iszogatni egy fogadóba. Már nem az első pohárral hajtotta le, amikor meghallotta az üvöltést. A fogadóban minden vendég felkapta a fejét. A barna hajú férfi rögtön kirohant, mivel hamar rájött, kinek az üvöltését lehetett hallani. 
Mikor odaért Orochimaru szobájához, a testőrség tagjai már körbeállták a művészt. A vérző fehé rkígyóra nézett, aki holtan feküdt. A szemei befehéredve meredtek a semmibe. Abban a pillanatba nem is tudta, kinek volt elég ereje ahhoz, hogy legyőzze Orochimarut. A kígyó a legerősebb démonok közé tartozott, akiket szinte lehetetlen volt legyőzni. Aztán a tekintete Saira vándorolt, akinek a ruháját vér festette be. 
~ Lehetetlen! Képtelenség, hogy Sai végzett vele!~ 
Egyszer csak észrevette, hogy a fekete hajú férfi őt nézi. Mosolyogva elindult felé, és a testőrség tagjai szétváltak előtte. Meghajoltak, miközben a művész elment mellettük. 
 - Üzend meg Sasukénak, hogy mostantól én veszem át apám munkáját. 
 - Micsoda?!  
A buborékhasználót felháborította az a hangnem, amit a művész megengedett magának. A ruhájának ujjából kikapta a buborékfúvókáját, de akkor a négy testőr az elpimaszodott ficsúr előtt termett. A testőrség tagjai remegtek félelmükben, mivel Utakata egyike volt a legerősebb démonoknak. A barna hajú férfi elmosolyodott, majd fenyegetően ránézett a több karú démonra, akinek sötétszürke haja fel volt kötve.Kidoumaru homloka verejtékezni kezdett, majd remegő lábával hátralépett. Tayuya gyűlölködve nézte Sai, de kénytelen volt behódolni neki. Persze ez nem kerülte el a buborékhasználó figyelmét sem.  
~ Valami nem stimmel… Hogyhogy behódoltak Sainak? Látom Tayuyán, hogy azonnal neki esne, de még sem teszi. Miért? Mi kényszeríthette arra őket, hogy behódoljon? ~ 
 - Válogasd meg szavaidat, ha velem beszélsz. Ha akarnám, most helyben megölhetnélek.  – felelte Utakata. 
Sai felkacagott, majd a testőrség között átkelt, hogy szemtől szemben beszélhessen a démonnal.  
 Egyik kezével a bicegő lábát fogta. Látszott, hogy minden lépes fájdalmas számára. 

 - Nyugodtan próbáld meg. Ha apámat meg tudtam ölni, akkor veled is fel tudom venni a versenyt. 
A buborékhasználó szemei összeszűköltek a haragtól.  Nagyon kevés dolog tudta kihozni a sodrából, de arra ugrott, ha valaki nem adta meg neki a tisztelet. 
 - Adok egy jó tanácsot: ha még életben akarsz maradni, szállj le a magas lóról. Egy senki ne húzzon ujjat a nagykutyákkal! – mondta Utakata majd hatalmas erejét szabadjára engedte. 
A testőrség tagjai lefagytak a rémülettől és hátrálni kezdtek, hogy minél távolabb kerüljenek a veszélyforrásától.  Sait is kiverte a víz, de megakadályozta, hogy remegni lássák. Most nem engedhette meg magának, hogy gyengének mutassa magát. El akarta érni, hogy tiszteljék őt is. Ez megvalósodni látszódott azzal, hogy az apja hű testőrsége is behódolt előtte. Ezért mosolyogva a barna hajú férfihoz lépezt, és azt mondta: „Közöld Sasukéval a fejleményeket. Ha valami nem tetszik neki, akkor jöjjön el hozzám, ha van hozzá mersze.” 
A buborékhasználó nem akart fejmosást tartani. Sai magának kereste a bajt. Csak egy hülye mert szembeszállni az Uchihákkal. Ezért egyelőre ennyiben hagyta az egészet. Higgye csak azt a hülye, hogy elérte, amit akar.

Sai éjszaka fájós lábát vonszolta maga után, miközben a peremtengerhez igyekezett. Minden lépésnél erős égető fájdalom áradt szét a lábában. A kezét az égést okozó pecsét helyére helyezte, miközben a fogát összeszorította. Már jó ideje elindult a palotából, de olyan lassan haladt, hogy még a csiga is hamarabb felért a lávatengerhez.  
Mikor gyötrelmek között végre odaért, felnézett a sötét égboltra. A sötétségben gyorsan egy sötét árny száguldott el mellette. A művész odakapta a fejét, de mivel nem tudta jól kivenni, hogy mi az, ami elsuhant mellette, idegesen körbenézett. 
Ekkor a földből kimagaslott a fekete torz lény. A sárga szemeivel egyenesen a démonra nézett. 
 - Mi teljesítettük a megállapodás ránk eső részét, most te jössz.
 - Anyámat mikor kapom vissza? 
 - Hehehe, türelem. Mindent a maga idejébe. Hamarosan megkapod majd a parancsot, addig pedig pihentesd a lábad. – mondta a sárga szemű lény, majd ismét eltűnt a földben. 
Eközben az éjszakában csendesen suhant a levegőben a kém. Fekete tollas szárnyaival irányította a mozdulatait. Vörös szemeit le sem vette a művészről. Minden egyes mozdulatot alaposan megfigyelt és rögzített. A rondaságot is alaposan megfigyelte, hogy kellő információval szolgálhasson a gazdájának. 
Mikor a fekete hajú férfi elindult visszafelé, a varjú felfelé csapdosott a szárnyával, majd hazaindult.

Hazaérve berepült a széttárt ablakon, ahol a gazdája várta. Örömkárogással repülte körbe a szürke hajú Uchihát, és utána a vállára telepedett. Itachi a jobb kezével megsimogatta kis madárkáját, aki behunyta a szemét. Mikor újra kinyitotta őket, rögtön gazdája Sharinganos szempárjába nézett. 
Izanami átölelte hátulról a férjét, mikor a varjú a helyére szállt. Itachi sóhajtott, majd a kezét az asszonya kezére tette. 
 - Valami ismeretlen lénnyel szövetkezett Sai. Nagyobb lehet a baj, mint gondoltam. 
 - A fiú mindig is gyűlölte Orochimarut. A bosszúja érdekében mehetett bele ebbe a szerződésbe. 
 - Nagy fájdalommal jár a szerződés pecsétje. Sokan bele is örültek ebbe régebben, mikor mindegyik klán háborúban állt egymással. Van egy olyan érzésem, hogy ez csak az előszele annak a rossznak, ami készülődőben van. 
A vöröses-barna hajú nő a férfi izmos hátának döntötte a fejét. Behunyta a szemét és aggodalmasan harapdálni kezdte a száját. Sok háború dúlt annak idején. A különböző klánok elszigetelve éltek egymástól, nem bíztak az idegenekben. Olykor már egy fenyegető mozdulat hatására is kirobbant a háború a klánok között. 
A férje akkoriban teljesen más elveket vallott, hiszen a démonok vérengző törvényei szerint élt. Emlékezett arra, amikor még kisgyerekek voltak, és sok időt töltöttek együtt. Már akkor megfogadták egymásnak, hogy férj és feleség lesznek, pedig akkoriban még nem is tudták pontosan, hogy mi is az.    


***

Amikor Fugaku és Mikoto még élt, sokszor együtt játszottak a birodalomban. Együtt tanultak, hogy elsajátíthassák a hatalmukat  és tovább fejleszthessék. Mindig is felnézett Itachira, aki mindent elsőre meg tudott csinálni, bármit is mutattak neki. Az egyik napon éppen titokba nézte a szürke hajú szerelmét, miközben edzett. Azt hitte, hogy nem veszi észre, de végül megszólt az Uchiha, miközben megfordult a résnyire nyitott ajtó felé. 

 - Tudom, hogy ott vagy Izanami. 
 - Itachi-kun fantasztikus, hogy megérezted a jelenlétemet. Rettegett harcos fog válni belőled, akit mindenki elismer. 
 - A te hatalmad sem hétköznapi. Ha egyszer úgy hozná a sors, hogy ellened kellene harcolnom, akkor azonnal feladnám. 
Izanami elpirulva oldalra nézett, majd félénken a fiúra pillantott. A dicsérete hallatán csaknem ugrándozni kezdett, hiszen mindig is fel akarta hívni magára Itachi figyelmét. A szürke hajú fiú mosolyogva odament a lányhoz, majd megsimogatta a feje búbját. 
 - A feleséged akarok lenni! 
Itachi lágy tekintetével végig simogatta a vörös hajú lányt. Magához ölelte, és érezte a másik hevesen lüktető szívverését. 
 - Várom azt a napot, mikor a feleségem leszel. – mondta Itachi, majd szájon puszilta Izanamit.


***

 

Izanami elnevette magát, amikor ez az emlék előtört belőle. A szürke hajú Uchiha szembe fordult a feleségével és megcsókolta.

 - Mi olyan vicces?
 - Csak eszembe jutott az, mikor kicsi korunkban megbeszéltük, hogy összeházasodunk. Most, hogy belegondolok, könnyen megtörténhetett volna az is, hogy más nőt veszel el. Hiszen azután nem sokkal évekig nem láttuk egymást. 
Itachi mosolyogva megsimogatta felesége feje búbját, majd szorosan magához ölelte. 
 - Azt hitted, hogy elfelejtelek? Mindig figyeltettelek téged a varjaimmal, hogy tudjam jól vagy-e. 
Izanami erre megcsókolta a férjét. Percek alatt heves csókolózásba kezdtek, miközben vetkőztették egymást.

Még nincs hozzászólás.