Sasukénak hirtelen még jobban megfeszültek az izmai, és erősebben szorította le az alatta fekvő angyalt. Az rózsaszín hajú teljesen ki merült a mostanáig tartó szeretkezésben, a testéből minden tartalék energia elszállt. Csak feküdt, hagyva azt, hogy a férje kedve szerint használja a testét. De a hangja még mindig betöltötte a szerelmi fészket. 
 - Valami… ahhh … baj van…? Ahhh!
Az Uchiha megcsókolta, és átdugta a nyelvét a felesége szájába. Sakura érezte, hogy a szerelme feszült lett, sokkal durvábban bánt vele, mint eddig. Ezen az éjszakán szemernyi lágyságot nem tapasztalt, de most váratlanul még kegyetlenebbül bánt vele a férfi. 

Kezdett felkelni a nap, és a démonok is kezdtek lenyugodni. Tél volt, de ebben a birodalomba olyan volt az éghajlat, mintha hűvösebb tavasz lenne. Itt soha nem esett a hó, egyedül az eső frissítette fel a tájat. Ezen a helyen minden veszélyt rejtett, még a legártalmatlanabbnak tűnő kisállat is vérszomjas bestia volt. A növények halálos mérget rejtettek magukban, amire egyedül a démonok voltak immunisak. 
Sasuke felhúzta a nadrágját, és a sötét ujjatlan felsőjét az alvó meztelen nőre terítette, aki nyugtalanul aludt. Láz gyötörte a testét, amit az itt uralkodó gonosz erőnek köszönhetett. Az Uchiha kinyitotta az ajtót, és utoljára visszanézett az ágyban fekvő angyalra, aki fel sem ébredt a kisebb hangokra. Nagyon kimerült, ezért még arra se ébred fel, amikor az Uchiha felkelt mellőle. 
 

Orochimaru feszülten iszogatta az italát, és a kellemes zenei dallamok sem tudták megnyugtatni. A rózsaszín hajú démon fuvolájával a kígyó kedvenc dallamát játszotta. Lenge, sokat mutató öltözetű démon nők táncoltak neki. 
A semmiből megjelent Sasuke, és leült a kígyó mellé. Két nő rögtön oda ment hozzá, és töltöttek neki italt, és bájaikat bevette csábítgatták a parancsolójukat. A két férfi hosszú ideig nem szólalt meg, csak csendben iszogattak, és nézték a táncoló nőket. A csendet végül a sápadt bőrű kígyó törte meg. 
 - Gondolom te is érezted este. 
Az Uchiha lehúzta az italát, majd bólintott. Az egyik nő rögtön újratöltötte a poharát. 
 - Nagyon élvezhetted a nászéjszakádat, hogy figyelmen kívül hagytad ezt a dolgot. Már attól kanos lettem, hogy hallottam a kis feleséged szenvedélyes sikolyait. 
Sasuke fenyegető pillantást vetett egykori mesterére. 
 - Semmi közöd a nászéjszakámhoz. A megfigyelő állatkádat is elpusztítottam, akit odaküldtél. Inkább derítsd ki, hogy mi történt tegnap éjszaka. Az erő nem hagy nyugodni. 
 - Engem sem.  Az embereimet odaküldtem, de nem találtak semmit. Az egész birodalmat átfésülték, de semmi olyat nem találtak, ami aggasztó lehetne. 
Ekkor Sai tört be és bicegve odament hozzájuk, majd helyet foglalt közöttük. Csettintett, hogy töltsenek neki is a szolgálónők italt. Tayuya felháborodottan nézte a pimasz ficsúrt, aki úgy viselkedett, mintha ő lenne a vezetőjük. Sasuke szemeiben megjelent a Sharingan, ami veszedelmesen izzott. Sai közel sem volt azon a rangon, hogy odaüljön közéjük. Ő csak egy feláldozható patkány volt mindig is. Még a tulajdon apja is a vesztét akarta, mert csak szégyenkeznie kellett miatt. 
 - Takarodj! 
Sasuke vérszomjas hangjától mindenkit levert a víz. Nagyon feldühítette a művész pimasz viselkedése. 
~ Sai, te hülye! Azonnal tűnj el, mert Sasuke most öldöklős kedvébe van! ~  - gondolta Orochimaru rémülten. 
 - Ne parancsolgass nekem Sasuke! Démon létedre egy tiltott virágba szerettél bele, és ha ez még nem lenne elég, azt követeled tőlünk, hogy tiszteljük! Hát ha a kurvádat tisztelni kell, akkor engem is! 
Sasuke mérhetetlen haragra gerjedt, és a teste körül kék villámok kezdtek táncolni. Orochimaru gyorsan kapcsolt, és a nagy nyelvét a fia nyaka köré csavarta, és fojtogatni kezdte. Sai gúnyosan felkacagott, és kezével szétfeszítette a nyakát fojtogató nyelvet, és egy lendítéssel a falhoz vágta az apját. Mindenki hitetlenkedve nézett a fekete hajú férfira, aki gúnyosan kacagott. Tayuya a parancsolója elé állt, és fuvoláján más hangon kezdett játszani. Bábként akarta irányítani a művészt, de nem tudta uralma alá hajtani. Értetlenül vette el a szájtól a hangszerét, majd a testén megjelentek a fekete csíkok. 
 - Te fattyú, hogy merted megtámadni Orochimaru-samát?!
 - Higgadj le Tayuya! 
A rózsaszín hajú démonnő félve az Uchihára nézett. A jelek eltűntek a testéről, de még mindig védőfalként állt a kígyó előtt. 
 - Honnan szerezted ezt az erőt? – kérdezte Orochimaru, mikor kimászott a falban lévő lyukból. 
Sai megvonta a vállát, és kihívóan az Uchihára nézett. 
~ A bal lába nagyon fáj neki… De tegnap még semmi baja nem volt. Születésétől kezdve nagyon gyenge volt, akkor hogy erősödhetett meg ennyire? Valaki biztos megosztotta vele a hatalmát… csak így lehetséges ez a változás. ~  gondolta Sasuke. 
Ekkor hangokat hallottak kintről. Gúnyos nevetések hallatszódtak be. Majd az Uchiha meghallotta, hogy a felesége a nevét kiáltja.

***

Sakura a fal mellett ment, mert az itt uralkodó gonoszság legyengítette. Több démon észrevette, ahogy a falnál botorkál, és többször elesik. Meztelen testét csak a férje sötét felsője takarta. Szerencsére hosszú volt neki, így nem lehetett látni női erényeit. 
 - Nézzétek, ő lenne Sasuke-sama felesége? A te sikításaidat hallottuk egész éjjel ugye? 
A rózsaszín hajú nő nem válaszolt, csak gyorsabbra próbálta venni a lépteit. Remélte, hogy a csőcselék békén hagyja, de nem így lett. Követték, sértegették, mikor az egyik megragadta a sötét felső anyagát, és felemelte egykézzel az angyalt. 
 - Ostoba lehetsz, ha ki mertél merészkedni Sasuke-sama szobájából. De mi örülünk, hogy kijöttél, mert így nincs megkötve a kezünk. Könnyedén végezhetünk veled. 
 - Hahaha jól mondod! Mindig örömömet lelem abban, ha megölök egy szánalmas angyalt.
Sakura rettegve próbált szabadult, de mikor belátta, hogy nem tud szabadul, a férje nevét kiabálta. 
 - Sasuke-kun, Sasuke-kun ... Segíts … 
A név hallatára a csőcselék rögtön megdermedt, és az élelmesebbek rögtön eltűntek. Az, aki Sakurát tartotta a feje felén elengedte és indult volna el, amikor meglátta az Uchihát.

***

Sasuke rögtön kint termett, és látta az utolsókat elrohanni. A feleségét a földre esve találta, amitől vérszemet kapott. A sötét hajú férfi szempillantás alatt végzett az ott maradt démonokkal, akik túl későn kezdtek elmenekülni. Az élettelen testek a földre zuhantak. Sakura ijedten bújt a folyosó falához, amikor az egyik holttest közvetlenül melléesett.  Az Uchiha felkapta a karjaiba az angyalt, aki átkarolta a nyakát. 
 - Sasuke-kun könyörgök, menjünk el erről a veszedelmes helyről. Menjünk haza. Hiányoznak a gyerekeim. 
Sasuke megcsókolta a felesége homlokát. Számára ez a hely volt az otthon, mivel itt nem kellett visszafojtania a teljes hatalmát. De a rózsaszín hajú nő nem bírna itt élni, túl sok itt a gonoszság. A teste még mindig forró volt a láztól, az is csodának számított, hogy volt elég ereje idáig eljönni. 

 - Azonnal visszaviszlek. – mondja Sasuke.
Mikor megfordult, szembetalálkozott Sai-val. A két férfi között tapintani lehetett a feszültséget, kölcsönösen gyűlölték egymást, ezért nem riadtak vissza még a küzdelemtől sem. De a művész hiába tett szert nagyobb hatalomra, még mindig nem volt egy súlycsoportban az Uchihával. 
 - A kicsike nem bírja az itteni légkört? Mi lesz vele akkor, amikor ide költöztök véglegesen? 
 - Fogd be. Törődj a magad dolgával. – mondta rideg könyörtelenséggel Sasuke. 
Sai mosolyogva odabiceget hozzájuk, majd a nőre szegezte a tekintetét. A kezével már nyúlt felé, hogy megérintse a selymes rózsaszín haját, amikor mozdulatlanná dermedt. Verejtékezni kezdett, mikor az Uchiha Mangekyou Sharingan szemeibe nézet. 
Egy illúzióba került, ahol a sötétségbe zuhant, miközben emlékkép jelent meg a szemei előtt.

*

Egy szerény viskóban éltek az édesanyjával. A viskó olyan rossz állapotban volt, hogy a tető sok helyen lyukak borították, az ajtót nem lehetett becsukni, mivel annyira megette a rozsda. Az egy szobás kis lakásban csak egy keskeny ágyacska volt a falhoz tolva. Egyedül az ősrégi kemence szolgált valamennyi melegséggel a hideg időkben. A konyhának kinevezett részen, egy kicsiny bútoron pár zöldség, és kenyér volt lefedve. Nagy szegénységben éltek, de mégis akkor volt a legboldogabb. 
A kényelmetlen ágyon egy rövid fekete hajú nő ült, és kezével lágyan simogatta az akkoriban öt éves Sait. A kisfiú az anyukája ölébe hajtotta a fejét, és behunyta a szemét a gondoskodó érintésre. 
 - Fiam sajnálom, hogy ilyen életed van mellettem. Kérlek, bocsáss meg nekem ezért.
A kisfiú felnézett az anyára, akinek az arca meggyötört volt. A bő ruhája több helyen is lyukas és koszos volt. 
 - Anyu nagyon szeretlek! 
A fekete rövid hajú nő elmosolyodott, és könnyek gyűltek a szemeibe. Amikor rettegve felpattant, és kirohant az ajtón. A viskó előtt öt köpenyes alakkal találta szembe magát. 
 - Mért jöttél ide? 
 - Kedves, ennyi idő után szívélyesebb köszöntésre számítottam. A gyerek él? 
Shizune az ajtó felé nézett, ahol a fekete hajú kisfia álldogált. Sai odarohant az anyjához, és szemügyre vette az öt ismeretlent Az egyik köpenyes fickó leguggolt hozzá, és sárga szemeit a fiúra szegezte. Gúnyosan elmosolyodott, majd hirtelen a szájából felöklendezett egy kardot és egyenesen a kölyökre sújtott, de a kard még se belé mélyedt. Shizune gyorsan a fia elé állt, hogy őt érje a csapás. Hangosan felordított, mikor az éles kard a húsába mélyedt. A férfi kirántotta a nőből a fegyverét, majd ismét lenyelte. 
 - Ez a kölyök értéktelen. Feláldozható teremtmény, mint az anyja. 
 - Ne merd bántani a fiunkat Orochimaru! Akár tetszik neked akár nem: ő akkor is a te gyermeked! 
Ekkor egy másik köpenyes alak lépett hozzájuk, akinek vörösen izzódtak a szemei. A vörös szempárban rengeteg gyűlöletet és vérszomjat lehetett látni. A kisfiú ledermedt félelmében, és verejtékezve nézett fel a magas fiatal férfira. 
 - Nem fogjuk hasznát venni ennek a suhancnak. Orochimaru dönts a sorsáról, elvégre a te véred. 
Shizune védelmezőn átölelte a fiát, és fenyegetően a többiekre nézet.   
 - Shizune a helyedben nem védeném ilyen elszántan a kölyköt. Itachi és Sasuke nem a könyörületességükről híresek. 
A nő rettegve felállt, és elkezdett rohanni a fiával. 
 - Orochimaru mi haza megyünk Sasukéval. A családi problémáid nem ránk tartoznak. – mondta Itachi, aki eddig hátulról figyelte az eseményeket. 
A kígyó bólintott, majd a két prédája után eredt.

Sai elbotlott egy kőbe, ahogy az anyja maga után húzta. Egyszer csak remegni kezdett alattuk a talaj, és egy fekete kígyó tört fel. A nagy szájával elkapta a nőt, és szétroppantotta. Shizune semmi fájdalmat nem érzett, olyan hirtelen és gyorsan történt minden. Az óriás fehér kígyó még pár percig a szájba tartotta a nőt, majd visszaváltozott emberré. A hosszú sötétbarna hajú férfi a karjában tartotta a halott nőt, aki meredten maga elé nézett. A férfi letérdelt, hogy letehesse a nő testét a földre. A kezével lecsukta Shizune szemeit, majd magához ölelte. A fiú sírva nézte halott anyját, és odarohant hozzá. Éppen akkor ért oda, mikor a kígyó csókot lehelt az asszony ajkára. Sai észrevette, hogy az édesanyja arcára valami nedvesség csepeg. Orochimaru megdörzsölte a szemeit, majd a fiúra nézett. 
 - Mit csináltál anyuval?! Mikor fog felébredni?! Tényleg te vagy az apám?! 
 - Anyád már soha nem jön vissza… Az én vérem vagy, de nem ismerlek el fiamként. Most jöjj velem, hátha valamiben a hasznomra leszel.

***

Sainak könnyek gördültek le az arcán, mikor visszatért a valóságba. Egyedül volt a folyosón, a csend elviselhetetlen volt a számára, mert régi fájdalmas emlékeket idézett elő benne. Két kezével megfogta a fejét, majd elordította magát. Az eddig elnyomott szomorúságát ordítással adta ki magából. 
Az édesanyja halála nagy törés volt az életében. Megesküdött, hogy bosszút áll azon a férgen, aki elvette tőle az anyját. Ezen a napon akarta beteljesíteni a bosszúját.