Egyszer csak egy árnyék landolt a hófedte tájon. A landolás olyan nagy erejű volt, hogy a hó, mint az óceán hullámzása megeredt, és a téli föld kopársága körülölelte az idegent, aki egy helyben állt. Az idegen alakját eltakarta a nagy hóhullám. A hóvihar felerősödött, és a csupasz fák ágairól lerázta a hideg hót. Ekkor hat árnyék ugrott az ideg mellé, és védő gyűrűbe fogták. Egy ördögi nevetés hallatszott.
- Úgy tűnik pont a végére értünk ide. Kár, hogy lemaradtam a szertartásról.
Suigetsu és Juugo azonnal a most érkezők közelébe helyezkedtek és támadásra készen várakoztak. Utakata rettegő feleségét tartotta óvó karjaiban, még a legidősebb fia, és az egy szem leánya feszülten nézték az idegeneket, akiket már nem rejtett el a fehér hullám. Az öszes hívatlan látogatót kristálytisztán látták, de a többség pontosan tudta, hogy ki közeledett nagy sebességgel ide. Orochimaru sötét ruhát viselt barnás-zöldes kardigánnal. Hosszú fekete haját a szél erősen lebegtette, fehér fogai kilátszódtak, mikor vérszomjas mosolyával végigkémlelt mindenkit. Mögötte Sai állt, aki továbbra is mély gyűlölettel viseltetett az apja iránt. A hosszúhajú férfi megindult fiával a nyomában, öt személyi testőrének pedig jelezte, hogy maradjanak a helyükön. Sasuke teljesen a háta mögé húzta Sakurát, hogy látni sem lehetett. Ahogy a kígyó egyre közelebb ért hozzájuk, az Uchiha annál erősebben fogta az angyalnő csuklóját, ami kezdett bepirosodni.
- Miért jöttél ide Orochimaru?
- Az esküvőre jöttem. Reméltem, hogy meghívsz rá, de mivel hiába vártam a meghívót, így kénytelen volt magamat meghívatni.
Mikor az aljas kígyó odaért meglátta Sakurát, aki kíváncsian kikukucskált a férje mögül. A rózsaszín hajú nő azonnal visszakapta a fejét, és szorosabban odabújt az Uchihához. Majd váratlanul a kígyó mögötte termett, és két kezét az nemes angyal vállára tette. A férfin egy óriáskígyó jelent meg, és satuként kezdte el szorítani.
- Vedd le róla a kezeidet. – mondta Sasuke vérszomjasan.
Ekkor az öt testőr villámgyorsan elindult, deUtakata és Sasori útjukat állták. A bábhasználótól egy fikarcnyit sem tartottak, de nem akartak a buborékhasználóval harcba bocsátkozni. Hiszen ő is egy volt közülük. Az egyik legveszedelmesebb démonok közé tartozott. Igaz a ruhája takarja, de az ő testén is fellelhető volt az a bizony tetoválás, amit csak a leghatalmasabb démonok érdemeltek ki. Az öt démon visszahátrált kicsit, hiszen hiába voltak többen, nem szívesen kockáztatták volna meg a támadást. Tayuya hiába hátrált visszább. folyamatosan az urát figyelte, és fuvoláját a szájához tartotta. Amikor észrevette, hogy Utakata nézi leeresztette a hangszerét.
Orochimarut megbabonázta annak a tudata, hogy valóban a kezei között tart egy nemes angyalt. Majd a szemével keresni kezdte a másik angyalt, és hamar rá is lelt.
~ Hihetetlen. Valóban létezik még két nemes angyal. Meg kell szereznem magamnak őket! Ő általuk meghosszabbíthatom az életemet és a fiatalságomat! ~
Az óriáskígyó még erősebben szorította, aminek a hatására a férfi szájából vér kezdett folyni. A kezét lehúzta a nőről.
- Gyűlölöm a hívatlan látogatókat. Ha élve akartok távozni, most azonnal takaródjatok innen.
- Ugyan csak szólni jöttem, hogy előkészítettem nektek a hálószobátokat. – mondta nyájasan Orochimaru.
Sakura értetlenül nézett az ijesztő férfira. Látta, hogy sokan gúnyos mosolyra húzták a szájukat.
- Sakura nem tudná elviselni azt a helyet. Ott semelyik angyal sem bírná ki. – mondta Itachi kibúvót keresve.
Orochimaru elvigyorodott és mutatóujját helytelenítően jobbra-balra mozgatta. Íratlan szabály, hogy ha egy démon megházasodik, akkor a nászéjszakát köteles a démonok birodalmában tölteni. Keiko is annak idején könnyedén vette ezt az akadályt. Mondjuk azért, mert ő a kínzás és a szenvedés angyalai közé tartozott, akiket nem gyengített le a merő gonoszság.
- Meghibbantál Orochimaru?! Sakura teljesen le van gyengülve… a két gyermeke minden erejétől megfosztotta. Olyan gyenge, mint az emberek. – mondta Utakata mérgesen.
- Tényleg a két kis csöppségekről meg is felejtkeztem. Biztos örököltek valamennyit a hatalmas erődből Sasuke. De most nem ez a lényeg. Estére várlak titeket. Felejthetetlen nászéjszakád lesz kislány. – kacsintott Orochimaru, majd intett a testtőrségének, hogy indulnak.
Amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen távoztak. Sasuke ökölbe szorította a kezét, majd érezte, hogy Sakura megérinti.
- Ha valóban ez a néped törvénye, akkor vállalom. A feleségedként ez a kötelességem.
Noha nem tartották helyes döntésnek, még sem tehettek kivételt. Csak reménykedhettek, hogy a nemes angyalnő ki fogja bírni azt az egyetlen éjszakát azon a helyen.
Este a démonok birodalma még veszedelmesebb volt, mint nappal. Ebben a napszakban voltak a leggonoszabbak, mivel ők uralták az éjszakát. A tűz lángjai vadul csapkodtak a birodalomban, hogy megvilágítsák a sötét tájat.
A palotában Sasuke a karjában vitte a feleségét, aki belázasodott és annyi ereje sem volt, hogy a saját lábán menjen. Hat nő jött köszöntésükre, akiknek a szemeiben gyűlölködés és vérszomj lapult. Meghajoltak az Uchiha előtt, majd az első fekete hajú nő megszólalt. Ő volt ennek az egyletnek a vezetője, mert ha ő beszélt, a többi nő elhallgatott. A nő pókhálós kinézető legyező mögé rejtette a szájat, miközben beszédhez készülődött.
- Sasuke-sama innentől átvesszük mi. Felkészítjük magának éjszakára.
- Hagyjuk a hölgyeket, hogy felkészítsék a feleségedet. – mondta Orachimaru megjelenve a semmiből.
Sasuke bólintott, és leállította Sakurát a földre. Két nő ment oda hozzá, hogy segítsenek megtartani. Egy olyan szobába kísérték, ahol kellemes illat terjengett. A szoba világoskék volt, és a vázákban nagy, kék és fehér virágok hajladoztak. Ezek a virágok árasztották magukból a kellemes illatot. A földön ezeknek a ritka virágoknak a szirmai voltak szétszórva, és az ágyon is akadtak. A hat nő rögtön nekilátott a munkának. Dobozokat, és több féle ruhanemüket hordtak be, ameddig Sakura a vízben fürdött. Egy vékony töröközőt tekertek a teste köré, mikor segítettek neki kiszállni a nagy kádból.
Egy vörös, átlátszó fehérneműhöz hasonlító ruhadarabot hoztak neki. Külön volt a melltartó és bugyi része, melyek semmit nem takartak. A bugyi két oldalán földre lógó, még átlátszóbb selyem anyag volt varrva. A melltartó része kötős volt. Hosszú rózsaszín haját lófarokba kötötték, és széthúzták, hogy dúsabbnak láttassák a haját. Vörös rúzzsal húzták ki a száját. A szempilláit fekete festékkel dúsították, és hosszabbították meg.
Leültették az ágyra, majd a fekete hajú asszony lépett oda hozzá. A vékony arca olyan rideg volt, mint egy porcelánbabáé. A haja apró fonásokkal volt befonva, és oldalt kontyba volt tűzve. Magas és vékony testalkatú volt, a ruhája meg kihangsúlyozta nőiességét.
- Idefigyelj te angyal szajha, mert csak egyszer mondom el. Ülve kell várnod Sasuke-samát, ameddig nem jön. Lehet, hogy hosszú ideig kell várnod, de akkor is ülve kell maradnod, és eszedbe ne jusson lefeküdni az ágyra.
- De miért?
- Fogd be! Ez az egyik szabály. Amint Sasuke-sama bejön hozzád, akkor csak az ő engedélyével állhatsz fel. Azt csinál veled, amit akar. Ez az együttlétetek lesz talán a legfájdalmasabb, mivel ezen az éjszakán csak a testedet akarja. Semmi lágyságot nem fog feléd mutatni. – mondta az ellenségeskedő nő, és elhagyta kíséretével együtt a szobát.
Sakura több mint egy órát várt, de nem mozdult el a helyéről. Sasuke felállította az ágyról, és végignézte a zavarba lévő angyalt.
- Fordulj meg.
Sakura engedelmesen megfordult. A haját előre vetette a férfi, és a kezét végig húzta a nő gerincvonalán. A testén több kék-zöld foltok voltak, amik nagyon érzékenyek voltak az érintésre is.
- Elmondták neked, hogy milyen lesz?
A rózsaszín hajú angyal bólintott.
- Eddig nem bántam veled könyörtelenül. Csak ezt az éjszakát kell kibírnod.
Az Uchiha kikötötte a melltartót, ami azonnal leesett a nőről. A bugyit letépte róla, és az szakadtan hullott le a melltartó mellé. A falhoz nyomta, és úgy hatolt belé hátulról. Sakurának az egész teste beleremegett, ahogy a férje erőseket lökött rajta. Semmi lágyság nem volt a mozdulataiban, olyan durván csinálta, hogy az angyal úgy érezte, széthasítja. A sikításait messze el lehetett hallani a palotában.
Sasuke az ágyra lökte, és Sakura akkor vette észre, hogy a férfi testén megjelentek a fekete lángokhoz hasonló jelek. A szemeiben feltűnt a veszedelmes Rinnegan, aminek a látványától az angyal reszketni kezdett. Eddig is retteget az erejétől, de az a fele volt ehhez képest. Teljesen felszínre engedte a hatalmát, és semmivel nem nyomta el.
- A szemeid?
- Rinnegan. Sokkal erősebb, mint a Sharingan vagy Mangekyou Sharingan.
Sakura nyelt egyet és egész testébe remegett a félelemtől. Az Uchiha mikor felé nyújtotta a kezét, szorosan behunyta smaragdzöld szemeit.
- Megértem, amiért félsz tőlem. Maga vagyok a gonoszság. Ez a hely az otthonom… minden démon otthona. De akármennyire is viszolyogsz tőlem, mit sem változtat azon a tényen, hogy az asszonyom vagy. A testedet kötelességed nekem adnod, amikor igényem van rá. Mindig a közelemben kell lenned, hogy kéznél legyél, amikor szükséget érzek rád.
- Rád sem ismerek Sasuke-kun… Ez úgy hangzott, mintha csak a testem kellene neked… ha pedig ez így van, akkor nem szeretsz engem.
Sasuke megfordult, és fekete lángok kezdték el égetni a csukott ajtót. Hamar lezuhant a földre egy kígyó, ami kínok közt vergődött. A fekete lángok addig nem tűntek a testéről, ameddig ki nem hunyt az élete.
- Nyomorult féreg, a nászéjszakámhoz semmi közöd. – mondta Sasuke, majd visszafordult a feleségéhez. – Tévedsz. Jobban szeretlek, mint hinnéd.
Sasuke visszadöntötte az ágyra az angyalt, aki úgy remegett alatta, mint a nyárfa levél. Sakura minden bátorságát összeszedte, kezét a férje arcához tette, és a szemeibe nézett. A legszebb mosolyával mosolyogott rá.
- Szeretlek Sasuke-kun. Csak a tiéd vagyok. – mondta Sakura, és megcsókolta a férjét.
Az Uchiha viszonozta a csókot, és tekintélyes peniszét újra a lányba dugta.
Eközben Orochimaru elégedett mosollyal iszogatta az alkoholos italát. A fia gyanúsan nézte az apját, aki szokatlanul vidám kedvében volt. A sikolyokat még ők is hallották néhányszor, pedig nem volt közel egymáshoz a két szoba.
- Sasuke-kun mindig résen van… elpusztította a kis kedvenckémet. Sakura-chan igazán kívánatos nőszemély, remek lehet az ágyban. Ilyen szenvedélyes sikolyokat még az anyádtól sem hallottam.
Sainak megfeszültek az izmai. Orochimaru ezt észrevette és tovább provokálta.
- Pedig igazán tüzes nőcske volt, aki oda-vissza volt értem. Mégis korán sem adott olyan szenvedélyes hangokat, mint Sasuke kis szukája. Shizune... démon létedre lekörözött egy mihaszna angyal?
A fekete hajú, sápadt bőrű férfinak betelt a pohár. Nem engedte meg senkinek, hogy az édesanyja emlékét meggyalázza. Kardját az apja nyakához tartotta. A kígyó lehunyta a szemét, és azt mondta: „Próbálkozhatsz, de nem tudsz megölni engem. Olyan jelentéktelen vagy mint az anyád.” Sai leengedte a kardját, és kiviharzott a szobából.
A peremtengerhez ment, ahol a forró láva vadul hullámzott a medrében. Mivel tilos volt bárkinek is ide merészkednie, senki nem gondolta volna, hogy akad majd egy valaki, aki mégis képes lesz megszegni ezt a követelményt. A Hold fénye megvilágította Sait, és a földből egy fekete torz lény jelent meg. A fekete hajú férfi kardot rántott, de a fekete lény megadóan felemelte a kezét.
- Tudom mi bánt téged. Végezni akarsz apáddal, mert megölte az anyádat.
- Honnan tudsz erről?
- Én mindent tudok. Uchiha Madara teremtménye vagyok. Megadja neked azt az erőt, amivel legyőzheted Orochimarut, de cserébe az ő parancsainak fogsz engedelmeskedni, ameddig ki nem szabadul a börtönéből.
Sai bizalmatlanul nézett a fekete lényre. Nem bízott ebben a valamiben, és kizártnak tartotta, hogy Madara képes lenne kapcsolatba lépni bárkivel is. Hátat fordított és intett az idegennek.
- Madara még az anyádat is vissza tudja adni neked. Így sem érdekel az ajánlata?
A művész megtorpant, és hitetlenül nézett a feketeségre. A lény intett neki, hogy menjen vissza, és nézzen bele a lávafolyamba. Sai tétovázva ugyan, de így tett, és elkerekedtek a szemei, amikor meglátta az izzó folyamban az anyja képét. Pont úgy nézett ki, mint az emlékeiben.
- Ugye ez a nő az anyád? Shizune, ha nem tévedek.
A férfi bólintott, majd meghozta a döntését. Kezet nyújtott a fekete lénynek.
- Legyen. Elfogadom az ajánlatodat. Cserébe az erőért és anyámért.
- Rendben. Az erőt most megkapod, de anyádat nem kapod vissza rögtön. El akarjuk kerülni az árulásodat.
A művész bólintott és kezet rázott a két alak. Ekkor lávanyelv tört ki a mély medencéből, és egyenesen Sai combjának csapódott. Hangosan felordított, és az égett combjához kapta a kezét.
- Mivel a démonok között a gyengébbekhez tartozol, így Madara megosztotta veled az ereje egy töredékét. Így már végezhetsz az apáddal. – mondta a feketeség, majd eltűnt a földben.
Sai ördögien elkezdett kacagni. Legyőzhetetlennek érezte magát. Érezte, ahogy Madara ereje egybeolvad az övével. Most végre nem kellett többé meghunyászkodnia senki előtt, tisztelet akart kivívni magának. Sántikálva indult vissza a palotába.
|
Igen, kicsit túllőttem a célon.
Ehhez a fejezethez és a Mindennapi bonydalmak II. folytatásaihoz sokat merítettem a Babaarc című könyvből.
Eme köny írónője: Renée Rose
Ez vált az egyik kedvenc könyvemé. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
(Félre értés tisztázva, nem azt a könyvet írom át, hanem csak sok-sok ihletettel halmozott el!!!)
Igazából, ezt a fejezetett csak azért írtam, hogy ismertesem kedves olvasóimmal, hogy Sasukénak eddig nagyon-nagy akarat erőre volt szüksége, hogy elnyomja a démoni énjét.
Azáltal, hogy visszatért az igazi otthonában, ahol a sötés a gonoszsság ural mindent, így már ő se tud parancsolni magának.
Köszönöm a kommodat!
Puszillak!