Aznap éjszaka Lea a hálóköntösében bújva odament a hálószobában lévő asztalhoz, amin a vezetékes telefon volt. Tudta, hogy a férje nincs a közelben, ezért tárcsázni kezdte a számot. Már az első csengésre felvették a telefont. Lea mindenről beszámolt Kármenek, aki dühbe gurult a hallottakra és pökhendien lecsapta a telefont. Lea behunyta a szemeit, majd felsóhajtott. Leült a bézs színű kanapéra, és rágyújtott egy cigire. Kibontott egy üveg jó minőségű bort, és szépen komótosan iszogatni kezdte. Aztán az elméjéből előtörtek a régi emlékek, melyeket már azt hitte, hogy elfelejtett.

***

Kármennel születésük óta ismerték egymást. Szinte úgy tekintettek egymásra, mintha testvérek lennének. Minden titkukat megosztották, és mindenkit kibeszéltek. Versenyt űztek abból, hogy hány férfit tudnak magukba bolondítani. Mindent együtt csináltak, elválaszthatatlanak voltak. Aztán amikor húsz évesek lettek, elmentek az első nagyobb partijukra, ahová csak a leggazdagabb embereket hívták meg. A meghívottak uralták a világ összes alvilági szervezetét. Mindenhová elért a kezük és kedvük szerint alakíthatták a dolgokat. 
A fény, a pompa, a gazdagság, a hatalom. Ezeket mind ezen a napon értették meg. Eddig csak azt tudták, hogy a szüleik gazdagok, de azon soha nem gondolkoztak el, hogy miből élnek fényűző életet. Nekik csak az számított, hogy mindent megkaptak. De azon a partin megértették a dolgokat. Ott váltak igazán felnőtté, és kegyetlenné. 
Gyönyörű sokat mutató ruhájukban elérték, hogy ők legyenek az éjszaka csillagai. Flörtöltek a pasikkal, és sokat megengedtek nekik. Ekkor Kármenhez lépett egy jóképű férfiú. Noha annyi idős volt, mint ők, sokkal tapasztaltabbnak tűnt náluk. Rideg és kegyetlen kisugárzása volt, még Kármen sem mert a szemébe nézni. 
 - Ezelőtt még nem láttalak. Hogy hívnak?
 - Kármenek. És téged? 
 - Uchiha Sasuke. 
Kármen erre remegni kezdett a félelemtől. Rettenetes dolgokat hallott eddig Uchiha Sasukéról. Mindenki félt tőle, olyan könyörtelen volt, állítólag hidegvérrel képes lett volna megölni azt, aki fellázadt ellene. Kármen elkapott egy pezsgőspoharat a tálcáról és egy húzásra megitta. 
~ Gyerünk Kármen! Szedd össze magad! Sok férfival volt dolgod… Azt akarom, hogy Sasuke magáévá tegyen! Egy ilyen férfi mindent meg tud nekem adni, ki tud elégíteni… ~  
Sasuke átkarolta Kármen derekát, majd a kezét a nő fenekére csúsztatta és markolászni kezdte. 
 - Már nem vagyok naiv szűzlány… de kurva sem vagyok. 
 - Ezt örömmel hallom kedves. Nem szerettem a naiv szűzlányokat… olyan nő kell nekem, aki ki tud elégíteni. Szépséges nő vagy… eddig nem láttam nálad szebbet, pedig sok nőm volt. – mondta Sasuke, majd megfogta a kezét és lépcső felé indul vele. 
Kármen egy percet kért még az Uchihától és visszarohant a barátnőjéhez. Kipirult arccal kapja fel a táskáját. Lea rosszallóan nézett a barátnőjére, mivel pontosan tudta hogy Sasuke még neki is nagy falat. Ez a fiatal férfi teljesen más szinten volt. Olyan, mint egy kígyó… soha nem lehetett tudni mi jár a fejébe, és bármikor lecsaphatott áldozatára. 
 - Kármen, ne csinálj hülyeséget. Ő teljesen más szinten van… hát nem érted. Az orrodnál fogva vezet, úgy, hogy te még észre sem veszed. Talpraesett vagy, és nem kell félteni téged, mert ravasz vagy és törtető, de Sasukéval nem veheted fel a versenyt. 
A szőke hajú lány oda sem figyelt a barátnőjére. Egyedül a férfira tudott gondolni. Nem féltette magát, hiszen már oly sok mindent kipróbált. A tömegen keresztülvágott, és amikor odaért az Uchihához belékarolt. Azon a partin felejthetetlen szexet adtak egymásnak. Kármen több férfival volt már, de eddig Sasukét találta a legdurvábbnak. A gyengédség semelyik jelét nem vélte felfedezni benne. De mindezek ellenére még többet akart belőle.

Azután egyre gyakrabban találkoztak és fokozatosan egymásba szerettek. Alig jártak pár hónapja,  Kármen teherbe is esett. De a fellángolásuk hamar alábbhagyott. Semelyikük nem volt az a hűséges típus. Ezért a házasságuk hamar zátonyra futott.

Semelyiküknek sem volt sejtelme arról, hogy egy fiatal, akkor még csak egy 13 lány magába fordultan búslakodik. Várta a szerelmet, de ez idáig hiába. Nem volt a fiúk kedvence, és duci volt. Kezdte feladni a reményt… az eddigi fiúk, akik tetszettek neki, visszautasították az érzéseit. De a remény halt meg utoljára! A szívében mindig égett a remény. Hitte, hogy rátalál az igaz szerelmére, arra a férfira, aki nélkül élni se tud majd! 

***

Lea mélyen a gondolataiba merülve töltötte a sokadik borát az üvegpoharában. Kezébe vette a kecses pohár lábát, és rutinosan kicsit megforgatta benne az ízek orgiájának italát. A kanapén felhúzott lábakkal üldögélt, és selyem köntösét összébb húzta magán. Világosbarna haja  lágyan össze volt fonva. 
Egyszer csak nyitódott az ajtó, és a férje lépett be rajta. Térdig érő szürke gatyája nem volt begombolva. Kidolgozott felsőtestét nem takarta semmi. Hosszú világos szürke haja a válláig ért. Odament a feleségéhez, és lehuppant mellé. Gatyája zsebéből előhalászta a cigis dobozt, majd kivett belőle egy szállat és meggyújtotta. 
 - Nincs késő, vagyis korán az iszogatáshoz? 
Lea kérdően nézett a férfira, aki a fali órára mutatott. Az óra már hajnali egyet ütött. 
 - Megengedhetem magamnak. 
 - Harapós kedvedben vagy. Ennyire idegesít téged Sakura? Mi bajod vele? Hagyjad szegényt. Sasuke a türelme végére ért…
 - Komolyan, miért véditek ennyire?! Sasuke minden lépését féltve őrzi…! 
Suigetsu a feleségére nézett, megfogta a kezét, és megcsókolta a homlokát. 
 - Azért, mert ő egy esetlen kislány. Szüksége van a védelemre… egyedül nem tudná megállni a helyét a világba. Sasuke mindennél jobban szereti őt! Gyakran úgy érzem, hogy Sakura az egyetlen boldogsága…
Lea hitetlenkedve nézett a férjére. Kizártnak tartotta, hogy a könyörtelen Uchiha Sasukénak, aki szinte az egész világot a markába tartotta, csak az a nő lenne a boldogsága.  
A kezét Suigetsu mellkasára helyezte odabújt hozzá, majd azt kérdezte: „Miből gondolod?” A férfi már szóra nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit. Csak lehunyta a szemét, és a felesége hajába szimatolt. Szorosan ölelte magához, mintha bármikor elveszíthetné. 

***

Egy hét telt el mióta az Uchiha család visszatért az otthonába. Franciaországban nagyon jó érezték magukat, Sasuke is teljesen másképp viselkedett, de minden visszatért a rendes kerékvágásba, amint hazaértek. A családfő ebben az egy hétbe csak esténként ment haza, de akkor is az ideje nagy részét az irodájában töltötte. Sakura ezt nehezen viselte és a napokat szomorkodással töltötte, egyedül a lányai töltötték meg boldogsággal a napjait. A hét utolsó napjának estéjén, a két hercegnő pizsamában ült az étkező asztalnál és vidáman nevettek. Vacsorázás közben az anyjukat tartották szóval a folyamatos kérdéseikkel. A két kicsi folyton azt kérdezgette, hogy: „Apu mikor jön haza?”  Sakura erre lesütötte a szemeit, mivel nem tudott választ adni nekik. A férje mindig más-más időpontokba állíott haza. 

Sasuke este három negyed tízkor ért haza ingerülten. Hosszabb sötét haja belelógott a bal szemébe, amit egy laza kézmozdulattal eligazított. Férfias, komoly vonásai jobban látszódtak az arcán, ami még lélegzettelállítóbb tette. Amikor ingerült volt, ezek a vonások még jobban megerősödtek rajta. Térdig érő farmernadrágja zsebéből kikapta a kulcsot és a hosszú szekrény sorra vágta, amelyet mindenféle kacat díszített. Aztán rohanó léptek hangjait hallotta, és hamar a két kislánya ugrott rá. A férfi sötét szemeivel végignézett lányain, akiknek már rég aludniuk kellett volna. Mikor a felesége is odament, mérgesen nézett rá. 
 - Tudjátok hány óra van? Lányok irány aludni. 
A két kutya is rohanó léptekkel szaladt oda a családfőhöz, és csaholva ugrálni kezdtek rá. Vidám ugatásuk hallatszott a villában. A két kislány megszeppenve nézett fel az apjukra, aki rendre utasította a két kölyök kutyust is. 
 - Anyu, megengedte, hogy megvárjunk. – mondta Ai halkan, miközben a haját csavargatta.  
 - Anyátok túlságosan is engedékeny! Ha nem akartok büntetést, azonnal felmentek aludni!  
A két hercegnő visszarohant az anyukájukhoz és átölelték. Sakura megsimogatta a két gyermekét, és csalódottan pillantott fel a férjére. Amint a tekintetük találkozott, a nő rögtön lesütötte a szemeit. 
 - Nem mondom még egyszer! Ne akarjátok, hogy odamenjek! 
Sakura sietve felment a lányaival, és lefektette őket. Kireinát betakargatta és két jóéjt puszit nyomon az arcocskájára. A kezébe adta a fehér Baba nevű plüsscicát, és alaposan betakargatta. Utána lefektette Ait is, aki nagyon nehezen tudott elaludni. Nagyon érzékeny lelkű teremtés volt, aki mindent könnyen a szívére vett. Ezen a téren ugyanolyan volt, mint az anyukája. Sakura addig simogatta és puszilgatta a kislányát, ameddig el nem aludt. Halkan kiosont a szobából és becsukta az ajtót.

Éjfélkor Sasuke minden dühét szegény Sakurára zúdította. Az irodája fala szinte beleremegett félelmetesen vérszomjas hangjába. Az egész napi feszültségét most tudta kiengedni. Fájt a feje az egész napi problémák miatt. Egy hétre ment el, és ez alatt minden összekuszálódott. Sakura némán hallgatta a férjét. Mukkanni sem mert, még légezni is alig. A kanapén ült keresztbe tett lábakkal, és a jegygyűrűjét húzogatta le az ujjáról idegességében. 
 - Hogy lehetsz ennyire engedékeny?! Csodálkozol, hogy nem fogadnak neked szót?! Szerencséd, hogy mellett vagyok, mert nélkülem semmire nem lennél képes! 
 - Drágám, kérlek, ne haragudj rám… Hiányzol nekünk…
 - Kussolj! Ne várd el, hogy egész nap itthon legyek! Fontosabb dolgaim vannak ennél! Örülj annak, hogy múlt héten csak veletek foglalkoztam! – csapott az íróasztalára Sasuke. 
Az íróasztalról leesett a földe a hamutálca, és a sötétbarna parkettára szóródott a szürke hamu. 
 - Ha nem fontos neked a családod, akkor elmegyek a lányokkal együtt. Nem akarunk az utadba lenni. 
 - Mégis hová a fenébe mennél két gyerekkel? Senki vagy nélkülem, egyedül meg sem tudnál állni a lábadon! Nem tudnád eltartani sem magadat, sem a lányokat! Bármikor elmehetsz nyugodtan, de a lányokat nem engedem, hogy elvidd. Nem engedem, hogy a gyerekeimet egy kurva nevelje, mivel a nyolc általánosoddal csak az lehetsz. A szépséged miatt több kliensed is lesz. 
Sakurát annyira bántották a férje szavai, hogy elkezdett sírni. Baba arcát a két kezébe temette, és az egész teste remegett a sírástól. Felpattant és el akart szaladni, de az Uchiha villámgyorsan ott termett és megragadta a karját. 
 - Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? Semmibe veszel engem… porig alázol. Rosszabbá váltál, mint az apád. – mondta Sakura zokogva. 
Az Uchiha arcán férfias vonásai megerősödtek a hirtelen még nagyobbra felszökő haragja miatt. Egyre erősebben szorítani kezdte a felesége kezét, és elhúzta magával. Gyűlölte, és nem viselte el, ha valaki visszabeszélt neki, a feleségének meg egyáltalán nem tűrte el. Mikor az ajtóhoz ért kinyitotta az ajtót, és kilökte rajta Sakurát, majd becsapta az ajtót. 
Sakura lerogyott a földre és szüntelenül zokogott. Amióta együtt voltak, Sasuke teljes mértékben betörte, olyanná vált, mint egy porcelánbaba.  Nem szólhatott bele semmibe, ahhoz meg végképp nem volt bátorsága, hogy kiabáljon imádott férjével.

Másnap reggel, miután a férje elment Sakura elővette az egyik nagyobb táskáját, amibe belepakolt néhány ruhát magának és a lányainak. Nem akart sok mindent vinni, hogy nehogy feltűnjön az Uchihának, hogy elment. 
A nagy sietségben alig talált bele a zárba a kulccsal. A kutyák hangosan ugattak bent, amikor észrevették, hogy mindenki készül elmenni. 
~ Jaj, Istenem! A kutyáknak is most kell ugatniuk?~ 
Sakura hagyta a zárral való játszadozást, megfogta a lányai kezét, és lerohant a lépcsőn. A kövekkel kirakott járdán futott, amikor a biztonsági őr állta el az útját. Az alacsony biztonsági őr terepmintás munkaruhájába dugta a kezét. Övén több fajta fegyverttartó csüngött. Sakura védelmezőn magához húzta a lányait. 
 - Hová készül asszonyom? - morogta a biztonsági őr.  
Sakura nyelt egyet, és mosolyt erőltetett az arcára. Óvatosnak kellett lennie, nem tudott jól hazudni, mert rögtön meglátszott rajta, a hangja magasabbra szökött. 
 - Csak a játszótérre megyünk. – mondta Sakura és ellépett az őr mellett. 
 - Asszonyom, Sasuke úr nem adott engedélyt arra, hogy egyedül elhagyhassa a házat. Ilyen esetben el kell kísérnem, akár akarja akár nem. 
Sakura mérgesen visszanézett, de elsápadt nyomban, amikor látta, hogy az őr a fegyveréért nyúl. Gyorsan elengedte a lányai kezét, és eléjük állt. 
 - Hívd fel a férjem, és mondd meg neki, hogy elegem van abból, hogy folyton figyeltettet.  Nincs szükségem az engedélyére…
Ekkor az őr elővette a zsebéből a telefonját, és hívni kezdte a főnökét. Ekkor Sakura szólt a lányainak, hogy szaladjanak a taxihoz, ami a bejárat előtt várja őket. A két lány azonnal szaladni kezdtek, és Sakura követte őket. Az őr rögtön megszakította a hívást, és a munkatársát hívta, miközben a nő után futott. Hamar utolérte a nőt, aki már a kapun szaladt ki. Ám, csak a táskáját kapta el, aminek a fülét elszakította. Sakura beugrott a taxiba a lányai mellé, és szólt a sofőrnek, hogy indítson.

A két őr már a kocsijukba ültek be, amikor elkezdett csörögni a telefonjuk. Holtsápadtak lettek, amikor látták, hogy a főnökük hívja őket. Most nagy bajban voltak. Még vissza tudták volna hozni Sakurát, de így már sok időt vesztettek. Vacilláltak, hogy mi lenne a jobb: felvegyék fel, és mondjanak el mindent vagy hagyják csörögni a telefont. Végül a bátrabbik felvette, és remegő hangon beleszólt.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2015.07.17. 17:18 Hikarisan Szia Jeni! Örülök, hogy ennyire teszett neked ez a fejezet. :) Valójában Sakurát a japán nők jellemével írom. Mivel Japánban a nők, (csúnyán fog hangzani), de a férjeikket szólgálják, meg persze a gyerekeiket. (Szerintem egy nőnek, az a dolga, hogy a férjét és a gyerekét/gyerekeit kényesztese! Nem pedig az, hogy dolgozzanak!)   Egy féltékeny nő bármire képet, ha szeretet férférfiről van szó. Sakura most besokkalt az állandó féltékenységétől, és persze attól, hogy Sasuke alig van vele / velük. Néhányszor eljönn az idő, mikor egy nőnek is a sarkára kell állni, hogy felhívja a férje figyelmét arra, hogy bármikor elhagyhatja. Ezzel a tettel, ráébred a férfi, hogy mennyire fontos neki az a nő. A folytatást hamarosan küldöm.

2015.07.17. 00:11 Jeni Imádom, végre Sakura a sarkára állt. Egész végig ezt vártam,h egyszer álljon már ki magáért. Bízom benne, h Sasuke nem veszi el a gyerekeket Sakurától. Most olyan boldog vagyok. Ebbe a részben kifejezetten Sakura lett a kedvencem. :D Alig várom a folytatást.