Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

46. fejezet

Chiasa Uchiha szobájába ment fürge léptekkel. A több tárva nyitott ajtón ment keresztül, amik a hálószobát több helyiségre osztották. A fürdőszobában meglátta a lányát, aki a kádban feküdt az alacsony vízben. A víz olyan alacsony volt, hogy nem is takarta el a meztelen testét a rózsaszín hajú nőnek. A helyiségközepén állva, nem is vette észre, a sötét hajú férfit, aki az ajtó melletti falnak dőlve áll. 
 - Sakura, azonnal elviszlek magammal! Anyádként megtiltom, hogy továbbra is ezen a dicstelen helyen élj! Képes vagy ezeken végig menni Uchiha Sasukéért?! Térj már észhez! Nem szeret téged! Keikoval kefélt nemrég! 
Mély szomorúság telepedett Sakurára. Azon nyomban teljesen összetört, és elvesztette az életkedvét. 
 - Nem engedem, hogy elvidd!  Ő az enyém! – mondta az Uchiha. Ott termett a szőke angyal mellett, és megragadta a nyakát. 
Sakura kétségbeesetten nézte őket, és nehezen felkapaszkodott a kád szélére. Alig tudott beszélni, a hangját alig lehetett hallani. Az Uchiha látta a menyasszonya szájjárását. Azt kérte: „Kérlek, hagyd abba.”  A könyörtelen férfi elengedte a nemes angyalt. 
 - Törődj a saját dolgoddal, és ne üsd bele az orrod az életembe. Most tűnj el a szobámból. 
A nő a lányára nézett, majd kiment a szobából. Kénytelen volt beletörődni abba, hogy nem mehetnek el erről a rettenetes helyről. Uchiha Sasuke nem fogja engedni. 
Sasuke a saját felsőjébe bugyolálta a rózsaszín hajú nőt, és az ágyba fektette. Sakura kerülte a férfi tekintetét, és el is fordította a fejét, hogy ne láthassa. A könnyei megállás nélkül záporoztak, mint a nyári eső. Ezek a könnyek nem csak az elviselhetetlen kínoknak volt a jelképe, hanem a mély szomorúságának. A szíve apró darabokra tört, és mély depresszióba zuhant. Sasuke idegesen visszafordította a fejét a menyasszonyának. 
 - Ide figyelj, te már az enyém vagy. Ezért bármit csinálhatok veled bármikor. Eddig kegyes voltam hozzád a terhességed miatt, de ez bármikor megváltozhat. 
Sakura ajka mozogni kezdett hangtalanul, de a férfi le tudta olvasni szóról-szóra, hogy mi hangzik el a menyasszonya szájából.  „Miért…? Keikót választottad, ezért legyél vele.”  Sasuke felrántotta az angyalt, és letépte róla a felsőt. A száját a kékes-zöld foltokkal rendelkező testre tapasztotta. Megfelejtkezett magáról, és jóval erősebben tartotta a kelleténél. Sakura új fájdalmat érzett a bordáinál, ha csak hozzá ért valami, fájdalom tört rá, bizonyosan megrepedt mindkét oldalon a bordája. Az Uchiha észbe apott, és gyengédebben vonta magához a fajdalomtól remegő nőt. A gömbölyű pocak miatt, nehezebben fért a nő erényességéhez. 
 - Féltékeny vagy?  - kérdte Sasuke, mikor felálló farkát rögvest beledugta a nőben. 
Sakura behunyta a szemét, és összeszorította ajkait, mivel nem tudott hangot kiadni. Ezzel a gesztussal pótolta a sikítását. 
Minden porcikájában égető fájdalom nyílalt. Szabadulni akart, mert már arra az elviselhetetlen szintre fajult a gyötrő fájdalom. De hiába próbált szabadulni, Sasuke nem engedte, csak még mélyebbre döfött, és elkezdett mozogni benne. Feltette ismét az előbbi kérdését, miközben az angyal bőrét csókolgatta. Sakura bólintott, majd suttogva mondta: „Igen…” Majd a testéből elszállt az összes erő, és összecsuklott volna, ha a férfi nem tartja erősen. 
Sakura meztelenül feküdt az ágyban felhúzott lábakkal. Görcsösen markolta az ágy lepedőjét, mikor érezte, hogy a szerelme felsője ismét testére terül. Az Uchiha elsimította a nő arcába lógó rózsaszín hajtincseket. 
 - Nem Keikót választottam. Fel sem merült bennem ez a gondolat.

Egy hét leforgása alatt égen-földön keresték a két Uchiha fivér legjobb emberei a vérhercegnő eredeti holtestést. Mindent megmozgattak, nem akadt olyan hely, amit nem néztek volna át alaposan. Sasori minden zokszó nélkül magára vállalta a felkutatás minden ügyét. Sőt még ő is sokszor részt vett bennük. A hóban nyomait hagyta két társával együtt. A hidegben órák óta meneteltek megállás nélkül. Arra a helyre tartottak, amit még Enomoto használt mindenféle piszkos célokra. A magas hegyen egy nagy barlang volt található, aminek falait mindig jég borított. Ezen a környéken mindig zord éghajlat honolt. Az egész hegyet merő jégtakaró fedte le, és a jégben lehetett látni a hóvirágokat. A barlang belsejét is hóvirágok díszítették, és tűhegyes jégcsapok lógtak le a mennyezetről.  
 - Kizárt, hogy itt lenne elrejtve. – mondta Zabuza morcosan.  – Haku őrizte mindig is ezt a területet… csak észrevette volna, ha valaki idejön. 
Haku szótlanul állt a mestere mellett, és zöld kimonója hosszú, bő ujjába rejtette a kezét. A magasított papucsának a talpa megkönnyítette a járását a csúszós jégén. Sasori mintha meg sem hallotta volna a kardforgatót, előrelépett párat, és körbenézett. Látszólag semmi nem volt a barlangban, semmi jele nem volt annak, hogy bárki is járt volna itt a közelmúltban. Mivel ismét kudarcot vallottak a keresésben, a bábhasználó reménytelenül felsóhajtott. Fordult volna vissza, mikor Haku mellé lépett. 
 - Kapitány, nézzünk körül alaposabban. A jég régóta vastag rétegekbe fedi el a barlangfalait… lehet, hogy ezt az adottságát használta ki Enomoto, hogy elrejtse mindenki elől a legféltettebb titkait. Könnyen ide jöhetett akkor, amikor más küldetésekre küldött. 
Zabuza a szemeit forgatta, hogy a tanítványa megint túlzásokba esett. Persze azt nem tagadta, hogy a jéghasználónak jó megérzései voltak, de kizárt dolognak tartotta, hogy itt lenne valami. Hátra vetette a fejét és elkezdett röhejesen nevetni, miközben ezt mondta: „Persze, az öreg trottyos pont itt rejtette el Keiko holtestét. Ezt te se gondolhatod komolyan.” De mikor a barlang tetejét jobban megnézte, valamit meglátott a vastag jégben. Elhallgatott, és arra a homályos helyre mutatott, ahol meglátott valamit. 
 - Lehet, hogy mégis csak igaza volt Hakunak. Te ismered a legjobban a tanítványod, és pont te kételkedsz benne… - mondta Sasori, mikor megidézte az egyik bábját, aminek segítségével betörte a jeget. Csakhogy a nagy ütközés hatására a jégcsapok megremegtek, és zuhanni kezdtek lefelé. Haku tömör jég kupolát képezett, ami megvédte mindannyiukat a zuhanó jégcsapoktól. A kupolát vékonyabb jégtámasz tartotta. 
 - Ügyes voltál Haku. – mondta elismerően Zabuza. 
A jéghasználó erre elmosolyodott. Számára nem volt nagyobb jutalom annál, ha a mestere megdicsérte.  
Sasori kék fonalakkal irányította a bábot, ami még pár erősebb csapást zúdított a plafonra. Láthatóvá vált, hogy mit rejtetett a vastag jég. Zabuzának elkerekedtek a szemei, amikor a jég fogságában meglátta Keikót. A nő két melle között nagy lyuk tátongott, amiben férgeket is lehetett találni. A jég egybentartotta a testét, ezért nem fogott rajta az idő múlása. A hálál sem vette el a lila hajú nő gyönyörűségét. A szájából a kifolyt megalvadt vér még mindig látszott. A testén zúzódások voltak, amiket akkor szerezhetett, mikor lezuhant a szikláról. Rózsaszín szemei nyitva voltak, és egyenesen a három férfire meredt. Mintha látná őket. De természetesen nem látta, mert a rózsaszín szemeinek izzása eltűnt. A halál elragadta a nő életét, és a szemei fényét is, egyedül a szépségét hagyta meg. A ruhájának az elejét sűrű vörös vér borította. 
 - Félelmetes. Ez csak a holteste, de még így tartok tőle…. – mondta Haku megborzongva látványtól. 
Nem volt jellemző rá, hogy félt volna bármitől vagy bárkitől is, de ettől a nőtől mindig is tartott. A két Uchiha fivértől meg egyenesen rettegett. Már ha meglátta Itachi-samát vagy Sasuke-samát, máris meghűlt benne a vér és remegni kezdett. Egyes egyedül az előbb említett három személytől tartott úgy, mint a tűztől. Zabuza a ledermedt tanítványára nézett. 
~ A látványától is félsz Haku? Sasuke-samától jobban rettegsz, de ettől a nőtől is tartasz még. Soha nem mondtam neked, de én is így vagyok ezzel. Ha találkozok Uchiha Sasuke-samával az olyan, mintha a halállal találkoznák. Úgy tűnik mai napig nem tudtad kiheverni azt a napot.~   gondolta Zabuza.    
Haku pontosan arra a napra gondolt. Arra a napra, mikor a kaminariak közé került. Akkor változott meg 
gyökerestül az élete . 

 

***

Kis koszos lurkó volt akkoriban, aki csak egy véletlen szerencsének köszönhette azt, hogy Zabuza rátalált és a kegyeibe fogadta. Kiskorától kezdve az utcán nevelkedett, mivel árva volt és senkinek nem kellett. Kivert kutyaként bolyongott, hogy megszerezze azt, ami az életben maradásához szükséges. Megváltás volt neki, amikor végre valaki észrevette a létezését. 
A magas férfi mögött sétált, mint egy hűséges öleb. Közben nem tudta megállni, hogy ne legeltesse a szemét a fenséges palotán. Soha nem volt cipője, ezért a lába merő kosz volt, ami nyomot hagyott a palota tiszta kövén. A palota legszebb szárnyán mentek keresztül, és már akkor hallani lehetett egy nő sikolyát. Ez a sikoly nem a fájdalom és a félelem sikolya volt, hanem az örömé és az elégedettségé. Felnézett az előtte haladó férfira, aki semmit sem reagált a hangokra. Ahogy mentek a sikolyok egyre hangosabbá váltak. 
 - Ö…
 - Hallgass kölyök. Ne törődj a sikolyokkal. És eszedbe ne jusson Uchiha Sasuke szobája közelébe menni. 
Zabuza alig fejezte be a mondatát, és elhaladtak az említett személy szobája előtt. Az ajtó csukva volt, és az ajtó előtt egy nagyméretű fehér kígyó tekergett, akinek kék szemeiből vadságot lehetett kiolvasni. Támadásra készült, amikor a kardforgató elrántotta a fiút a kígyó elől. 
Másfél hónap telt el, és Hakut máris a frontvonalra küldték Zabuzával együtt. A kaminariak úgy tartották, hogy akkor válik erősebbé valaki, ha igazi élet-halál harcban vesz részt. A csatamezőn mindenki magára volt utalva. 
Haku különvált a mesterével, és egyenesen a küzdőtér felé tartott. Zabuza titokban figyelte a kis tanítványát. 
A fekete hajú fiúcska hamar odaért, ahol a véres harcok dúltak. Ahogy közeledett megremegett az egész teste és leblokkolt. Hirtelen veszedelmes erőt érzett, ami megbénította az egész testét. Látta, ahogy a csatatér földjét vörös vér borította, a holtestek meg a földön hevertek. Egy fiatal férfit pillantott meg, aki a véres kardját a földbe szúrta. A testén fehér kígyó tekergett, ami lassan a fehér felsőjének bő ujjába csúszott. Haku megállapította, hogy ettől a sötét hajú férfitől származhat az a hátborzongató erő. A fehér felsője hátán egy legyező formát lehetett látni.  A férfi mellett egy szépséges hosszú, lila hajú nő állt, akinek a ruháján vércseppek voltak fellelhetők. 
 - Sasuke-kun bámulatos, hogy egy karcolást sem szereztél. Szinte egymagad végeztél az összes ellenséggel. Reméltem, hogy segítségedre lehettek, a hasznodra akarok lenni. – mondta nő, és átölelte a férfit. 
 - Ne törődj ilyesmikkel. A feleségem vagy, ezért inkább az asszonyi kötelességeidet teljesítsd. – mondta Sasuke, mikor kirántotta a karját a földből, és a háta mögött lévő fiúhoz dobta. 
A kard célegyenesen hasította a levegőt, egyenesen a fiú felé. Haku meg sem mert mozdulni, a lábai földbe gyökereztek. Szinte fel sem fogta, hogy egy kard repül felé, annyira sokkos állapotba került. Egyszer csak egy másik kard akadályozta a kardot. A két kard összeütközött és egymástól nem messze esett le a véráztatta földre. Zabuza a tanítványa előtt termett, és letérdelt. 
 - Sasuke-kun, a fiú a tanítványom. Nem rég került hozzánk. Még nagyon sokat kell tanulnia. 
 - Gyengéknek semmi keresnivalója sincs közöttünk. Teljesen ledermedt a félelemtől. Egy ilyen gyenge senkitől jobb mihamarabb megszabadulni. – mondta vérszomjasan Sasuke. 
Keiko mosolyogva nézte a karforgatót, miközben a férje mellkasán nyugtatta a kezét. A gyűrűsujján a jegygyűrűjét befedte a vér, de a drágakő csillogását még mindig látni lehetett. Zabuza összeráncolta a homlokát, rossz érzése támadt, és gyorsan a kisfiú felé fordult. Hakut vértócsa vette körbe, és hamar éles vércsepp nőtt ki belőle. A kardforgató saját testével védte meg a tanítványát, fehér maszkját vér itatta át. 
 - Mire véljem ezt Zabuza? – kérdezte felháborodottan Keiko. 
 - Ez a fiú a tanítványom. Érzem, hogy remek harcost tudok belőle faragni, ezért nem engedem, hogy megöld. 
Keiko mérgesen előre akart lépni, mire Sasuke visszahúzta. 
 - Meglepő, hogy ennyire ragaszkodsz hozzá. Most az egyszer életben hagyom, de ha még egyszer találkozok vele, és addig nem fog megerősödni, magam ölöm meg. – mondta Sasuke, majd hátat fordított nekik, és eltűnt a feleségével együtt.

 

***

 

  Sasori azonnal a Kaminari palotába vitte a holttestet.  Itachi örömmel hallotta a bizalmasától, hogy ráleltek a holtestre. Végre megszabadulhat az öccse attól a perszónától, és új életet kezdhet. Már nem lesz semmi akadálya annak, hogy összeházasodjanak Sakurával.   

Még nincs hozzászólás.