Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

45. fejezet

Keiko derűs mosollyal nézte a szőke asszonyt. Mosolyában megbújt a cukkolás, amit igazából nem is Chiasanak szánt, hanem a férje vemhes szajhájának. Tudta, hogy a szőke hajú perszóna elmondja, hogy mit látott. Elvégre mindennél jobban gyűlölte a démonokat, és pokolba kívánta Sasukét.  
 - Te gerinctelen rohadék, Sakura a te gyerekedet várja, és képes voltál megbaszni egy másik nőt?! Ráadásul a lányod is látott titeket! Nem érdemled meg őket! 
 - Már megbocsáss, de én vagyok Sasuke felesége. Én csaphatok egyedül balhét, amiért egy fedél alatt kell lennem a könnyűvérű lányoddal, és annak fattyával.  

Hirtelen a semmiből tűz keletkezett, és forró lángok ostorszerűen nyúltak az angyal felé. A hó azonnal elolvadt a tűz alatt, és fekete hamuvá égette a földet. Az egyik láng elkerülte Chiasan figyelmét és megégette a karját . A nő odakapta a kezét, és egyre jobban körbezárta a tűz. A karja nyomban gyógyulni kezdett, de annyira rettegett a tűztől, hogy lesokkolt, és rémülten nézte a felé csapkodó lángokat. Azt a végzetes napot jutatta eszébe a tűz látványa, amikor elvesztette azt a férfit, akit teljes szívéből szeretett. Igaz, nem ő volt a törvényes ura, de mégis vállalta az emberek megvetését, hogy azzal a férfival élhessen. Sakura a törvényes urától volt, de azon az éjszakán amikor megszökött, a gyermekét is magával vitte. Sokáig bujkáltak, amíg végre biztonságos otthonra leltek a Shiawase birodalom palotájába. 

Imádkozásra fogta a kezét, miközben remegett, mint a nyárfalevél. 
 - Tudd, hogy kivel beszélsz némber. Bármikor megölhetlek, ha úgy tarja a kedvem. Hat évvel vagyok fiatalabb nálad, de nem tűröm el, hogy tiszteletlen legyél velem. Az én szememben minden angyal egy jelentéktelen senki. Semmi hasznotokat nem lehet venni. 
Chiasa ekkor szorongva a démonra nézett, és ekkor ismét eszébe jutott a kisunokája. 
 - Hayaka! Hogy feledkezhettem el róla?! Ha valami baja esik, azt Sakura nem élné túl, és soha nem bocsátaná meg nekem. 
Sasukét nem hatotta meg a nő aggodalmaskodása. Még nagyobbra éleztette a tűzet, ami több helyen megégette a nemes angyalt. 

 

Sakura kínok között vergődött az ágyban, miközben sikított. Annyit sikoltozott, hogy a hangja elment, és görcsösen markolta a takarót. Olyan gyorsan lett hányingere egyik percről a másikra, hogy még ideje sem volt a vödörhöz hajolni, ami közvetlenül az ágy mellett. Az ágy is bőven tartalmazott hányást, és Sakura hálóinginge is olyan lett. Ekkor rossz érzés kerítette hatalmába. Nem tudta megmagyarázni, de érezte, hogy a kislányát valami veszély fenyegeti. A fekete jelek ismét láthatóvá váltak a testén. 
Rin berohant a szobába, és azonnal felültette Sakurát, aki ismét hányni kezdett. 
 - Úrnő, tartson ki, mindjárt hozom a gyógyszereit. 
 - A kislányom… hol van a kislányom? 
 - Felesleges nyugtalankodnod Sakura úrnő. A nagyanyjával kimentek sétálni. 
 - Rossz érzésem van… kérlek, keresd meg Hayakát. – kérte Sakura alig halhatóan. 
Alig tudott már beszélni, olyan sokat sikítozott fájdalmában. Szerencse volt, hogy Rin még hallotta, amit mond. A rövid, barna hajú nő nem is tudta először, hogy mit csináljon. Nem hagyhatta egyedül Sakurát, de muszáj volt megnyugtatnia. Egyszer csak Juugo lépett be a nyitva hagyott ajtón, és segítőkészen megkérdezte, hogy tud-e valamibe segíteni. Látva, hogy az ágy merő hányás és Sakuráról testéről is folyt le a sűrű folyadékony cucc. 
Rin megkönnyebbült, hogy valaki segít neki, ezért kettéosztották a feladatott.   

Chiasa testét egyre többször érte a tűz, de hamar el is kezdtek neki begyógyulni. Amikor a semmiből ott termett a narancssárga hajú férfi. 
 - Sasuke-sama. Sakura úrnő állapota nagyon sokat romlott, és Hayakát sem találom sehol. 
 - A szobájába van. 
 - Nincs a szobájában. Az édesanyja nagyon aggódik érte. 
Keiko mérgesen nézett Juugora, aki a kis cafkáról hozta a hírt. Sasuke tovább szűkítette a szőke asszony körül a tűzfalat. Juugo megdöbbenve nézett a vezetőjére, akit nagyon kihoztak a sodrából. Általában gyorsan és könyörtelenül végzett mindenkivel, nem szokott sok időt pazarolni az áldozataira. 
 - Alattomosabb vagy, mint gondoltam. A saját lányod sem érdekkel. – mondta Chiasa, miközben még mindig remegett. 
Sasuke összeráncolta a homlokát, és a lángok az égig csaptak. Juugo és Keiko is erőteljesen hátráltak, hogy ne kerüljenek az Uchiha útjába. Pedig nem is ez volt a teljes ereje, de már ettől is meghűlt bennük a vér. 
 - Nagyon aggódik Sakura-chan a kislánya miatt. – mondta Juugo, utolsó próbálkozásként.  
Sasuke Rinneganos szemeivel nézett a narancssárga hajú férfira, majd a heves tűz eltűnt. És a tűzzel együtt az Uchihának is nyoma veszett.

Hayaka mivel még olyan pici volt, hogy nem tudott tájékozódni, ezért kiment a palota óriási területéről. Vigasztalhatatlanul sírt, az arcát kicsípte a hideg szél, és a könnyei a ruhájára potyogtak. Sírva mondogatta: „Anya.”  A magas hóban alig tudott menni, és el is fáradt, ezért sokszor el is esett. Miközben haladt, egyszer csak körbe állta őt férfi. 
 - Veszélyes egyedül csatangolnod kislány. Mi tudjuk, hol van anyád, visszaviszünk hozzá. 
Hayaka könnyes szemekkel nézett fel a szemben álló férfira. A férfi úgy nézett ki, mint egy szörnyeteg, amitől a kicsi megrémült. Ekkor felkapta a másik szörnyeteg, és nagy tóhoz vitték, amit még vékonyan fedett be a jég. 
 - Démoni erővel rendelkezel te poronty, nem is akármilyennel. Biztos valami nagyhatalmú démonnak vagy a kölyke. De visszataszító angyalvonásaid is vannak. Ettől elfog a gyilkolási vágy. – mondta egy másik visszataszító kinézető démon, aki a befagyott tóra terelte a prédáját, hogy könnyebben végezni tudjon vele. Eközben a hóviharban magasan szállt egy sólyom, aki két méteres szárnyaival könnyedén siklott az égen. És ekkor az eltorzult démonok mögött megjelent Sasuke, aki észrevétlenül átszúrta kardjával az egyik démon tüdejét. Az a démon vért köpött, és lenézett a mellkasára, ahonnan a kard pengéjének az eleje látszott. A köhögésére a társai is felfigyeltek, és rögtön odafordultak. 
 - Ki a franc vagy te? 
Sasuke végig nézett a megmaradt démonokon. 
 ~ Korcsok. Az életre sem vagyok méltóak. Orochimaru elhibázott kísérletei vagyok, ezért engedett szabadon titeket. ~ 
Hayakát a tó közepére terelte a démon, aki a parton álló társait nézte. 
 - Apa…
A démon vérszomjasan a kislányra nézett, és gyilkos vérszomjjal üvöltött állati hangon a sötét szemű kislányra. 
 - Hamar nyomunkra lelt az apja. 
A parton lévő démonok összenéztek, és fenyegető vadállathangokat adtak ki. Egyszerre támadtak. Sasuke meg sem moccant, mosolyra húzta száját, és fekete lángok jelentek meg a semmiből. A fekete lángok egyenesen az állatfajzatokra terjedtek, akik üvöltöttek. A fekete forró lángok hamar leégették a bőrüket, és a húsukat. Halálhörgésük messze elhallatszott. Az Uchiha ellépdelt mellettük, a part végéhez ment. Az utolsó démont egy fehér kígyó szorította. Hallani lehetett, ahogy eltöri áldozata csontjait. A test a kislány előtt esett össze, aki rettegve nézte a szörnyeteg élettelen testét. A fehér kígyó lecsúszott a tesétről, és visszaindult gazdájához.  
Sasuke a tó közepén álló kislányt nézte. 
 - Hayaka, gyere ide. 
A kislány megrázta a fejét. Az Uchihának összeszűkültek a sötét szemei, és véres kardját visszatette a hüvelyébe. 
 - Nem mondom még egyszer. Rosszul jársz, ha nekem kell odamennem érted. 
Hayaka félve beljebb ment a befagyott tavon, és megállt. Sasuke ott termett előtte, és megragadta a kislányát vér áztatta kezeivel.  A kicsi félelmében próbált szabadulni az apjától, és rettegve nézte a vért, ami még olyan friss volt, hogy csöpögött. Sasuke elvesztette türelmét, és rácsapott a kislánya fenekére, amit hiszti követett. 
 - Fejezd be a hisztit. Megtanulod, hogy nekem szót kell fogadni.  
A kislány a vérre mutatott, ami az édesapja kezéről csöpögött. A jégre csöpögő vértől is próbált, minél távolabb kerülni. Sasuke elengedte, mert rájött, hogy Hayaka fél tőle. Eszébe jutott Sakura, aki ugyanígy félt tőle az elején. A vörös vértől nyirkos tenyerére majd újra a megrémült lányára nézett, aki elment tőle. 
 - Hayaka, nem tanultál az előbbiből?!  - mondta Sasuke végleg elvesztve a türelmét. 
Gyűlölte az engedetlenséget, és nem tűrte el senkinek sem. Az volt, amit ő mondott. Ekkor észrevette, hogy megrepedt a jég az engedetlen gyermek alatt, és alatta már régebben megrepedezett.  
 - Hayaka, ne mozdulj! Oda megyek érted! 
A kislány nem érzékelte a veszélyt, ezért párlépést hátrált, és emiatt beszakadt alatt a jég. A jéghideg vízbe esett, és elkezdett lesüllyedni. Sasuke ott termett, és beugrott a mély vízbe, majd kis idő múlva felbukkant és kiment a partra. Hayaka a karjába reszketett, és sírt. 
 - Nagyon el foglak verni, ha nem fogsz nekem szót fogadni. – mondta Sasuke, mikor szigorúan a karjában didergő kislányára nézett. 
Hayaka rémülten kapaszkodott az édesapja felsőjében. Odabújt hozzá biztonságot keresve. Az Uchiha meg hazavitte. 

 

A palotában rögtön törölközőket vittek a szolgálóasszonyok nekik. Mindketten csurom vizesek voltak, de Sasuke a saját törölközőjét az átfagyott kislányra terítette. Leguggolt hozzá, hogy körbetekerje a kicsit a száraz törölközővel. Hayaka szája belilult a hidegtől, és a végtagjai is teljesen átfagytak. Nem érezte a kezeit és a lábait. Remegve az édesapjára mosolygott, aki megdörzsölte rajta a törölközött, hogy felmelegítse. 
 - Apa…
Sasuke felállt, és intett az egyik szolgálónak, hogy gondolkodjanak a kislányról, majd eltűnt. 

Sakura a fürdőszobában volt, a lábai alig tartották meg. Bármikor összeeshetett, mivel semmi ereje semvolt. Ahhoz lehetett hasonlítani, mint amikor a kis újszülött őzike először próbál lábra állni, és mikor nagy nehezen sikerül neki összecsuklanak a lábai. Meztelenül állt a kád előtt, szégyenlősen eltakarta a melleit. Hosszú rózsaszín haja a fenekéig ért. Aztán a lábai összecsuklottak, és a kemény kőzetre esett. A kád szélébe kapaszkodott meg, hogy ne essen az egész teste a földre. A teljesen kigömbölyödött hasa élénkpiros volt. Amikor először meglátták a véraláfutásos hasát, mindenki elszörnyedt a látványtól. Próbált felállni, de nem tudott, ezért leült a kőre, és elkezdett sírni, mikor a kisbaba mozogni kezdett a hasában. A hasára tette a kezét, és szaporán vette a levegőt. 
Ekkor meghallotta szerelme hangját a másik szobában. Majd nyitódott az ajtó, és az Uchiha lépett be rajta. Meglátva Sakurát a földön, rögtön felkapta, és az ideális hőmérsékletű vízbe helyezte. 
 - Jól van Hayaka? Látni szeretném… - mondta Sakura nagyon halkan, miközben sírt. 
Az Uchiha a nő lila ajkára helyezte a mutatóujját, hogy elhallgatassa.  

Eközben Chiasa bosszankodva ment a szobájához vezető úton.  A tűz okozta sebei még mindig nem gyógyultak be, mivel ő is nagyon le volt gyengülve. Ez a hely, ahol csak gonoszság és sötétség uralkodott, alaposan legyengítette az angyalokat. A szobájához érve megpillantotta Keikót, aki méltóságteljesen várta. Az arcáról messze látni lehetett győzedelmes mosolyát. 
 - Ne hidd azt, hogy Sasuke ennyiben fogja hagyni a dolgot. Bosszúálló típus, senkin nem könyörül. Hamarosan el fog fordulni a kis Sakura-chantól, és akkor bosszút állhatok rajta, amiért szégyenbe hozott. 
A szőke hajú angyal átnézett a nőn, és elsétált mellette, figyelemre se méltatva. Egyszer csak meggondolta magát, és visszafelé indult meg.  

Még nincs hozzászólás.