Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

42. fejezet

Chiasa zihálva vette a levegőt, és a kezét a mellkasához kapta, ahogy egyre nehezebben jutott levegőhöz. Már a sötétség birodalmának határán is érezte, hogy az állóképessége, és az ereje gyengül. A testileg és lelkileg is meggyötörte őt, hogy a démonokkal kell egy helyen lennie. A hideg falnak támaszkodva haladt előre a palotában, amikor  megtorpant, és szúrós tekintettel nézett rá az előtte megjelenőre. A semmiből megjelent az a nő, aki a démonok gonoszságával rendelkezett. Rózsaszín szemei jobban megvilágították a kicsi fénnyel kísért folyosót. Hosszú lila haja behullámosítva  loknikban lógott. A szája sötétlilára volt kihúzva, és a veszedelmes mosolyát újra feltűntette.
 - Nagy kínokat élhetsz át. Azt hittem, hogy a férjem szajhája egyedül olyan hülye, hogy idejött, de amint látom az alma nem esett messze a fájától. 
 - A lányom miatt voltam hajlandó erre a helyre jönni. Bárkitől és bármitől megvédem! Vigyázz magadra, mert ha ártani mersz neki, akkor meg fogom keseríteni az életedet.  
 - Ha? Nem ijedek meg a fenyegetésedtől. Hiszen ha úgy vesszük körülbelül csupán 10 kerek évvel vagy idősebb nálam. 
A szőke hajú nőnek a vékony arcára megdöbbenés ült ki. Kék szemei sütött a hitetlenség. Egy árva szavát sem hitte el annak, amit ez cafka mondott neki. Ez lehetetlen, hiszen csak pár évvel volt idősebb Sakuránál. Keikon még határozottan meglátszottak az idősebb gyermeki vonások.  
 - Nemes angyal létedre vannak gonosz hajlamaid is. Roppant érdekes… - mondta Keiko, mikor egy hajtincset a füle mögé dugott. – Az anyai ösztönöd miatt van, vagy valami más oka van? De ez nem is izgat. Igazat mondtam az előbb. Sasuke hasonló korban van, csak ő még egy kicsivel nálam is idősebb. A démonok másképpen számolják az idő múlását, és így az életévüket is. 
 - Te is angyal vagy… akkor miért nincs kutyabajod? 
Keiko behunyt szemmel mosolygott, majd eltűnt, de a hangja még mindig ott kísértett a levegőben. Egy szó volt csupán, de annál nagyobb hatást keltett: „Titok.”

Röviddel ezután a szőke hajú nemes angyalnő egyre beljebb haladt a folyosón. A látomása nem hagyta nyugodni. Egy hatalmas vasajtónál állt meg és bekopogott. A vasajtó hangja visszhangzott a folyosón, és amikor megnyílt, Suigetsuval találta szembe magát.  A férfinak éles tépőfogai kilátszódtak, mikor gunyorosan elmosolyodott. Hatalmas lefejező kardja a dereka köré csavart övtartójába van csúsztatva. 
 - Tilos ide önnöd. Halljam, mit akarsz. – mondta Suigetsu. 
Chiasa szemernyi félelmet nem mutatva a fiatal férfi szemébe nézett. 
 - Uchiha Sasukéval akarok beszélni. Vezess oda hozzá. 
A lila szemű férfi egy perc alatt előrántotta hatalmas, több kilót nyomó karját, és lesújtott a kövekkel kirakott talajra. Azon a helyen, ahol a karja eleje volt, megrepedt a kő, és mély lyuk keletkezett. A szőke hajú nő nem mozdult el a helyéről, még a szeme sem rebbent. Egyszer csak újra kihunyt szemeiből az élet fényének csillogása, és újabb jelenés tárult fel előtte.

*

Egy palotában rohant hosszú ideig, olyan régóta szaladt a hosszú folyosókon, hogy kimerültségében a saját lábába is megbotlott. A szíve kalapált, és levegőt is egyre nehezebben tudott venni. Fogalma sem volt hová vezet az az út, amin éppen haladt, csak rohant, és rohant. Olyan zughoz ért, ahol nem volt tovább út, de amikor azt hitte zsákutcába került megpillantott egy lépcsősort, ami még mélyebbre vezetett. Mivel nem volt vesztenivalója elindult rajta, még egy hatalmas vaskapunál nem találta magát. A kapu ajtaján a kilincs két mérges kígyó széttártott szája volt. Résnyire ki volt nyitva az ajtó.  Chiasa óvatosan bekukucskált, és látta, hogy több személy van abban a helyiségben. Sokukat nem ismert, még látásból sem, de ami megragadta a figyelmét, hogy mindenkinek fekete tetoválása volt bizonyos testrészein. Rémülten hőkölt hátra, és egy pillanatra találkozott a szeme a vörös izzó szemekkel.

*

Suigetsu ostobán nézett a nőre, aki akkor tért vissza a valóságba. Chiasa gondterhelten nézett fel a férfira, majd vádlón rámutatott.
 - Kik azok a démonok, akik fekete tetoválást viselnek? Csak kevesen vannak birtokában ezeknek, de ha egyszer mindannyian összegyűlnek, annak nem lesz jó vége. 
A szürke hajú férfi tátott szájjal bámult a nőre. Fogalma sem volt, honnan tudhat ez a nő a tetoválásokról, hiszen ez hétpecsétes titoknak számított. Megragadta a nő nyakát, és egy kézzel felemelte a földtől. A szőke nő ütögette és karmolta az erős kezet, ami a nyakát szorította. Egyszer csak megérezte a legsötétebb erőt, amit valaha érzett. Kiverte a víz, és a férfi is rögtön elengedte. Lehuppant a földre és hangosan köhécselni kezdett. De köhögés közben felnézett Suigetsura, akit szint úgy kiverte a víz, mint őt. Hamarosan meg is tudta az okát: Uchiha Sasuke jelent meg. Az Uchiha felső testét nem fedte semmi, kidolgozott felsőtestén végig folytak a vízcseppek. A sötét hajáról is még párszor lecseppent egy-egy vízcsepp. 
 - Mit jelentsen ez Suigetsu? – kérdezte Sasuke ridegen. 
A szürke hajú férfit még jobban kiverte a víz, és idegességében elkezdett nevetni. De amikor látta, hogy az Uchiha türelme véges, abbahagyta. 
 - Mi a francot terveztek?  A lányom nincs biztonságba melletted… megint ő fog áldozatul esni a ti mesterkedéseteknek. Ne is tagadjátok, tudom, hogy terveztek valamit. A jövőbe látók, ezért birtokába jutottam néhány elég kellemetlen dolognak. 
Sasuke összehúzta a szemöldökét, és intett Suigetsunak, hogy vigye el innen ezt a nőt. A lila szemű férfi örömmel teljesítette ezt a parancsot. Megragadta, és visszavonszolta ahhoz a szobához, ahol a nő szállása volt.

Másnap Sakura gyengén feküdt a felpárnázott ágyában. A szája cserepes volt, a szeme alatt sötétebb karikák jelentek meg, mint a betegeknek, az arca sápadt volt, mintha rég nem látott volna napfényt. Az alvó kislányát ölelte, és behunyt szemmel bújt oda hozzá. Hamar el is bóbiskolt, és csak akkor kelt fel, amikor érezte, hogy az arcát simogatják. 
 - Sasuke-kun. – derült fel Sakura, és fel akart ülni, de annyira le volt gyengülve, hogy nem volt rá képes. 
Visszahúzta a gravitáció, és gyengén a karjára támaszkodott. A kis Hayaka is felébredt, és mosolyogva üdvözölte a szüleit. Sakura mosolyogva odafordult a kislányához, és átölelte. A kicsi az anyja rózsaszín haját birizgálta, és apró kezébe fogta. Sasuke kinyújtotta a kezét a kislánya felé, de hamar visszahúzta. A kislány egyenesen az édesapja szemeibe nézett, és mosolyogott rá. Aranyos hangocskájával próbálta az apja figyelmét felhívni. 
 - Alig veszed magadhoz… nem szeretted?
Az Uchiha a rózsaszín hajú fiatal nőre nézett, aki bánatosan lepillantott. 
 - Szeretem. Hayaka a lányom, vér a véremből. 
A kislány elengedte az édesanyja hajtincsét a kezéből, és mosolyogva nyújtotta a kezét az édesapjához. Az Uchiha csak a kis csöppséget nézte, aki semmilyen félelmet nem viseltetett iránta.  Őszinte boldogság fénye ragyogott sötét szemeiben. A mosolya szeretetteljes volt, és vágyott rá, hogy az apukája kicsit foglalkozzon vele. Sasuke még sem mutatott semmi finomságot, az arcvonásai továbbra is ridegek, és érzelemmentesek voltak. Szokatlan volt a számára, hogy ez a kicsiny tünemény nem fél tőle, teljesen másképp viselkedett, mint bárki más. Mindenki rettegett tőle, már a neve hallatán is mindenki ijedten némaságba fordult. 
Sakura felnézett a férfira, aki váratlanulil felemelte az ágyról a kislányt, és a karjában tartotta. Hayaka őszinte, ódaadó szeretettel bújt az apukájához. 
 - Sakura, anyád valóban a jövőbe lát? – kérdezte az Uchiha szárazon. 
A rózsaszín hajú nő észrevette, hogy a szerelme viselkedése még ridegebb lett. Biztos volt abban, hogy valami aggasztja. 
 - Igen. Sokszor látomásai vannak, amik mindig valóra válnak. 
Sasuke vad vérszomjjal oldalra pillantott, de mikor újra Sakurára nézett, a vonásai ellágyultak, és a sötét szemeiből is eltűnt minden gonoszság. 

Délután Hayaka a saját szobájában játszott. Sasuke a gyermeke anyja mellett ült az ágyon, és kezét fogta. Sakurán 
újra megjelentek a fekete jelek, és egyre tovább terjedtek. A fájdalom újra és újra lesújtott, ami miatt a körmeit az Uchiha kezébe mélyesztette. Minden mozdulata gyötrő fájdalommal járt. A férfi simogatta a rózsaszín hajú nőt, aki minden erejével szorította a kezét keserves gyötrődésében. De meg sem érezte ezt az Uchiha. 

 - Sasuke-kun… kérlek, mutasd meg, hogy szeretsz. 
Sasuke a fájdalomtól verejtékező nőre nézett. Megcsókolta a homlokát, és azt mondta: „Bármikor megteszem, ha kéred. Készülj fel, hogy sokkal erősebb fájdalmakon fogsz keresztül menni.”
A nő rögtön bólintott. 
~Tudom, hogy erősebb fájdalmaim lesznek, hiszen így is minden mozdulat fáj… de mindennél jobban akarom. Veled akarok lenni. Meg akarom mutatni mennyire, szeretlek, és azt is érezni szeretném, hogy te mennyire szeretsz. ~ gondolta Sakura. 
Sasuke lehúzta Sakura ruhájának felső részét, és végighúzta a kezét a meztelen részen. A nemes angyal lány testén több helyen előfordultak a lila foltok.  Ennyire gyenge és érzékeny volt, hogy már attól is lila foltok jelentek meg rajta, ha valaki erősebben megfogta. 
 - Ha elkezdem, nem fogok megállni. 
Sakura odabújt a férfihoz, és a fájdalom miatt sírni kezdett. A könnyáztatta arcát az Uchiha mellkasához hajtotta. Sasuke a kezével felemelte a rózsaszín hajú lány fejét, és megcsókolta. 
Visszadöntötte az ágyra Sakurát és végleg megszabadította a ruhától. 
 - Ahhh! – kiáltott fel Sakura, amikor elviselhetetlen fájdalom nyílalt a hasába. 
A jobb kezén végéig húzódtak a jelek. A csontjai őrjöngtek a tüzes fájdalomtól, csikorgatta a fogait. 
Az Uchiha szétterpesztette az alatta fekvő angyal lábait. Sietve lehúzta a gatyája cipzárját, és méretes hímveszőjével behatolt Sakurába, és egyre gyorsabban kezdett el mozogni. 
 - Ahhhhhhhh!!!!!!!!!!!!!  - síkitott fel a rózsaszín hajú lány. 
Az arcáról patakokban folytak a könnyek, de bármilyen fájdalmat képes volt Sasuke-kunért elviselni. 

Sakura kipirosodott arccal feküdt az Uchiha ölelő karjai között. Alig bírta megmozdítani a végtagjait, mivel nagy kínok zongoráztak a csontjain. Hosszú rózsaszín haja takaróként szolgált meztelen testének. Szaporán vette a levegőt, miközben az egyik keze a hasán nyugodott, noha még lapos volt, hiszen még a terhesség első két hónapjában volt. Sasuke a törékeny nőt nézte, aki bármelyik pillanatban széttörhetett előtte. Szorosabban magához ölelte, és csókolgatni kezdte. 

Még nincs hozzászólás.