Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

40. fejezet

Chiasa a konyhában tevékenykedett, hogy lekösse magát. Ám a munka sem tudta feledtetni vele azt a tényt, hogy a lánya ismét „annak” a férfinak a karmai között lesz. Egy olyan helyen, ahol sok veszély fenyegeti. Ezidáig az tapasztalta, hogy az Uchiha tényleg megóvta mindentől Sakurát, de nem lehetett mindig mellette. Szerencsére eddig soha nem járt a démonok birodalmában, és nem is akart, de anyaként mindig aggódott a gyermekéért. Ezért meghozta azt a döntést, hogy elmegy a démonok birodalmába, megbizonyosodni arról, hogy a lánya biztonságban van. Alig zárta el a mosogató csapját, de máris látta valakinek az árnyékát. Nem is kellett arra néznie, hogy tudja, ki van itt, mivel a baljós aurától szinte minden porcikája remegni kezdett. A törlőruhába törölte a kezét, majd az elmosogatott tányérokat lefedte vele. 
 – Sakura hogyhogy még nem tért magához? 
 – Le van nagyon gyengülve. Hamarosan fel fog kelni. 
 – Gondolkodtam… elmegyek a birodalmadba, hogy vigyázzak a lányomra. A feleséged múltor majdnem megölte. Így megérthetnéd, hogy miért nem bízom abban, hogy megvéded. 
Sasukét felháborította, ahogy ez a nő beszélt vele. Látta, hogy az előtte álló Chiasa úgy fél tőle, mint a tűztől, az egész teste úgy remegett, mint a kocsonya. De a javára írta a bátorságát, hogy ennek ellenére mégis megengedte az ilyen megvető beszédstílust. 
~ Úgy tűnik, helyén van az esze. Tudja, hogy Sakura miatt nem bánthatom… de nem fog sokáig így lenni. Ha továbbra sem adja meg a tisztelet, akkor hamar elbúcsúzok tőle. ~ 
Az Uchiha váratlanul megfordult, és egy nő „ugrott” a karjaiba, akinek a testét csúnya kék-zöld foltok csúfítottak. Az arca holt sápadt volt, de a sugárzó mosolya a legszebb volt a világon. A smaragdzöld szemeivel vágyakozóan nézett rá.  
Régóta nem tarthatta a karjai között az angyalt, nem érezhette a bőre finomságát és puhaságát. Alig bírta ki ez az esztendőt nélküle. Kívánta Sakura testét, tudta, hogy ha tehetné, naponta többször is magáévá tenné. 
 – Szerelmem… hogy tehetted, hogy kitörölted az emlékeimet? Gyűlölöm, hogy volt olyan idő, amikor nem voltál velem. Hiányoztál… nem tudok nélküled élni, ezért kérlek, ne lökj el még egyszer magadtól.  – mondta Sakura szomorúan és a kezét Sasuke mellkasára tette. 
 – Ez volt az egyetlen jó szándékú döntése az életében. – mondta morcosan Chiasa. 
Sakura kukucskált, mosolyogva odaszaladt az édesanyjához. Szemeibe könnyek gyűltek, amikor viszont láthatta az anyukáját. Eddig az illúzió miatt, elfelejtette a tűzeset után következő dolgokat. De most, hogy újra az emlékei birtokában volt, nagy megkönnyebbülést jelentett a számára, hogy még a szigorú anyukája is túlélte. Az emlékek kincsek a tulajdonosoknak, még a legrosszabb emlék nélkül is üresnek érezné magát mindenki. Hogyha elvész bármelyik emlékek, ami az életben megesett, akkor sok lesz a „miért” kérdés, mivel nem fognak összeállni a szálak érhetően. A rossz emlékeket mélyen el kell temetni, vagy túllépni rajtuk, hogy a jó dolgok többsége megmaradhasson.  
 – Anyu annyira örülök, hogy nem esett bajod. Nem hagytál magamra… - mondta Sakura szipogó hangon. 
Sasuke ridegen figyelte, hogy anya és a lánya újra egymás mellett voltak. Bosszantotta a szőke hajú, provokáló nőszemély, de nagy nehezen rákényszerítette magát, hogy ne is törődjön vele. Leperegtek róla a szőke nemes angyalnő piszkálódó szavai, csak az volt a kérdés, meddig fogja eltűrni. 

 

Indulás előtt az Uchiha elvonult egy kis időre a buborékhasználóval. Utakatának rossz érzése volt azzal kapcsolatban, hogy Chiasa is elmegy innen. Hiszen ki nem állhatták egymást, és abban a birodalomba, ahová most menni készült sokkal nagyobb volt a sötétség ereje, mint bárhol máshol. Arról nem is beszélve, hogy ha netalántán kiderül, hogy két nemes angyal is él még, akkor sokaknak válhatnak a prédájává. Nem lesznek biztonságba, se az angyaloktól sem a démonoktól. Meg akarják majd szerezni az erejüket, úgy mind annak idején. 
 – Rossz ötletnek tartod, hogy elviszem innen őket? – kérdezte Sasuke, miközben a patak vízfelszínén állt. 
Utakata is a víz felszínén tett pár lépést, majd megállt és bólintott. 
 – Sakura csak addig van biztonságban, ameddig mellette vagy. Ha nem leszel mellette, az életére törhetnek. 
 – Soha nem fog előfordulni ilyesmi. 
A barna hajú férfi benyúlt a kék köntösszerűségű ruhájába, és a markában egy dobozt tartott. Odalépett Sasukéhoz, és odaadta neki. Az Uchiha rögtön felismerte, és kinyitotta a dobozka fedelét. A doboz a gyönyörű fehérarany eljegyzési gyűrűt rejtette. 
 – Hotaru rejtette el, még azon a napon, amikor kitörölted Sakura emlékezetét. Jobbnak láttuk, ha elrejtjük előle…
Sasuke helyeslően bólintott, majd egyszerre eltűntek a vízfelszínről és a többieknél bukkantak fel váratlanul, akik megijedtek. Sakura, amint meglátta, hogy a szerelme az, rögtön elmúlt a félelme, és mosolyogva odament hozzá, miközben a kislányukat tartotta a karjába. 
 – Visszaadom, ami téged illet. – mondta Sasuke, és az eljegyzési gyűrűt visszahúzta az rózsaszín hajú angyal gyűrűsujjára.

 

A sötétség birodalmában, eközben nagy tevékenység folyt. Egy nem használt szobát újra lakályossá tett egy a szolgálónő. Egy másik a birodalom urának szobáját tette rendben, és a mellette lévő szobát rendezte be a kislány számára. Éppen az utolsó simításokat végezte, mikor egy veszedelmes női hang rázta fel a helyiség csendjét. 
A szolgálónő, aki szakadt, megviselt ruhában volt, meghajolt, és mukkanni sem mert. Az egykor fehér köténye már szürkévé vált, és olyan elhasznált volt, hogy anyagdarabkákkal foltozták meg. A keze sebes volt, a sok munkától, a padló súrolástól, a többi szolgáló ruhájának megfoltozásától.   
 – Nem hallod mit kérdezek, nyomorult szolga?! Kinek rendezed be ezt a szobát?! - kérdezite kiabálva Keiko. 
 – Sasuke-sama parancsolta meg nekem, hogy a kislányának rendezem be ezt a szobát. Az úr szobájában is tiszta ágyneműt húztam, és kétszer felsúroltam a padlót. 
 – Miket beszélsz?!  Azt akarod mondani, hogy ide hozza a kurváját?! 
A szolgálónő csak bólintott, és mostanáig nem emelte fel a fejét.  Keiko harapdálni kezdte a száját, és kiviharzott a szobából.    

Keiko kiviharzott a palotából, és sokáig futott, amint meglátta, hogy az Uchiha visszaérkezett a két nővel.  Amint meglátta a rózsaszín hajú fiatal nőt, azonnal megjelent kezében a hosszú vérostora, amellyel rögvest lesújtott. Az ostor egy pár mm-re állt meg Sakura előtt, aki behunyt szemmel várta a testén a fájdalmas csattanást. Mikor kinyitotta a szemét látta, hogy az ostort Sasuke fogta meg. A harcias nő, mérgesen a férfi szemeibe nézett, majd lerogyott a földre, és rózsaszín szemeiből könnyek csordultak ki. 
 – Miért hoztad ide a kurvádat? Megegyeztünk valamiben… így mostantól én se tartom magam a megállapodásunkhoz.  
Sasukénak vérezni kezdett az a keze, amiben a vérostort tartotta. Aki valaha is meg fogta, nem tudta hosszú ideig a markába fogni, mivel olyan elviselhetetlen fájdalom lett úrrá rajta. Ezért tartozott Keiko a legjobb harcosok közé, kegyetlen volt, és a képessége sem volt mindennapi. Akár az ostora vagy akár a teste érintkezett egy másik hús-vér élőlénnyel, szépen folyamatosan sebezte meg annak testét, hogy rövid idő után már véreznek. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy a másik vére erősebbé tette őt. 
A lila hajú nő elmosolyodott, amint az Uchiha vére a talajra folyt. 
 – Elképesztő vagy! Eddig soha senki nem bírta ilyen sokáig kibírni. Az eddigi áldozataim fájdalmasan ordítottak, de neked semelyik arcizmod sem rándul meg. 
Sasuke elengedte a fegyvert, és a nőhöz ment, majd azt mondta: „Hamarosan újra halott leszel.” 
A lilahajú frufrus nő elnevetette magát, mivel most, hogy újra visszatért az élők közé, szinte lehetetlen volt végezni vele. 
 – Várom azt a napot Sasuke. Bár nem lesz olyan egyszerű dolgod, mint régen. – mondta Keiko, majd eltűnt.  
Sakura aggódva odaszaladt Sasukéhoz, megfogta a vérző kezét és megcsókolta. A hajából kihúzta a fehér szalaggát, és azzal kötözte be a vérző kezet. Sasuke a fiatal nő arcához tette a kezét, hogy megnyugtassa, hogy semmi baj nem történt.
Chiasa meg a kis Hayakát tartotta a karjában, miközben figyelte a lányát. 
~ Rossz ötlet volt idejönni! Hogy egyezhettem bele? Az oroszlán barlangjában vagyunk, teljesen kiszolgáltatva. Itt egyáltalán nem biztonságos Sakurának. ~ - gondolta Chiasa.  
Hayaka sokkal izgágább volt, mint általában, egyáltalán nem gyengítette le őt az ottlét, mint az angyalokat. Ez volt a valódi otthona, ahová mindig is tartozni fog majd. Végülis ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Uchiha Sasuke vére volt.

Még nincs hozzászólás.