Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

39. fejezet

Eközben a kaminari palotában Karin és Deidara durván fogadták a behatoló vendégeket.  Kankuro a hátán lévő táskából kikapott egy tekercset, amiből egy báb jelent meg.  Eközben két beosztottja is felkészülve állt készen a harcra. Hinata hátul meglapulva várta a fejleményeket, majd váratlanul ráncok jelentek meg a szemeinél, és átvizslatta az egész épület. Rengetteg katonát látott, elmenekülni szinte lehetetlenség volt. Mikor a trónteremhez ért, hirtelen nem látott tovább, a szemei előtt minden sötétségbe borult. Azon a helyen sokkal hátborzongatóbb volt az aura, mint bárhol máshol, pedig eddig is tisztán érezte a gonosz démoni erőt. Gyorsan hátrálni kezdett, de nem vette észre, hogy eközben sárga láncok fonták körbe a testét, ami megakadályozta a további mozgásban. Kankuronak és csapatának nem is kellett több, de ekkor megjelent egy köpenyes férfi, akinek jelenléte miatt a két személy nem bocsátkozott további támadásokba. Sasori fekete köpenyén piros felhők díszelegtek, amit csak az uralkodó személyes testőrségének tagjai viselhetek. 
 – Itachi-sama meghagyta, hogy ne bántsuk őket. Ugye nem kell emlékeztetnem titeket, hogy ez elől ti sem vagytok kivételek. 
Kankuro a vörös hárpiára nézett, aki durcásan elfordította a fejét, és a Hyuuga nőről eltűntek a láncok. Deidarának se volt ínyére, hogy nem csillapíthatta gyilkos szomját. Mostanság unalmas feladatokat kapott, amikben nem lelte örömét. Igazi harcot akart, amiben végre jól érezheti magát. 
 – Mit akartok itt? Sasori az Akatsuki vezető helyettese vagyok. 
 – Információt akarunk Uzumaki Narutoról! Az a pletyka kapott szárnyra, hogy meghalt, de ez képtelenség. Ő volt a legerősebb harcos az angyalok között. – mondta Kankuro, mikor fenyegetően a másik bábhasználóra mutatott.   
Karin rögtön lesütötte a szemét, és mag köré fonta a karjait. A reakciójából arra lehetett következtetni, hogy bűntudata volt, és hogy valami miatt elszomorodott. Az eddigi heves magatartása rögtön bánatossá vált. Deidara meg vigyorogva azt mondta: „Ne beszéljetek hülyeségeket! Szépen eltűnt, és magára hagyta a nyomorult kis hazáját, amit úgy védelmezett! Ilyen lenne a ti hősötök?!"
Hinatára ezek a szavak úgy hatottak mintha arcon vágták volna. Felháborítónak találta, hogy így beszélnek a szerelméről. A szemei méregesen forogtak, melyeket a szőke, hosszú hajú férfira szegezett. 
Ekkor Itachi megjelent a semmiből, és a fekete hajú nőre nézett majd azt mondta: „Kövess. Csak veled szeretnék beszélni.”

A trónteremben Itachi a trónján ült, miközben a nőt nézte meghajlás közben. A Hyuuga a szemeiben mindenféle kérdést látott. Ő volt az egyike azoknak, akik eltüntették az Uzumakit, mégis semmiféle bűntudatot sem érzett. Képes volt egyenesen Hinata szemeibe nézni. 
 – Naruto életben van ugye? Itachi-sama te tudod, hol van? Mikor jön vissza hozzám? 
 – Ne várd többé. Ti már soha nem lehettek együtt. Megígértem neki, hogy nem fog bántódásod esni és ezt be is tartottam. 
Hinata sírva rogyott a földre, és hangosan kiabálta Naruto nevét. Majd csapkodni kezdte ökölbe szorított kezével a köves csempét. A homlokát is a földre fektette, és a könnyei záporozva hullottak. 
Itachi behunyta a szemét, kicsit meghatotta a nő zokogása. Elviselhetetlen érzés, ha nem lehet az ember azzal, akit szeret. Hirtelen megjelent előtte, majd a kezét nyújtotta neki, hogy felsegítse, de a fekete hajú angyalnő kisírt, piros szemeivel nézett fel rá. Majd oda kúszott négykézláb a férfihoz, és szorosan átölelte a lábát, és úgy nézett fel rá könyörgően. 
 – Kérlek, add vissza nekem. Össze akarunk házasodni, hogy elkezdhessük a közös életünket.
 – A hallottak lelkeinek a túlvilágon van a helye. Fogadd el és élj az ő kedvéért. Az volt az elsődleges célja, hogy téged biztonságban megóvjon. 
 – Halott? – kérdezte vissza Hinata, amikor először hagyta el a száját az, amit nem akart elhinni. 
Kétségbeesetetten újra zokogásban tört ki, mintha csak most fogta volna fel valójában a rettenetes igazságot. Itachi megragadta a nő a haját, és arra kényszerítette, hogy a szemeibe nézzen. Elvitte oda, ahová Narutót száműzte. A vörös táj, és a fekete föld megrémítette az angyalt. 
 – Szóval ezért nem találták sehol, mivel a teáltalad kreált dimenzióban volt. Ezek szerint te…
 – A háborúban csak az erősek maradhatnak meg. De ennek ellenére kiérdemelte a tisztelemet. Talán valahol Sasuke is méltó ellenfélnek tartotta.  
 – Szörnyetegek vagytok! Hogy tudtok nyugodtan aludni? 
 – Ezt a kérdést Narutónak is feltehetted volna.  Ha valakit vagy valamit védelmezünk, bármire képesek vagyunk. A háborúkban is ezt tartjuk elsődlegesnek a hódítás mellett. De erről neked nincs fogalmad, ezért nem is értheted. – mondta Itachi, iközben már  újra a saját világukban voltak. 
Hinata erre kirohant a helyiségből, semmi nem érdekelte már, csak az, hogy mihamarabb eltűnjön erről a helyről. Meg akarta tudni mi történt a szerelmével, mert biztos volt benne, hogy él. Erre kiderült, hogy régóta halott. Megbánta, hogy kiderítette az igazságot, bárcsak vissza tudta volna forgatni az időt. Bárcsak élne Naruto, bárcsak ne lett volna az a átkozott háború.  Bárcsak együtt lehetnének örökre. 

Karin együttérzően lépett a Hyuuga elé, aki összevissza futkározott a palotában.  Céltalanul futkározott, mintha minden egyes zugban a szőke Uzumakit keresné.  Hinata megállt és kisírt szemekkel nézett a vörös hajú nőre. 
 – Te is Uzumaki vagy. Narutóval egy klánból valók voltatok, mégis aljas módon hátba döfted. 
 – Igen én is az Uzumaki klán tagja vagyok. Ismertem Narutót… de máshogy láttuk a dolgokat. 
 – Rossz urat szolgáltál és szolgálsz. 
 – Nincs jogod ahhoz, hogy elítélj Fogalmad sincs arról, hogy min mentem keresztül! – kiabálta Karin perzselő gyűlölettel.

***

Az Uzumaki klán egy kis településen élt. A lakóinak többsége vörös hajjal, és nagy életerővel volt megáldva. A képességeik nem tűntek ki, ami biztonságot adott nekik. Csak néhányan születtek a klánba, akik tehetségesebbnek bizonyultak az átlagnál. De mivel ilyen kicsi klán volt, a többi erősebb klán közti viszályok miatt a település hamar elpusztult . A túlélők szétszóródtak a nagyvilágban. 
Karin árva volt, mivel az egyik támadáskor megölték a szüleit. Kis gyerek volt még akkor, akivel senki sem törődött. Éhezve elérte Shiawase birodalom, de azonnal össze is esett.

Amikor felébredt, egy pihe-puha ágyban találta magát, kellemes meleg szobában. A homlokán nedves rongy volt, hogy lejjebb vigye a lázát. Majd egy hosszú, vörös hajú nő ment be hozzá mosolyogva. Ínycsiklandozó főtt ételt vitt be neki tálcán, és leült mellé. 
 – Uzumaki Kushina vagyok. A férjem talált rád, mikor éppen hazafelé tartott. Itt maradhatsz addig, ameddig akarsz. Hogy hívnak? 
 – Uzumaki Karin. 
Kushinának elkerekedtek a szemei, hogy ezzel a kislánnyal egy klánba tartoztak. Majd egy virgonc szőke hajú kisfiú, élénk kék szemekkel rontott be a szobába. Az édesanyjához rohant, és szeretettteljesen megölelte. A vörös hajú nő is így fogadta, és hatalmas puszit adott a fia arcára. 
 – Naruto megmondtam, hogy ne menj még be. Szegény kislány éppen elég szörnyűségen mehetett keresztül. Ha mindhárman felette tornyosulunk, csak még jobban megijed. – mondta egy szőke hajú férfi, akinek szintúgy kék szemei voltak. 
 – Nos, Karin, ő a férjem Minato és a fiam Naruto.

Karin boldogan élt a családdal, és kezdte úgy érezni, hogy ez lett az új otthona. Sokszor veszekedett Narutóval, mintha csak a bátyja lenne. Minato meg sokszor megdorgálta, ha rossz fát tett a tűzre. Kushina pedig úgy gondoskodott róla, mintha ő is a vérszerinti gyereke lenne. 
De azon a bizonyos napon minden megváltozott: korán reggel meghallotta Minato és Kushina beszélgetését. 
 – Indulatos időket élünk, mindenki gyanakszik az idegenekre. Ezért a tanácsadóim egyhangúan azt javasolták, hogy küldjük el. – hallatszott Minato hangja a konyhából. 

 

Ezt hallva Karinnak nem volt tovább maradása, újra útra kelt. Újra árva sorsra jutott, ameddig bele nem botlott egy férfiba, aki éppen kajált egy nagy kövön. A férfi veszedelmes tekintetébe beleborzongott, de ez a veszély hívogatta. Az esze azt diktálta, hogy azonnal rohanjon el a hosszú, barna hajú, citromsárga szemű férfi elől, de a szíve azt sugallta neki, hogy ismerkedjen meg vele. Ahogy közeledett felé elbotlott, és csúnyán felhorzsolta a térdét. A férfi mit sem törődött vele, csak majszolta tovább a kekszet. Ám amikor meglátta, hogy a lány megharapja magát és a seb elkezd begyógyulni, rögtön előtte termett. Az árnyéka betakarta a kis árvát. 
 – Ha nincs hová menned, légy a tanítványom angyalka. 
 – Kérem, fogadjon tanítványává uram. 
 – Szólíts Orochimaru-samának.

Ezután került a démonok birodalmába, ahol személyesen Orochimaru edzette, és használta ki a képességeit. Ott találkozott először a jóképű Uchiha Sasuke-kunnal, akibe rögtön beleszeretett, de az nem viszonozta a szerelmét.   
Az egyik napon  azt a parancsot kapta, hogy álljon a Kaminariak uralkodójának szolgálatába, hogy információkat szerezzen.

***

Hinata nem akarta hallgatni a szemüveges nő monológját, ezért tovább folytatta az útját. A vendégek hamarosan el is hagyták a palotát, és visszasiettek a birodalmakba, hogy mindenkivel tudassák a szomorú hírt.

Még nincs hozzászólás.