Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

38. fejezet

Egy teljes év telt el. Ez idő alatt Sakura újra a buborékhasználó birodalmában élt az édesanyjával. Hálásak voltak a vendégszeretetért, de sajnos nem maradhattak örökké ott. Chiasa ezért fel is kereste Utakatát, hogy most már keresnek maguknak másik otthont, de meglepetésére jobb ajánlatot tett neki. A barna hajú férfi egy kis házat ajándékozott nekik, hogy ne kelljen elmenniük messzire. Igazából ezt is csak azért tette, mert nem akarta, hogy máig gyengélkedő Sakura egy olyan helyre kerüljön, ami veszélyes lehetett számára. Most ő felelt a biztonságáért, és ha netalán egy haja szála is meggörbülne, akkor Sasuke saját kezével végzett volna Utakatával. 

A kis házban minden kényelmesen be volt rendezve a lakók fogadására. Egyáltalán nem voltak nagyok a helyiségek, de három főnek pont megfelelt. Sakura sokszor volt maga alatt, mivel nem látta egy éve Uchiha Sasuke-kunt. Leginkább a kislánya tudott mosolyt csalni az arcára. De nem telt el úgy nap, hogy ne gondolt volna az Uchihára. Mindig abban reménykedett, hogy egy napon újra láthatja, de eddig nem történt meg. Chiasa amennyire örült eleinte, hogy megszabadultak a kegyetlen démontól, most már kezdte másképp gondolni. A lánya szomorúsága megtörte az elhatározottságát. Azt hitte idővel elfelejti, és minden visszatér a rendes kerékvágásba, de nem így történt. Noha tényleg nem jött feléjük a férfi, de biztos volt benne, hogy figyeli vagy figyelteti őket. Egy hónapban többször a legszebb és legfinomabb anyagokból készült ruhákat küldött Sakurának. Persze a lánya úgy tudta, hogy Utakataék ajándékai a ruhák.  Sakura a kislányával a szobájába volt, és gondosan eltette azt a dobozt, amiben a tőr volt. A kislánya kiságyában még mindig ott pihent a kipréselt pókvirág. 

 

Utakata a palotája egyik szobájában iszogatta a szakéját a kényelmesen kipárnázott helyén. A felesége hozzábújva ült mellette. Amikor megérezték a hatalmas démoni erőt, rögtön tudták ki érkezett meg. Pillanatokon belül a szobában megjelent Sasuke, aki még vérszomjasabb volt. Az utóbbi időkben még ridegebbé, kegyetlenebbé, és vérszomjasabbá vált.

 –  Mi szél hozott ide Sasuke? 

 –  Mégis elköltözött innen. Itt kellett volna tartanod.

Hotaru a másik pohárba töltött szakét az Uchihának, és odavitte neki. Sasuke elvette tőle, és beleivott.

 – Ne aggódj Sasuke-sama továbbra is biztonságban van itt. Csak szegény Sakura sokszorú szomorú.  – mondta Hotaru.

 – Egy éve nem látott, de mindig vár téged.  Ahogy ismerlek biztos többször is eljöttél, hogy megnézd, hogy van. Nem sajnálod kicsit sem? Látogasd meg, itt nyugodtan együtt lehettek.

Sasuke a buborékhasználóra nézett, aki sejtelmesen mosolygott rá. Mindenki tudta mire célzott ezzel Utakata, és emiatt a szőke hajú felesége arcán halvány pír jelent meg. Az Uchihának nem volt ellenére, de eddig nem tehette azt Sakurával, amit akar, mert el kellett hitetnie Keikóval, hogy többé nem megy a nemes angyalnő közelébe.

 

Éjszaka a sötétség leple alatt Sakura nyugodtan aludt. Fel sem ébredt arra, hogy valaki volt a szobájában. Sasuke odament az alvó nőhöz, és a nevén szólította. Sakura fáradtan kezdte kinyitni a szemeit, és ijedten hátrahúzódott az ágyon, amint látta, hogy valaki van a szobájába. Egész testébe remegett, de amikor jobban megnézte, hogy ki zavarta meg az álmát, könnyes szemmel ölelte át a férfit, miközben az ágyon térdelt. Olyan boldogság töltötte el, ami mostanában nem fordult vele elő. Mindig ezt a napot várta, hogy újra láthassa Sasuke-kunt. 

 –  Eljöttél. Vártalak, de kezdtem magamat meggyőzni, hogy többé nem láthatlak. Hiszen van egy gyönyörű feleséged, akinek a nyomába sem érek. Így kezdtem elveszíteni a reményt.

Sasuke a kezét a nő örömkönnyes arcára tette.

 – Itt vagyok. Ezért ne sírj. Számomra jó ideje te vagy a leggyönyörűbb nő.  – mondta Sasuke, és megcsókolta. 
Sakurát annyira meglepte, hogy későn reagált. A vad nyelves csókra nem volt felkészülve.  Majd amikor Sasuke az ágyra döntötte, és fölé emelkedett Sakura ijedten fészkelődni kezdett.

 – Várj Sasuke-kun… Furcsán hangzik, de nem tudom, hogy hogyan… Van egy lányom, de nem emlékszem semmire… hogy hogyan és mikor…

Sasuke egy percre megállt, és kezdte feljebb húzni a hálóingszárát. 

 – Ne aggódj emiatt. Minden porcikádat ismerem.  – mondta Sasuke, amikor elkezdte az alatta fekvő nő nyakát csókolni, majd kiszívni.

Sakura nem ellenkezett, engedte, hogy a férfi azt csináljon vele, amit akar. Hevesen kalapált a szíve egész idő alatt. Nem emlékezett semmire a kislánya apjával kapcsolatba, és arról sem voltak emlékei, hogy volt így már férfival. Üresnek érezte magát, mintha valami fontos dologra nem emlékezne. A heves csókok annyira jól estek nekik, mint a medvének az édes méz. Majd az Uchiha durván belehatolt, sikítás hagyta el a száját. Ő is furcsállta, hogy a teste rutinosan követi Sasuke tempóját, mintha most már egy teljes egészet alkotnának. A teste válaszolt a tudta nélkül a férfi mozgására, ami olyan volt számára, mintha többször lett volna vele. Az ágyon a lepedő összegyűrődött alattuk, és a takaró is csomósan került a földre. 
Sakura keze le-fel simogatta a férfi izmos hátát, amikor váratlanul emlékek kezdtek feltörni benne.

 

***

Hajnalban amikor a felkelő Nap narancssárga sugarai lágy simogatással keltegették a táját a hosszú alvásból, egy szobában az ablak nyitva volt. A sötét függönyön alig szűrődött át a hajnali fény. A szél rakoncátlanul libbentette fel kis időre a sötét anyagot az ablak előtt. Az ágyban hosszú ideig szerelmeskedő pár nem zavartatta magát emiatt. Sasuke alaposan kielégítette férfi vágyát, de még így se tudtak elszakadni egymástól. A férfi kezei Sakura kezét fogták, és mikor újra belé hatolt, a nő keze megszorította a kezét. A nő elégedett sikítása jelezte, hogy nagyon jól esik neki az, amivel az Uchiha elhalmozza. Majd amikor, befejezték a nő meztelenül a férfi ölébe ült szemben vele, és a lábait Sasuke köré fonta. A nyakát kezdte elcsókolgatni, és a minden egyes csók után azt mondta: „Szeretlek!” Sasuke kezeivel a rózsaszínhajú nemes angyalnő melleit markolászta. 
 
– Csak az én asszonyom vagy.

 – Tényleg asszonyodnak tekintesz? – kérdezte Sakura felhőtlen boldogsággal. Kérlek, ne hagy el soha Sasuke-kun.

Sasuke méretes hímvesszőjét újra a nőbe dugta, és  a szobát újra a sikító hang töltötte be.

 – Gyere hozzám feleségül. Hivatalosan azt akarom, hogy az asszonyom legyél.

Sakura megdöbbenve pislogott. Nem hitt a fülének, eddig csak álmodozott erről a dologról. Elakadt a szava és egyenesen az Uchiha sötét szemeibe nézett, majd lesütötte a szemét. Sasuke felemelte a fejét, és azt kérdezte: „Mi a válaszod?” Sakura szíve hevesen kalapált, mintha ki akarna esni a helyéről. A szemeiben hitetlenkedést lehetett látni. Nem hitte el, hogy ez valóban megtörtént vele. Mivel nem jöttek szavak a szájára csak bólintott, majd mosolyogva azt mondta: „Igen!”

Az Uchiha kibújt a lány öleléséből, és a szekrény legalsó fiókjából elővett egy kicsi, fekete dobozt. Majd újra odament Sakurához, kinyitotta a dobozkát, amibe egy gyönyörű fehérarany eljegyzési gyűrű virított, gyémánt berakással. A férfi megfogta az ágyon lévő angyal jobb kezét, és felhúzta a gyűrűt az ujjára.

***

 

Sakura erre megcsókolta az Uchihát, és sokkal jobban utat engedett neki. Az eddigi félénk viselkedése határozottá és szenvedélyesebbé vált. Minden téren kész volt Sasuke kedvére tenni, majd mosolyogva a férfira nézett.

 – Szeretlek Sasuke-kun. Nagyon boldog vagyok, hogy végre újra együtt vagyunk. Igazi család lettünk. – mondta mosolyogva Sakura.

Sasuke összehúzta a szemöldökét.

Megint visszatértek az emlékei. Erre még nem volt példa. Mitől jutnak eszébe azok az emlékek, amiket kitöröltem? ~

Sasuke, smikor kielégítette férfias vágyait leült az ágyra. A rózsaszínhajú nő meg hozzábújt, és elkezdte cirógatni kidolgozott mellkasát. Az Uchiha végignézett a nőn, akinek a karjain és a lábain több kék-zöld foltok volt. Bárhová ütötte be magát, ott csúnya kék-zöld foltok jelentek meg, amik idővel egyre jobban besötétednek. Nehezen múltak el neki.  Egyszer csak Sakura szégyenlősen elhúzódott tőle, és elvörösödött arccal nézett rá.

 – Kielégítettelek Sasuke-sama? Sajnálom, ha nem voltam jó, csak…

Sasuke megfogta az arcát, és arra késztette, hogy egyenesen a szemeibe nézzen.

 – Nem találkoztam még hozzád hasonló nővel. Még jobban legyengülsz, ha mellettem maradsz. Ilyen, ha egy démonba beleszeret egy angyal. Kitöröltem minden emlékedet rólam, de érthetetlen módon néhányszor fel-felbukkannak az emlékeid.  Döntöttem, újra visszakapom tőled az emlékeidet.  – mondta Sasuke, akinek a szemei vörösé válltak.

Sakura ekkor még nem értette, hogy a szerelme miről beszél, mivel megint eltűntek az emlékei. De mikor a vörös szemekbe nézet elájult.

 

Chiasa kint a ház előtt állt a csípős, hideg éjszakán. Szomorúan a ház hideg falának dőlt, és a sötét égre nézet. Tiszta volt az ég, egyetlen egy csillagot sem lehetett látni. A Hold is majdnem egészében fénylett az égen. A füvön harmatcseppek csillogtak, és egyszer csak egy fehér kígyót lehetett látni. A szőke hajú nő ijedten még jobban a falhoz préselte magát. A fehér kígyó fenyegető sziszegéssel közeledett felé.  Amikor váratlanul megjelent az Uchiha, és karját a fehér kígyóba szúrta. A kardja élét vörös vér itatta át. Sasukén csak fekete nadrág volt, a felső teste meztelen volt. Kidolgozott felső testét a Hold fénye tette láthatóvá. 

 – Végzel a saját kedvenceddel démon?

Sasuke a szőke nőre nézett fenyegetően, majd csak annyit mondott: „Ez a kígyó nem az enyém.” Majd a Holdra nézett, ami fehéres-ezüstös színével világította meg az éjszakát.

~Hamarosan itt az idő. ~ -gondolta, a kardját oldalra dobta.

Chiasának úgy tűnt, hogy senki sincs ott, de mikor Utakata ugrott elő rejtekéből, mindent megértett.

 – Kezdek hozzászokni, hogy köszöntöd a szövetségeseidet.

 – Orochimaru is elkezdett mozgolódni. Rossz előérzetem van, hamarosan elkezdődik… – mondta Sasuke.

A buborékhasználó beletúrt a hajába, és unottan bólintott. Kék ruhájába dugta az egyik kezét, és a szájából buborékokat fújt ki, amik az égen lebegtek, és egyre jobban távolodtak tőlük. A buborékokat felderítésre küldte, mivel még rejtőzködhettek erre Orochimaru állatkái.

 – Szóval magaddal viszed Sakurát. Helyesen döntöttél, melletted van a legnagyobb biztonságba.

Chiasa rtetlenül nézett hol az egyik férfira, hol a másik férfira. Sejtelme sem volt arról, hogy miről beszélhetnek, de a démonokat ismerve semmi jóra nem számított.

 – Hová viszed a lányomat? Orochimaru meg kicsoda?

 – Semmi közöd ezekhez.

 – Orochimaru is egy démon, aki félti a pozícióját.  Sakura miatt meg ne aggódj, Sasuke mellett van a legnagyobb biztonságban.

A szőke nő bizalmatlanul nézett a két férfira. Nem tetszett neki ez az egész, de nem tudott semmit sem tenni ez ellen. A lánya minden bizonnyal minden emlékét visszakapta, ami azt jelenti, hogy mindenáron az Uchihával fog menni. Elszakíthatatlan kötelék volt közöttük, ami miatt nem tudtak egymás nélkül élni, a kislányuk meg csak még jobban megerősítette ezt a köteléket. Épphogy visszakapta a lányát és most újra el kell engednie. Szerette a lányát és az unokáját is, de abba semmi pénzért nem ment volna bele, hogy Uchiha Sasuke birodalmában éljen. Itt fog maradni ebben a kis házba, ahol újrakezdheti az életét. Visszakapta a lányát, neki ez bőven elég, legalább vele gyakran tud majd találkozni.

1 hozzászólás
Idézet
2015.02.08. 19:16
Jeni

Szia!!

 

Nagyon tetszett. Örülök, h Sasuke magával viszi. Bárcsak eltűnne már a képből Sasuke gonosz felesége :)

Várom a következő fejezetet!!