Chiasa aznap késő este titokban felkereste a lánya megmentőét. A kertben fehér kapucnis köpenyével kitűnt az éjszakában. A vörös pókvirágokkal teli kertben nyomban kezdte elveszteni az erejét. Egyszer csak libabőrös lett, és hirtelen úgy tűnt, mintha rohamosan lehűlt volna az idő. A vörös virágok melyek nappal inkább csukva ölelték körbe saját karmazsin szirmaikat, mostanra nyíltak ki teljesen. Az éjszakát betöltötték kellemes illatukkal, és szépségükkel. A szőke hajú nő nem értette, hogy hogyan lehet ilyen szép valami, ami a démonok világából való. Mostanáig soha nem találkozott démonokkal, csak a szüleitől hallott ezekről a vérszomjas, kegyetlen személyekről. Mindig azt mondták neki, hogy ha netalán találkozik egyel is, akkor azonnal meneküljön.
Ennél fogva mindig is utálattal viseltetett a démonok iránt. Hiszen a kaminariak, és a démonok miatt tűnt el a klánja. Azt viszont be kellett ismernie, hogy az előbb említett klánjában igazán szép vagy jóképű személyek vannak.
 – Mit akarsz tőlem? – hallatszott Sasuke megvető hangja.
 – Megmentetted Sakurát...mi okból vetemedtél erre? Hiszen a párommal te magad végeztél. – mondta a nő, akinek szomorú fájdalmas hangja a gyűlöletével vegyült.
 – Hm, ne játszd meg az erkölcsös nőt. Tudom, hogy Sakurának nem az a férfi volt az apja. Egyáltalán nem tartozok neked magyarázattal. Légy hálás, hogy megvédtem a lányodat.
Chiasa felpaprikázódott a férfi hangnemét hallva. Soha nem fogja elfelejteni azt a borzalmas napot.
 

***

A palota lángokban állt, már nem volt menekülőút a perzselő lángoktól. A lángok miatt képződő sűrű füst megfullasztott minden bent ragadt embert. Chiasa köhögve rohant ki a párjához, aki mindent elkövetett, hogy őket biztonságban tudja. A szőke hajú nő segíteni ment vissza kedvesének, de mikor kiért a szobából megérezte a sötét balós erőt.
 ~ Kinek lehet ilyen erős, sötét hatalma? Ilyen csak a démonoknak van... ~
Chiasa nem hagyta, hogy a félelme felülkerekedjen rajta. Egyetlen cél lebegett előtte, hogy mihamarabb megtalálja a párját. Amikor megtalálta, csak a nevét kiáltotta. A zömök testű férfi megfordult, miközben fekete tűz égette a testét. A férfi azt ordította, hogy meneküljön, és rejtőzőn el, de akkor egy magas rikoltó madárhanghoz hasonlító hangot hallottak, és akkor vette észre, hogy szeretőjének testét átlyukasztotta egy hosszú, éles villám. A nő azonnal sokkot kapott a rettenetes látványtól, ami a szeme elé tárult. Vékony arcára vörös pöttyök kerültek. Ekkor meglátta azt a férfit, akinek vörös szemét soha nem elfejtette.
 – Hagyj nekem is néhányat. – hallatszott egy férfihang a semmiből.
A szőke nő lenézett a talajra, amin váratlanul víz jelent meg. A folyékony víz lassan alakot formált, és a végén megjelent egy szürke hajú férfi, akinek éles fogai kilátszódtak a szájából. A kezében óriási kard volt, ami ránézésre is nagyon nehéz lehetett. Majd hangos sikítást lehetett hallani. Chiasa erre feleszmélt, és azonnal rohanni kezdett, de akkor ütést mértek a fejére, amitől rögtön elájult.

***

Chiasa arcáról könnyek csordultak le, majd gyorsan le is törölte őket. A multon nem lehetett változtatni, ami történt az megtörtént, de ez mindig is fájó seb naradt a szívén. Elvesztette azt, akit szeretett, ennél rosszabb már nem történhetett vele. De azt mindenáron megpróbálta megakadályozni, hogy a lánya az Uchiha karmaiba kerüljön megint.
 – Ha ennyire meg akarod védeni Sakurát, akkor tűnj el az életéből.
 – Tudd kivel beszélsz. Se perc alatt a szeretőd után küldhetlek, ha úgy tartja a kedvem. Sakura az enyém, hozzám tartozik. Azt csinálok vele amit akarok, amikor csak akarom. Ezt senki nem tudja megakadályozni. – mondta Sasuke, majd eltűnt.
Chiasát nyugtalanította az Uchiha utolsó mondta, ezért gyorsan visszasietett.

Pár nap múlva Sakura zavartan sétált a palotában, Sasukét keresve.

 ~ Bátorság! Csak megköszönöm neki, és ennyi. Nem akarhatok tőle többet, hiszen a felesége nagyon szép nő. Mellette én csak rúd kiskacsának tűnök. Esélyem sincs nála... Ennek ellenére a felesége azt állítja, hogy lehet köztünk valami.~
Sakura a gondolatai közepette meglátta az Uchihát, aki két barátjával készült lassan távozni. A nemes angyalnő megkönnyebbült, hogy nincs velük Keiko. De ettől függetlenül elszállt a bátorsága, ezért gyorsan vissza akart fordulni. Suigetsu váratlanul előtte termett, és megfogta a két vállát.
 – Ejnye, nem is köszöntesz minket? Tartasz tőlünk? Ugyan már, most nem vagyunk öldöklő kedvünkben.
Sakura riadtan hátrált a férfitól, akiről nem tudta megállapítani, hogy tréfálkozik-e vagy teljesen komolyan beszél.
 – Rémisztgeted szegényt...biztos Sasuke-kunnak akart köszönetet mondani. – felelte Juugo.
Suigetsu megvonta a vállát, majd visszament a társaihoz, de alig ért oda hozzájuk, amikor narancssárga hajú öreg cimborája elrángatta magával, hogy kettesbe hagyják őket.
 – Akarsz valamit?
Sakura elpirult, majd bólintott, és közelebb ment a férfihoz, akibe első látásra beleszeretett.
 – Köszönöm...Bocsáss meg, hogy csak most mondtam köszönetet, de nem voltam valami jól...Ezért mindenképp találkozni akartam veled ma, mielőtt elmész.
Sasuke hátat fordított a fiatal nőnek, és folytatta volna tovább az útját, amikor a nemes angyalnő megkérte, hogy várjon. Odament hozzá, szégyenlősen átnyújtott neki egy kivasalt pókvirágot, majd egy dobozt is átnyújtott neki.
 – Nincs szükségem ezekre. Haszontalan tárgyak.
 – Kérlek fogadd el őket.
Sasuke kinyitotta a dobozt, amiben egy tör volt rejtve. Nem akármilyen tőr volt ez, a markolata mérges kígyót formázott. A férfi pontosan tudta, hogy milyen veszélyes ez a tőr, hiszen ő adta Sakurának. Ez a fegyver halálos mérget tartalmazott, ami az angyalokat, és a gyengébb démonokkal is azon nyomban végez.
 – Nem tudom, hogy kitől kaptam, de azt szeretném, ha elfogadnád.
Sasuke becsukta a dobozt, és visszaadta neki. Eközben Sakura észrevette a férfi alsókarján lévő tetoválást. A feje hasogatóan elkezdett fájni, és hirtelen emlékkép jelent meg előtte.

***

Valakinek a védelmező, erős karjai között volt. Annak a férfinak a meztelen felsőteste az ő meztelen hátához simult. A szíve vadul kalapált, és olyan boldogságot érzett, amit ezelőtt még soha nem tapasztalt meg. Aztán az őt ölelő személynek a fél karján lévő tetoválásra nézett. Majd végigsimította a kezét rajta.
 – Csak azoknak a démonoknak van tetoválása, akik a legerősebbek. Ezért sok életet vettem el, nem könyörültem senkin sem.
Majd a férfi elengedte, és egy tört nyomott a rózsaszín hajú nő kezébe. A törnek a markolata mérges kígyót ábrázolt.
 – Óvatosan bánj ezzel, mert halálos mérget rejt. Arra az esetre adom neked, ha nem vagyok melletted, hogy megvédjelek.
Erre Sakura lábujjhegyre állt és megcsókolta a férfit. Mikor az ajka elvált a másikétól felnézett a férfira, aki nem volt más, mint Uchiha Sasuke-kun, és megölelte.

***

Sakura értetlenül nézett az Uchihára, és emiatt ki is ejtette a dobozt a kézéből, amit visszakapott.
 – A tetoválásodért sokat kellett ölnöd? És tényleg csak a legjobb démonoknak van, akik teljesítették ezt a feltételt? Tőled kaptam ezt a tört?
Sasuke szemei vörösre váltak, és egyenesen Sakura szemeibe nézett vele.
 – Olyan mintha az én emlékeimet láttam volna, de mégsem emlékszem erre. Nem bírom ezt tovább. – mondta Sakura, amikor kezdett elgyengülni, és átölelte Sasukét.
Ekkor Juugo jelent meg, megköszörülte a torkát, amire a pár felfigyelt. Sakura amikor meglátta az őket szemlélő férfit, elvörösödött, amikor észrevette, hogy Sasukét öleli. Nyomban elhátrált a férfitól, és nem győzött szabadkozni.
 – Rettentően sajnálom Sasuke-kun. Nem szoktam így viselkedni komolyan... – mondta Sakura, és elsietett tőlök.
Sasuke felvette a földről a dobozból kiesett tőrt, és végig figyelte Sakurát, amint elsietett. Juugo odament hozzá, és csodálkozva nézte a kígyó markolatú kést.
 – Ez...?
 – Sakurának adtam.
 – Meglepő, hogy neki adtad.
Sasuke ügyet sem vetett a másik férfira, és eltűnt. Sakura szobájában jelent meg, ahol csak nyugodtan aludt bölcsőjébe a kislány. Az Uchiha nem akart sokáig maradni, ezért az asztalra tette a tört, és a kipréselt pókvirágot a bölcsőbe tette a lánya mellé. A kis csöppség mintha megérezte volna, hogy figyelik, ezért felébredt. Sötét szemeivel egyenesen a férfi ugyanolyan olyan szemeibe nézett, majd mosolyogni kezdett. Megérezte az édesapja jelentétét, aki sajnos nem sokáig maradt.

Sakura mikor visszaért a szobába, egyenesen a kislányát ment megnézni. Olyan csendben volt a kisbaba, hogy az édesanyja azt hitte, hogy még alszik. Eddig mindig, amikor felébredt a kis tünemény, sírással jelezte, hogy kialudta magát, de most nyugodtan elvolt. A rózsaszín hajú fiatal nő észrevette a kipréselt virágot, ami mindig rossz érzéssel töltötte el. A hüvelyk és mutatóujja közé fogta, és körbe nézett a helyiségbe. Tekintetével kereste a szerelmét, aki nagy elkeseredésére nem tartózkodott itt.
 ~ Sasuke-kun... ~
Visszatette a virágot Hayaka mellé, majd az asztalhoz sétált, ahol nyomban meglátta a tört.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés