Sakura szégyenében kirohant a helyiségből. Némelyik vendég nem mozdult el a helyéről, ezért a nő beleütközött, de nem érdekelte, csak szaladt tovább. Bocsánatkérés nélkül haladt tovább az útján, amikor kiért, hallotta, ahogy a többi vendég szemrehányóan beszél róla. Itachi odament az öcséhez, hogy beszéljen vele. Tisztába volt azzal, hogy az öccsét könnyen ki lehetett hozni a sodrából, ha valaki rájött arra, hogy mire ugrik. Ha a düh elhomályosította a józan gondolkodását, akkor nem ismert sem embert sem Istent. Rápillantott a tejfölszőke nőre, aki még mindig próbált visszaseggelni Sasukéhoz. Mindig is értett ahhoz, hogy szítsa fel még jobban a helyzetet. Kármen színészi báját vetette be, úgy csinálta, mintha ma született bárány lenne, akire a vérszomjas farkasok leselkedtek. Itachit nem tévesztette meg, tudta hogy a szőke nő valójában kapzsi és képmutató.
 - Mire vársz Sasuke? Vigasztald meg szegényt.
 - Saját magának csinálta a bajt, most viselje a következményét.
 - Jaj, Sasuke ne legyél vele ilyen szigorú. Elvégre nem tudhatja, hogyan kell viselkednie egy hölgynek. – mondta Kármen mézes-mázosan, amikor gyöngéden végig simította mutatóujjával Sasuke keskeny száján.
A nő végighúzta a kezét a férfi kidolgozott felsőtestén. Kankuro éppen a testvéreivel beszélgetett, az egyik kezében egy finom szendvicset tartott, míg a másikban az üres pezsgő poharát.
 - Csodálom, hogy Sasuke el merte hozni Sakurát. Csak szégyenkezik miatta…
 - De akkor sem kellene így bánnia vele. Most meg nyíltan a volt feleségével enyeleg. Felháborító!  – mondta Temari felháborodottan, amikor megfogta a párja kezét és kiindult vele a helyiségből.
Shikamarunak semmi kedve nem volt belefolyni mások dolgába. Persze ő sem helyeselte azt, ahogy néhányszor Sakurával bánt az Uchiha, de ettől függetlenül nem volt szabad belekeverednie mások családi ügyeibe. A Nara férfi unottan baktatott a karakán barátnője után. Csöppet sem tetszett neki, hogy Temari magukra vonta a figyelmet. Sasuke is meghallotta, és intett Suigetsunak, hogy intézkedjen. A szürke hajú férfi bólintott, és még épp időben sikerült eléjük vágnia.
 - Hová-hová? Mi a „felháborító”?
 - Állj le Suigetsu. Hagyd békén őket. – mondta Itachi, aki a segítségükre sietett.
A sötétszürke hajú férfi még egyszer rászólt Hoozukira, aki továbbra sem állt el az útból. Sasuke dühe egyre jobban fokozódott, amint látta, hogy a bátyja beleszól a dolgaiba. Temari cinikusan az előtte álló férfire mosolygott, majd felemelt fejjel elment mellette. Suigetsu ökölbe szorított kézzel tartotta magát vissza attól, hogy nehogy megüsse a szőke nőt. Ha Sasuke nem jelezte volna neki, hogy hagyja őket, ott a helyszínen megrángatta volna picit a pimasz perszónát.  
Kármen bosszúsan nézett Itachira, miközben a volt férjébe karolt. Hosszú tejfölszőke haját hátra dobta a szabad kezével.
 - A bátyád még mindig szereti a gáláns jótevőt játszani.  
 - Ezzel a húzásával csak fellobbantotta a pislákoló tüzet. Nézd csak meg a többieket.
Kármen körbenézett a jelenlévőkön, akik közül sokan úgy tettek, mintha nem figyelték vagy nem törődtek volna az iménti jelenettel. Hiába próbálták ennek a látszatát kelteni, a tejfölszőke hajú nő látta az álnok tekintetüket.
~ Most sem maradnak előtted titkok, Sasuke. El is felejtettem, hogy téged szinte lehetetlen félre vezetni. Hamar kiismered az embereket. – gondolta lenyűgözve Kármen.

*

Sakura a konyhaszéken üldögélt és figyelte, ahogy a személyzet sürgött-forgott. Papírzsepit gyűrögetett a kezében. Aztán amikor felnézet meglátta, hogy Temari lépett be a konyhába, utána meg nem sokkal Shikamaru.
 - Na, ne sírj. Ha ezt látják, csak még jobban rád fognak szállni.
Sakura belefáradt már abba, hogy mindig keménynek kellett mutatnia magát a külvilág felé. Nehezen tudott mindig barátkozni, ezért szinte alig volt barátnője, mint a legtöbb kortársának. Visszahúzódó, csendes és félénk volt, ezért mindig kibeszélték az osztálytársai. Noha nem mutatta kívülről, hogy ez rosszul esik neki, de belül mindig lelombozta a tudat, hogy nagyon nehezen tud kapcsolatokat teremteni. De Sasuke hamar átlátott rajta és lerombolta a falakat, amiket Sakura emelt maga köré. Ez lett az eredménye, most már könnyen elsírta magát, ha megbántották. Amikor Temari nem kapott választ, a párjára nézett, majd megbökdöste a könyökével. Shikamaru ki akart maradni a drámából, hiszen a nőket a mai napig se értette. Meg merte kockáztatni, hogy a nők a legbonyolultabbak az egész világon. Megköszörülte a torkát.
 - Figyelj Sakura, tenagyon aranyos és odaadó vagy… Sasuke nagyon szerencsés, és ezt ő is tudja, de eléggé cudar jelleme van. Ha dühös, akkor sem tud sokáig haragudni rád.
 - Így igaz! Nyomás, békülj ki azzal a szemétel… úgy értem Sasuke-kunnal!
Shikamaru erőltetetten felnevett, majd megfordult. Aztán hirtelen elhallgatott, és a szitkozódó kedvesének befogta a száját. A füléhez hajolt: „Jobb, ha most befogod.” Ezután a Nara férfi megfordult vele. Temari falfehér lelt és rettegve nézett zöld szemeivel.
 - Bukta! – mondta kárörvendően Suigetsu.
 - Aki az dolgaimba meri ütni az orrát, az drágán megfizet érte. – mondta Sasuke nyers éllel a hangjába.   
Suigetsu elkapta a pisztolyát és játékosan megpörgette az ujján. Majd egyenesen a szőke nő felé tartotta. A jobb karja nem remegett, miközben a hideg fémes pisztolyát egy másik emberhez szegezte. Még annak a gondolatától sem rebbent meg lila szeme, hogy megöljön egy védtelen nőt.
Sakura eddig nem is hitte, hogy léteznek ilyen emberek, akik szemrebbenés nélkül képesek kioltani egy másik ember életét. Ijedten nézett és pirosra sírt szemeivel felpattant a székről. A félelemtől egy lépést sem mert tenni. A személyzet kirohant a helyiségből, hogy nehogy tanúi legyenek a szörnyűségnek. Shikamaru bátran a két lány elé állt, akik sokkos állapot közelébe kerültek.
 - Félre, ha nem akarod, hogy téged lőjelek le először! Jó modorra kellett volna nevelned asszonyodat!
 - Könnyebb a gyengébbeket bántani…  - mondta Shikamaru, aki verejtékezve szállt szembe a górékkal.
Suigetsu összeráncolt homlokkal kezdte volna meghúzni a ravaszt, de akkor Sasuke hangja megállásra késztette: „Fejezd be Suigetsu.” A lila szemű férfi leeresztette a pisztolyát.
 - Sakura, gyere.
Sakura azonnal odament a férjéhez, aki megfogta a kezét és kiindult vele. Suigetsu visszatette fegyverét az övébe, majd fenyegető pillantás küldött a pár felé. Temari ismerte már az Uchihát, és jól tudta, hogy ennek még lesz folytatása. Lerogyott a földre és zokogni kezdett.
~ Hogy lehetettem ennyire hülye?! Hiszen úszunk az adósságban… így is csak Itachi jószívűségének köszönhetjük, hogy részletekben fizethetjük vissza a kölcsönt. ~ gondolta Temari, majd érezte, hogy a párja vigasztalóan a vállaira teszi a kezeit.      

*

Sasuke birtoklón magához vonta a feleségét, amikor visszaértek a zsúfolt nappaliba. A régi bútorok visszarepítették az embert a régi időkbe. A sötétbarna dohányzóasztalt fehér csipketerítő fedte. Az asztalon, közepén zöld mécsesben lobogott a gyertya tüze. A régi mintás zöld szőnyegen is látszott, hogy nem mai darab, de ennek ellenére nagyon jó állapotban volt. A nagy álló órának percenként hallani lehetett az ütését, miközben sárgás mutatója járt. Ez a szoba különleges volt, hiszen Fugaku ragaszkodott a régi, megszokott dolgaihoz. Ezért ezt a helyiséget csak a szüleitől örökölt dolgokkal rendezte be. Nem hagyta, hogy bárki is átrendezze a szobát. A régi, masszív bútorokon kézzel festett tányérok ékeskedtek. A falon két akasztóra volt ráfektetve a hosszú vadászpuska, amit még az édesapjától örökölt. Sokan alaposan végigmérték az alacsony fiatal nőt. Kármen mérgében rágyújtott egy cigire, amibe mélyen beleszívott.
 - Rossz lehet neked, amiért Sasuke lecserélt egy ilyen lányra… Kár volt félrelépned. – mondta Kankuro, amikor odalépett a féltékeny nőhöz.
A nő gyilkos pillantás vetett a testesebb férfira, aki csak elvigyorodott.
 - Ugyan. Ha ráun, hamar dobni fogja.
 - Kétlem. Elvégre még neked sem sikerült elválasztanod őket.
Kárment még soha nem alázták meg ennyire.
~ Miért Sasuke? Hogy vagy képes ennyire szeretni Sakurát? ~  kérdezte magában Kármen, aki remegő ajkakkal szaladt ki a szobából.

*

Másnap délelőtt Sasukéék találkoztak Itachiékkal a híres „Levendula fagylaltozóban”, ahol a legfinomabb jégcsodákat készítették. Kicsi, de annál hangulatosabb volt. Az asztalokon levendulacsokrok virítottak. Natsuko ötlete volt, hogy még mielőtt hazaindulnának, ugorjanak be egy fagylaltra. Hamar el akarta fogadtatni magát az új családjával. Hatoval is szinte már úgy bánt, mintha a saját fia lenne. A hat éves kisfiú nehezen engedte magához közel az idegen nőt. Egy távolabbi asztalhoz ültek, hogy a babakocsi könnyebben elférjen. Kireina a rózsaszín cumiját szopogatta, miközben világos szemeivel az anyukáját nézte. A szájából kiesett a cumi, mert nem tetszett neki, hogy nem szállhat ki a babakocsiból. Ait az apukája tartotta a karjában, miközben a pultnál rendelt. A sötét hajú kislány mosolyogva ölelte át az édesapját és meg is puszilta. A vak is láthatta, hogy nagyon szeretik egymást.  A középkorú szemüveges eladónő is elolvadt a látványtól. Rövid vörös haját hátrafogta, mivel az itt dolgozóktól megkövetelte ezt a főnök. Egy ilyen jó hírű üzlet nem engedhette meg magának, hogy a vendégek fagylaltjába hajszál kerüljön. Ai kicsi ujjával a pulton lévő átlátszó dobozokra mutatott. A dobozokban csíkos rolettik voltak.
 - Kérsz?
Ai bólintott.
 - Kérjél a nénitől. Mutasd meg milyen ügyes kislány vagy. – mondta Sasuke bátorítóan a kislányának.
A sötét hajú kislány félve az eladónőre nézett, majd szégyenlősen az apjához bújt. A szemüveges eladó mosolyogva nyújtotta a kicsinek a csíkos rolettit, Ai azonban nem volt hajlandó elfogadni. Az Uchiha vette el a szalvétába csomagolt édes rudat és a lánya kezecskéjébe adta. Mikor a fagylalt kelyhek elkészültek, az eladónő mosolyogva vitte az asztalukhoz. Hato lelkesen esett neki a kiskanállal a fagylaltkelyhének. Sasuke nem szerette az édességeket, és fagylaltot is nagyon ritkán evett, ezért nem rendelt valami extra kelyhet magának és a feleségének. Sakura mindig diétázott, ezért ő sem nagyon evett jégkrémet. De amint elétették a kelyhét, meghatódva nézett a férjére, aki ostyaszíveket tetetett bele neki. Itachi persze nem vetette meg az édeset, egyetlen gyengéje a fagylalt volt. Ő is szerelemes kelyhet csináltatott a kedvesének. Miután befejezték, ott maradtak beszélgetni, hiszen nem siettek sehová. Sasuke a felesége combjára tette a kezét, és simogatni kezdte. Itachi és Natsuko az asztalon fogták egymás kezét.
 - Szilveszterkor eljöttök Sasori bulijába? A kaszinójában fogja megtartani, ami azt jelenti, hogy fergeteges parti lesz. – mondta Itachi jókedvűen.
Sasori rendezte a legjobb partikat, ahol mindent meg lehetett találni. A két Uchiha fivér pontosan tudta, hogy azon a szilveszteri partin el fog szabadulni a pokol.
 - Meghívott minket is. De Sakurát nem akarom elvinni egy ilyen partira.
Itachi helyeslően bólogatott. Hirtelen el is felejtette, hogy ezeken a partikon nem egyszer elszabadulhattak az indulatok. 
 - Érthető. – mondta Itachi, aki ránézett sógornőjére.
 - Otthon akarsz hagyni engem? Persze, biztos útban lennék… - mondta duzzogva Sakura.
Sasuke figyelmeztető pillantást vetett a feleségére. Sakura nagyon duzzogós teremtés volt, de rájött, hogy a férjénél ezzel nem ér el semmit. Behódolt neki. Az Uchiha azt követelte tőle, hogy mindig alázatos legyen vele szemben. Nem tűrte az ellenszegülést, ő irányitott mindent és mindenkit.
 - Állítsd le magad, Sakura. Amúgy sem szeretsz szórakozóhelyekre járni, mire ez a hiszti? Unom már a féltékenykedésedet.
Itachi megköszörülte a torkát és azt mondta: „Inkább váltsunk témát. A kedélyek hamar elfajulhatnak. Otthon jobb megbeszélni a dolgokat.”
Sasuke hátradőlt a széktámlájához, ezzel adva a bátyja tudtára, hogy most az egyszer egyetért vele.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés