Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

52. fejezet

Szeptember 11-én a temetőben nagy forgalom volt. A drágábbnál-drágább kocsik elfoglalták a parkoló összes helyét. De még mindig kígyózó sorban álltak a kocsik. Türelmetlenül dudáltak egymásnak, hogy haladjanak, mert jó ideje egy helybe álltak. A hideg őszi napot sűrű köd borította, amiből szemerkélt az eső.
A koporsót gyászos virágkoszorúk borították, melyek szalagjaira egy-egy kedves mondat vagy idézet volt írva. A vörösös-barna koporsó közelébe Mikoto állt fekete hosszú ruhájában. A fekete kardigánját szorosan összehúzta magán, mivel hideg szél fújt. A két oldalán a fiai álltak, akik támaszként szolgáltak neki. Mindkét Uchiha fekete öltönyt, inget és nadrágot viselte. A gyásznép feketébe öltözve nyilvánította ki részvétét a családnak. Mikoto egyre nehezebben viselte a folyamatos részvétnyilvánítást, de az etikett és a jó modor megkövetelte tőle, hogy fogja őket.
Az összes alvilágban lévő veszélyes ember megjelent ezen az eseményen, hogy leróják tiszteletüket. Még olyanok is megjelentek, akik az ellenséges csoportból valóak voltak.  A gyerekeket nem akarták elhozni ilyen hidegben, ezért a két kislányra és Hatora addig Yume vigyázott. Nem kicsi gyerekeknek való volt a temetés. Sakura annyira izgult, hogy már többször is felhívta az anyukáját, hogy minden rendben van-e a gyerekekkel. Mikor megnyugtató választ kapott visszament a férjéhez, aki rideg kimértségékkel beszélt pár szót a veszélyes ismerőseivel. Sasuke magához vonta alacsony feleségét, aki félve mosolygott az idegenekre. Az összes idegen igen veszélyes alaknak látszott. Szerencsére ismerős arcok is fel-feltűntek, akik megkönnyebbültséggel töltötték el a fiatal nőt.  Az alacsony, kaszvány testalkatú vörös férfi odament hozzájuk, hogy részvétet nyilvánítson. Sarkában a két testvére, akik bánatosan lesütötték a szemüket. Shikamaru a barátnője kezét fogta.
 - Ki hitte volna, hogy pont Fugaku fog meghalni. Könnyen elképzelhető, hogy valaki meggyilkolta… - mondta Kankuro a nővérének, miközben odasandított a veszélyes Uchihára.
Temari figyelmeztető pillantást vetett a nagydarab öcsére.
 - Hallgass el te barom. Azt akarod, hogy megöljön?
 - Ejtsétek már ezt a témát. Semmi sem utal arra, hogy Sasuke végzett volna a saját apjával. – mondta Shikamaru, amikor észrevette, hogy az Uchiha fenyegetően néz a pletykafészekre.

A Nara férfi lógott ki legjobban a sorból, hiszen alantas származású ember volt. Az is kész csodának tűnt, hogy engedték neki, hogy továbbra is a szőke hajú amazonnak udvaroljon. Persze egyedül csak azért engedték neki, mert bevonták a piszkos ügyekbe. Ő intézte a hamisításokat, ami a lehető legveszélyesebb munka volt, mert ha egyszer is lebukott volna, akkor vélhetően őt vágták volna hosszú évekre börtönbe. Csak egy feláldozható ember volt az alvilági csoportban.
Egyszer csak előre tolakodott Neji, miközben maga után húzta a várandós feleségét. Naoko hét hónapos terhes volt, ezért a fekete bő hosszú ujjú pulóverében is lehetett látni gömbölyű pocakját. Az Uchiha és a Hyuuga férfi erősen kezet fogtak, majd megfeledtkezve a többiekről, beszélgetni kezdtek. Így adták a három testvér tudtára, hogy már nem akarnak velük foglalkozni. Gaara, aki mindig is kerülte a konfliktusokat, egy árva szót sem szólt. Megfordult és szólt a családjának, hogy menjenek arrébb. Neji hátranézett, majd visszafordult régi haverjához.
 - Hallottál a pletykákról?
Sasuke bólintott.
 - Milyen pletykák Sasuke-kun?
 - Lényegtelen. Ne idegeskedj emiatt. – mondta Sasuke, amikor megcsókolta a feleségét.
Sakura aggodalmasan nézett világos szemeivel a férjére.
 - Ja, csak néhányan azt a hírt kezdték el terjeszteni, hogy Sasuke ölte meg Fugakut. – mondta könnyelműen Neji.
 - De hát ez nem igaz! - kiáltott fel Sakura, mire a közelben lévők felfigyeltek.
A hosszú barna hajú férfi megköszörülte a torkát. Sasuke mosolyogva átölelte alacsony feleségét, aki az imént védelmezőn kiállt érte.  Megcsókolta a feje búbját, majd a közelükbe lévő emberekre nézett, akik rögtön elfordították a tekintetüket.
 - Gondoljanak azt, amit akarnak. – mondja Sasuke.
~ Igaz, van okuk ezt feltételezni, hiszen odáig fajult a kapcsolatotok, hogy már nem is vettetek tudomást egymásról. Régen sem volt jó apa-fiú kapcsolatotok, de amióta beleszerettél Sakurába, még jobban eltávolodtatok egymástól… Nagyon szeretheted Sakurát, ha őmiatts mindezekre képes voltál. ~ - gondolta Neji, majd Mikotóhoz fordult és részvétét nyilvánította neki.
A sötét, hosszú hajú asszony mosolyt erőltetett magára. Ő is hallotta a rosszindulatú pletykákat, amibe belesajdult a szíve. Csak a legközelebbi barátok tudták az igazságot, azok nem is feltételezték azt, hogy Sasuke keze lenne a dologbam. Itachi átkarolta a mellette álló anyját, hogy erőt adjon neki. Az asszony hálásan nézett a fiaira, akik mellette voltak ebben a nehéz időszakba.

Az eső egyre jobban eleredt a temetés alatt. Fekete esernyők tornyosultak egymás felé, miközben a pap imádkozott az elhunytért. A gyásznép lesütött szemmel hallgatta, ezzel is kifejezve tiszteletüket Fugaku iránt. Hiszen ő volt az előző vezetőjük, és nemcsak a vezetőjük, hanem egyben a barátjuk is. Mikor a nedves föld bekebelezte a koporsót, mindenki elkomorult. Az eső egyre hevesebben kezdtek zuhogni.

Mikoto a hatalmas üres luxus villába elsőként lépett be, ahol még enyhén érezni lehetett a férje illatát. A fogason még mindig ott logott a ház urának kabátja. A cipőtartón a benti papucsa és cipője hevert. A család közeli barátait hívta csak meg az özvegy, akikben mindig is megbízott a férje. Sajnos a családban voltak olyanok is, akik érdekből maradtak. A sötét hajú nő két testvére volt ilyen gátlástalan. Alig temették el Fugakut, máris azon voltak, hogy minél több pénzt csikarjanak ki testvérüktől.  Egyedül azért fogták vissza magukat, mert  Sasuke és Itachi is ott volt.
Shizuka türelmetlenebb volt a húgánál, ezért óvatosan kezdett célozgatni.
 - Egyedül maradtál ebben a nagy villában… sokba kerül majd ennek a fenntartása… el kéne gondolkodnod az eladásán.
A két fivér rögtön levágta, hogy mire megy ki a játék ezért Itachi válaszolt az anyjuk helyet.
 - Ne félj ettől Shizuka, anyámnak nem kell eladnia az otthonát.
A nő arcát harag csúfította el, vastagon kirúzsozott szájába harapott. A testéhez simuló hosszú fekete kimonóján sárga hímzett tigris vicsorgott. A kezében lévő legyezőt megszorította és minden erejével azon volt, hogy nehogy elszabaduljanak az indulatai. Mikoto megvetéssel nézett a nővére, jól ismerte mindkét testvérét. Sejtette, hogy dögmadarakként fognak a feje fölött keringeni, de mégis elhitette magával, hogy nem fognak így viselkedni. Csupán ezért hívta meg magához őket, nem másért. Remélte, hogy akad bennünk annyi együttérzés, hogy félreteszik a kapzsi természetüket.
 - Azt akarjátok, hogy anyátok ebben a nagy villában lakjon teljesen egyedül? Ti már elég hamar kirepültettek innen, szinte évente csak egyszer-kétszer jöttetek meglátogatni a szüleiteket.
 - Ha ez így is van, mi közöd hozzá? – kérdezte ridegen Sasuke, akit egyre jobban felháborított a nő viselkedése. – Inkább a fiadat kellett volna megnevelned. Akkor talán nem olyan halált halt volna, mint egy kóbor kutya.
Shizuka ekkor elvesztette minden önkontrollját és a keze gyorsan meglendült. Sasuke hamar megállította a maga felé lendülő női kezet. A szőke hajú asszony próbálta elrántani a kezét, de nem tudta, meg sem tudta mozdítani az Uchiha szorításból.

 

***

Eközben Sakura a konyhába segédkezett a kevés személyzetnek. Szendvicseket készített, pezsgőket, borokat töltött üvegpoharakba. A kaszinótojásokat is szépen sorba rendezte a tálcán. Közben vidáman beszélgetett régen látott barátnőjével. Hinata is sokat változott az elmúlt időben. Rövidre vágatatta a haját és nagy önbizalomra tett szert. Férjhez ment Genyuumaruhoz, aki nagyon szerette, de ez a szerelem csak egyoldalú volt, mivel a Hyuuga lány még mindig az idióta szőkéért volt oda. Teljesen másképpen látta a dolgokat, kihasználta a férjét és könnyedén irányította.
 - Szerencsés vagy Sakura! Neked mindened megvan: szerető férjed és gyönyörű kislányaid! – mondta Hinata, amikor a teljes kiőrlésű barna kenyeret vajazta.
 - Igen, nagyon hálás vagyok, amiért Sasuke felesége vagyok. De úgy beszélsz, mintha te nem lennél boldog… nem jössz ki Genyuumaruval?
Hinata felvonta az egyik szemöldökét, mintha nem is értette volna a barátnője kérdését.
 - Hah, soha nem is szerettem őt! Csak apám kényszerített bele a házasságba. Egyedül az a jó Genyuumaruban, hogy minden az én akaratom szerint történik. Teljesen az ujjaim köré csavartam, olyan mintha a pincsi kutyám lenne. – mondta Hinata kinyújtott nyelvel.

Sakura döbbenten pislogott a fehéres-lilás szemű lányra. Megrémisztette, hogy Hinata mivé vált, régen egy kedves, visszahúzódó lány volt akárcsak ő ezért is lettek ilyen jó barátnők, hiszen nagyon hasonló természetűek voltak. Ekkor Neji lépett be a konyhába, mivel hiányolta az alkoholt.
 - Hol vannak már az italok?! – förmedt rá a konyhában dolgozó személyzetre.
 - Mindjárt viszik.
Neji hitetlenkedve nézett a pulthoz, ahol Sakura és Hinata végezte a munkát. Ökölbe szorult a keze és azonnal ráparancsolt a két fiatal nőre, hogy azonnal hagyják el a konyhát. Csettintett, hogy a személyzet vegye át tőlük a munkát.
 - Mit képzeltek magatokról? Ez nem a ti feladatotok. Sasuke nem fog örülni, ha megtudja. – nézett Neji vádlón Sakurára.
 - Sasuke azt szereti, ha én készítem el az ételeket. Nem fog rám megharagudni… - mondta Sakura mosolyogva, majd felvett egy szendvicses tálcát és kiment.
Hinata gúnyos mosollyal nézett az unokabátyjára, majd a pezsgős tálcát kivitte a helyiségből. Neji mérgesen nézett az unokahúgára. Egyáltalán nem tetszett neki a Hyuuga lány változása, egy jó nagy pofonnal észhez kellett volna térítenie, de ez már nem az ő feladata volt. Genyuumaru nagyon sok minden megengedett neki, ezért változott meg ennyire a lány.

 

***

Sakura mosolyogva kínálta a vendégeket szendvicsekkel. Elkkor váratlanul megragadták a karját, hogy ijedtébe kiejtette a tálcát a kezéből. Felnézve látta, hogy a férje áll mögötte, aki nagyon dühös volt. Nem értette, hogy mitől haragszik rá, de mikor körbenézett a vendégeken, megértette. Mindenki gúnyosan nézett rá, és kinevették. 
 - Mi a francot csinálsz?! A kajakínálgatás nem a te feladatod!
A fekete hajú nő lesütötte a világos szemeit, majd halkan azt mondta: „De hiszen szeretted a háziasságomat… Otthon semmit sem szólsz érte…”
Az Uchiha kifújta a levegőt, hogy tompítsa a hirtelen feltörő dühét. Szerette a felesége gondoskodását, tökéletes feleséget nevelt belőle. De itt nem viselkedhet úgy, mint a személyzet tagjai. Most csak leégette magát mindenki előtt.
 - Ezt majd később megbeszéljük.
 - Jaj, Sasuke, emiatt a lány miatt csak szégyenkezel. – mondta Kármen kegyeskedve és odalépett a férfihoz.
A szőke hajú nő kárörvendően nézett Sakurára, aki gyorsan leguggolt, hogy feltakarítsa a parkettáról a szendvicseket. Sasuke lenyúlt a felesége kezéhez és felrántotta. Olyab durván, hogy a fiatal nőnek megrándult a karja. Ijedten nézett fel a sötét szempárba, miközben a férje nagy kezével tartotta fogva a kezét.

Még nincs hozzászólás.