Aznap este Sakurát ismét egy rossz álom gyötörte.
§
Egy ismeretlen palotában voltak, ahol eddig Sakura soha sem járt. Gyönyörű ruhát viselt, de olyan gyenge volt, mint a szalmaszál. A kislányával haladt az ismeretlen folyóson, amikor előtte termett egy nő, akit vér borított. A hajával takarta el az arcát.
– Ne merj közénk állni! Tűnj el a fattyaddal együtt mielőbb, ha azt akarod, hogy éljen! Ha nem takarodsz el, akkor nem csak te leszel életveszélyben! Hanem a lányod is arra a sorsra kerül, mint te.
Sakura hátrált néhány lépest, és védelmezőn magához ölelte a kislányát.
– Ki vagy te? Mit tettem ellened? Ha bármit is elkövettem ellened bocsáss meg.
– Ne játszd meg magad! Pontosan tudod, mit követél el. Soha nem bocsátok meg neked, és addig nem lesz nyugtom, ameddig el nem tüntetlek örökre!
A vérrel borított nő közelebb lépdelt hozzá, és kinyújtotta a kezét, amin a csöpögő vér életre kelt és hosszú ostorrá nyúlott és egyenesen Sakura nyaka köré csavaródott. Ekkor egy sólyom rikoltását hallatták, aki támadóan repdesett az ostoros nő körül. Mikor a nő újra a rózsaszín hajú Sakurához fordult összeszűköltek a szemei, amint meglátta a fehér kígyót, aki védelmezőn köröl fonta az előtte állót.
– Ne merj a közelébe menni. – hallatszott ugyanaz a férfihang, amit a többi álmába is hallott Sakura.
A fehér kígyó lecsúszott a nemes angyalnőről, és az árnyékba rejtőzködő férfira kúszott fel. Sakura a védelmezőjéhez ment és mosolyogva odabújt hozzá.
§
Sakura erre kinyitotta a szemeit, majd a sötét szobába az ajtó felé nézett, amit nem látott mivel késő éjszaka volt.
~ Ki lehet az a férfi, aki az álmaimban védelmez? Olyan ismerős a hangja, de nem jut eszembe, hogy kié. És az a nő ki lehetett? Nem is láttam az arcát, csak azt, hogy mindenét vér borítja. Miért gyötörnek ezek a rémálmok, amiknek semmi valóságalapjuk sincs? Nem is emlékszem mikor álmodtam utoljára szépet.~
Sasori éppen amellett a vendégszoba mellett haladt el, ahol Sasukéék szállása volt. Hallotta annak a nőnek az érzéki sikolyait, akitől mindenki rettegett hajdanán. Tökéletes párt alkottak az Uchihával, aki látta őket azt gondolták, hogy az ő szerelmük az égben kötetett, hogy a sors egymásnak szánta őket. Csak most Keiko továbbra is a múltba kapaszkodott, és vissza akarta hozni azt az időt. Azt az időt, amire Sasori is nagyon jól emlékszik.
***
Egy hideg téli estén, mikor kint sétált a palota előtt, észrevette, hogy nincs egyedül. A nagy hóesés közepette, egy ölelkező párt vett észre. Azonnal elbújt a torony mögé mivel ha netalán észrevennék, akkor könnyen megeshet, hogy végeznének vele.
– Olyan csodálatos esténk van jó uram. Azt kívánom, hogy álljon meg az idő, hogy örökké a karjaid ölelése között legyek. Már csak az hiányzik, hogy a hó vörös tengere vegyen minket körbe. Hiszen a vörös és a piros szín a szenvedélyt, a szexualitást és a szerelemet jelképezi. Ha vörös lenne a hó a talpunk alatt, akkor az lenne a jel számunkra, hogy a szerelmünk mindent túlél.
– Mindent túl fog élni a szerelmünk. És ha vörös hóra vágysz, könnyen meg tudod adni neked. – mondta Sasuke, majd széthúzta a hosszú, lila hajú nő felsőjét, megcsókolta a nyakát és azon a helyen elkezdte kiszívni.
Keiko behunyta a szemét az érzéki érintésre, ami a nyakát érte. A kezeit az Uchiha kezeire tette, melyek az ő derekát ölelték át. A nő bal gyűrűsujján fényesen megcsillant a jegygyűrűjén lévő gyémánt.
Sasuke smikor befejezte tevékenységét, arra nézett, ahol Sasori rejtőzködött. A bábhasználó csak ritkán kukucskált ki a torony mögül.
– Ha életben akarsz maradni, takarodj el Sasori.
Keiko az Uchihához bújt és veszedelmes kuncogni kezdett, amikor látta, hogy a bábhasználó rögvest menekülőre fogja.
***
A bábhasználó tovább állt, mintha nem is hallaná a hangokat. Nem az ő dolga volt, hogy mit csinálnak egymással. Csak azt nem értette, hogy Sakurával mit tervez Sasuke. Végleg lemondott róla, mert Keiko élete szerelme visszatért az élők közé? Erre senki se tudta a választ Sasukén kívül.
Sakura fáradtan kelt, mivel alig tudott aludni valamit. Amikor reggelizni hívatták, akkor is visszautasította, mivel nem volt túl nagy kedve ahhoz, hogy Uchiha Sasuke-kunt a feleségével lássa. Nem bírta volna elviselni.
Keiko a reggeli után szomorúan fésülte a haját a tükör előtt. A gyűlölet virága teljesen szétnyílt a szívében. Soha nem fogja hagyni, hogy Sasuke együtt legyen a szajhájával. Már az is megalázó volt neki, hogy annak a kurvának gyereke is van. Nem szándékozott betartani az ígéretét, minél hamarabb a túlvilágra akarta küldeni az a fiatal nőt.
– Most először láttak így kikészülve Keiko. – mondta Sasori az ajtó keretének támaszkodva.
– Mi a francot keresel itt?! Azonnal tűnj el a szobámból!
– Szóval te is észrevetted, hogy Sasuke-kun sokkal jobban szereti Sakurát, mint bárki vagy bármi mást. Még nálad is jobban szereti.
– Hallgass! Ha nem haltam volna meg, akkor Sasuke soha nem szeretett volna bele abba a ribancba! Ha az a nő eltűnik, akkor minden olyan lesz, mint régen.
Sasori megrázta a fejét, és csak annyit mondott: „Ezt nem hinném.” Majd magára hagyta Keikót, aki mérgében levert mindent az asztalról. Majd a gyűlölet sűrű köde elborította az eszét, és kiviharzott a szobából.
Sakura a szobájában takargatta be a kislányát, amikor az ajtó becsapódott, és erre sírást lehetett hallani. A rózsaszín hajú fiatal nő ijedten nézett a felbőszült nőre, akinek a kezében azonnal megjelent a vérostor. Az ostor egyenesen Sakura csuklójára fonódott, és Keiko erősen megrántotta, hogy a nemes angyalnő egyenesen a falnak verődött.
– Te nyomorult kurva, ameddig te élsz, addig nem fogom elérni a célomat. – mondta Keiko. A szobában lévő tükör üvege elkezdett repedezni, majd rövid időn belül a kisebb-nagyobb szilánkok a földön fekvő nő körül kezdtek keringeni.
– Mit-mit követtem el ellened? Nem is ismerlek, és semmivel sem bántottalak meg...
– Fogd be te kurva! Most azonnal végzek veled! – ordította Keiko. Újra megrántotta Sakurát és a másik falhoz verte.
Sakura sikítását szerencsére meghallották a közelben lévők, akik azonnal oda siettek.
Keiko már megunta a játszadozást, és éppen a szilánkok repültek egyenesen az eszméletlen Sakurához, amikor lila kéz jelent meg védőpajzsként előtte. Az üvegszilánkok folyamatosan pattogtak le a csontkézről, míg a másik kéz erősen szorította a támadót. Keiko alig kapott levegőt a szorító kéztől, és hallani lehetett ahogy a csontjai folyamatosan ropognak, amitől fájdalmas kiáltások hagyták el a nő száját.
– Megegyeztünk valamiben. Tarts magad távol tőle. – mondta Sasuke, aki eltüntette a csontkezeket, majd rögtön Sakuránál termett.
Az Uchiha felvette az eszméletlen nőt, aki a fájdalomtól kezdett ébredezni. Először homályosan látott, és csak annyit mondott: „Sasuke-kun.”
Sasori és Chiasa a végére értek oda, és kérdően néztek az ott lévőkre, majd a felfordult szobában néztek körül. A kis Hayaka még mindig sírt, és a hangja azonnal észhez térítette Sakurát, aki rögtön oda akart menni hozzá. Sasuke letette a nőt, majd kisétált a helyiségből mintha mi sem történt volna. Keiko szemeiben a bosszú és a féltékenység lángjai szikráztak, miközben még mindig szaporán vette a levegőt a földön.
~ Sasuke hát ez a ribancot választod helyettem?! Nem engedem! Ameddig én élek soha nem fogom hagyni, hogy együtt legyél vele! Drágán meg fogsz fizetni azért, amiért így megaláztál, hogy a szajhádat választottad helyettem. Igaz, hogy óvod a szajhádat, de nem leszel mindig mellette, én meg tudok várni... ~ gondolta Keiko.
Sasori a lila hajú nőre nézett, akit most látott először kétségbeesve.
~ Egy féltékeny nő bármire képes. Ha Keiko képes volt Sakura életére törni, akkor most már nincs olyan hely, ahol szegény lány biztonságban lehetne. Van egy olyan érzésem, hogy innentől el fog szabadulni a pokol. ~
Chiasa a két személyre nézett, akik belemerültek a gondolataikban. Sajnos kénytelen volt belenyugodni, hogy most már soha nem tudja kitörölni a lánya életéből Uchiha Sasukét. Akármennyire próbálta szét szakítani őket, nem tudta. Mintha egy láthatatlan erős fonallal össze lennének kötve. Csak azzal tudta ez magyarázni, hogy a sors egymásnak szánta őket. De még így sem volt képes belenyugodni abba a tudatba, hogy a lánya a legerősebb démonok egyikének vált asszonyává.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó