Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

30. fejezet

Reggel a sötétség birodalmában Keiko meztelenül feküdt Sasuke mellkasán, és elégedett mosollyal az arcán pihent. Sasuke mikor megunta a nőt, kiszállt az ágyból, és kezdett felöltözködni. A nőnek persze ez egyáltalán nem tetszett. 
 – Maradj még. Ha akarod, még egyszer kész vagyok a testemet felajánlani neked. Hiszen nekem hitvesi dolgom, hogy kielégítselek. 
 – Dolgom van. Nem érek rá egész nap veled foglalkozni.
 – Semmit sem változtál. Áh, jut eszembe, az a szajha még mindig elég rossz bőrben van, de már kis sétákat tesz. Egyelőre még az anyjának nem járt el a szája, de ha eljár, végzek vele. 
 – Azt csinálsz, amit akarsz. – mondta Sasuke majd kilépett az ajtón. 
Keiko hangosan elnevette magát, mivel teljesen meg volt győződve afelől, hogy amit olyannyira akart, végre megszerezte. Felkelt az ágyból, egyenesen az ablakhoz sétált, és kinyitotta.

 

***

Shiawase birodalmában Shikamaru ásítva feküdt az asztalra. Egész éjszaka nem aludt egy szemhunyást szem, mert ki sem látszott a munkából. És ha ez még nem lett volna elég, a felesége is házisárkány módjára követelte tőle, hogy menjen haza. Nem is tudta a férfi, hogy melyik a jobb: itt maradjon és reggeltől estig a papírmunkákat intézze, vagy menjen haza a családjához, ahol a felesége leüvölti a fejét, amiért több hónapja nem ment haza. Egyik választási lehetőség sem volt éppen jó a számára. Most kezdte megérteni, hogy miért nem akart a férfiak többsége megnősülni...plusz gondot vesznek a nyakukba, és el kell tartaniuk a követelőző nőket.
Majdnem elaludt már, mikor egy vörös hajú szemüveges nőt kísért be Kiba a hűséges kutyájával. A Nara férfi rögvest felült és letörölte a szájából kifolyt nyálat. Egyszerűen nem hitte el, hogy kis időt sem szánhat pihenésre. 
 – Shikamaru-san ezt a nőt a kaminariak új uralkodója küldte. – mondta Kiba, aki szinte vicsorogva beszélt. 
Soha nem kedvelt egyetlen egy kaminarit sem. Legszívesebben nem is engedte volna be ezt a pimasz vörös hárpiát, aki lekezelően beszélt vele. Kevesebb, mint 10 perce volt vele, de már többször is annak határán volt, hogy felpofozza. A fehér, puha, dús szőrzetű Akamaru is folyamatosan morgott, akár csak a gazdája. 
 – Nem vesztegette az időt a Kaminari felső vezetősége. Kérlek, foglalj helyet kedves...
 – Uzumaki Karin. Az előző uralkodó személyes testőrségéhez tartoztam, most meg az új uralkodó egyik egyszerű rendű szolgálója lettem.
Shikamaru rögtön észrevette a haragot a nő hangjában. Nyilvánvaló volt, hogy egyáltalán nem örül a mostani helyzetének. Aztán hirtelen a fekete hajú férfinak elkerekedtek a szemei az „Uzumaki” név hallatára. 
Karin észrevette ezt a reakciót, ezért elkezdett köhécselni,és helyett foglalt. 
 – Nem akarok, több időt itt tölteni, mint amennyit kell, ezért gyorsan tudatom veled azt, amiért eljöttem. A hatodik Kaminari uralkodó: Uchiha Itachi-sama! Mint ti is tudjátok, a két birodalom régóta harcba áll...
 – A te bestia néped támadt ránk mindig! Mi csak megvédtük magunkat! – ordította Kiba, de hamar leállította magát, mikor Shikamaru mutatóujját a szájára tette. 
A vörös hajú nő szikrákat szóró szemekkel nézett hátra a blöki idomárra, majd úgy téve, mintha mi sem történt volna, ismét a Narához fordult. 
 – De most Itachi-sama fegyverszünetet akar kötni, mivel mindig azt hangoztatta a felső vezetőség többi tagjának, hogy ha tényleg háborút akarnánk indítani, akkor semmi esélye sem lenne ennek a mihaszna birodalomnak a klánjainak. Ezért örüljetek, hogy életbe maradhatok. – nevetett Karin, mikor az Uchiha címerrel lepecsételt levélborítékot átnyújtotta. 
Shikamaru elvette, és időt kért a válaszadásra, mivel ő maga egyes egyedül nem dönthetett egy ilyen fontos dologban. A nő felpattant a székről és gyors léptekkel közelítette meg az ajtót, ami előtt Kiba állt. 
 – Csak egy kérdésem van még: Tudod, hol van Uzumaki Naruto? – kérdezte Shikamaru. 
 – Olyan helyre került, ahol senki sem találja meg. Bevallom még én sem tudom, hogy egyáltalán él-e még.

Shikamaru felállt a székről és hitetlenkedve nézett a nőre, aki az imént kerülte ki a ledermedt Inuzuka férfit. Mind a két férfi gyerekkoruktól kezdve ismerték Narutót, szinte olyanok voltak egymásnak, mintha testvérek lettek volna. Kibának a könnyektől elkezdett csillogni a szeme, de rögtön letörölte, mivel nem akarta, hogy az ellenség sírni lássa. 
Mikor Karin kilépett az ajtón, szembetalálta magát egy fekete, hosszú hajú nővel, aki elsápadt síró arccal nézett rá, miközben a szája elé kapta a kezét. Hinata mindent hallott, amit Narutóról mondott a vörös hajú nő. Mikor már nem bírta tovább erősnek mutatni magát, lerogyott a földre és hangos zokogásban tört ki. Csak azt kiabálta zokogva:

 – Ez nem lehet! Hazudsz! Naruto él!

Kiba a Hyuuga nő zokogására kizökkent a bánatából, és odament a zokogó lányhoz. Letérdelt mellé és átölelte. 
 – Igen, ne higgy neki Hinata! Naruto él, és vissza fog jönni hozzád! Ne hagyd, hogy ez a hárpia elhitesse veled ezt a hazugságot! 
 – Felőlem azt hisztek, amit akartok. De eddig hiába vártátok Uzumaki Naruto visszatérését. – mondta Karin, mikor elment mellettük. 
 ~ Szóval ez a nő Naruto kedvese. Az az idióta mikor sarokba szorították, akkor is csak azt kérte, hogy bárhogyan is alakuljon a háború, csak Hyuuga Hinatán könyörüljenek meg. A szerelem tényleg furcsa és merész dolgokra sarkalja az embereket.~

 

A sivatagban Gaara a palotája legmagasabb részén állt, ahol hevesen fújt a szél. A fehér ruhája lebegő hangját is jó lehet hallani. A férfinak ez a hely jelentette a nyugalmat, ahova visszavonulhatott gondolkodni. Nagyon szeretett a friss levegőn lenni, mert attól nem csak a teste frissült fel, hanem a lelke is. Szerette a birodalmát, és itt úgy érezte, szemmel tarthatja szülőhelyét. De most egy emlékkép jelent meg neki, amikor legjobb barátjával beszélgetett ezen a helyen.

 

***

Mint általában Gaara mindig az erkélyszerű hely közepén állt, és fehér sapkájának rongy részét ide-oda verték a homoki szelek. Hamarosan homokvihar vonul a majd át abirodalmán, de még sokára fog odaérni. Előtte egy szőke, bugyután vigyorgó férfi ráugrott a vékony korlátra, és onnan nézte a sivatagi birodalmat.
 – Rég jártam itt, de szinte semmit sem változott ez a hely. Mindig örömmel jövök a birodalmadba Gaara, csak azt bánom, hogy olyan begyöpösödött vagy, hogy nem jössz el az én hazámba. Hamarosan én is uralkodó leszek, és én is vigyázni fogok a népemre, mint te. 
 – Amint uralkodó leszel, fontos döntéseket kell hoznod mindennap, és állandóan vigyáznod kell a birodalmadra. Én ezért nem hagyhatom el a sivatagot, mivel akkor nagy esély nyílna arra, hogy megtámadják. De sajnálattal közlöm, hogy ha uralkodó leszel, akkor meg kell komolyodnod. Nem maradhatsz meg ilyen nem törődő gyereknek. 
Naruto erre duzzogva elfordította a fejét és leült a korlátra. De a duzzogása nem tartott sokáig, mivel hirtelen a hangja megkomolyodott. 
 – Megpróbáltál végre összebarátkozni vele?
Gaara nagyot sóhajtott, és megrázta a fejét. Valamire ő se hajlandó, még akkor sem, ha ez jobban biztosíthatná birodalma védelmét. Születésétől fogva egy démon él a testében, aki miatt nem aludhat, mert akkor átvenné felette az uralmat, és ő maga pusztítaná el szeretett birodalmát. A szeretett családját is megtámadná abba az állapotban, mivel akkor egyáltalán nem volt ura a cselekedeteinek. Ezt meg semmiért nem meritemegkockáztatni. 
 – Ezt már többször megbeszéltük, Naruto. Abban a szörnyetegbe nem vagyok hajlandó megbízni! Nem fogom a családomat feleslegesen veszélynek kitenni. Egyszerűen nem tudom uralmam alá vonni az egyfarkú bestiát. 
 – Ne tekintsd őt az ellenségednek, hanem váljatok barátokkal és szövetségesekké. Nekem se volt egyszerű Kuramával összebarátkozni addig, ameddig uralkodni akartam rajta és az erején. Most már olyanok vagyunk Kuramával, mintha testvérek lennénk, néhányszor ő vigyáz rám, mint ha megboldogult apám meg anyám tenné ezt. – mondta Naruto, és elérzékenyülve tekintett le a magas erkélyről. 
Az Uzumaki szavaitól Gaara is el merte hinni, hogy ő is képes lesz egyszer ilyen jó kapcsolatba kerülni az egyfarkúval, de amikor a szőke férfi elhagyta a sivatagot, úgy csappant nullára az uralkodó elhatározása. Eddig mindig kudarcba fulladtak a próbálkozásai, csak a népének ártott ezzel. Mostanra már nem mert újra próbálkozni, mivel nagy felelőssége volt a tetteiért.

 

***

Hirtelen Kankuro csapta ki az ajtót és hangosan zihálva támaszkodott a térdére. Hirtelen nem is tudott nagyon beszélni, annyira rohant az öccséhez, hogy közölje a hírt. 
 – Gaara...szörnyű dologról kaptam híreket. Shikamarutól tudom, hogy úgy néz ki, hogy Uzumaki Naruto meghalt! Most nem rég érkezett, és rögtön ezt a szomorú hírt kellett közölnie velünk szerencsétlennek... 
 – Micsoda?! Ez lehetetlen! Nem úgy ismerem Narutót, akit ilyen könnyen legyőznek. Kankuro azonnal indulj kereső csapatokkal, hogy végre megtaláljuk őt. Engedélyezem, hogy Hyuuga Hinata is csatlakozzon a csapatodhoz, mivel ő mindenkinél jobban ismeri Narutót, így hasznodra válhat. 
Kankuro biccentett a fejével, majd visszarohant a palotába, hogy a legjobb nyomkövetőket és kereső csapatot összeállítsa. Sok alkalmas jelölt volt, de csak két órája volt arra, hogy két angyalt kiválasszon. Muszáj volt megtalálniuk az Uzumakit, mert Shikamarunak egy olyan előérzete támadt, hogy hamarosan olyan háború fog elkezdődni, amire eddig nem volt példa.

Még nincs hozzászólás.