Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

29. fejezet

*

Sötétség borította be az egész világot, a nappalok eltűntek a Nappal együtt, és egész 24 óra leforgása alatt éjszaka honolt. A Hold többé nem tündökölt ezüstös-fehéres színében, hanem karmazsin vörös színnel született újjá. A forró tüzet lehetett csak látni amerre a szem ellátott, furcsa fekete tüzek voltak fellelhetőek.
 – Hol vagyok? – kérdezte Sakura, amikor félve elindult, hogy valakit keressen.
A tűz vadul terjedt szét előtte és égető lángjaival csattogtatott a Haruno lány felé. Alig haladt előre és máris veszélyes akadály késztette megállásra. Hamar fel kellett ismernie, hogy rajta kívül senki nincs ezen a borzasztó, félelmetes helyen. Amerre tett pár lépést a tűz gyorsan odaterjedt. Mivel nem mehetett sehová, a fekete égett földre ült, felhúzta a lábait, körbefonta a karjait, és lehajtotta a fejét. Eddig vissza tudta fojtani a sírást, de mikor minden reménytelenné vált számára, a sírás előtört belőle. Újra át kellett élnie azt a napot, amikor a palotát megtámadták a kaminariak. Ezt nem akarta még egyszer átélni, elég volt neki egyszer. Nem vette észre, hogy valaki figyeli őt a sötétség leple alatt. Csak azt vette észre, hogy a piros tűz kialszik és az éjszaka sötétje a fekete tűzzel közeledik felé. Rettegve húzódott hátra és az egész teste remegett. Aztán halványan meglátott egy emberi alakot, aki el kezdett távolodni tőle. 
 – Várj! Kérlek, ne hagyj itt. – kiáltotta rettegve, erőtlen lábaival az idegen felé ment. 
Az idegennek a vérszomjas és balós kisugárzását messziről érezte. Nem feltétlenül tartotta jó ötletnek, hogy követi, de nem tehetett mást. Ahogy az idegen után ment térdre esett, mivel annyira le volt gyengülve, hogy ennyi telt a megmarad erejéből. Könnyes szemekkel nézte a távolodót, aki semmibe vette. Sakura lehajtotta a fejét és a fekete földre záporoztak a könnyei. Halk síró hangon csak azt mondta: „Kérlek, ne hagyj itt. Félek...” 
Az éjszaka sötétje megindult felé és megállt közvetlenül mellette. Az idegen előre ment és nézte a földön síró lányt. Sakura felnézett a férfira, de pont olyan szögbe esett rá árnyék, hogy nem láthatta a szemeit. Tökéletes testét látva rögtön belepirult a Haruno lány. 
 – Nem kell félned. A védelmem alatt állsz örökre. – mondta az idegen férfi, majd azzal nyomtalanul eltűnt.

*  
 

Sakura erre felriadt és ijedten nézett körbe az ismeretlen szobában. A mellette lévő bölcsőbe aggódóan belenézett, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy kislánya mindig mellette van. Óvatosan kivette Hayakát a bölcsőből és a karjaiba zárta. Erőtlenül dőlt vissza a puha párnákra, amik támaszt biztosítottak neki arra az időre, ameddig szoptatta a gyermekét. Szabaddá tette az egyik mellét, és odatette a kislányát, aki elkezdte inni a finom anyatejet. 
 – Miért álmodok egy olyan férfiról, akit soha nem láttam? Igaz ez csak egy álom, de akkor is olyan valóságosnak tűnt... – gondolta Sakura.

Váratlanul eltolódott az ajtó és Chiasa lépett be a szobába. Az erőtlen lányára nézett, aki nagy odaadással gondozta az egy hetes csecsemőt. 
 – Anyu, tényleg nem tudod ki a kislányom apja? 
 – Honnan tudjam kivel feküdtél össze? Büszke lehetsz magadra, hogy teherbe estél úgy, hogy fogalmad sincs ki Hayaka apja. – mondta mérgesen Chiasa, aki még mindig nem fogadta el azt, hogy Sakura az Uchiha asszonya lett. 
 – De nem emlékszem...még a terhességem idejéről sincsenek emlékeim. A legutolsó emlékem az, amikor megtámadták a shiawasei palotát, de azt sem tudom, hogy menekültünk meg. És miért nem mehetünk vissza Shiwasebe? – Sakurának rengeteg kérdése volt, amik egymás záporoztak a szájából. 


Chiasa erre meghátrált, nem szólhatta el magát. Ezért nem válaszolt semmit, megpördült és egyenesen kifelé vette az irányt. Szerencsére meg tudta menteni a lánya életét, de sajnos nem tudta megerősíteni a testét. Egy hét telt el, de Sakura megmaradt ugyanolyan erőtlenek. Fürdeni és WC-re is kísérni kell, mert összeesett.
Eközben Utakata visszament arra a helyre, ahol Yahiko nyugodott a föld alatt. Mivel a gonosz Enomoto meghalt, így a kaminariak új tanács csoportjának tagjai megszavazták, hogy a névtelen sírokat lássák el névtáblákkal, hogy legalább az elkövetkező nemzedékek is tudhassák, hogy a véres háborúkban kik vettek részt. Köbe vésett névjegyzékeket ástak a sírok fölé, és füstölőt nyújtott nekik az a pár személy, akik ezt a feladatott kapták. A buborékhasználó két keze között tartotta a tükröt, amiben Konan megbékélt arca látszódott. Mikor Yahiko sírjához értek a barna hajú, kék ruhás férfi összetörte a tükör üvegét, amiből kiszállt a kék hajú papírnő lelke. A nő hálálkodva nézett a férfire és széttárta a kezét, amihez a semmiből papírok kezdtek szállni. A papírok magukat hajtották össze egy virágcsokrot alkotva. 
 – Hálám jeléül, amiért segítettetek nekem. – mondta Konan. Átadta az ajándékát, majd megfordult és letérdelt szerelme sírjához. 
Fényes kezét a sírra tette, ahol papír rózsacsokrot csinált. Sasori megveregette a buborékhasználó vállát. A bábhasználó szomorúan előrelépett és csak annyit mondott: „Sajnálom.” Igaz mostanában szerezett tudomást arról, hogy szerencsétlen nőt még mindig az élők világában tartják fogva, de akkor is nagyon bánta, hogy Enomoto sok gonosz tervének elérésében segédkezett. Ekkor a rövid, kék hajú nő visszanézett és rámosolygott. Hirtelen vakító fény jelent meg. Utakata és Sasori eltakarták a szemüket és addig nem vették el onnan, ameddig egy férfihang nem szólt hozzájuk. 
 – Hálásan köszönöm, hogy  visszahoztátok nekem 
az asszonyomat. – mondta Yahiko, aki szorosan a karjai közé zárta a nőt. 

Úgy szorította magához, mintha bármikor eltűnhetne a kezei közül. Olyan sokáig nem láthatta a papírhasználó nőt, hogy már kezdett beleőrülni. Többé nem fogja elengedni és nem fogja engedni, hogy bárki is elválassza őket egymástól. 
Sasori letérdelt a földre és mélyen meghajolt, az orra érintette a homokos, száraz földet. Mikor elérkezettnek látta az időt megszólalt: „Bocsássatok meg, hogy gyengévé váltam, és hagytam, hogy az uralkodó egyik harcibábja legyek. Bábmesterként ez nekem a legnagyobb szégyen! Ezért büntess meg Yahiko nagyúr”! 
 – Emeld fel a fejed Sasori. Ne tőlem várd a büntetésedet, mert én hálával tartozom jó néhány kaminarinak. A bácsikámmal a túlvilágon elszámolok, és meg fog fizetni azért a tettéért, amit ellenem követett el. 
 – Végre jobb idő fog kezdődni a világban. – mondta Utakata megörülve ennek.  
 – Tévedsz! Hamarosan sokkal erősebb ellenfél fog feltűnni. – mondta Yahiko mielőtt eltűntek volna asszonyával.
Sasori csak fényes villanást látott és azt követően eltűnt az a két személy, akik pár pillanattal ezelőtt még előtte álltak. Utakata beletúrt barna hajába majd nagy sóhaj hagyta el a száját. A buborékhasználó tényleg abban a naiv hitben ringatta magát, hogy végre béke lesz, legalább egy kis időre. Mára igazán megtanulhatta volna, hogy az életbe semmi sem ilyen egyszerű, ha egy rossz dolog végre megszűnik, akkor új lép a helyébe. Ez olyan, mint az ördögi kör. Folyamatos körforgás. 

 

Pár nappal később a kaminari palota újra teljes egészében állt. Mindent helyre hoztak, és az új tanács a két trónörökössel megbeszélte, hogy ki vegye át az uralmat. Nem rég küldték el a többi országba is, hogy ki lép a trónra. A két fivér egymás mellett sétált a folyosón, és akik arra haladtak, mint lefelé biccentették a fejüket, hogy így fejezzék ki tiszteletüket. 
 – Részben megértem, mért nem akarod rögtön visszaszerezni Hokori to surut, de azt sem jó, hogy Orochimaru irányítása alatt áll. Viszont miért akartad, hogy én legyek a kaminariak uralkodója? Van sejtésem, de a te szádból akarom hallani. 
 – Itachi te mindig is a békére törekedtél, és a lágyszívűséged miatt te megvédenéd a kaminariban élő angyal klánokat, ha háborúra kerülne sor. Én nem tenném, mivel nem tartom őket semmire.
 – Hm...Én is valami ilyesmire gondoltam. Apánk se tekintette őket semmire, ezért vonta őket az irányítása alá, de mindenkinek meg kell adni az esélyt. És milyen ironikus, hogy pont egy nemes angyalt vettél a védelmed alá. A mi klánunk benne volt a nemes angyalok eltüntetésében, ki gondolta volna, hogy ketten maradtak a mai napig. Nem akarod látni? 
 – Nem. Nem maradhatott volna velem amúgy sem, mert nem bírja a sötétség birodalmába lévő sötét erőket az én erőmmel együtt. Maradjon ott ahol van, ez lesz a legjobb neki. – mondta Sasuke, miközben kiértek a palotán kívülre. 
A palota tetején varjak gubbasztottak vagy szárnyaltak az égen. Figyelő szemeik elől nem rejtőzhetett el senki. Ők figyelték a birodalom minden zugát, hogy nehogy valami idegen bemerészkedjen. Sasuke röviddel ezután eltűnt, és Itachi a távoli messzeséget szemlélte. Mikor hátra fordult, meglátta maga mögött a bábhasználót.
 – Mit tervezel Itachi? Jól ismerlek, ezért tudom, hogy valamit forgatsz a fejedben.
 – Nocsak, ilyen kiszámíthatóvá váltam az elmúlt időbe? – kérdezte mosolyogva Itachi. – Örülök, hogy a régi jó barátom lett a fő tanácsadóm. Megbízok benned Sasori, ezért ne élj vissza a bizalmammal.
Sasori bólintott, majd félre grott, mikor egy 8 éves szürke hajú kisfiú szaladt ki, aki rögtön Itachihoz rohant. Itachi megpöckölte a kisfia homlokát. Sasori mellett egy 14 éves vöröses-narancssárga hajú lány állt sötét szemekkel. 
 ~ A gyereknek szükségük van a szüleikre. Egy családnak együtt kell lennie, ahogy én is mindent elkövettem, hogy Izanamit, és a gyermekeinket biztonságban elbújtassam annak idején az öreg Enomoto elől. Azokban az időkbe is végig velük voltam, és ők biztattak, hogy a tervemet véghezvigyem...”

Még nincs hozzászólás.