Itachi megfogta az öccse vállát és azt mondta neki: „Siess vissza hozzá, a többit elintézem én”. Sasuke a felreppenő fekete, károgó madárra nézett, aki megmutatta neki, hogy hol tartják fogva Sakurát. Abban a pillanatban eltűnt, és a lenti cellában jelent meg, ahol még mindig teljes erővel égett a tűz. Beomlott falak és holtestek voltak a hideg kövön, és Yugito összefogott szőke haja kiengedve lógott a háta közepéig. Hangosan és szaporán vette a levegőt és amikor meglátta az Uchihát, azonnal hátrálni kezdett.
A kislány régóta sírt az édesanyján, aki nem reagált semmire. Sasuke odament hozzájuk és lerántotta a több helyen lyukas takarót. Mikor a takarót levette, láthatta a rózsaszín hajjal betakart kisbabát.
– Megölted a lányt azzal, hogy teherbe ejtetted. Erősebb nőnek kellett volna gyereket csinálnod. Én több gyereket is tudtam volna szülni neked. – mondta Keiko,mikor összefonott karokkal állva az ajtó helyén.
– Kussolj el!
– Még életbe van Sasuke. De azonnal el kell vinni egy első osztályú gyógyítóhoz, ha azt akarod, hogy életben maradjon. – mondta Itachi, aki mellett egy rövid hajú, vöröses-narancssárga hajú nő állt.
A nőnek egyenesen a szemöldökéig ki volt húzva feketével aranybarna szeme. A nő nem volt más, mint Izanami, aki szintúgy egykoron a sötétség birodalmában élő klánok közé tartozott.
– Emiatt nem kell aggódnotok. Van egy másik nemes angyal nő. Ő biztos meg tudja gyógyítani. – mondja Utakata.
Sasuke felvette a síró kislányt, aki elveszett az édesapja karjaiban. Kicsi keze az apja kezét érintette. Sasuke a takaróval áttekerte a kislányát, és azonnal Izanami gondjaira bízta, akinek rutinja volt a gyerekekhez. Majd a fiatalabbik Uchiha felkapta az eszméletlen Sakurát és indult volna a buborékhasználó birodalmába, amikor Keiko útját állta.
– Hiába akarod megmenteni a szeretődet, akkor sem lehetsz vele együtt. Nem engedem, hogy együtt legyetek! A feleséged vagyok, és ezért érthető, ha megölöm ezt a lányt. – mondta Keiko, a kislányra nézve, aki még mindig sírdogált.
– Takarodj el az utamból, mert megöllek.
– Jaj, drága uram, engem nem olyan könnyű elintézni, mint hajdanán. Egyszer meghaltam, de mivel feltámasztottak, így nem könnyű engem megölni.
Erre Itachi összenézett a feleségével, mivel az ilyesfajta dolgokról nem tudott semmit. Még a démonok között is megszeghetetlen szabály az, hogy a halottakat újra visszahozzák az életbe. Arról nem is beszélve, hogy az öreg Enomoto teljesen másképpen támasztotta fel Keikót, mint amit Orochimaru használt.
– Az igazat mondja. Keiko ebből a szempontból erősebb, mivel csak a lelkét hívtuk vissza, egy másik hallott nő testébe. Külsőre semmit nem változott, de ez a test nem az övé, és ha ez a teste elpusztul, a lelke átköltözhet egy másik halott női testbe. – mondta Sasori elharapva a mondat végén.
Nagyon haragudott magára, amiért segédkezett ebben a tiltott dologban. Nem véletlenül volt mindenkinek megtiltva, hogy hallottakat visszahozzon az életbe. De ő túl gyengévé vált, mivel elfeledkezett arról az álmáról, amit mindig is akart. Mikor egyedül maradt, a magány és a keserűség meggyengítette és tényleg az uralkodó hűséges kutyájává vált.
– De hajlandó vagyok kompromisszumot kötni...Életbe maradhat a kurvád, de ki kell törölnöd az emlékeit mindenről. Csak így védheted meg Sasuke-kun.
Azonnal fekete lángok kezdték el szétégetni Keikót, aki fájdalmasan sikoltozott, és néhol lehetett látni a húsát. Hamar porrá égették a nő testét, de akkor egy másik hallott nő teste lassan felvette Keiko alakját és végül mosolyogva felült.
Végül Itachi nehezen rá tudta beszélni az öccsét arra, hogy egyezzen bele. Minden perc életbevágóan fontos volt Sakura életben maradásáért. Nem volt arra idő, hogy felesleges köröket fussanak, mert így csak a rózsaszín hajú lány életbemaradási esélyei csökketek.
Utakata azonnal abba a szobába kísérte őket, ahol Chiasa lábadozott. A szőke, rövid hajú nő égési sérülései teljesen begyógyultak és a kötések is lekerültek róla. Még mindig nem emlékezett semmire sem, de az itt töltött idő alatt kiismerték a természetét. Nagyon határozott és akaratos nő volt, aki mindenre képes volt azért, ami kellett neki. Az ablakon nézte a gyönyörű kilátást, amikor az tolóajtó szétcsapódott és Sasuke lépett be rajta a karjaiban tartva Sakurát.
Chiasa amint meglátta az Uchihát rettegés jelent meg az arcán. Mozdulni sem mert a gyűlöletes és vérszomjas Uchiha férfitól.
– Chiasa segítened kell ezen a lányon. A halálán van! – mondta Utakata, aki rögtön odarángatta a szőke hajú nőt akarata ellenére.
Mikor az idősebb nő meglátta Sakura arcát, emlékek törtek fel benne. Emlékek, amik egy kicsi, dúci rózsaszín hajú és smaragd zöld szemű mosolygós kislány szaladt felé. Ő meg széttárta a karjait, amibe a kislány beleszaladt, majd anyai ölelésével zárta össze a karjait.
Aztán ugyanazt a lányt látta 17-18 évesként, igazi gyönyörű lánnyá cseperedve. Ő meg boldogan állt egy férfi szerelmes ölelése középpontjába.
Igen az emlékei fokozatosan tértek vissza, és arra a napra is újra tisztán emlékezett, amikor megtámadták a palotát és a szerelmével, hidegvérrel végzett a pusztító tűz. A pusztító tűz semmit sem hagyott a férfiból.
– Te gyilkos! Te ölted meg a páromat! Mit keres a lányom a karjaidban?! – kiabálta Chiasa, amikor neki akart támadni az Uchihának.
A félelme azon nyomban elpárolgott, amint a gyűlölet életre kelt benne. Utakata fogta le nőt, hogy ne rohanjon a vesztébe. Semmi esélye nem volt Sasukéval szemben, és nem engedhette meg, hogy meghaljon, mert Sakura élete függött tőle.
– Higgadj le Chiasa! Most az a legfontosabb, hogy a lányodat meggyógyítsd...
Sasuke letette a földre Sakurát, és megcsókolta. Majd a sötét szemeiben megjelent a vörös virágminta és kitörölte a Haruno lány emlékeit, onnantól amikor találkoztak. Hotaru ment be a szobába a kislánnyal, akit bepólyált. Gyönyörű kislány volt, aki az édesapjára hasonlított inkább.
– Ez a kislány! – kiáltott fel Chiasa - Azt ne mondjátok, hogy Sakuraé...
Hotaru a férjére nézett, aki nem válaszolt semmit. A hallgatás igent jelentett mindig, ezért a nő majdnem elájult. Először történt meg, hogy egy angyal egy démon gyermekét hozta a világra. Az ő lánya még egyáltalán nem volt felkészülve az anyaságra! Még túl fiatal és tapasztalatlan. Hogy lehetett vajon olyan ostoba, hogy pont ebbe a férfiba szeretett bele?
– Mentsd meg Sakurát. Amikor magához tért nem fog semmire emlékezni. A gyerek vele marad, és ha bármivel próbálkozol, akkor megöllek.
– Hayaka. Ez a neve a kislánynak. – mondta szomorúan Yugito, mikor az eszméletlen Haruno lányra nézett.
***
~ A kétfarkú macskadémon nő szomorúan visszaemlékezett, arra a pillanatra, mikor az újszülött kislányt óvatosan lemosdatta. A sötét hajú kislány remegett a hideg vizes rongytól.
– Kislányod lett Sakura!
A kisbabát visszavitte a gyenge fiatal nőhöz, akinek annyi ereje sem maradt, hogy nyitva tartsa a szemeit. Mindig Sakura mellett volt a terhesség idő alatt...nap mint nap a saját szemével kellett látna a kínzó fájdalomtól gyötrődő lányt. Őszintén szólva neki is jó párszor megfordult a fejébe, hogy meg kellene akadályoznia, hogy ez a kislány a világra jöjjön. Épeszű nő nem vállalta volna egy démon gyerekét, mégis Sakura szeretettel és örömmel beszélt mindig is a babáról. Nem is érdekelték azok a kínzó fájdalmak, amiket a baba okozott neki a hasában. Őrültnek tartotta ezért, de lassan kezdte megérteni, hogy a fiatal rózsaszín hajú nő miért szereti nagyon a szíve alatt növekedő babát. Uchiha Sasuke-kunt halálosan szerette, ezért képes volt elviselni a fájdalmakat. A szerelem meghülyíti az embert, és onnantól kezdve csak a szeretett személy érdekli.
Miközben a kislányt a kezeiben tartotta újra megfordult a fejébe, hogy meg kéne ölnie, de akkor a kegyetlen Uchiha Sasuke dühétől nem tudott volna megmenekülni. Ráadásul a varjú folyamatosan figyelte minden mozdulatát, nem volt jó jel.
Még élni akart, ezért odavitte az újszülöttet az édesanyához.
– Örülök, hogy végre láthatlak...Hayaka.
Sakura mintha megérezte volna, hogy Yugito rosszat forral, magához ölelte és hosszú hajával betakarta kislányát. Bár nem tudta volna megvédeni, mégis védte a kislányát utolsó erejével is.
***
Hotaru odavitte a kis Hayakátaz Uchihához és óvatosan átadta neki. Sasukén semmi öröm nem látszott, amikor a karjaiban tartotta a kis csöppséget, de amikor a kicsi rámosolygott egy percre eltűnt a ridegsége. Sakura mosolyát látta a kislányán, amitől egy pillanatra meglágyultak a vonásai. Ezután visszaadta Hotarunak a kicsit, és kiment a szobából.
Később Utakata ment ki hozzá, hogy megnyugtassa, Sakura életbe maradt, és csak alszik. Az Uchiha bólintott, majd eltűnt. A buborékhasználó nagyot sóhajtott, miközben szemügyre vette a folyosó falain a fekete hamut, és a lyukakat, melyek a villámoktól voltak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó