A buborékhasználó nagyon jól ismerte eme másik hátborzongató helyet, hiszen kiskorában rengetegszer töltött itt hosszú időket, hogy erős hatalmát meg tudja szelídíteni. Olyan volt, mintha a második hazája lenne, valamennyi kellemes emléke erről a helyről származott. A sötétség birodalmán kívül ez volt a másik hely, ahol végre nem kellett visszanyomnia magába hatalma auráját. Persze egy ideje már nem járt ezen a helyen, mivel nem nagyon tudja elfogadni a vén kígyó személyét. Mikor végre a nyomorult fehér kígyó elvált tőlük, Utakata behunyta a szemét és azt mondta: „Szóval nem sokára elkezdődik a háború?”
Sasuke ökölbe szorított kézzel ment elől, majd sötét szemei szempillantás alatt izzó vörösé váltak.
– Igen. Nem sokára a bosszúm beteljesedik. Aki az utamba merészel állni, azt nyomban megszabadítom az életétől.
Utakata ezen szavak hallatára lefagyott, és egy verejtékcsepp csöppent le az arcáról. Már a kegyetlen Uchiha aurájától is elfogta a félelem. Igaz mindig is tudta, hogy Sasuke nagy dolgokat fog véghezvinni, de még ő sem remélte, hogy ilyen rettegetté és hatalmassá fog válni.
– Azért nem feledkezz el a szövetségeseidről sem. Én mindvégig hűen harcolok melletted, ezért engem nehogy megtámadj. – mondta a barna hajú férfi, kicsit idegesen nevetve.
Erre a sármos sötét hajú férfi megállt és rideg szemeivel a mögötte álló buborékhasználóra nézet.
– Addig nem kell félned, ameddig nem árulsz el.
– Hallottam, hogy Sakura eltűnt...Gyanús, hogy sehol sem találják az embereid.
Sasuke erre visszafordult és elindult újra, hogy levezesse magán a feszültséget és hamar eltűnt a sötétségben. Senki se találhat a nyomára, ha ő nem akarja.
Ekkor Utakata hirtelen hátra fordult és a savas buborékaival kiugrasztotta a gyáva nyulat rejtekéből. Sai alig tudott elugrani a robbanó buborékok elől, de még így is volt ideje, hatalmas oroszlánokat rajzolni, amik vicsorogva ellentámadásba kezdtek. A barna hajú férfi csak mosolyra húzta a száját, és a semmiből eső képződött, aminek hatására a tintával rajzolt fenevadak lassan kezdtek elmosódni. Majd Sai elő rántotta a karját és egyenesen a férfira támadt, aki könnyedén kivédte azt acél keménységű apró buborékaival.
– Ha kedves az életed, akkor azonnal tűnj el. Lehet, hogy a nyomorult Orochimaru fattya vagy, de ez nem gátol meg abban, hogy megöljelek.
– Ne emlékeztess arra, hogy az a démon az apám! Viszont rád és Sasuke-kunra is neheztelek, ezért vigyázzatok velem!
Utakata elkezdett gúnyosan nevetni, majd kicsit meglökte a vele szembeálló férfit, aki ettől majdnem hátraesett. Először akkor látta Sait, amikor az előző háborúban Uzumaki Naruto mellett harcolt vállat-vállnak vetve Nara Shikamaruval. De a háború után nyoma veszett az Uzumakinak, így a hű csatlósai magukra maradtak.
Már ennek az emlékei is újra harcra csábította a buborékhasználót, de vissza kellett fognia magát, el kellett nyomnia a benne lakozó démont, aki állandóan vért akart . Sai amikor érzékelte Utakata sötét auráját jobbnak látott visszavonulót fújni.
***
Öt hónap elteltével az öreg kaminari uralkodó tróntermében engedély nélkül Sasuke jelent meg. A napokban akarta megindítani a támadást, és Suigetsu addig a palota másik szárnyába várt a megadott ideig ügyelve arra, hogy semmi olyat ne tegyen, ami elárulhatná szándékát.
Az uralkodó feljebb emelte a fejét, mire a testőrségéből két embere az Uchiha elé állt.
– Sasuke hol voltál idáig? De képzeld, van egy meglepetésem neked.
– Örülök, hogy újra látlak Sasuke-kun. – hallatszott Keiko hangja a háta mögül.
Az Uchiha erre hátranézett, és nem hitt a szemeinek, mikor meglátta azt a nőt, akit még ő ölt meg. Keiko ravasz mosollyal az arcán megindult a férfi felé, és a kezét annak arcára tette. A hajában csillagpor csillogott és rózsaszín szemeivel egyenesen a sötét szemekbe nézett. Lila, hosszú hajába az a toll volt beletűzve, amit még az uralkodótól kapott. Majd váratlanul két karját az Uchiha nyaka köré fonta és lábujjhegyre emelkedett, hogy a fülébe súghassa: „Megöltél engem, de a szerelmünket még a halál sem tudta legyőzni.”
Sasuke ellökte magától a nőt, majd észrevette, hogy elrejtőzve egy fekete varjú, vörös szemekkel szemléli az itt lévőket.
~ „Ez hazugság. Egy varjat láttam, ami az ablakon keresztül figyelt engem a vörös szemeivel.” ~
~ „A varjak mindig is a sötétség birodalmának uralkodó családjának a segítői lesznek, akik addig fognak létezni a világon, ameddig van a családunkban olyan személy, aki uralkodik rajtuk.” ~
~ „Testvérek vagyunk, ezért természetes, hogy rivalizálunk egymással, de azt ne feled Sasuke:
mindig mellett leszek és segíteni foglak.
Bátyádként ez a feladatom.” ~
Sasuke amint meglátta a varjat, mindenre rájött. Majd a fekete madár kicsit elkezdte mozgatni a fejét, és kicsit ellépdelt. Mutatni akart valamit az Uchihának, csak nem csaphatott zajt. A sötét hajú férfi abban a pillanatban eltűnt, és mikor az egyik folyosóra a másikra ment, egyszer csak a fekete madár a vállára szállt.
– Szóval életben vagy? Mit tervezel, és ami fontosabb mit terveztél Sakurával?
A varjú hangos károgott, és csattogtatni kezdte a szárnyait. Elröppent és mutatni kezdte az utat a férfinak.
Sakura vergődött az ágyon és a jelek már a nyakára is kiterjedtek, meg a nagy gömbölyödő hasára is. Bármelyik nap megszülethetett a baba, de ahogy egyre jobban közeledett a szülés napja, annál elviselhetetlen kínokat kellett elviselnie . Sokszor ordított fájdalmában és patakokban folytak a könnyei. Leírhatatlan fájdalmai vannak. Yugito gyakran hideg borogatás tett rá, és ügyelt arra, hogy Sakura bevegye a nagyon erős fájdalomcsillapítókat. Eleinte hatásosnak bizonyultak a fájdalomcsillapítók, de most már azt sem ért semmit. Ekkor hallották, hogy nyíl az ajtó, és egy varjú repül le hozzájuk és a lány felett kezdett el körözni. Mikor a Haruno lány a varjú szemeibe nézett egy másik helyen találta magát, ahol vörös volt az égbolt és fehér a nap, a talaj meg koromsötét. Aztán seregnyi károgó varjú jelent meg felette és lassan eltűntek alakot formálva. Az alakot még mindig nem látta, hogy kicsoda, de a hangja bátorítani próbálta őt.
– Bízz Sasukéban! Soha ne inogjon meg a bizalmad! Legyél mindig mellette, és akkor nem esik bántódásod. Mindig védelmezni fog, még ha nem is tűnik úgy. Ne feledd, mindent a te és gyermeketek érdekében fog tenni!
– Ki vagy te? Sasuke-kun biztos elfelejtett már, hiszen még mindig szereti Keikót. Ezt nem bírom elviselni! Nem tudok nélküle élni, és nem fogom tudni felnevelni a gyermekünket sem egyedül.
Sakura ebben a dimenzióban is szenvedett, a könnyei nyomai kifehérednek a korom sötét földön.
– Sasuke vigyázni fog rád! Csak bízz benne! Ha számodra nem is tűnik úgy, hogy mellett van, akkor is melletted lesz! A sorsotokban az van megírva, hogy együtt legyetek, hiszen egymásnak lettetek rendeltetve.
Majd az alak váratlanul eltűnt, és ezáltal Sakura is visszakerült a valóvilágba. Yugito ahogy elnézte a varjat, hirtelen felülkerekedett a macska démon benne, és a macskák ösztöne miatt el akarta kapni. Aztán mikor feleszmélt, hogy mit csinál, azonnal kapcsolatba lépett a macska démonával.
***
Egy hatalmas kék, fekete foltos macska jelent meg, akinek az egyik szeme sárga a másik zöld volt Kék szőrzete a tűz lángjaihoz hasonlított. Egy sziklabarlang bejárata előtt ült előkelően. A sziklákon sok karmolás nyom volt, hogy a kétfarkú macskadémon élesíthesse a karmait. A hegy kis dombjain zöld fű nőtt, és a hideg hegyi szél fújta.
– Igazán leszokhatnál arról, hogy a madarakat, lepkéket és egereket kergess. Nem azért mondom, hogy megbántsalak, de valahogy nekem nem ezek a fő táplálékaim, de mivel bennem élsz, így a te akaratod rám is kihat.
– Ne haragudj Yugito, de a macskaszokásaimat nem tudom eltüntetni. – mondta a kétfarkú démon, majd hirtelen felszegte a fejét.
– Matatabi, mi a baj?
– Veszélyt érzékelek. Jobb lesz, ha felkészülsz a harcra.
***
Yugito azonnal visszatért, és gyorsan felkészült arra az esetre, ha harcra kerülne a sor. Nem akarta, hogy Sakura is belekeveredjen, ezért elébement annak a veszélynek.
Mikor kiszaladt az ajtón meglátta a veszélyt. A lábai földbe gyökereztek, és az egész teste elkezdett remegni, mint a nyárfalevél. Uchiha Sasuke állt vele szembe. Az Uchiha ránézett a nőre, majd a varjú berepült a szobába.
– Takarodj.
Ekkor Sakura fájdalmas sikítását hallották, mire Sasuke azonnal bent termett, és az ágyon fekvő lányra nézett. Azonnal feltűntek neki a jelek, és összehúzta a szemöldökét.
Oda ment a rózsaszín hajú lányhoz, akinek a keze a gömbölyű hasán volt. Sasuke azonnal felhúzta a lány bő-zsákszerű ruháját, és az egyik kezét a gömbölyű pocakra tette. A baba rögtön elkezdett rugdosni.
– Sa-Sasuke-kun!
– Ne beszélj. Itt vagyok.
Sakura újra sikított, és a kezét az Uchiha kezére tette, majd megszorította.
– Gyerekünk lesz Sasuke-kun...Annyira örülök, hogy megajándékoztál vele... – mondta Sakura kínok között, és halvány mosolyt erőltetett magára.
– Hallgass el! Fogalmad sincs, milyen következménnyel jár, ha ezt a gyereket kihordod.
Sakura újra megszorította Sasuke kezét a fájdalma miatt, de akkor megremegett a palota. Sasuke elrántatta a kezét, és fekete lángokkal vette körbe a lányt, majd Yugito mellett termett és azt mondta: „Vigyázz rá addig, ameddig vissza nem jövök.”
Yugitonak gyanúsak volt Sakura folyamatos fájdalmai. Eddig is gyakran kínozták őt a fájdalmak, de időben kicsit elmúltak neki, most azonban nem így történt. Ami csak egyet jelenthetett, hogy már több órája vajúdik. Az eltelt időből ítélve most fog megszületni a baba. A két varjú még sokáig repdesett a szobában, mire a vörös Sharingan szemmel megáldott feketeség kirepült.
Ameddig a szülés folyt, sokszor hallottak utolsó ordításokat fentről és omladozni is kezdtek a falak.
Több mint másfél óra múlva véres kisbaba sírt fel, akit Yugito rögtön lemosdatott nedves ronggyal. Sakura alig volt magánál, az egész teste izzadt volt a szülés és a fájdalom miatt. Nem bírta nyitva tartani a szemeit, ezért lehunyta.
– Kislányod lett Sakura! – mondta Yugito, majd óvatosan Sakurára tette a kislányt, akinek sötét kis hajacskája van.
Sakura kinyitotta a szemeit, és óvatosan megsimogatta a kislányát.
– Örülök, hogy végre láthatlak...Hayaka. – mondta mosolyogva Sakura, amikor hosszú rózsaszín hajával betakarta az újszülött kislányát, hogy ne fázzon.
Ezután Sakura eszméletét vesztette. A szőke hajú nő azonnal odament hozzá és próbálta felébreszteni az áléltságból, de nem járt sikerrel. A takaróval betakarta Sakurát, és annak kislányát, majd elkezdte borogatni az angyal homlokát, akiről eltűntek a fekete jelek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia!!
Végre Sasuke megtalálta Sakurát :D
Nagyon jó lett, alig várom a következő fejezetet !!