Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

25. fejezet

Fugaku még annyit mondott a fiának, hogy csak olyan alakokkal hajtsa végre a puccsot, akik teljesen hűségesek hozzá. Utakatát ajánlotta mindenképpen, aki egyidős volt az idősebbik fiával. A buborékhasználóban sem csörgedezett egy csepp angyali vér sem. Ő is egy démonnő és a sötétség birodalmából származó férfi gyermeke. A hűsége felől nincs kétsége, hiszen kiváló nevelést kapott. 
Ezután apa és fia elugrott egymástól és kegyetlenül harcolni kezdtek, hiszen csak akkor válik valakiből jó harcos, ha igazi küzdelmekben vesz részt.

 

Eközben a kaminari palotában az öreg uralkodó keze érintésére a terem egy eldugott sarkában egy titkos ablak nyílt ki. A ráncos, remegő kezét az ablakra tette, és görbe, kicsi ujjai végén széles körmei mélyen be voltak vágva a húsáig. Sasori tartotta őt, ameddig a rejtett ablak el nem húzódott. Egy tükröt és egy urnát rejtett az ablak. 

 – Emlékeket ébreszt bennem az, hogy újra találkozok veled. Igaz gyűlölnöm kellene téged, mivel az unokaöcsém szívét te ejtetted rabul, de ha te nem lettél volna, akkor nekem kellett volna eltüntetnem.
A tükörben megjelent Konan, akinek a lelke hosszú-hosszú évek óta raboskodott abban a tárgyban. Narancssárgás szemeiben neheztelést lehetett látni, hiszen ez az öreg intézte el, hogy még haláluk után se tudjanak együtt lenni Yahikóval. 
 – Egyszer mindenki megfizet a bűneiért. Ameddig a lelkem az élők között van, addig azon leszek, hogy téged tönkretegyelek. 
Sasori most először látta a titkos ablakot, ez idáig fogalma sem volt, hogy itt rejteget az uralkodó egy tükröt. Most először érzett nagy haragot az uralkodó iránt, hiszen a halottaknak meg kellett volna adni a végtisztességet. Sajnálta a rövid kék hajú nőt, hogy ezidáig egy tükörben raboskodott. Aztán észrevette, hogy Konan őt nézni, majd papír pillangók szálltak ki a tükörből. A bábhasználó nem tudta, mit csináljon: szóljon az uralkodónak vagy hagyja, hogy ez a nő elkezdte azt, amit kitervelt. Váratlanul megjelent a vállán a varjú, hogy azonnal rá nézett. Az uralkodó érezte legfőbb bizalmasa nyugtalanságát, ezért megkérdezte tőle: „Valami gond van Sasori?” 
A bábhasználó hirtelen felgyorsult szívverése kis időn belül visszaállt a normális ütemére. 
 – Semmi, csak kicsit izgatottá váltam...annak tudatába, hogy magának olyan hatalmas az ereje, hogy még erre is képes. 
Az uralkodót büszkeséggel töltötték el a szavak, mivel teljesen biztos volt a bábhasználó hűségében. Mivel az ereje alaposan megcsappant, így semmit nem érzékelt abból, ami történik körülötte. Egyedül csak akkor tudhatta volna, ha a szeme világa meglenne. Konan hálás mosollyal köszöntette meg Sasorinak, hogy nem árult el semmit, mielőtt újra elrejtette volna őt az ablak. A varjú is eltűnt észrevétlenül, mintha ott sem lett volna. 

***


Késő éjszakáig tartott apa és fia közelme, mindketten sebekkel és horzsolásokkal voltak tele. A hosszú-fáradtságos nap meghozta gyümölcsét, mivel Sasuke elsajátította démoni hatalma egy részét. Az egyik térde a földet nyomta és szaporán vette a levegőt a hosszú küzdelme miatt. Fugaku is ilyen állapotban volt, de hiába volt kimerülve, a fáradtságtól remegő lábaival hátat fordított a fiának, majd egy-két lépésnyire tőle térdre rogyott. 
Orochimaru biztos távolságból figyelte őket, és elégedetten mosolygott, ameddig a fia meg nem jelent mögötte. 
 – Mi van ennyire örömödre, te aljas kígyó? – kérdezte Sai haraggal a hangjában. 
Megvetette Orochimarut, nem is említette soha senkinek sem, hogy ki az apja. Hogy nevezhetné őt „apának”, ha elvette tőle szeretett édesanyját. Sokáig még neki sem volt fogalma róla, hogy ki teremtette. De mikor megtudta, akkor is csak az anyjának mondott köszönetet, hogy még ettől függetlenül is megtartotta, és szeretetben nevelte fel. 
 – Sasuke már most túlszárnyalta az elődeit. Most már ő a legerősebb Uchiha a klánja történetében. – mondta Oroachimaru és ott termett a két Uchiha között. – Gratulálok Sasuke...Fugaku nem akarsz még valamit mondanod a fiadnak, mielőtt visszaküldenélek örök nyugalmadba? 
Fugaku érzelemmentes pillantást vetett a kígyóra. A vonásai egyáltalán nem lágyultak el, majd a fiára nézett, aki még mindig veszedelmes szemeivel nézett rá. A sötét szemekben még mindig a vörös virágminta égette át a körülötte lévők bátorságát. Orochimarut is kiverte a víz, de annyi tartás volt benne, hogy uralkodjon az egész testét átjáró remegésen.
Ekkor nem várt dolog történt. Fugaku eddig szigorú, kemény vonásai ellágyultak, és büszke, halvány mosolyt jelent meg az arcán.
 – Gratulálok fiam. Immáron túlszárnyaltál engem, és a bátyádat is. Büszke vagyok rád, Sasuke! – mondta Fugaku mikor újra megjelent a koporsó. 
A hosszú sötétbarna hajú kígyó visszaküldte a koporsót a földbe, ahonnan megidézte. Sasukén nem lehetett látni, de belül örömmel töltötte el, hogy az apja végre büszke rá. Kicsi kora óta az apja elismerésére várt...de mától ő lett a legerősebb Uchiha. 

Másnap az ellenfele nem volt mást, mint az Uchiha klán legerősebb harcosa. Személyen Uchiha Madara lépett ki a koporsóból, régi harci öltözékében. Orochimaru pontosan tudta, hogy az elmúlt napokba meg idézett két Uchiha volt a legerősebb, de Madara még Fugakunál is erősebb volt. A több évezreddel ezelőtt elő Uchihának el kell fogadni azt, hogy hosszú idő elteltével akadt egy másik Uchiha, aki még nála is erősebb. Utakata a kígyó mellé lépett, és azt mondta: „Végre eljött ez az idő is.”

 – Hogy mert ilyen gyenge porszem feltámasztani engem? – kérdezte Madara a sárga szemű férfira nézve. 
Orochimaru szóra akarta nyitni a száját, de Madara rögvest a szavába vágott. 
 – Nem tűröm, hogy ilyen gyenge alak beszéljen velem! Ha egy árva szót mersz szólni, kitépem a nyelved!
Utakata előre lépett Sasukéval együtt. Szemernyi félelem sem volt fellelhető bennük, ami meghökkentette a régi páncélzatot viselő férfit. Réges-régen mikor még élt, akkor már a nevétől is rettegtek, ha pedig valaki szembe került vele, azok nyomban elmenekültek, vagyis menekültek volna, ha engedte volna. Aztán egyenesen farkasszemet nézett Sasukéval. 
 – Nocsak, egy Uchiha, aki nem tudja, hogyan kell megadni a tiszteletet. 
 – Keményebbnek hittem téged, mikor megtudtam, hogy Uchiha Madara lesz az ellenfelem.
 ~ Ajjaj! Madara és Sasuke nagyon hasonló természetűek, ami nem nagyon jelent jót. Semelyikük sem fogadja el a vereségét, ami azt jelenti, hogy élet-halál harc fog kezdődni közöttük. ~ gondolta Utakata. 
Fel sem eszmélt, mikor a két Uchiha már elkezdett harcolni. Azonnal távolabb ugrott és egy buborékot fújt ki a szájából. A buborék elnyelte Oroachimarut, és biztonságos helyre vitte, ahol nem áll fent annak a veszélye, hogy meghaljon. 

Estére az egész területet megváltoztatta a harcuk. Fel sem lehetett ismerni a környéket, láva árasztotta el, és csak a nagyobb sziklák tetejét nem fedte el a vörösen izzó tenger. Ahogy a növényeket és a kőzeteket fekete porrá égette a láva meg a tűz, egyre mélyebb meder keletkezett alattuk. Két hatalmas, végleges formájukat elnyerő Susanoo-t lehetett látni még biztonságos távolságból is. 
 – Elismerésem Sasuke! Te vagy a második személy, akivel élet-halál harcot vívok. Nem fogom elfelejteni a neved. Az is lenyűgöző, hogy a démoni erődet is teljesen uralmad alatt tudod tartani. A Susanoo és a Rinnegan az Uchiha klán legerősebb képességei. 
 – Méltó voltál a hírnevedhez Madara, de mostantól átveszem a helyedet.
 – Azt nem fogom hagyni! Most, hogy feltámasztottak, nem akarok vissza kerülni a holtak birodalmába! Az egész világ nekem fog engedelmeskedni és mindenki az én szolgám lesz! 
Sasuke átugrott a kék Susanoora, és fekete lángjaival kezdte szénné égetni Madarát. Utakata, aki eddig a többi démon biztonságára ügyelt, ott termett Sasuke mögött és várta a parancsát. 

 

Buborék közeledett feléjük és kipukkant, mikor elérte a célhelyét. Orochimaru ugrott le belőle, akinek a haja égnek állt, ameddig földet nem ért. Sasuke alaposan kifárasztotta Madarát és gondja volt rá, hogy ne engedje elszökni. A kígyó férfi nem tudta vissza küldeni oda, ahonnan feltámasztotta, ezért csak annyit tehetett, hogy lepecsételte a láva tengerbe, mivel nem volt akkora hatalma, hogy végezni tudjon vele. Ha Sasuke tegnap nem küzdött volna meg az apjával, le tudta volna győzni Madarát, de sajnos még nem minden sérülése gyógyult be teljesen.

 

A három férfi a láva tenger peremén állt. Tudták, hogy Orochimaru nem elég erős ahhoz, hogy sokáig elzárva tartsa Madarát, ezért mihamarabb ki kellett találniuk valamit arra a napra, mikor újra kiszabadul. Először is azt a döntést hozták, hogy senki sem jöhet az izzó tenger közelébe, és ha Madara újra támadni készül , akkor Sasuke végérvényesen végezni fog vele. Mindenki veszélyben lesz, ha egy ilyen erős démon elszabadul.

Még nincs hozzászólás.