Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

46. fejezet

Sasuke elfordult, de érezte, hogy a felesége hideg keze megfogja a kezét. Hátra pillantott, és most már erőteljesebb szólt neki. Ai az édesanyja vállára hajtotta a fejecskéjét és az arcocskáján fellelhetők voltak a könnyek. Ekkor hallani lehetett a magas sarkú folyamatos kopogását kövön és amikor oda rt hozzájuk elhallgatott a hang. Fujiko csípőre tett kézzel állt meg és másik kezében elegánsan tartotta az égő cigarettát. Citromsárga ruhája a földet érte, barna haja rakoncátlanul hullámzott.
 - Ilyen hamar konfliktus támadt köztetek? Tényleg nem jöttök ki egymással. – csivitelte Fujiko kárörvendően.
Azt már mindenki tudta, hogy Sasuke és Fugaku között gyakran nagy összetűzések alakultak ki. Mindketten nagyon konokok voltak és a saját döntéseik mellett megingathatatlanul kiállnak. Soha sem volt közöttük nagy az összhang, pedig nagyon hasonlítottak egymásra, szinte mindig ugyanúgy látták a dolgokat. Ezért volt érhetetlen, miért nem jönnek ki egymással. Azóta fajultak el a dolgok, amióta Sasuke elvett egy közönséges nőt. És ha ez még nem lett volna elég, azért a cafkáért képes volt megszegni a szabályokat.
Fujiko tudott Tadayoshi tervéről és bőszen támogatta. Szinte hallotta az unokaöccse hangját a telefonban: „Ugyan, kicsit ráijesztek a kis kurvára. Amilyen kis nyuszi, be fog sokkolni a rémülettől és akkor könnyen el tudom rabolni. Csak így tudjuk sarokba szorítani Sasukét.” Valóban kockázatos terv volt, és ezt mindketten tudták, de Tadayoshi önként vállalta.
Sasuke gyilkos pillantást vetett a rokonára, majd maga mellé húzza Sakurát és védelmezőn magához vonta. A két idősebb alaknak ráncba futott a homloka a látványtól.

Később a szolgálólány felszolgálta a teákat  és a süteményeket 
a vendégeknek. Sakura a kis Kireinát tartotta a karjaiban. Nehezen viselte el, ha a kislányai másnál voltak, ezért hamar vissza is vette kisebbik lányát. Anyaként jobban szerette, ha a gyermekei vele voltak. Igaz kis ideig volt Mikoto asszonynál is, de akkor is nyugtalankodott. Kireina kicsi fejecskéjén már kinőtt a sötét baba haj és világos szemei ragyogtak a boldogságtól. Hosszú szempillái kiemelték a csodaszép szemeit. A szájacskája is telt és szimmetrikus formájú volt. A szemeit és a száját az édesanyjától örökölte. A nappalit befedte a cigarettafüst. A szaga is megtelepedett a szobában, hiába voltak nyitva az ablakok. Nagyon meleg, állott levegő volt, ezért semmi légmozgás nem tudta kivinni a dohányszagot. Zeiteku alig bírta megállni, hogy rájuk szóljon. Nem szerette a dohányzókat, különösen azt rühellte, ha a házban cigiztek. Ai lemászott az anyukája mellől és a dohányzó asztalon lévő finomságokat nézte. Meggyes sütemény volt kockákra vágva és egymásra rakosgatva.  Mikoto észrevette, hogy Ai nem mer venni a süteményből.  Ezért a tányérra tett két süteményt és odahívta magához a kis unokáját.

 - A legfinomabb süteményeket neked szedtem ki. Szerintem edd meg gyorsan, mielőtt a nagyapád ráugrik a frissen elkészült finomságokra. – mondta mosolyogva Mikoto és a kisvillát a kislány kezébe adta.
Fugaku erre félrenyelte az italát és hangosan elkezdett köhögni. Itachi megköszörülte a torkát, hogy mosolyát elrejtse. Ai megrázta a fejét, majd az apjához sietett a maga is tempójában. Az apja farmer nadrágjába kapaszkodott, mosolyogva felnézett rá.
 - Apa, apa… - mondta Ai szeretettteljesen.
Sasuke felvette a kislányát, aki rögtön hozzábújt. Mindenkit meghökkentett a sötét hajú férfi gyengéd viselkedése.  Annyira nem volt jellemző rá ezt a fajta viselkedés, hogy ha nem a saját szemeikkel látták volna, nem is hitték volna el. Megpuszilta a kislánya homlokát és piszéztek. Eddig senkinek nem mutatta meg a gyengébb oldalát, de kislányát nagyon elkényeztette a szeretetével. Igaz, soha nem tudta jól kimutatni, de akik ismerték, pontosan tudják, hogy neki miben nyilvánul meg a szeretete.
Fugaku rosszallóan összeráncolta a homlokát és a menyére nézett, aki a kisebbik lányát dajkálta. Sakura megérezte a gonosz, megvető pillantást és ártatlan szemekkel nézett a férfira, de hamar elfordította róla a tekintetét. Feszengve ült és látszott minden mozdulatán és reakcióján, hogy fél. Soha nem volt nagyon beszédes, inkább hallgatag teremtés volt, de most pláne nem mert megszólalni.

Végre nagy nehezen eltelt ez a nap, ami úgy tűnt, soha nem akar elmúlni. Ez a feszült légkör nagyon depresszióssá tette Sakurát. Nem örült ennek a családi összejövetelnek, hiszen egyáltalán nem akart találkozni az öccsével és a nevelőapjával. Eldöntötte, hogy a közeljövőben nem fog ilyesmi megtörténi, már neki is meg volt a saját családja.
Sasuke az éj leple alatt hajtott az utakon, a hátsó ülések gyereküléseiben a két kislányt elaltatta a kocsi ritmikus mozgása. Ekkor Sakura felvidult gyermekiességgel szólt hozzá és szép mosolyától csak nem eltűntek a szemei. Az ablakhoz tette a mutató ujját és nézte az éjszakába burkolózott parkot.
 - Sokszor elhoztál ide. Ezen a helyen örömteli élményeket szereztem, melyeket soha nem fogok elfelejteni. – mondta Sakura vidáman.
Sasuke halvány mosolyra húzta a száját. A mellette ülő nő gyermekies lelkesedése, mint sem változott azóta. Lehúzódott a kocsival és leparkolt.

***

Ősz vége volt. A fák színes lombkoronái pompázatosra festették a parkot. A földet is az őszi levelek szőnyege takarta. Az elmúlt napokban előkerültek a melegebb ruházatok, mivel hirtelen hűlt le az idő. Október utolsó hetében ijesztően lehűlt a levegő, olyan volt mintha a tél előreküldte volna hírnökét, hogy mindenkivel tudassa a közeledését.
Sakura elpirulva karolta át az Uchiha karját, miközben szorosan hozzásimult. Hatalmas citromsága kötött sálja a nyakát ölelte körbe. Fekete haja elterült a sárga anyagon. A magas szárú magas sarkú csizmájának a kopogását elnyelte az avar. Sasuke kimérten vezette az úton a kislányt miközben a másik kezét felemelte, hogy a cigarettájába szívhasson. Bőrdzsekijén le volt húzva a cipzár és látni engedte a felsőjét. Egyszer csak érezni kezdte, hogy a belékaroló kislány megbotlik.
 - Nagyon ügyetlen vagy. – förmedt rá Sasuke a lányra.
Rossz hangulatában volt és emiatt nagyon hamar kijött a sodrából. A szomorú kislányra nézett, aki majdnem elsírta magát.
~ Túl sok időt töltöttem itt, muszáj lesz visszamennem. Soha nem szerettem itt élni, és most is csak Sakuráért maradtam. Mindenáron meg akartam kapni, csupán ezért maradtam. De már megszereztem, nincs tovább maradásom. ~
 - Jövő héten hazamegyek. Nem tudom, mikor jövök vissza.
A sötét hajú férfi érezte, hogy a kislány összerezzen a hírtől.
 - Ne, ne menj még. Maradj itt vele. Ne hagyj el. – fakadt ki Sakura és sírva átölelte a szerelmét.  – Vigyél magaddal. Könyörgök, vigyél magaddal, nem tudok nélküled élni.
Sasuke átölelte a síró lányt és megcsókolta a feje búbját. Kezével felemelte a kerek fejét és vadul szájon csókolta.
~ Miért? Miért nem tudlak elhagyni? Akarlak Sakura! Te csak az enyém vagy! Elviszlek magammal és soha nem fognak rád találni. ~
Sasuke egyre durvában követelte Sakura ajkát, a nyelve szinte a torkát érte. Levándorolt a keze a fenekéig és vadul markolászni kezdte. Sakura elvörösödve nézett fel az Uchihára, de az arcán még a látszódtak a könnyei útvonalai.
 - Kicsit még maradok. – mondta Sasuke, amikor a lány kerek arcához tette a kezét.
Sakura megkönnyebbülten mosolygott, és megcsókolta a szerelmét.
 - Sasuke-kun üljünk fel az óriáskerékre.
Az Uchiha behunyta a szemét és elindult az óriáskerékhez. A hosszabb séta alatt Sakura fellelkesülve mesélte neki, hogy eddig még soha nem ült óriáskeréken, de mindig is ki akarta próbálni.
Az óriáskeréken lévő egyik kocsiban ültek, majd lassan elindult a szerkezet. Gyönyörű kilátás tárult a szemük elé. Sakura az Uchiha vállára hajtotta a fejét és a kezüket összefonták.
 - Sasuke-kun. Szeretnék tőled egy kisbabát…
Sasuke izmai megfeszültek a hirtelen jövő kijelentésre. Persze azt tudta, hogy Sakura életcélja, hogy saját családja legyen, de ez akkor is váratlanul érte.     
 - Korai erről még beszélni. Egy gyerek nagy felelősség.
 - Tudom. De alkalmasnak érzem magam az anyaságra.
Sasuke kinézett az ablakon és Sakura jobbnak látta, ha nem feszegeti ezt a témát.

Késő délután az Uchiha lakásába mentek, ahol rend és tisztásság fogadta, mint mindig. Sakura előkészítette a fürdőt a szerelmének, mivel ez alkalommal nem akart zuhanyozni. Kicsi habfürdőt csepegtetett bele és mikor elzárta a csapot két erős kar fonódott körbe rajta.
 - Fürödj velem.
Sakura menten elvörösödött.
A kádba egymással szembe ültek, miközben beszélgettek. Sakura szappanozta az Uchiha kidolgozott testét, közben hosszú csókokat leheltek egymás ajkaira. Hirtelen a férfi magához húzta, és a lábait szétfeszítette. Tekintélyes hímveszője felállva várta a lány erényességét.
 - Ahhhhhhhh!
Sasuke ennyivel nem érte be, szorosan körbezárta a karjaival a vékony testet és elkezdett nagyokat lökni rajta.
 - Ahhhhhhhhhhhh! Ahhhhhhhhhhhhhhhh!
Sakura hátravetette a fejét és érezte, ahogy Sasuke a mellét csókolgatja, majd egyre feljebb halad, míg végül eléri a száját. A fiatal nő vizes kezeivel beletúr imádott szerelme hajába.
Sasuke meztelenül vitte ki a könnyű lányt, akinek a lábai a derekát fonták körbe. Az ajkaik alig akartak elválni egymástól. Az ágyig sem jutottak, mivel a férfi türelmetlenül ismét magának akart Sakurát. A konyha hideg falához nyomta, és ismét felálló férfiasságát a fekete hajú lányba dugta. A lány felsikított, amikor erőteljes, vad lökések ostromozták.
 - S-Sasuke-kun… fáj…
Az Uchiha tovább folytatta, mintha meg sem hallotta volna. Azon a napon a lágyságnak semmi jelét nem adta, csak a vad férfias vágyait akarta csillapítani. Nem érdekelte, hogy „ez” a dolog még újdonság Sakurának és szinte semmi tapasztalattal sem rendelkezett. Igen, azon a napon teljesen magának követelte.
Az ágyra lökte a kimerült lányt, akit kutyapózba utasított és hátulról is megtapasztaltatta vele tekintélyes férfiasságát.
Sakura teljesen kimerülve feküdt az ágyban. A nyakán és a mellkasa környékén pirosodtak az új kiszívási foltok. Sasuke elégedetten vette hangosabban a levegőt, amikor magához húzta a formás, vékony kislányt.

***

A tavaszi estén tücskök zenéltek a fűben. A járdát lámpák világították meg és a vadvirágok mindig tündökölve díszítették a ligetet. Ai fáradtan dörzsölte a szemét, majd ismét megfogta a szülei kezét. Sasuke a másik karjában cipelte a kisebbik lányát, aki nyűgösködött, amiért megzavarták az álmát.  Kireinának az édesapja vállán nyugodott a fejecskéje és síró hangon nyüzsögött. Az Uchiha nehezen bírta elviselni az hisztiket. Csak feldühödöt  és ha nem fejeződött be egyhamar, bizony egyet-kettőt rávert a lányai fenekére.
A fahídra felérve Sakura a korlátnak támaszkodott és a férjével szemben állt. Kellemes szellő táncoltatta a haját, a szájfénye kitüntette telt, szimmetrikus ajkát. Világos szemeit a Hold ezüstös fénye tette csillogóvá. Hófehér bőre rikított az éjszakában és türkizkék óverálja a derekának vékonyságát erőteljesen kihangsúlyozta.  Az Uchiha sötét haja visszaverte az ezüstös fényt. Sötét szemeiből semmit sem lehetett kiolvasni, ridegek voltak, mint a jég. De ettől függetlenül nem tudta levenni a szemét a feleségéről. Valami arra késztette, hogy ragadja magához, és soha ne engedje el és így tett. Magához rántotta Sakurát és lesmárolta. Ai mosolyogva bújt a szüleihez, mivel igaz kicsi volt, de már megértette, hogy a szülei a szájra puszival fejezik ki egymás iránt a szeretetüket.
 - Apa… - mondta Ai ásítozva, amikor felnézett az édesapjára. 
Felfelé nyújtózkodott, hogy az apukája felvegye.
 - Kislányom az nem jó, ha én veszlek fel? – kérdezte Sakura, amikor a kislánya felé nyújt.
Ai konokul megrázta a fejét, és azt mondta: „ Apu”. Sötét fekete hajába beletúrt a szél és sötét szemeivel kérlelően nézett az édesapjára. A kislány nagyon apás volt, ezért nagyon igényelte azt, hogy az apukája vele foglalkozzon. Sakura reménytelenül sóhajtott, majd mosolyogva átölelte Ait és megpuszilta az arcát. A kicsi mosolyogva bújt az édesanyjához és ő is megpuszilta.
 - Sakura vedd át Kireinát. Majd én viszem Ait.
Sasuke átadta hitvesének kisebbik lányát, majd felkapta Ait a karjába. Utána visszaindultak a kocsihoz.

 

Sasuke lakásába mentek, mert másnap korán reggel készültek visszaindulni Angliába. A két kicsi mélyen aludt a másik szobában. Sakura összepakolta a férje cuccait, amikor meghallotta a telefon SMS-t jelző hangját. A nadrágzsebből kivette a fekete iPhone telefont és megnyitotta az üzenet. Nem volt szokása a férje telefonját böngészni, de kíváncsi volt, hogy kiküldhetett neki üzenetet az éjszaka közepén. Mikor meglátta, hogy egy Mellinda nevű nő küldte az SMS-t, rögtön megnyitotta.

***

Szia Sasuke :)
Jó volt újra találkozni és beszélgetni.
Mindenképpen ismételjük meg.
UI: Köszi, hogy segítettél!
Puszillak!

***

Sakurát menten elöntötte a féltékenység az üzenetet olvasva. Azonnal bement a fürdőszobában és amikor belépett, meglátta a férje tökéletesen kidolgozott meztelen testét. Sakura csak nagy erőfeszítések árán tudta rákényszeríteni magára a közönyösséget. De belül elolvadt a férje látványától. Sasuke felvonta a szemöldökét, majd amikor végignézte a feleségét, meglátta a kezében a telefonját. Mérhetetlen haragra gerjedt, mivel gyűlölte, ha valaki a telefonját basztatja. Azonnal ott termett a feleségénél, és megragadta a karját.
 - Mit keres nálad a telefonom?! Válaszolj! – kiabálta Sasuke és durván elvette Sakura kezéből a telefonját.
Sakura feljajongott, és elhátrált a férjétől. A karján ott maradt a férfi keze nyoma, amire rátette a kezét óvatosan.
 - Üzeneted jött és kíváncsiságból megnyitottam. Te is többször megnézed a telefonomat…
 - Ne merészelj még egyszer a telefonomban turkálni! Férjedként azt csinálok veled, amit csak akarok és akkor nézek bele a telefonodba, amikor kedvem tartja!
Sakura duzzogva elfordította a fejét, ami nem volt egy jó húzás, mivel azon kapta magát, hogy a fürdő hideg csempéjéhez nyomódik a teste. Ijedten nézett fel a férjére, aki minden menekülő utat elzárt előle. Erősen megfogta a kerek arcát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
 - Vigyázz magadra, mert az ilyen viselkedést még neked sem tűröm el!
 - Ki az a Mellinda? Nagyon kedves üzenetet küldött neked… újra találkozni akar veled… Tényleg mikor is találkoztatok?
Sasuke önelégülten elmosolyodott. Imponált neki a felesége féltékenysége, de ugyanakkor már nagyon elege volt belőle. Nagyon féltékeny típus volt, ezért mindig elhitette saját magával, hogy az Uchiha más nővel kavar.
 - Soha nem leszek elég jó neked… - mondta Sakura sírástól remegő szájjal, el akart rohanni, de az Uchiha erős karjával megállította.

2 hozzászólás
Idézet
2014.06.23. 08:52
Hikarisan

Szia. :)

Örülök, hogy tetszik! :) Nem tudom, hogy milyen sejtésed van, de az biztos, hogy a kövi részbe váratlan fordulat probál kibontakozni. ;)
A folyatás meg amint tudom küldöm.

Idézet
2014.06.22. 19:18
Szasza

Fergeteges :D imádom nagyon ügyes vagy remélem még sok ilyet fogok tudni még olvasni :D Kíváncsi vagyok mi lesz a folytatás de van egy sanda gyanúm hogy mi :P hamar legyen folyti :D várom ám és számon foglak kérni :P