Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

24. fejezet

Sasuke az Uchihák történelme nagyobb részét tudta, mivel csakis az ő családjának volt egy titkos helye, ahol kőtáblák tartalmazzák a legfontosabbakat. Azokat a táblákat csak azok tudták elolvasni, akik rendelkeztek a Sharingannal. Persze az apja még ennek ellenére is tudott újat mondani. 
A szülei történetét is csak nagy vonalakban ismerte, de már régóta rájött arra a válaszra, ami ahhoz vezetett, hogy a bátyjával együtt árvák lettek.
 – A küldetésemet folytattam és megfigyelés alatt tartottam a kaminari uralkodót. Szabad időmben meg belopóztam a sötétség birodalmába, ahol végre az erőmet nem kellett nagyon elnyomnom. Titokban Mikotót figyeltem, és ő is figyelt engem. Talán eleinte abban a hitbe volt, hogy megtámadom a népét, de hamar rájött, hogy nem ez volt a szándékom.

 

***

Mikoto egy éve került trónra, miután az édesapja meghalt. Fiatalkora ellenére a hercegnő remekül elboldogult a kormányzással. A varjaival figyeltette a birodalmát, hogy tudja mikor támadnak rájuk. Viszont mostanában kezdett nem annyira odafigyelni a hivatalos ügyekre, kezdte kicsit hanyagolni a teendőit és egyik éjszaka a szobájában lévő erkély ajtaját nyitva hagyta. Lefekvéshez készülődött, amikor az ajtóban megjelent a démon. Mikoto szégyenlősen összecsavarta maga körül a köntösét, hiszen még soha nem látta férfi így. Rettegett, mikor meglátta Fugakut, de nem azért mert félt tőle, hanem azért mert így látta őt. De így is remekül elrejtette a rettegését, és csak annyit kérdezett: „Mit keresel itt ilyen későn”?
A démon odament hozzá, és megértintette a lány arcát megérintette. Mikoto soha nem látta a férfi szemeit ennyire izzani. Mostanában megadatott neki, hogy többször találkozzon a férfival, de akkor is nagyon zavarban volt az ismeretlen érzelmeitől. Eddig még nem tapasztalt ilyen érzést, egyszerűen nem is tudta elmagyarázni. 
 – Mikoto magamévá teszlek téged. Te is vágysz a közelségemhez, érzem a zavarodat. Az enyém leszel ezen az éjszakán. Mostanáig alig bírtam visszafogni magam. – mondta Fugaku és fikarcnyi gyengédség nélkül megcsókolta a lányt. 
A hercegnőt annyira váratlanul érte, hogy nem is fogta fel mi történik vele. De nem is foglalkozott vele, hagyta, hogy a jóképű démon azt csinálja vele, amit csak akar. 

Kis idő elteltével meg is tartották az esküvőt, és közös életük elkezdődött. Fugaku teljesítette az apja parancsát és végzett az uralkodóval, a népet pedig az erejével az irányítása alá vonta. Ő irányította a cselekedeteiket, ha úgy tartotta kedve, és ezzel átvette annak a birodalomnak is a vezetését.

 

A végzetes estén Mikoto a tíz éves és az öt éves fiát fektette le, hiszen késő éjszaka volt. A viharos, esős idő úgy kopogtatta az ablakot, mintha be akarná törni. Nagyon rossz érzés fogta el a fekete hajú anyát, és egy sötét árnyékot is észrevett, amikor hatalmasat villámlott az dühöngő ég. A varjaival egész álló nap figyeltette a palotát és annak környékét, de azok semmi szokatlant nem találtak. A két fia megérezte az aggodalmát, ezért rájuk mosolygott, hogy ne ijessze meg őket. 
Amint ágyba bújtatta gyermekeit, azonnal a férje keresésére indult, és meg is találta az egyik folyóson. Fugaku is ugyanolyan nyugtalan volt, akárcsak a felesége, ő is érezte a veszélyt. Hirtelen a barna hajú férfi a felesége előtt termett és ellökte. Mikoto ijedten nézett a férjére, akinek a hasát átszúrták és méreg kezdett áramlani benne, ami teljesen tehetetlené tette. Ha mozdítani akarta a testét nem mozdult neki. Tollak kezdtek hullani fentről, melyek gyorsan beborították a talajt. Fugaku egész teste kezdett elmerülni bennük, mintha futóhomokba lépett volna. Mikoto is ijedten próbált kiszabadulni, de a lába neki is elkezdett süllyedni. Amikor a behatoló ellenség azt hitte, hogy az uralkodó pár tehetetlen, kilépett a biztonságos rejtekéből. Egy öreg hatalmas szárnyú angyal szegezte rájuk ibolyalila szemeit. A járóbotjának tetejére dús sörényű hím oroszlánfej volt faragva. Ekkor a tollak között fekvő barna hajú férfi széné égette az őt folyamatosan elnyelő pihéket. Könnyedén kiszabadult az ellenség csapdájából, és a feleségét is megszabadította a tollaktól. Mikoto mérgesen ránézett a rájuk támadt öregre, akinek elkezdett vér csordogálni a szájából. Az öreg hitetlenkedve nézett az uralkodó párja, és sárga fogait vicsorgatta. 
 – Lebecsültelek titeket. Démonok királya, sötétség és halál úrnője nem hiába rettegnek tőletek.    
 – Hogy mertél ránk támadni, te vén hülye?! Ezért az életeddel lakolsz! – mondta Fugaku dühösen. 
Az öreg vért köpött a földre, majd folyékony fekete tintává folyt a teste, és a talajon keresztül lecsöpögött az első szintre. Mikoto arcára rá volt írva az aggodalom, és odament a férjéhez, hogy odabujjon hozzá. Nem kellett semmit sem mondania, mivel Fugaku előre válaszolt a még fel nem tett kérdésére. 
 – Nyugi ez csak egy karcolás, majd lassan elkezd begyógyulni. Inkább most azzal foglalkozunk, hogy hová mehetett az a szemét. 
Mikoto bólintott és sötét, hosszú hajából több ezer varjú röppent ki hangos károgással és a palota összes helyiségének irányába indultak el egyenként. 
 ~ „Ez hogy lehet? Senki sem volt képes eddig túlélni az akaratomat. Eddig, akit halottnak akartam látni, az rögvest elhagyta az élők világát. Ez az öreg meg képes volt túlélni.” 
Ezen morfondírozva, hirtelen Mikoto az egyik varja szemeivel megtalálta a behatolót. Amikor a férjére nézett, már hűlt helyét találta. Azonnal fekete varjúvá változott és gyorsan a gyermekeihez szállt.


§

Fugaku egy másik sötét dimenzióban harcolt az öreggel. Az öreg nem tudott mozdulni semerre, a testét vörös lángok égették szét, aminek hatására hangos ordítása visszhangzott a dimenzióban. Az öreg kinyújtotta az égő kezét, és éles tolldobó tűket dobott a férfira, aki a vörös csontok védőgyűrűjében volt ismét. 
 – Méltó vagy a hírnevedhez, Uchiha Fugaku! Több évezrede élek a világon, de most először adatott meg, hogy egy démonnal megküzdhessek. 
 – Jó régóta rontod a világ életét, ezért itt helyben én magam teszek pontot az ámokfutásod végére. Gondolom sok nemes angyalt megöltél és szerezted meg az erejüket, csak ezért élhetsz még Enomoto Gakushi. Régóta sejtettem, hogy életben vagy, és csak arra vársz, hogy újra te irányíthasd a kaminari népet.
 – Hahahaha, mindig is irigykedtem a démonok erejére, ezért nem akarok soha meghalni! Ameddig egy nemes angyal is él, addig az életemet meg tudom hosszabbítani, és kicsit a külsőm is megfiatalodik. 
Ekkor az első kaminari uralkodó az utolsó erejével kitört a dimenzióból, aminek hatására mindenfelé hatalmas fényszikrák pattogtak tűzijátékként. Fugaku fekete szárnyaival a levegőben volt és lenézett az  öregre, akinek a testén a lángok kezdtek elállni. Ekkor érkezett meg Mikoto és levette magáról a varjú alakját és kétségbeesetten megmutatta, amit látott. Fugaku így láthatta, amit a felesége. A két fiukat sűrű tinta fogta körbe, amitől fuldokolni kezdtek. 
 – Hamarosan véget érnek a szenvedéseik! – mondta gúnyosan Gakushi.
 – Enged el őket! Megölhetsz engem cserébe, de csak akkor, ha a fiaimat és a feleségemnek nem ártassz.
Az öreget teljesen meglepte ez az ajánlat, majd hatalmas vigyorra húzta a száját. Ennél jobb ajánlatot nem is tehetett volna neki egy démon. Hogy képes valaki másért feláldozni az életét? Ezt soha nem értette. Az unokaöccse is egy nyomorult ribancért választotta a halált...ez tűrhetetlen volt a számára. Ezért szemrebbenés nélkül megölte a barna hajú férfit, aki a földre zuhant. Mikoto zokogásban tört ki, majd hangosan felsikoltott, mikor egy kard mély sebet ejtett a testén.
 - Te szemét, annyi sincs benned, hogy a férjem utolsó kérését teljesítsd?! Ezért megátkozlak: „Élvezd csak az uralkodásodat, amíg megtehetted. Az erőd minden nappal csökkenni fog, ahogy a szemed világát is egyre jobb a sötétség fogja elborítani.”

***

Sasuke szemeiben a düh és a bosszúvágy tüzes lángjai szikráztak, amikor újra eszébe jutott az az időszak, mikor elárvultak a bátyjával. Kiskorától kezdve gyűlölte a kamnariak ötödik uralkodóját, aki nem volt más, mint Gakushi, aki egyben az első uralkodó is volt anno. 
 – Hamarosan végzek Gakushival, meg fog fizetni, azért amit veletek tett. – jelentette ki Sasuke. 
Fugaku elmosolyodott és két kezét a fia két vállára tette, és azt mondta: „Te valóban az én fiam vagy!”

Még nincs hozzászólás.