Fugaku amikor összeszedte a gondolatait, beszívta a levegőt az orrán, majd kifújta. Sasuke összehúzta a szemöldökét, hogy az apja hatásszünete túl hosszúra nyúlik. 
 – Az Uchihák démonokból álló klán volt, akik ősi háborúban álltak az angyalokkal. Senki sem fogadta el a klánunkat, csak rettegtek tőlünk. A történetet több évezreddel ezelőttről kezdem, ahol a második uralkodó Uchiha Madara és annak öccse Uchiha Izuna véres háborúkat vívtak az angyalokkal. 
A barna hajú Uchiha megjelenítette azokat az időket az illúzió képességével. Abban a percben apa és fia visszakerült oda, ahonnan a klánjuk eredt.

***

A démonok birodalmában Madara éppen egy sikeres hadjáratból tért vissza seregével együtt. Az uralkodó méltóságteljes, büszke lépésekkel lépdelt az öccse mellett. A mögöttük katonás sort alkotó harcedzett harcosok közül néhányan nagy örömökben teljesen elfeledkeztek magukról. A foglyok láncra verve kutyagoltak a forró talajon. Az angyaloknak nagyon égette a parázs a talpukat, olyannira, hogy többségüknek fel is hólyagosodott. A gonoszok senkinek sem kegyelmeztek, se gyerekeknek, sem öregeknek. Nem volt szokásuk foglyokat ejteni, ha nem terveztek velük valamit, amit az érdekeiket szolgálta. Váratlanul a sereg élén haladó vezetők megálltak, mivel eléjük repült egy narancssárga hajú férfi. A hátul vonuló katonák rögtön támadni akartak, de akkor a hosszú hajú Madara feltartotta az egyik kezét, hogy megállítsa a csatlósait.
 – Mikor végzitek el azt a feladatott, amiért megfizettelek benneteket? Abban állapodtunk meg, hogy amint én kerülök a kaminariak trónjára, akkor békét kötünk a klánjaink között. 
 – Tudd, kiket kérsz számon Yahiko! Megígértük, hogy végzünk Enomoto Gakushival, ezért várj türelemmel! – mondta Izuna, akit feldühített az előttük álló angyal számonkérése. 
Madara ránézett az öccsére, majd megköszörülte a torkát. A hang hallatára mindenki elcsendesedett, még a légy zümmögését sem lehetett hallani. 
 – A démonok közé illesz Yahiko, mivel azért, hogy erőt és hatalmat szerezz, képes vagy bármilyen messzire elmenni. Ezt tisztelem benned, csak ezért léptem veled szövetségre. – mondta Marada, majd folytatta az útját a palotájába. 
A foglyok mind más-más klánból származó angyalok voltak. Amint a láncra vert személyek tovább bicegtek fájós lábaikkal, mind elkerekedett szemekkel meredtek Yahikora. Nem tudták elhinni, hogy akad egy olyan angyal, aki a szörnyetegek szövetségese.

***

Az idősebb Uchiha férfi megszüntette az illúziót, majd tovább folytatta a történetet. 
 – Végül a démonoknak nem kellett betartaniuk az ígéretüket. Yahiko a kaminariak trónörököse beleszeretett egy olyan nőbe, akibe nem lett volna szabad. Azért a nőért képes volt feláldozni magát, és lemondani a trónról. 
Fugaku elhallgatott és a fiára nézett, hogy tudjon válaszolni a kérdéseire. Tudta, hogy a fiának vannak olyan kérdései, melyekre csak ő tudja megadni a választ. Nem avathatta be a két fiát az Uchihák történetébe, mikor élt, mivel még túl fiatalok voltak. Szinte még mindig látta őket gyerekekként, amikor még minden erejükkel azon voltak, hogy kivívják az elismerését. De szerencsére megadatott neki, hogy láthassa felnőtt gyermekeit, és ezzel elmesélheti nekik az Uchihák és a többi démon klán történetét. Majd a barna hajú férfi megosztotta bölcs tapasztalatát Sasukéval. 
 – Amikor az én apám és a szülőanyám elmesélték nekem ezt, akkor ostobának tartottam Yahikót, amiért egy nőért odaadta az életét. Megfogadtam, hogy soha nem fogom ezt az ostobaságot elkövetni, és egy ideig sikerült is...ameddig nem találkoztam az édesanyáddal. Mindenkinek meg van a párja, de ritkán találod meg elsőre. Ha megtalálod azt a személyt, akkor ő lesz a legfontosabb, ebből kifolyólag képes vagy az életedet is odaadni érte. 
Sasuke erre mélyen az apja szemeibe nézett. Hirtelen emlékképek bukkantak elő benne, emlékek Keikóról, akibe beleszeretett...majd lassan Sakura porcelán alakját látta maga előtt. A majdnem földig érő hosszú rózsaszín haja, mindig cseresznyevirág illatú volt. Mikor észrevette, hogy elmerengett, rögtön visszatért a kiegyensúlyozott, rideg jelleméhez. 
Fugaku összefonta a karjait, és alig látható halvány mosolyra húzta a száját. Látta a fia reakcióját, ezért pontosan tudta, hogy Sasuke is megtapasztalta a szerelem csodás érzését. 
 – A démonok törvénye szerint, démonnak csak egy másik démont szabad elvennie egy másik családból. Apám akkor te megszegted a legfontosabb törvényt, azzal, hogy elvetted anyámat, aki a sötétség és a halál úrnője volt.  
Fugaku biccentett egyet, hogy fia fején találta a szöget. 
 – Valójában egy csepp angyal vér sem csörgedezik az ereidben. Azt a küldetést kaptam, hogy végezek a harmadik kaminari uralkodóval, de mielőtt elkezdhettem volna megláttam az anyádat. 

***

Fugaku rettenthetetlenül haladt a célja felé. Semmi sem riasztotta meg, még a szél hangos hangja sem, ahogy a fák lombkoronáját hajtotta erre-arra. Alacsonyan járt a narancsos árnyalatú Nap, a fák koronáját narancssárgára színezve fényével. Egyszer csak a távolban meghallotta több alak hangját. 
 –  A perszóna megölte a közelében lévő állatokat. Amerre ez a lány megfordul, a halál felbukkan.  
 – Igen. Van képe mások előtt mutatkozni, ez felháborító. Vigyáznunk kell vele, nehogy velünk is végezzen. Takaródj el innen hercegnő! – ordított rá egy másik hang, miközben egyetértően helyeseltek a többiek.
Fugaku egy fa mögött hallgatta a megvető, gúnyos tömeget. Valamiért látni akarta, hogy ki az a személy, akit úgy gyűlöltek, mint a démonokat. Az angyalklánok is máshogy látták a dolgokat. Vannak olyan angyal klánok, akik tényleg csak szeretni tudtak, és vannak olyanok, akik gonoszak is tudtak lenni. A félelem mindenkiből más-más reakciót váltott ki. 
Ekkor a hosszú, fekete hajú hercegnő ránézett arra a férfira, aki meg akarta támadni őt. Elég volt csak ránéznie, mire a megvető tumultus ijedtében kiabálva szaladt el. 
A barna hajú Uchiha férfi féloldalt állt a fa vastag takaró törzse mögött, és akkor jobban szemügyre vette a finom anyagba öltözött hercegnőt. A hercegnő lehajtott fejjel nézte a körülötte lévő kisállatok tetemeit. Majd hirtelen az arcáról lecsöppent egy megcsillanó könnycsepp. Egy fekete varjú szállt a lány vállára, és vigasztalni próbálta az úrnőjét. A nőnek láthatóvá váltak a fekete szárnyai, amik kicsit ezüstösen csillogtak. 
 – Ki vagy idegen, aki a fa mögül figyelsz engem? Mutasd magad, hogy láthassam azt a személyt, aki nem fél tőlem a népemen kívül.

 – A sötétség és halál úrnője mióta merészkedik ki a birodalmából? Bárkit a halálba tudsz küldeni, akit akarsz, ezért félnek tőled a gyáva angyalok.

 – Rájöttél kivagyok....idegen, a hangodból kihallom, hogy egyáltalán nem félsz tőlem. 
Fugaku rátette a fa törzsére a kezét, és a fa rövid időn belül porig égett. Mikor a szél elfújta a fekete port, a két személy egymással szemben állt kellő távolságra. 
A hercegnő biztonságosan hátrálni kezdett, amikor meglátta, hogy ki az a férfi. A varjú felröppent és harciasan károgni kezdett. Hangosan csapkodtatta a szárnyait, és csőrével meg akarta támadni az idegent, de nem tudta, mert hatalmas vérvörös csontok jelentek meg, melyekről lepattant a madár. A hercegnő aggódóan nézett a madárkája után, majd összehúzott szemöldökkel nézett egyenesen a férfi szemeibe. Semmi félelmet nem lehetett látni a sötét szempárban.

 – Démon, mért jöttél el ilyen messze az otthonodtól? Ha engem akarsz megölni nem könnyítem meg a dolgodat.
Fugaku elnevette magát a hercegnőn. Nagyon-nagyon régen nevetett utoljára, olyannyira régen, hogy már nem is emlékezett rá. Az ifjú hercegnő messze nem olyan volt, mint gondolta. 
 – Most nem téged akarlak megölni, hanem a kaminariak uralkodóját. Higgadj le Mikoto hercegnő, ha valaha is megküzdenénk egymással én kerülnék ki győztesen. 
 – Vagy mindketten belehalnánk démon. Az én erőm is hasonló a tiédhez. 
Az Uchiha először egy szót sem tudott szólni, mivel eddig senki sem merészelt neki visszabeszélni. Lenyűgözte a hercegnő bátorsága. Igaz a népeik viszonylag jól kijöttek egymással, de csak azért, mert békén hagyták egymást. Mindkettőjüket megvetették az angyalok, mert féltek az óriási erejüktől. 
 – Becsülöm a bátorságodat hercegnő, ezért elárulom a nevemet: Uchiha Fugaku.  
Mikoto szemei elkerekedtek és csak annyit tudott mondani: A démonok uralkodója.

***

Fugaku itt abbahagyta az emlékezést, hiszen akkor mindketten olyan bután viselkedtek zavarukban. Akkoriban nem vallotta be magának, de most, hogy a halálból másodszorra hozták vissza kis időre, így most minden elmondott, amit anno a nagy büszkesége miatt nem. Amikor először találkoztak Mikotóval rögtön egymásba szerettek, de mivel mindkettejüknek új volt ez, így fogalmuk sem volt, hogy kezeljék. Fugakunak rengeteg szeretője volt, ameddig meg nem ismerte a feleségét. 
A barna hajú férfi odafordult Sasukéhoz: Elmesélem, hogyan tudtunk együtt maradni anyáddal, és hogy lett belőlem a kaminariak vezetője.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2014.05.21. 19:58 Hikarisan Szia Ildi-chan! :) Nos, ha elárulnám neked ezeket, akkor lelőném a poént. Szépen lassan mindenre megkapod a magyarázatott. (Annyit árulok csak el, hogy az egyik kérdésedre, a kövi fejezetbee választ kapsz) Örülök, hogy tetszik neked a fanficcem. Köszönöm a bókot, de még hová tovább fejlődnöm írás terén. (De nagyon jól esik, hogy így gondolod) ! Köszönöm.

2014.05.21. 19:43 Ildi-chan Sziaa! :) NAgyon aranyos, hogy SAsuke zavarba jött! ^^ Á, elárulod, hogy Fugaku s Mikoto, hogy tudtak együtt maradni? :D Mikor születik meg Sakura babája? :o *.* ÉS mikor lesznek újra együtt Sasukéval? :D Nagyon ügyesen írsz. Sok sikert :) Puszi Csildi :)