A középső, dromedár testalkatú testvér odament a nővéréhez és megütögette a hátát. Közben a kisebbik, vörös hajú testvér ledobta magáról a fehér földet érő uralkodói ruháját és odadobta a köhécselő nőnek. Az uralkodói ruhája alatt piros hosszú kabátot és fekete nadrágot viselt. Kankuro a fehér ruhát ráterítette vizes testvérére és kicsit megdörzsölte, hogy hamarabb megszáradjon.
– Emlékszem, a legutóbbi háborúban te és a férjed egyszer borsot törtetek az orrunk alá. Nara Shikamaru az egyetlen tehetséges fazon a shiawaserek között.
– Te nyomorult! Hogy mered újra ide tolni a képedet?! A legutóbbi háborúban nem tudtam megküzdeni veled, de most bepótolom.
Kankuro ugyanolyan gyűlölködve nézett a buborékhasználóra, mint a nővére. Igaz akkor ők még kicsik voltak, de emlékeztek arra, hogy Utakata mit követelt azért, amikor az apjuk fegyverszünetért könyörgött az őket folyamatosan támadó kaminariaknak.
– Nem hittem, hogy ilyen szinten ki tudod használni a benne élő szörny erejét. A legutóbbi háborúban nem találkoztam veled, de kíváncsivá tettél, hogy milyen erős lettél, Gaara. – mondta Utakata mosolyogva, mikor az őt körül ölelő homok besötétedett és apró kicsi buborékok tisztították le róla a maradék koszfoszlányokat.
Gaara elképedve látta, hogy a férfi erőlködés nélkül ki tudott szabadulni az erős homok fojtogatásából. A kaminariak nagyon erősek voltak, de a felső réteg még annál is erősebb, mint ahogy képzelte. Utakata azokhoz a kevés, rettegett ellenségéhez tartozott, akiknek mindenki tudta a nevét. Ám pár éve merényletet követett el a saját uralkodója ellen, ezért el kellett menekülnie a saját birodalmából. Voltaképpen sehol sem volt már biztonságban.
– Honnan tudsz a szörnyről? Titokba szokták tartani, hogy rendelkezem ezzel az átkozott erővel.
– Örülj ennek az erőnek! Ha túllépsz a sajnálkozásodon, és meglátod a szerencsét benne, akkor még nagyobb hatalomra teszel szert.
Gaara értetlenül nézett a férfira, aki úgy beszélt, mintha tudná, milyen az élete azoknak, akik szörnyet tárolnak a testükbe. Kicsi kora óta kemény kiképzéseknek vetették alá, míg nem a saját országa rettegni nem kezdett tőle. Kiközösítették és figyelemre sem méltatta őt senkit, ezért hamar azon kapta magát, hogy többször is megpróbálták megölni. Nem tudta uralma alá hajtani a bestiát, ezért soha nem is vetemedett most már az erejéhez.
– Nem tudsz engem becsapni! Hiszen pont te választottad Gaarát és vitted el, hogy az a szörnyet belehelyezd! – kiabálta Temari.
Arról a napról való emlékeit mindig is elnyomta magába, de most gyorsan minden apró kicsi részlet az eszébe jutott arról a napról.
***
Az kórházban várakoztak, mikor az apjuk fehér, hosszú uralkodói ruhájában kiment hozzájuk. A karjai között tartott egy fehér rongyba tekert kisbabát, aki pár perce látta meg a napvilágot. Ezen a napon örülniük kellett volna, de a két kicsi hamar észrevette, hogy az apjuk szomorú. Szinte rá sem nézett a karjaiban lévő újszülöttre, mintha nem is a saját fiát vitte volna megmutatni idősebb gyermekeinek.
Az orvos az uralkodó vállára tette a kezét és együttérzően lehunyta a szemét. Sajnos az ország úrnője belehalt a szülésbe, de mielőtt elhagyta volna az élők világát, a gyermekét akarta látni. Mikor az utolsó kívánságát teljesítetté, átölelte a vörös hajú kisfiát. Ez volt az utolsó cselekedete az életében.
Mikor a megözvegyült uralkodó még mindig a gyászába temetkezve álldogált a csecsemővel a karjaiba, egy férfi jelent meg a semmiből. A férfi nem tudott semmi együttérzést kimutatni a család felé, csak a csecsemőért jött.
– Akkor elvinném a gyereket, de még ma visszahozom neked. Hamar túl lesz rajta.
– Hová viszed az öcsém? Nem, nem viheted el tőlünk! – mondta a kicsi Temari felháborodottan.
Utakata a merész kislányra nézett, és nyomban kikapta a csecsemőt az uralkodó karjai közül. Nem ment messzire, egy másik kórterembe vitte az útja. A helyiséget gyertyák világították meg és a saját vérével az kicsiny újszülött testére jeleket rajzolt fel. Nem sokra rá, mikor elvégezte a jelek felírását hangos üvöltés hallatszott az egész országban. Temari résnyire benyitotta a helyiség ajtaját és bekukucskált. Kíváncsi volt, hogy az a kegyetlen bácsi mit fog művelni a kisöcsével. Aztán a lába alatt megremegett a föld és a földre huppant. Majd egy hangos becsapódást hallott és mikor visszacsúszott az ajtóhoz meglátta a barna szörnyeteg hatalmas karmát, ami lyukat hagyott a falban. Az idősebbik öccse sem tudta a kíváncsiságát legyőzni, ezért a nővére után eredt és mikor megtalálta, ő is figyelte a történéseket.
– Meghoztam. A neheze a te dolgod. Ne törődj a leselkedő egerekkel, csak mihamarabb végezzünk itt, hogy elhagyhassuk ezt a porfészket. – mondta Yagura, mikor beugrott a lyukon.
Utakata a csecsemő tüdejére nyomta a kezét és abban a minutumba a szörny megvadult és gondolkodás nélkül el akarta taposni a babát, de mihelyst hozzáért, elzáródott a gazdájába. A kicsi Gaara fájdalmasan felsírt és a barna szörny utolsó hangos üvöltésébe újabb földrengés keletkezett.
– Emelem kalapom előtted, Utakata. Nem hiába vagy az Uchihák legbizalmasabb tanácsadója. Kicsit azért irigykedek, hogy még nálam is erősebb vagy. De hát, már csecsemőkorodban tudtam, hogy sokra viszed, ezért is választottalak téged a hatfarkú szörny gazdájánál.
– Sokat beszélsz mester! Végeztem, indulj vissza, nem akarok több időt ezekre pazarolni. – mondta Utakata és felvette a bömbölő gyereket.
A két kicsi rettegve futott el, hiszen az a szörny megrémisztette őket. Utakata gyorsan visszaadta az újszülött Gaarát az apjának, majd el is tűnt, és nem látták többé.
***
Gaaraban kavarogtak az érzelmek, mikor megtudta a teljes igazságot. Ezek szerint nem az apja szánt neki ilyen életet, hanem a kaminariak miatt kellett magányosan élnie. Az előtte álló férfi helyezte belé az egyfarkút, ezzel megfosztva a jó gyerekkortól.
– Megkeserülőd, hogy ezt tetted velem! – ordította Gaara eszét vesztve.
– Nem akarlak megölni titeket. Valamit keresek, és utána elhagyom a nyamvadt hazátokat. Gaara tévedtem, nem érdemled meg, hogy az egyfarkú a tiéd legyen. Szégyent hozol azokra a személyekre, akik egykoron birtokolták a kedvenckédet.
Kankuro nem bírta tovább hallgatni a buborékhasználót, ezért a bal oldali kisujját megmozdította, de a harci bábja nem reagált semmit. Buborékok vették körbe és az ujjaiból megjelenő kék fonalak eltűntek. A fogait csikorgatta és törte az agyát, hogy mivel tudná legyőzni a fickót.
~ A három testvér sokat fejlődött, de messze nem kaptak itt olyan képzést, hogy felvegyék a versenyt velem. De végülis az is csoda, hogy idáig eljutottak. Sasori... Neked is ez a szülő hazád, de te messzefelől múlod őket. ~
Utakata nem akart több időt vesztegetni, ezért elmondta jövetelének az okát. A shiawaser birodalomban megtalálta Konan úrnőnek a sírhelyét, de sajnos a sírhely üres volt. Lehet, hogy az akkori shiawaser uralkodó annyira mérges volt, hogy egy látszat temetést rendezett a nőnek és valahol máshol helyezte örök nyugalomra. Ha valóban igaz a buborékhasználó feltételezése, akkor csak az akkori uralkodó, meg talán a legmegbízhatóbb katonái tudtak arról, hová lett valójában eltemetve az úrnő.
A három testvér, amikor hallották a férfi jöttének az okát, tehetetlenül néztek egymásra. Számukra sem volt ismeretlen ez a történet, de ennél többet nem tudnak. Hiszen évezredekkel előttük élt Konan úrnő, ezért mostanra senki se tudta a részleteket. Utakata, mikor látta a három testvér arcát, nagyot sóhajtott.
– Semmit nem tudtok. Jól van, akkor folytatom az utamat. – montja Utakata. Kifújt a szájából egy nagy buborékot és belesétált.
A buborék gyorsan felemelkedett és továbblebegett az égen, maga mögött hagyva a sivatagot.
Zabuza éppen a kivételes foglyok alagsora folyósán haladt el, mikor meghallotta a fájdalmas sikoltozást. A hangos sikoltozás bántotta a fülét, ezért kénytelen volt lemenni a foglyokhoz. Általában a jéghasználó dolga volt, hogy elrendezze az alaksorba lévő személyek civakodását, de ez már túlment a határon. Olyan volt, mintha egy macskát nyúznának, még azt hiányzot neki, hogy őt vonják felelősségre, ha valamelyik fogoly meghal. Kedvtelenül megragadta a kilincset, de akkor a jéghasználó és a kétfarkú macska nő hangfoszlányait hallotta. Most már nagyon érdekelte, hogy mi a franc folyt odalent. A tanítványát nem féltette, de az ösztönei azt súgták, hogy azok ketten nem csatároznak. Aztán hirtelen bevillant az elméjébe a felismerés.
~ Hülye, kölyök! ~
Hamar lent termett és csak annyit látott, hogy a tanítványa és a szőke nő hátukat mutatva neki térdelnek a földön. Annak örült, hogy szerencsére nem arra ment le, hogy ők ketten nemi kapcsolatot létesítenek, de a fájdalmasan sikoltozó másik nőt nem látta.
– Egyre rosszabbul viseli! – mondta tehetetlenül Haku, mikor hirtelen hátrakapta a fejét.
A mestere ingerülten ment oda hozzájuk és az arca teljesen elsápadt. Magyarázatott várt a jéghasználattól, hogy hogyan történhetett ez meg.
- Haruno Sakura-chan most öt hónapos terhes.
- Azt én is látom, hogy terhes, de kitől? Annyi biztos, hogy még azelőtt esett teherbe, hogy újra ide hozták volna. – mondta Zabuza, miközben a földön fekvő lányt nézte.
A fekete jelek már Sakura jobb válláig elértek. Teljesen le volt gyengülve, úgy nézett ki, mint akinek nincs sok ideje hátra. Zabuza megvakarta a fejét, mivel tudta, hogy ennek nagyon nem fog örülni az uralkodó. Azonnal jelentenie kellett volna Hakunak, hogy ez a lány várandós, de mivel nem így tett, az se kizárt, hogy az öreg mindannyiunkat megbünteti.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó