Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

41. fejezet

Fugaku és a vendégsereg többsége nagyon fel voltak háborodva Sasuke döntésén. Ez tűrhetetlen volt, hogy képes a legfontosabb szabályt figyelmen kívül hagyni.  Az étkezőben vártak rájuk, ahol a forró leves mindenkinek ki volt szedve. Rövidesen Sasuke feleségét kézen fogva ment be hozzájuk a legnagyobb természetességgel. Fugaku ökölbe szorította a kezét és nagy erőfeszítésébe került, hogy ne csapjon az asztalra. Majd az idősebbik fiára nézett, aki elégedetten kavargatta a levesét.  Sejtelme sem volt arról, hogy mi ütött beléjük, akik a régóta tartó szabályoknak képesek voltak így hátat fordítani. Hol marad a becsület és a tisztesség? A barna hajú férfi megköszörülte a torkát, ami hallatán mindenki ő rá figyelt. 
 - Beavatnál a döntésedbe Sasuke? 
Sasuke vészjóslóan nézett az apjára. 
 - Ez az első és az utolsó, hogy valaki valaha a mi körünkből egy alantas származásút vehet el. Aki megszegi, annak számolnia kell a súlyos következményével. 
Erre minden elképedve nézett a vezetőjükre, mivel nem tudták, hogy mit tervez ezzel. 
 - Akkor neked is számolnod kell a súlyos következménnyel. – mondta Tadayoshi, akinek a fején fehér kötés volt. 
Sasuke mosolyra húzta a száját.
 - Igen, ezzel én is tisztába vagyok. – mondta Sasuke és védelmezőn magához vonja a feleségét.  – Aki megszegi még egyszer ezt a szabályt, annak „eltűntetjük” a választottját. És ez a szabály örökre élni fog. 
Itachi erre felkapta a fejét,és hitetlenkedve nézett az öccsére. Azt hitte, hogy rosszul hallotta, de amikor a felesége érthetetlenséget kifejező arcát látva, tudta, hogy tökéletesen hallotta. Yahiko is elképedve állt meg az ajtónál. Mindenkit lesokkolt ez a kijelentés. Sakura ijedten nézett fel a férjére és elkezdett remegni. Fugaku behunyta a szemét és bólintott, majd felemelte whiskys poharát és azt mondta: „Legyen így”. 

Amikor Sakura leült az asztalhoz, remegő kézét az asztalra tette, miközben a szolgálónő kiszedte a férjének a levest.  Ő nem nagyon evett levest, ha volt második ezért most se kért volna, de a szolgálónő nem is akart szedni neki. A második fogásnál is csak neki kellett szednie magának és nagyon kellett koncentrálnia, hogy nehogy leejtse az evőeszközt, mivel annyira remegett a keze. A gyomra görcsben áll és csak egy falatot evett meg a pisztrángból, de akkor is elkezdett köhögni, mivel ez a halfajta nagyon szálkás volt, és nem az összes szálkát távolította el. A vizes poharáért nyúlt és beleivott. Amúgy sem kívánt semmit, mert már a halétel illatától is rosszul volt. 
 - Mikoto fenséges a főztöd, még mindig. Bárcsak feleennyire jól tudnék főzni. – mondta Fujiko, mintha meg sem hallotta volna Sakura köhögését. 
 - Köszönöm, egy nő akkor tanul meg igazán főzni, ha már férjhez megy és gyerekei vannak.  Sakura te mit szoktál főzni? Ha akarod, megadom azokat a recepteket, amiket Sasuke szeret.  
Sakura éppen köszönetet akart volna mondani, amikor Sasuke megelőzte: „Sakura még most tanul főzni, ezért könnyebben elkészíthető recepteket adj neki.” 
 - Egyáltalán van olyan dolog, amihez értesz azon kívül, hogy szétteszed a lábad Sasukénak? – kérdezte Shizuka kötözködően. 
Fugaku erre felnevetett és elismerően nézett a nőre, hogy mindenkivel tudatta azt a tényt, hogy Sakura nem csak tanulatlan, de semmibe sincs tehetsége. Sasuke gyilkos pillantást vetett szőke hajú nagynénjére. Majd a whiskys poharáért nyúlt és beleivott. 
Nimera végignézett a cinikus vendégeken, akik mindenerejükkel azon voltak, hogy porig alázzák Sakurát. De hamarosan a gúnyos mosolyuk le fog fagyni az arcukról, ha megtudják az örömhírt. Letette az evőeszközöket és hátra dőlt a széken.  
 - Sasuke, mikor árulod el az örömhírt a szüleidnek? – kérdezte Nimera, amikor a füle mögé tette a lila hajából származó vastagabb tincset. 
 - Hát ennél rosszabb már nem lehet. Jó lenne hallani valami jó hírt is. – mondta Fugaku szárazon, amikor a száját törölgette szalvétával. 
Itachi a mosolyosát azzal rejtette el, hogy erőltetetten megköszörülte a torkát.  Ami nem kerülte el az apja figyelmét sem, ezért kérdően felhúzta az egyik szemöldökét, majd a másik fiára nézett. Sakura megérintette a férje karját. Az Uchiha ránézett, és látta a fiatal nő szemeibe a félelmet, majd az apjára tekintett. 
 - Sakura két hónapos terhes. 
A hírre minden vendégnek az arcára fagyott mosoly. Fugaku ezt már nem tudta tovább elviselni, ezért az asztalra csapott és leverte a tányérját az asztalról.  
 - Ez ugye csak egy vicc?! Eddig csak Sakura és a kislány miatt szégyenkeztem, de most egy másik gyerek miatt is kell majd! Oh, mit nem adtam volna ha Sakura ott marad a kórházi ágyon, amikor szült. 
 - Apám! Ezt még te se gondolódhattad komolyan. – mondta felháborodottan Itachi. 
Sasuke erre az asztalra csapott és dühösen az apjára nézett.
 - Ilyesmit ne merj még egyszer mondani!  Akár tetszik neked akár nem, Sakura a feleségem!
Sasuke fenyegető kiabálására a kis Ai felriadt és hangosan elkezdett sírni a babakocsiba. Sakura azonnal odament hozzá, kivette a babakocsiból, elkezdte ringatni és visszasietett a férjéhez.  Nimera kivitte a két fiát az étkezőből, hogy ne hallják a veszekedést.
 - Egy ilyen senkit hogy tudsz védelmezni?! Nagyon jó baszókád lehet! Az első terhességénél is veszélyeztetett terhes volt és majdnem ráment az élete. Vajon másodszorra is ki fogja bírni? Te pedig kussoltasd el Ait! – förmedt rá Fugaku menyére, mivel irritálta a sírás. 
 - Sejtettem, hogy hátsó szándékból hívtál meg minket ezért nem is akartam eljönni! Sakura beszélt rá, hogy jöjjünk el annak ellenére, hogy mindig megalázod! Elértem a törőképességem határát és már az sem érdekel, hogy az apám vagy! 
Fugaku összeráncolta a homlokát és farkasszemet nézett kisebbik fiával. A feszültséget tapintani lehetett. Alapból is mindig ingadozó híd volt a család békéje, elég volt egy kis szikra, hogy fellobbanjon az addig szunnyadó pusztító tűz. 
 - Sasuke-kun, kérlek, ne kiabálj. Ai nagyon fél. – mondta halkan Sakura a férjének. 
 - Maradj csendben! Vidd ki inkább Ait! Hamarosan utánad megyek…
Mikoto aggodalmasan nézett a férjére, majd a fiára. A szívét facsaró bánat a testbeszédéből is látszott. Régóta megváltozott a kapcsolata a gyerekeivel, olyan volt, mintha idegenek lennének, akik nagy ritkán találkoznak. Ő mindig azon volt, hogy fenntartsa a családi hangulatot, de sajnos akkor meghiúsult ennek a reménye, amikor fiai elkezdték a tanulmányaikat. Épphogy kijárták az óvodát és máris a legerősebb általános iskolába mentek, ahol kollégisták voltak. Fugaku így akarta önállóságra tanítani a két fiát, mindig 100%-ot várt tőlük. Nem hibázhattak, már ekkor komoly felelősség nehezedett rájuk. 

Majd amikor látta, hogy Sasuke kiviharzik az étkezőből, szomorúan a tányérján lévő maradékra sütötte a szemét. Rosszabbul nem is végződhetett volna ez a nap. Itachi is felállt és az asztalt körül ülő emberekre nézett, majd azt mondta: „Én is elmegyek. Büszke lehetsz magadra apám, Sakurát ismét porig aláztad. De pechedre Sasuke ragaszkodik hozzá"
 - Ugyan, nem sokára ráfog unni és kidobja. Ismerve Sasukét, kizárt dolog, hogy egy ilyen nővel maradjon. Egyáltalán nem illenek össze! – mondta Shizuka, aki Fugaku oldalán állt. 
Itachi megrázta a fejét, hogy ezzel jelezze, téved a nagynénje. Felesleges lett volna tovább vitatkozni, ezért otthagyta a díszes társaságot a régi cimborájával az oldalán.  

Este Sasuke kisebbik lakásába mentek, ahonnan Sakurának kellemes emlékei voltak, hiszen ott lett először a szerelméé. A lakásban minden ugyanolyan maradt, mint volt, csak annyi különbséggel, hogy meglátszott rajta, hogy alig lakik benne valaki. A szekrények üresen álltak, mivel nem voltak benne ruhák. A hűtő is teljesen üres volt, ezért el is mentek bevásárolni arra a pár napra. A környékről mindig pazar kilátás nyílt a városra. Látszott, hogy a környéken is gazdagok laknak. Ez a környék versenyre kelhet Párizs szépségével. 
Az Uchiha tudta, hogy a felesége még mindig fél, amit nem is csodált. Ezért átkarolta a törékeny testét, aminek hatására Sakura összerezzent. 
 - Rettegsz tőlem. Hiába tagadod.
 - Attól félek, amit mondtál… Mostantól azért retteghettek, hogy nehogy valami bajod essen. Ha történne veled valami, azt nem élném túl. 
 - Mindig is könyörtelen döntéseket kellett hoznom. Nem ismerem a könyörületet… Miattam nem kell aggódnod, tudok vigyázni magamra.  Rátok is mindig vigyázni fogok. – mondta Sasuke, aki kislányára nézett. 
Sakura az őt ölelő kezekre tette a kezét és lassan kezdett meg nyugodni.  Imádott férjéhez fordult és annak a kezét a szívéhez tette. A nő szíve hevesen kalapált az érintésétől, minden egyes szívdobbanás az Uchihahoz fűződő szerelméhez volt a bizonyítéka.  Első találkozásukkor is majd kiugrott a szíve a helyéről.  Mindig is hitt az első látásra szerelemben, de ameddig nem találkozott a férjével, addig fogalma sem volt arról, hogyan fogja tudni. De már tudta, a szív tudta, ha az életed párjával találkozol, aki nélküle nem vagy képes élni. A szerelmes szív hamarosan az egész testet uralma alá vonja, és már nem létezik, nem érdekel más, csak az a férfi, aki belopta magát az ember szívedbe. 
 - Érzed? A szerelmes szívem csak a tiéd, csak érted dobbog. 
 - Soha nem találkoztam hozzád hasonló nővel, aki ennyire szerelmes és ragaszkodó. Túlzottan szeretsz, ezért bármit képes vagy elviselni.
Sakura lábujjhegyre állt, miközben a száját csücsörítette. A két ajak egymásra tapadt és heves, vad csókokat váltottak.

Még nincs hozzászólás.