Szombaton ebédre érkeztek meg a vendégségbe, ahol a vendégek nagy része már ott volt. Sasuke rögtön rájött a fondorlatos tervre, amit a szülei kieszeltek. Sejtette, hogy van valami hátsó szándékuk, ezért nem is akart eljönni.
Mikor bementek, máris Yahikoba botlottak, aki odament hozzájuk. Kék szaggatott farmert viselt, világoskék inggel és nem nagyon lehetett jó kedvében, mivel eléggé kötekedő hangulata volt.
– Sikerült a legjobb embereket összecsődíteni.
Sasuke ebből rögtön leszúrta a rejtett információt, amit a narancssárga hajú férfi mondott neki. Pár eléggé rossz hírű embert is odakeveredett, akinek semmi keresni valójuk nem volt ott. Sakura a kislányát tartotta a karjaiban és a férjére nézett, aki valamiért nagyon ingerült volt. Sasuke sötét inget viselt, ami tökéletes testét előnyösen kiemelte. A sötétkék farmerjának a zsebébe lapult a kocsikulcs. A csuklóján egy nagyon drága karóra volt, amivel a felesége lepte meg. Ma akaratlanul is összeöltöztek, mivel Sakura is világoskék csőfarmert viselt magas sarkú cipővel és egy hosszú ujjú szellős, virágmotívumos pólóval.
– Ez igen, mintha nem is pár hónappal ezelőtt szültél volna. Hamar visszaszerezted az alakodat. – mondta dicsérőn Yahiko.
Sakura mosolyogva megköszönte és kicsit el is pirult, hiszen mindig könnyen zavarba tudták hozni a kedves dicsérő szavak.
Ekkor gúnyosan nevetve ment hozzájuk egy férfi, aki csak egy évvel volt idősebb Itachinál. A férfinak barna haja volt, és sötét szemeiből sütött a gúny. A haja a vállát súrolta és direkt belément Yahikóba, aki alig tudta visszafogni magát. Általában nem is hagyta, hogy az a személy, aki nyíltan kötözködik vele megússza, de most muszáj volt annyiban hagynia.
– Nahát, meguntad ennek a szépségnek a rejtegetését Sasuke? Csodálom, hogy egy ilyen alantas lányt választottál. Vigyázz rá! – mondta a férfi balóslón, majd közelebb lépett Sakurához. Épp meg akarta fogni az arcát, de akkor Sasuke erősen megfogta a férfi közeledő kezét és ellökte.
– Tartsd távol magad tőle Tadayoshi. – mondta Sasuke veszedelmesen, amitől mindenkiben meghűlt a vér.
– Nem félsz a férjedtől?
Sakura a szíve mélyen mindig tartott az Uchihától, de tudta, hogy soha nem bántaná. Ezért határozott nemet mondott és szemeibe az őszinteség ragyogása tűnt fel. Tadayoshi csak annyit mondott: „Majd fogsz.”
– Alig érkeztetek meg és máris egymásnak ugrotok. Próbáljátok megtűrni egymást erre a kis időre. – mondta Fugaku szigorúan.
Az idős Uchiha nagyon rosszul nézett ki. Az arca beesett volt és sokat fogyott az elmúlt időben. De mindezek ellenére is megtartotta a tartását és a tekintélyét. Lehet, hogy a teste már nem volt olyan erős, de a lelke még mindig ugyanolyan maradt. Fugaku megvetően ránézett a mennyére, majd úgy tett mintha ott sem lenne. Az unokáját sem akarta látni, egyszerűen átnézett rajtuk.
Fugaku alig hagyta el a meghívott vendégeket, hamar követték őket. Mindenki nagyon ellenszenvesen nézett Sakurára, mintha megbecsülnék, hogy illik-e a vezetőjükhöz. Aztán betoppantak Itachiék is, akik most érkeztek meg. Itachinak az álla megfeszült a díszes társaság láttán és azonnal az apjára nézett, aki önelégülten mosolygott. Hato és Kaigan mit sem törődött a vendégekkel, mivel nem voltak nagyon félősek. A nagyapjukhoz rohantak, aki boldogan kapta fel Hatot. A szemeiből sütött a büszkeség és a szeretet a kis szürke hajú unokája iránt.
Mikoto odament Sakurához és mosolyogva nézte gyönyörű unokáját, aki édesdeden aludt. Izgatottság csillogott a szemébe, amint elkérte a kisunokáját, hogy a karjaiban dédelgesse. Ekkor egy hosszú barna, hullámos hajú nő lépett hozzájuk, aki két évvel volt fiatalabb Mikoto asszonyságnál.
- Figyelemre méltó, hogy mit sem törődsz azzal, hogy ez a kislány egy alantas származású nő kölyke. Nővérem ilyen mélyre nem süllyedhetsz le. Lehet, hogy a középrétegen belül tehetősebb családból származik, de nem a mi körünkből való.
- Fujiko vigyázz, miket beszélsz. – mondta Sasuke fenyegetően.
Fukiko megvonta a vállát és az üres pezsgőspoharát letette a szekrényre, majd barátságos mosollyal odament Sakurához. Magához ölelte, majd azt mondta: „Isten hozott a családban…” Sasuke gyilkos tekintetével csaknem megölte a fiatalabbik nagynénjét. Jól ismerte az anyja testvéreit, ezért nem is akarta nagyon egyedül hagyni velük a feleségét. Sakura is kényelmetlenül érezte magát.
Sasukét elhívták a régen látott ismerősei. A dohány és az alkohol szaga összekeveredett, ami még jobban felforgatta Sakura gyomrát. Shizuka cinikus mosollyal az arcán a fiával elhívta beszélgetni Sakurát, amikor senki sem figyelt. Mindenki elveszett a beszélgetésben, amit ki is használt a nő. Egy szobába mentek, ami régi stílusú bútorzattal volt berendezve. Sakura nagyon szédült és az arca egyik pillanatra a másikra sápadtabb lett.
– Soha nem fogsz a családba tartozni, ez vésd az eszedbe. Tanulatlan vagy és nem illesz Sasukéhoz. Két külön világban éltek! Az ő világában nincs hely számodra, csak játszik veled, de ha megun akkor habozás nélkül eldob, mint egy rogyott.
Tadayoshi örömteljesen nézte Sakurát, akin látszódott, hogy úgy fél mint egy nyúl. A rettegése csak felizgatta a férfit, aki odament hozzá és megfogott egy nagyobb hajtincset a fiatal nő hajából. A riadt szempár egy percre rászegeződött, majd gyorsan elfordult tőle. Kihátrált a férfi közelségéből, mire azon kapta magát, hogy erősen megragadják a karját. Tadayoshi erősen szorította és a szája gúnyos mosolyra húzódott.
– Sasukénak mindig is jó ízlése volt nők terén, de mivel te csak egy közönséges családból származol, nem lehetettek együtt. Azt hiszed ismered őt, de semmit sem tudsz róla. Elárulom, hogy a legkönyörtelenebb férfihoz sikerült hozzámenned. Az alvilági maffia feje, akinek a kezéhez sok ember vére tapad.
Sakurának elkerekedtek a szemei félelmében. Nem tudta elhinni azt, amit a férjéről mondtak. Ez túl sok volt neki és még jobban elkezdett forogni vele a világ, majd elájult és a szőnyegre esett.
– Hiba volt beleszeretned Sasukéba. Mindentől ő se tud megvédelmezni téged, hiába van óriási rettegett hatalma. Ő a végzeted. – mondta Shizuka, miközben a pezsgőjébe kortyolt.
A pohár száján vörös rúzs nyomot hagyott és sokáig ízlelgette a kiváló minőségű italt. Majd váratlanul rájuk nyitott Itachi, aki azonnal odasietett a sógornőjéhez. Vádlón a két rokonra nézett, akik olyan arcot vágtak, mintha semmiről sem tehetnének.
- Mit csináltatok vele? – kérdezte a szürke hajú Uchiha.
- Csúnya dolog titkolózni… mi csak elárultuk az igazságot neki. Szegényke rosszabbul fogadta, mint ahogy gondoltam – mondta Tadayoshi elégedetten.
- Normálisak vagytok? Sasuke még rajtatok sem fog könyörülni. – mondta Itachi, amikor Sakurát a kanapéra fektette.
Sasukénak hamar feltűnt, hogy a felesége eltűnt ezért otthagyta a társaságot. Egyszer csak meghallotta a fivére hangját. Az ajtó tárva nyitva volt, ezért minden teketória nélkül bement. Mérhetetlen haraggal nézett a bent lévőkre, amikor meglátta az ájult Sakurát. Magyarázatott követelt, amire rövid időn belül választ kapott. Mikor megtudta a végzetes baklövést, nem tudott hidegfejjel gondolkodni, mint általában. Felnyomta a falra a másik férfit és annak fejét a falba verte. Olyan nagy erővel tette, hogy Tadayoshi elkezdett vérezni. Csak egy nagy koppanást lehetett hallani, meg a zöld falat vér mocskolta be. Shizuka ijedten sikított fel, hirtelen mozdulni sem bírt. Itachi volt az, aki rögtön ugrott és próbálta szétválasztani őket. Kevesebb sikerrel, Sasukét soha nem látta ilyen dühösnek.
A nagy kiabálásra Fugaku is besietett és látta, hogy elszabadultak az indulatok.
- Higgadj le Sasuke. Ezzel nem érsz el semmit.
- Azonnal fejezeték be! – mondta szigorúan Fugaku.
Sasuke elengedte a férfit, és odament a feleségéhez. Fugaku nem tetsző pillantást vetett a fiára, aki törődött a senki kis feleségével.
- Nos, mit fogsz csinálni Sasuke? A szabály szerint el kell tüntetni azokat, akik megtudják a titkot. Ezt te se változtathatod meg. – mondta Tadayoshi flegmán, amikor az orra alól letörölte a vérét.
Sasuke felvette Sakurát a karjaiba és kisétált vele. Ahogy az ajtóhoz ért, a kíváncsiskodók azonnal elálltak az útjából. Semelyik sem mert hozzászólni, hallgattak, mint a sír.
Sakura lassan kezdett ébredezni és mikor kinyitotta a szemét, egy ismeretlen szobában találta magát. Az ágyon nehézkesen ült fel és körbenézett. Sasuke támaszkodott a falna és egyenesen őt nézte.
- Igaz, amit mondtak? Vagy csak álmodtam az egészet?
Az Uchiha nem válaszolt, csak ellökte magát a faltól és kiment magára hagyva kételyek között vergődő feleségét. Sakura utána ment, de amikor kiért, megragadták a kezét. Ijedten nézett Yahikora, aki sokkal keményebb tekintettel nézte, mint valaha.
- El kell tüntetnünk téged, hogy nehogy elfecsegd „ezt a dolgot” valakinek.
Sakura remegni kezdett, mivel most már szemernyi kétsége sem volt afelől, hogy minden igaz volt abból, amit mondtak neki. Csak egy dolog jutott eszébe, az eltüntetés szó hallatán. Emiatt próbált szabadulni a szorító kéztől, aki erősen markolta a csuklóját. El akart futni a férjéhez, aki nyomtalanul eltűnt, pedig csak néhány perccel előtte hagyta el a szobát.
- Nem mondom el senkinek sem a titkotokat…
- Fogd be! Ez alól nincs kivétel… Sasuke a te érdekedben el akarta titkolni az egészet, de most már nem tud megvédeni. Nem engedheti meg, hogy kiderüljön és ezért nem kockáztathat.
A fiatal nő lesütötte a fejét, és azt mondta halkan: „Soha nem árulnám el a férjemet. Ő az életem, nem tudnák külön élni tőle… ezért, ha nem lehetek vele, akkor ölj meg.”
Yahiko elengedte a fekete hajú nőt és mosolyogva a kezét a fejére tette, majd elindult az étkező felé. Amikor befordult volna, megállt.
- Hallottad Sasuke. Sok embernek nem fog tetszeni, hogy felrúgtad a szabályokat, de én egyetértek a döntéseddel. – mondta Yahiko és bátorító mosollyal visszanézett a mindig reszkető nőre.
Sasuke kilépert a folyosó takarásából. Sakura nyomban felderült, amikor meglátta mindennél jobban imádott férjét. Reszketve, remegő térddel elindult felé és mikor odaért átölelte. Szorosan odabújt hozzá, hogy belélegezze az Uchiha kellemesen férfias illatát. A férje karjai között még mindig remegett, de az hamar elmúlt, amikor az erős, biztonságos karok körülzárták.
- Félsz tőlem?
- Bántanál engem?
Yahiko az Uchihára nézett, akit csöppet sem rázott meg eme kérdés. Az sötét hajú férfi csókot nyomot a nálánál sokkal alacsonyabb nő feje búbjára.
- Nem kell tartanod tőlem.
Sakura mosolyogva odadörgölte a fejét a férje izmos mellkasának.
~ Nem érdekel, hogy Sasuke-kun minek a vezetője. Mindennél jobban szerettem, és egyedül ez számít. ~ gondolta magában Sakura.
|