Július tizedike körül Sakura émelygő gyomorral kelt a kislánya sírására. Indult volna a kislányához, amikor érezte, hogy hirtelen hányinger tör rá. A szája elé kapta a kezét, berohant a fürdőszobába, és egyenesen a WC felé hajolt.
A lement az étkezőbe a kislányával, ahol a férje a szokásos kávéját itta cigizés mellett. Sasuke ránézett a feleségére, aki nagyon sápadt volt.
– Jól érzed magad?
Sakura mosolyogva csak annyit mondott, hogy: „Kicsit”. Betette a kislányát a babahordóba, majd elővette a spejzből a teljes kiőrlésű kekszét. Valójában egyáltalán nem kívánt semmit, de reggelire egy keveset akart enni. Kibontotta a kekszes dobozt, és beleharapott az elsőbe. Azt is alig tudta letuszkolni magába. Nagyon nem esett jól neki, ezért hanyagolta a további ételt fogyasztást.
– Mikor megyünk a szüleidhez Sasuke-kun?
– Most hétvégén. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban.
– Ugyan csak a 26. születésnapodat akarják megünnepelni.
~ Ez csak ürügy, hogy elmenjünk. Szokás szerint anyám megint Sakurán keresztül akart rávenni erre. Ez egyszer kénytelen volt belemenni, pedig tudom, hogy terveznek valamit. ~
Sasuke felállt a székről, megcsókolta a feleségét, majd ment a dolgára. Gyakran estig elmaradt, és Sakurának nem fejtette ki, hogy hová megy. Emiatt Sakura néhányszor azt hitte, hogy másik nővel van, de mire a férje hazaért sikerült meggyőznie magát, hogy ezt csak bebeszéli magának. Többször hívta, öbb-kevesebb sikerrel, jó esetben kétszer vette fel neki a telefon és akkor is hosszú csörgés után.
Tizenegy óra körül Nimera ment vendégségbe hozzájuk a két fiával, akik nagyon élvezték a nyári szünetet. Alig érkeztek meg, máris megkérték Sakurát, hadd mehessenek ki a kertbe játszani. Olyan gyerekek voltak, akik nem szerettek a négy fal között lenni. Jó időben szinte egész nap a kertben játszottak.
Kis idő elteltével Sakurára megint rátört a hányinger, de mielőtt neki iramodott volna, megszédült és a falhoz dőlt. Nimera segítőkészen kinyitotta a lenti fürdőszoba ajtaját. A fiatal nő beimbolygott, és felhajtotta a WC ülőke fedelét. Sokkal többet hányt, mint amennyit kellett volna. A mosdókagylóhoz sétált, hogy kerek arcát megmossa. A kézmosó felett meghosszított kör alakú tükörben a tükörképével nézett szembe.
~ Az nem lehet, hogy...De ezek a tünetek, csak azt jelenthetik...~
Kiment a fürdőből, holt sápadtan, amitől Nimera aggódva nézett rá. Bármikor összeeshetett a szeme előtt a rossz állapotban lévő lány.
– Azt hiszem, megint terhes vagyok...de nem létezik, hogy egy hónap elteltével újra teherbe esek.
– El kell menned orvoshoz, hogy megbizonyosodj erről. Szóltál erről Sasuke-kunnak?
Sakura megrázta a fejét, mivel ő benne is most merült fel először. Lehetetlennek tartotta, hogy ilyen rövid időn belül újra gyermeket várjon. A szédüléseivel nem is törődött, amik egy-két hete kezdődtek. Sokszor szédült, amikor még nem is volt terhes, ezért azzal magyarázta, hogy biztos a kialvatlanság és a kevés étkezés miatt lett rosszul.
Rövid időn belül Nimera összekészítette a fiait az indulásra, ameddig Sakura is összekészítette a kislányát.
Hato és Kaigan a zöld színű Citroën kocsihoz szaladtak, amiben bőségesen akadt hely. A jármű pityogással jelezte, hogy kinyílott és a két gézengúz nyomban bepattant.
Mikor mindenki bent ült, Nimera kitolatott a parkolóból és egyenesen a kórház felé indult, ami nem éppen a közelben volt. Kaigan kérte az anyját, hogy kapcsolja be a magnót, de anyja most nem teljesítette a kérését, mivel hátul a gyerekülésben aludt a gyönyörű csöppség.
***
Eközben egy nagy hajón, amiben minden luxus megvolt a két Uchiha fivér egy fickóval beszélt. A fickó fekete öltönyt és fekete napszemüveget viselt. Zömök alkatú volt és mindkét kezében számkódos bőröndöt tartott. Az asztalon fekete pisztoly hevert, ami ahhoz a fickóhoz tartozott, de olyan nagy volt a biztonság, hogy a hajón lévő személyze elkobozta a fegyverét ideiglenesen, ameddig ott tartózkodott. A zömök fickón kívül mindenki fegyvert hordott, ezért minden porcikája remegni akart, de nem engedte, hogy félelmei megmutatkozzon.
– Itt van a szállítmányért a pénz. – mondta a fickó, aki az asztalra fektette az egyik bőröndöt.
Itachi felnyitotta a bőröndöt, amiben több pénzköteg volt. Szinte alig lehetett becsukni a táskát.
Az idősebbik Uchiha biccentett az öccsének, hogy minden rendben van. Majd kikísérte a kabin ajtajáig a fickót és amikor a látogató kilépett, újra hallani lehetett az ajtó csukódását.
– Azt hittem, hogy soha nem ér ide. – mondta Itachi, amikor megütögette merev vállait.
– A lényeg, hogy meghozta a pénzt. Legalább nem kellett komolyabb eszközökhöz folyamodni. – mondta Sasuke, aki elővette a telefonját a zsebéből.
Felvette és csak annyit mondott: „Hová mentek”. Pár perccel később lenyomta a telefont.
***
Mivel Sakura egyáltalán nem beszélt angolul, Nimera tolmácsolta a beszélgetést. Az orvos bólogatott, majd intett a fiatal nőnek, hogy kövese a másik szobába, ahol megvizsgálhatja. Nimera addig ott maradt a kicsikkel.
Mikor befejeződött a vizsgálat, a nőgyógyász kiment beszélni a másik hölggyel. Nimera már látta a dokto úron, hogy aggasztja a dolog. Kicsit félre vonultak beszélgetni, de Kaigan olyan anyás volt, hogy rögtön odament hozzájuk. Hato magányos farkas típus volt, aki nem szerette, ha az anyja szeretgeti, mert számára az már ciki volt. Mikor látta, hogy az öccse megint az édesanyjuk „szoknyájába” bújik, helytelenítően csóválta a fejét. Egyszer csak Sakura ment ki hozzájuk boldogan a kislányával. Az ultrahangnak hála hallhatta kisbabája szívverését a hasában.
– Az orvos, azt mondta, hogy a második hónapba vagy. – mondta Nimera de a többit nem akarta elmondani.
Nem akarta rögtön elvenni a kedvét, ezért illedelmesen elköszöntöttek az orvostól.
Visszaérve, meglátták, hogy a két Uchiha kocsi ott áll a parkolónak kialakított részén. Hato alig várta meg, hogy megálljon az autó, kipattant a kocsiból, és egyenesen a villába rohant. Látni akarta az apját, mivel mostanában csak akkor láthatta, ha korán felkelt. Este azért nem találkozott vele, mert réges-régen aludt már, mire az apja haza ért. A lenti nappaliban találta meg, és büszkén elecsetelte neki, hogy sikerült kiolvasni azt a könyvet, ami vastagabb és nehezebb olvasmány volt, mint amit kezdő első eltudott volna. De pont ezért az legerősebb általános iskolába fogja megkezdeni tanulmányait.
Itachi büszkén megborzolta az idősebbik fia haját, majd homlokon pöccintette. Hato mindenbe meg akart felelni az apjának, a példaképének tekintette.
Ezután a többiek is megérkeztek és Sasuke máris azt kérdezte, hogy mit mondott az orvos.
– A második hónapban vagyok. – mondta Sakura örömteljesen mosolyogva.
Azt várta, hogy a férje is örülni fog a hírnek, de pont az ellenkezője történt.
– Felejtsd el, hogy megtartod.
Sakura erre felkapta a fejét és a férje szemeibe nézett, melyben ellentmondást nem tűrő, félelmetes ridegség tükröződött. Sasuke a sógornőjére nézett, aki pontosan tudta, hogy mindent el kell mondania Sakura füle hallatára, amit az orvostól hallott. Titokban tartották addig előtte, hogy rámehet az élete, ha mégegyszer terhes lesz. Csak senki nem számított rá, hogy ilyen hamar be fog következni. Sasuke mindig odafigyelt, hogy olyankor ne létesítsen vele nemi kapcsolatot, amikor teherbe tudja ejteni. Ritkán használt emiatt gumit, mert derogáló vo9lt neki.
– Sakura, ne vedd a szívedre. Sasuke-kun okkal nem akarja, hogy megtarts a babát...
– Miről beszélsz Nimera?
– Az orvos is azt ajánlotta, hogy vetesd el. Annyira le van épülve a szervezeted az előző terhességed miatt, hogy nem bírnál ki még egyet. Május elején szültél, ezért a rá következő hónapban jött volna neked először, ha...
– De én meg akarom tartani.
– Nem fogod megtartani. Hülye vagy, ha képes lennél feláldozni magad ezért a gyerekért.
Sakura a könnyeivel küzdött, olyan mélyen megbántották Sasuke kegyetlen szavai. Felvette a kislányát és kiment a helyiségből.
~ Kegyetlen vagy vele, Sasuke. Legalább kicsit legyél vele kedvesebb. Sokkal érzékenyebb, mint Kármen. ~ gondolvta Itachi.
Nimera azt várta, hogy a sötét hajú férfi megríkatott felesége után megy, de amikor semmit jelét nem mutatta ennek, rögtön mérges lett. Régóta ismerte Sasukét és tudta milyen kegyetlen, de ha most is úgyy viselkedik azzal, akit állítólag szeret, akkor bele sem mert gondolni, hogy akit gyűlöl azzal, hogyan bánhatott. Itachi is sokszor érzéktelenül viselkedett, de nem azokkal, akiket szeretett, csak akkor fordul elő néhányszor, hogy őt is megalázta, ha veszekedtek
Sasuke ránézett a sógornőjére, akin rögtön látta a felháborodást. Ezért csak annyit mondott: „Valami nem tetszik?” A lila hajú nő összerezzent, majd megrázta a fejét. A kis Kaigan megérezte, hogy az anyukájának megváltozott a viselkedése. Aggódó szemekkel nézett fel rá és átölelte.
Itachi odament a feleségéhez, a vállára tette a kezét, majd halkan azt mondta: „Ne szólj bele mások dolgába.”
– Szívtelen vagy Sasuke-kun! Egy ilyen ember meg sem érdemliőt, sokkal jobb lenne, ha más férfiba szeretne bele! Szerintem te nem is szereted, hiszen amikor elkezdtetek találkozgatni, akkor is többször találkozgattál Kármennel. Sakura mindenben csak neked akar megfelelni! Folyamatosan gyötri a testét fogyókúrázással, mert te nem engeded neki, hogy akár egy kilót is felszedjen!
Itachi sokkot kapott. A felesége így még soha nem viselkedett, mindig tudta, hogy hol a helye. Ennél rosszabb alkalmat nem is találhatott volna.
– Sokat megengedsz a feleségednek, Itachi.
Sakura mindent egyes szót jól hallott. Összeszorult a szíve, amikor meghallotta, hogy Sasuke többször találkozgatott az első feleségével akkor, amikor elkezdtek randizni. Akkor meg volt győződve arról, hogy Sasuke szereti őt, de mindig, amikor találkoztak félénkké és szégyellősé vált. Volt valami a férjében, amitől félt, de mégis mindenáron őt akarta. Első látásra beleszeretett és akkor először mindent megtett annak érdekébe, hogy megkapja. Az Uchiha volt az első, akit bármi áron meg akart szerezni.
A szerelem tényleg megváltoztatta az embert és ezt saját magán tapasztalta meg. Önzésből mindent elkövetett annak érdekébe, hogy a férfi beleszeressen. Sasuke ez váltotta ki belőle. Amikor még az édesanyjával élt, mindig a saját érdekeit nézte, de amikor találkozott az Uchihával, csak őt akarta.
– Szenvedéssel akarod leélni az életed? Fogd már fel a kevés kis eszeddel, hogy te nem vagy Sasukéhoz való.
– Legalább egy kicsit szeret engem? Erre válaszolj és még ma elmegyek. – mondta Sakura, amikor könnyes szemekkel az inasra nézett.
– Nem. – vágta rá rögtön az inas.
Sakura lesütötte a szemét és elindult a szobájába, hogy összepakoljon néhány holmit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó