A sötétség birodalmának korlátlan ura egyre ingerültebb volt, hogy nem kapott semmi hírt a menyasszonyáról. Több hete küldte el a két személyt a keresésére, de eddig mindig azt tudatták vele, hogy sehol se találják. Kezdte megunni a várakozást, emellett lassan elérkezett az idő, hogy a terveit megvalósítsa. Magához hívatta Suigetsut és Juugot, akik gyorsan a színe elé járultak. Tudták, hogy az Uchiha vezetőjük nincs jó hangulatában, ezért nem tolerálja, ha valaki a parancsait kicsit is hanyagolja.
 – Készüljetek, azonnal indulunk. – mondta Sasuke, aki a karját felvette maga mellől.
A két férfi egymásra nézett. Ötletük sem volt arról, hogy mégis hová mennek hirtelen.
 – Hová megyünk Sasuke-sama? – kérdezte Juugo kimérten.
 – Arra a helyre jöttök velem, amit ti is jól ismertek.
Juugo azonnal biccentett a fejével, nem kérdezett semmi csak beletörődött a parancsba. Suigetsu nem nagyon volt ennyire nyugodt. Hátralépett és rázni kezdte a fejét. Nem akar „oda” visszamenni, örül, hogy végre elszabadult onnan. Ha csak visszaemlékezik azokra a szörnyű gyötrelmes időkre, amit ott kellett tölteni, már attól rosszul lesz. Az a hely volt számára a pokol, csak az ellenségeit küldené oda.
 – KI VAN ZÁRVA! ÉN ODA VISSZA NEM FOGOK MENNI! KIRÁZ, A HIDEG, HA CSAK VISSZAGONDOLOK RÁ!
 – Nem kérdeztelek. Gondold át, kitől kell jobban tartanod.
Suigetsu félelmében nagyot nyelt és a homloka gyöngyözni kezdett a verejtéktől látva az Uchiha vérszomját, a gyilkolási vágyát. Oldalra nézett, ahol a narancssárga hajú férfi állt nyugalmasan. Azt pontosan tudta, kitől retteg jobban, de akkor se ment vissza oda szívesen. Ha nem Sasuke parancsolta volna meg neki, még a közelébe se menne annak a helynek.
 ~ Juugo mondj már valamit. Kizártnak tartom, hogy te visszamennél oda! Bár, te mindig is szerettél ott lenni.... ~
A Hoozuki férfi beleegyezett, hogy ez alkalommal még beteszi a lábát arra a helyre, de többé nem akar odamenni.
Nem vártak semmit, rögtön indultak arra a félelmetes helyre. Igaz a sötétség birodalma is rémisztő volt, de az hely benne volt az első háromban.

Yagurának egy kicsivel előbb kellett volna megérkeznie, hogy elmondja Sasukénak a fontos információkat, de elkésett. Mire odaért egy szövetséges társától kellett megtudnia, hogy a vezetőjük nem tartózkodik itt. Hiába kérdezte meg többször hová ment a sötét hajú férfi, a szövetségese mindig elismételte, hogy fogalma sincs hová ment. Most várhatott, hogy a vezetőjük visszajöjjön. Mei is utolérte és nem kérdezett semmit, amikor látta, hogy a férfi mennyire le van lombozódva. Nem tehettek semmit, csak várakozhattak.

A sivatag közepén mészkőből készült házak és palota állt, messzebb a shiawase és a kaminari birodalmaktól. Ez is több angyalklánnak adott otthont, csak a forróság miatt nehezebben tudtak boldogulni. Az ott lakók a forróság és a tűző nap miatt gyakran kalapot hordtak. Egyedül az volt a szerencséje az országnak, hogy nagy szelek söpörtek át rajta. Persze itt termesztettek gyógynövényeket és a kis tavukra is úgy vigyáztak, mint a szemük fényére. Nem engedték, hogy kiszáradjon vagy akárki is beszennyezze. Eme ország uralkodója egy fiatal férfi volt, aki nagyon erős szövetségben állt a shiawasekkel. Kölcsönösen támogatták egymást, és ha úgy adódott mindig egy oldalon harcoltak.
A hatalmas mészkőből épült palotában az uralkodó a fontos munkáit végezte, mikor hirtelen megállt a keze az írásban. Az uralkodó felemelte kék tekintetét a lapról és az ablakhoz fordult. A rövid vörös haja lehetővé tette, hogy a homloka bal oldalán látható legyen a piros tetoválása. Két személy volt még rajta kívül a helyiségben. Az egyik egy szőke rövid hajú, zöld szemű nő volt, akinek fekete hosszú ruhájának derék övébe volt csúsztatva a hatalmas legyezője. A másik egy fekete sapkás férfi volt sötét szemekkel, aki mellett egy táska hever. A fekete táskára tekercsek voltak fűzve sorban.
 – Valaki behatolt ide engedély nélkül.
 – Más országból származó személyek nem léphetnek be engedély nélkül más országba. Megyek, üdvözlöm a hívatlan vendégünket Gaara. Nem harcoltam mostanában, ezért remélem méltó ellenfélnek fog bizonyulni.
 – Ne menj egyedül Temari. Nem tudjuk milyen erős, és nem akarlak felesleges veszélynek kitenni. – mondja Gaara, mikor visszafordul hozzájuk.
 – Hagyjad, hadd menjen. Ismered a nővérünket, nem kell félteni. 
Gaara az íróasztalára könyökölt és bólintással beleegyezett, hogy a nővére elmenjen. A nővére rögvest távozott és a bátyja megnyugtató mosolyra húzta a száját. Kankuro volt a középső a három testvér között, de ennek ellenére a kisöccse volt a legerősebb hármójuk közül.
A vörös hajú férfi a cserepes zöldellő növény egyik levelét óvatosan megérintette, hogy a nővére féltéséről elterelje a gondolatait.

Utakata gondtalanul haladt az égen a buborékban, amikor közeledni látott maga felé egy legyezőn utazó nőt. A nő hatalmas mosollyal leszállt a legyezőjéről és a harci kedvétől felfűtve meg fogta a legyezője végét és elkezdett vele gyorsan forogni. Ahogy egyre jobban felgyorsult, egy heves és erősebb szelek vették körül. Végül tornádó keletkezett és a legyező használó tovább forgott a közepébe.
 ~ El akartam kerülni a harcot, de ahogy elnézem a hölgy nem fog tovább engedni. Be van zsongva a küzdelem lehetőségétől...nem igen kedvelem az ilyen heves nőket. Sajnálom, de pechedre velem találtad szembe magad. ~
A nagy buborék tovább folytatta az útját mintha a benne utazó férfi nem is vette volna észre a tornádót. A semmiből buborék had jelent meg és egyenesen az erőteljes tornádóhoz vették az irányt.
 ~ Elég ostoba lehet, ha azt hiszi, hogy ezekkel a buborékokkal megfékezheti a tornádómat. Ne merj lebecsülni engem! Én Temari vagyok a szelek úrnője, a környezet is nekem kedvez, itt nem tud engem senki sem legyőzni! ~
Temari folyamatosan pörgött, mint a búgócsiga és annyira elbízta magát, hogy tornádóján semmi se hatolhat át, hogy csak fényes robbanás repítette ki a széltölcséréből. A tornádó hamar el is tűnt, mintha nem is lett volna. A szőke hajú újra a legyezőjével szél pengéket küldött a buborékra, de nem tudta kipukkasztani őket.
Az összes támadása meghiúsult, még a főbuborékot sem tudta semlegesíteni. Az alak, aki benne utazott figyelemre se méltatta. Rendíthetetlenül haladt tovább és lassan ereszkedni kezdett. A rónál szállt le, és amint kilépett a buborékból felnézett a fényesen ragyogó napra. Egy rövid barna hajú, sötét szemű lány mosta meg a vízzel a két kicsinek az arcát. Különösen a hét év körüli vörös hajú, kék szemű kislányra figyelt. A fiú olyan 14 év körüli lehetett. Fekete, hosszú haját felfogva hordta és mindig unott képet vágott. A homokban feküdt a felhőket kémlelve zöld szemeivel.
A nő rögtön a gyerekek elé állt, mikor meglátta az idegen férfit, aki egyáltalán nem mutatta semmi jelét annak, hogy támadni akarna. Ekkor fentről árnyékot láttak és Temari ugrott le közéjük és azonnal maga elé vonta a fehér legyezőjét, de mikor jobban megnézte a férfit megtorpant.
 – Te vagy az? – kérdezte Temari gyűlölködve.
 – Ismerlek? Ha mindenképpen harcolni akarsz, akkor legalább küldd el a két kicsit a másik lánnyal. 
 – Utakata soha nem bocsátom meg neked, amit az öcsémmel tettél! Matsuri menj el a lányoddal, és a fiamat is vidd magaddal.
Matsuri azonnal megfogta a két gyerek kezét és elsietett velük. A fiú visszanézett az anyjára, aki teljesen elveszítette a hideg vérét, úgy támadta a férfit, mint egy felbőszült bivaly.
Utakata olyan könnyedén hárította a támadássorozatot, hogy még meg sem izzadt. Mikor megunta a játszadozást egy buborékban csapdába ejtette a nőt. Az átlátszó gömb hamar megtelt vízzel és Temari visszatartotta a lélegzetét.
 – Ez a büntetésed a forrófejűségedért. – mondja Utakata, mikor nézte miképpen fogy el folyamatosan a legyezőhasználó levegője.
Hirtelen hátraugrott, mert egy báb támadt rá. Mivel a bábbal volt elfoglalva nem sejtette, hogy ahol földet ér, a lábát fogságba ejti a homok. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy megijedt, csak az csalt mosolyt az arcárra, amikor a bábhasználó elbizakodó arcát látta.
 ~ Végül is nem azért jöttem, hogy megöljek bárkit. Várjunk csak....igen semmi kétségem...Szóval ezek hárman az előző uralkodó porontyai.~
A barna hajú férfi elengedte a csapdájába lévő személyt és az egyik kezét a világoskék ruhájába tette, de akkor a homok még magasabbra kezdett terjedni a testén, megakadályozva a mozgásba. Temari lerogyott a földre és hangosan köhögött, a homok a körülötte besötétedett, amikor a vízzel kapcsolatba lépett. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés