Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

37. fejezet

A délelőtti szép idő után estére hatalmas viharfalhők lepték be a tiszta eget. A sötét felhőkből hirtelen eső kezdett zuhogni. A nagy égszakadás miatt szinte alig lehetett az ablakon kilátni. Dörgés és villámlás egyszerre kísérte az eső dallamát. 
Sasuke a nappaliban olvasta a lapokat, melyek külön voltak válogatva német és orosz nyelvre, hogy ne keveredjenek véletlenül se össze. A férfinak nem nagyon engedte az ideje, hogy olvasson, ezekre is csak azért szánt időt, mert mostanában kellettek neki ezek az információk. Soha nem volt nehézsége az életben, mivel mindenbe, amibe belekezdett, azt sikerrel teljesítette. Az egyetemen sem kellett semmire tanulnia, mivel órán megjegyezett mindent. Tanulásra sem nagyon fordított időt, de ő is megengedhette ezt magának. 
Egyszer csak az összetűzött papírokat az asztalra dobta, és hátradőlt a kanapé háttámlájának. Behunyta a szemét, mert még mindig azon jár az esze, hogy Sakura mennyi gondot okoz neki. Tudta, hogy csak segíteni akar, de akkor járt a legjobb, ha nem szerez semmiről sem tudomást.
~ Gyanús ez a hirtelen feltámadt érdeklődés. Biztos vagyok benne, hogy valamit terveznek, és ahogy ismerem őket, nem jó szándék vezérli őket. Anyám is csak a szart keveri azzal, hogy Sakurát is belevonta ebbe. Hm, véget vetek ennek a saját módszereimmel. ~ 
Sasuke kinyitotta a sötét szemeit, és halvány mosolyra húzódott a szája.

Hajnali fél öt körül ment fel kicsit piheni. Mikor lefeküdt behunyta a szemét és a takaró rá eső részét maga mellé gyűrte. Tíz perc után azt hihetné az ember, hogy már aludt mint a tej, hiszen alig aludt amúgy is valamit.
– Miért nem alszol?
Sakura megriadt, amikor meghallotta a férje hangját, akit nem rég kezdett el nézni, miközben az azt hitte, hogy „alszik”. Pedig nagyon rajta volt, hogy óvatosan forduljon meg. Nehezen hitte el, hogy ő jobban elfáradt mint az Uchiha, aki csak pár órácskákat aludt naponta. Ha ennyi időt lehetett egyáltalán alvásnak nevezni. 
Sakura elpirult zavarában, és zavarát jobban növelte, amikor látta, hogy a férfi őt nézi. Ezért nem válaszolt semmit, csak megfordult a másik oldalára, és szinte beletemette az arcát a takaró alá. Sasuke látva ezt a reakciót nagyon halvány mosolyra húzta a száját. Máskor ez a viselkedésforma nagyon idegesítette, ameddig meg nem ismerte Sakurát. Valami oknál fogva a feleségének a gyerekes viselkedése mindig megmosolyogtatta, és nem idegességet váltorr ki belőle, mint ha más viselkedne így. Felült és lerántotta a feleségéről a takarót. 
– Elegem van belőled. Mindig csak gondot okozol nekem. 
– Kegyetlen vagy. Mindig semmibe veszel...Ha csak gondot okozok, miért vettél el?

Sakura teste remegett a sírástól, és hallani lehetett szipogó hangját. A terhessége alatt folyton diétázott, és mivel komplikációk léptek fel a szülésnél, így akkor is fogyott, és amikor kikerült a kórházból újra elkezdett diétázni, hogy a férjének megfeleljen. Ennek hála Istenenk meg volt az eredménye, mert szinte rögtön vissza szerezte a terhessége előtti alakját. Sasuke mindig a vékony nőket szerette, ezért a feleségének sem engedte meg, hogy akár egy kilót is hízzon. 
A férfi végignézett a nő reszkető testét. Majd váratlanul megragadta, és maga alá kényszerítette. Sakura sírva elfordította a fejét, hogy elkerülje azt, hogy a tekintetük találkozzon. Az Uchiha visszafordította a fejét, és a szabad keze lassan kezdett felsiklani a nő combján.
– Így sokkal érdekesebb.

Sakurának nem volt ideje válaszolni, mivel a száját hamar elhallgattatták. Érezte, ahogy a férje teste jobban ránehezedik. A kezeit végig simította a férfi izmos hátán, és mohón kívánta szerelme szájat. A körmeit kicsit belemélyesztette az Uchiha vállaiba, amikor érezte, hogy beléhatol. 
– Ahhh! – tört ki sikolya, amikor a férje vadul és erőteljesen lökött rajta.
Folyamatosan elégedett sikolyok hagyták el az ajkát. Kipirulva túrt bele a férfi hajában, aki a mellbimbóját szívta, aminek következménye az volt, hogy megindult a tej. A nyakán több lila kiszívási folt díszelgett, de most is jó párral gazdagodott. 

Szerencsére Ai mélyen aludt, még az édesanyja sikolyaira sem ébredt fel. Mondjuk az is hozzátartozott, hogy Sasuke hamar elnémította.

 

Sakura kipirultan tartotta maga előtt a takarót és Sasukét nézte, aki elégedetten pihent. Amint végignézett a férje tökéletes, kidolgozott testén még jobban elpirult. Szerette végighúzni a kezét a kocka izmokon. 
– Elpirultál. Nem változol, még mindig könnyen zavarba jössz. 
– Sajnálom...hogy mindig gondot okozok neked Sasuke-kun...
– Csak mindig tedd azt, amit mondok. Téged és Ait akarlak csak megkímélni... 
– Mitől? 
– Nem tartozik rád, hogy mitől. – mondta Sasuke és megcsókolta Sakurát.

 

***

Eközben Fugaku foteljában olvasta a híreket az újságban, amit korán reggel dobott be a postás a postaládába. Szívesen olvasta a hírújságokat, mivel mindig érdekelte, hogy mint nyavalyogtak a szegények. Bele sem gondolt abba, hogy vannak nagyon szegény családok is, akik nyomorba élnek és nincs mindennap meleg étel az asztalukon. Csak lenézte őket, mivel neki mindene megvolt és semmiben sem szenvedett hiányt. A koldusokat egyenesen rühellte, mivel úgy tartotta, hogy a saját hibájukból lettek hajléktalanok és semmit sem tettek azért, hogy jobb legyen nekik. Teljesen züllött embereknek tarotta őket, akiknek egy részének arra kellett a pénz, hogy tudjanak maguknak pityókát venni. 
Felnézett az újságból, amikor a felesége bement hozzá, akit nem sokkal utána egy másik nő követett. A nő egymagas volt Mikotóval, de teljesen különböztek egymástól. Szőkített, rövid feltupírozott haja volt, és a nyakén tetoválás húzódott egészen a háta közepéig. Kidobta a melleit, pedig nem nagyon illett azt az ő korában. Egyidős volt Fugakuval, de olyan jól tartotta magát, hogy jócskán letagadhatott a korából. 
– Shizuka, mi szél hozott? – kérdezte Fugaku barátságosan, annyira megörült a nőnek.

– Tudomásomra jutott, hogy Sasuke egy közönséges lányt vett el. Hogy engedhettétek meg neki? Felháborító, hogy egy senki beférkőzött a családunkba. Az Uchiha és a Moriguchi család nevének is ártott ezzel. 
Mikoto csendben hallgatta nővére pattogását, aki csak mondta és mondta a magáét. Teljesen fel volt háborodva, hogy egy alantas származású bekerült a családjukba. Nagyon régóta az volt a szabály, hogy gazdag csak hasonló rangúval hazasodhatott, és eddig nem is szegte meg senki sem ezt. Most először történt ilyesmi, ami teljesen felkavarta az arisztokrata családok békéjét. Mára már mindenki tudomást szerzett erről. A fekete hajú nő leült a fotelbe és töltött mindenkinek teát. Neki nem volt beleszólása ezekbe a dolgokba, minden döntést a férjére kellett hagynia. Gondosan kikészítette a férje gyógyszereit, amit be kellett vennie. 
– Felesleges idegeskedni...minden úgy történt, ahogy lennie kellett. – mondta Mikoto nyugtatóan és odaadta a poharakat nekik.

Fugaku bekapta a gyógyszereit, és lefojtotta őket a citromos, mézes teával. 
Shizuka leült a fotelba és elegánsan belekortyolt a forró teába. A házaspár is leült a kanapéra és egymás kezét fogták. Az arany jegygyűrűjük mindig csillogott, amint a nap fénye elérte őket. Mikoto jegygyűrűjét több berakásos fehér gyémántok díszítették. A másik nő irigykedve nézte őket, és nem bírta elviselni a látványt. Ő neki járt volna ez mind: szerető férj, fényűző élet...stb. De nem kapta meg, mert a legidősebb húga elszerette tőle a férfit. Ezért gyorsan visszatért a tárgyhoz. 
– Tudja az a lány, hogy kihez ment hozzá? Sasuke több éve átvette tőled a maffia vezetését, ami egyenlő azzal, hogy sok alvilági dolgot követett el. Ha eljár a szája, el kell tüntetni. 
– Egyelőre még nem tudja. De hogy örömhírt is mondjunk, egy gyönyörű kislányt szült. – mondta Mikoto kedvesen.
Fugaku vonásai megerősödtek a haragtól és erősebben megszorította a felesége kezét, hogy ne feszegessék ezt a témát. Shizuka a hír hallatára kiejtette a kezéből a teás poharat, ami a parkettán összetört, és teapocsolya keletkezett. Mikoto azonnal elkapott egy szalvétát az asztalról és felitatta a folyadékot. A szolgáló lány is odaért, hogy a további takarítást elvégezze.

– Szánalmas az a lány. Tanulatlan, buta, és egyáltalán nem tud megállni a lábán. 
Shizuka elgondolkodott, majd sejtelmes vigyorra húzta a száját. 
– Lassan ideje lenne bemutatni a családnak. Értésére kell adni, hogy nem tartozik közénk, és soha nem is fog. 
Fugaku legyintette az ötletre, hiszen Sasuke mindig védelmezte a feleségét. De akkor Shizuka az javasolta, hogy pár nagykutyát is hívjanak meg, hogy további rossz érzést keltsenek Sakurában. A barna hajú férfi így már egész másképpen állt a dologhoz. Mikoto próbálta lebeszélni őket erről a gonoszságról, de az ő szavát semmibe vették. A férje és a nővére mindenáron el akarta távolítani Sakurát a családjukból, és ha kellett porig alázták volna mindenki előtt. Ő szégyellte magát helyettük. Nem értette miért nem tudnak bele yugodni ebbe, neki csak az volt fontos, hogy a fia boldog legyen.

Még nincs hozzászólás.