Az iroda ajtaján kopogás hallatszott, és utána Sakura lépett be bizonytalanul a helyiségbe. Furán hangzott, de valamiért tartott ettől a szobától. Talán azért, mert csak akkor mehetett be, amikor a férje megengedte neki. Ez a helyiség tükrözte az Uchiha személyiségét, és ha otthon volt, ideje nagy részét ott töltötte. Ilyenkor senki sem merte zavarni, még az undok inas is messziről elkerülte a dolgozószoba környékét. Az ablak tárva nyitva volt és a hideg szél hamar lehűtötte a helyiséget. Sakura vékony hálóinge felett nagyon halvány rózsaszín selyem köntösének az alja súrolta a combját. Ezokból a lába rögvest libabőrös lett. Nagyon fázós típus volt, neki a 24-25 °C fokos hőmérséklet felelt meg.
Hiába volt teljesen kinyitva az ablak, akkoris erőteljesen érezni lehetett a dohány szagot.
Sasuke csak egy pillanatra nézett fel, majd újra a laptop monitorjára fordította a figyelmét. Ügyet sem vetett a feleségére, akit elkeserítette ez a rideg fogadtatás.
– Miért jöttél? – kérdezte Sasuke szárazon.
A hangján éreztette azt, hogy egyáltalán nincs jó kedvében. Nem örült túlzottan, hogy a felesége betoppant, és ezt tudtára is adta neki.
Sakura csak hebegett-habogott, mivel rögtön elfeledtkezett hogyan is kell beszélni. Olyan volt, mintha egy kisbaba lenne, aki most próbálja az első szavait kimondani. Másképp viselkedett vele eddig, sokkal kedvesebben bánt vele, de amióta házasok voltak, megváltozott a férfi viselkedése. Jó persze soha nem volt a kedvességéről híres, de mostanra sokkal imkább érzéketlenül bánt Sakurával.
– Hát...ízé...ööö....
– Ha nem fontos, akkor menj. Nincs időm, hogy veled foglalkozzak.
Sakura szótlanul engedelmeskedett és amikor becsukta az ajtót, könnyek gördültek le kerek arcáról.
Sasuke felállt a székről, és ahhoz a szekrényhez ment, ahol az alkoholos italokat tartotta. A szekrény bővelkedett a legdrágább és a legerősebb italokkal, amiket a hétköznapi emberek csak kis százaléka engedhetett meg magának. Az üveg pohárba kitöltött magának, jégkockákat tett bele, majd beleivott.
Az emlékei visszakalandoztak oda, amikor már egyszer-kétszer találkoztak.
***
Mivel még mindig nem tudta megdönteni a buta, naiv lányt, már kezdte nagyon unni. Sokszor fel sem vette Sakurának a telefont, és nem is válaszolt az üzeneteire sem csak akkor, amikor kedve tartotta vagy ideje engedte. Sakura nem az eszéről volt híres, ezért az Uchiha könnyű prédának tekintette, akit rögtön megkap, majd dobja mint egy rongyot. Hiszen jó hosszú ideig nem akart komolyabb kapcsolatba belemenni tanulva az első házasságából. De valami oknál fogva az a naiv kislány, akinek mindent be lehetett mesélni, mert mindent elhitt mindenkinek, nem adta magát oda, ami eddig soha sem fordult elő az Uchihával. Bármelyik nőt megkapta rögtön, akit akart. Így már több mint egy hete nem találkoztak, de az egyik napon egy nyugodt utcában újra meglátta Sakurát, aki a járdán sétált egyedül. Csak előre figyelt, és egyszer sem nézett oldalra kivéve akkor, amikor az úttesthez ért. Egyszer csak meghallotta a háta mögött a lépteket.
– El van intézve Sasuke. Azt hitte, hogy nem találjuk meg, de nem fog több gondot okozni. Így is örülhetett, hogy nem te mentél, mert akkor sokkal rosszabbul járt volna. – mondta Neji merő elégedettséggel, majd észrevette, hogy az Uchiha valakit nagyon néz. – Mi az Sasuke?
– Semmi.
Neji előrelépett, és akkor látta meg Sakurát, amint előttük sétál. Mosolyra húzta a száját, majd lehunyt szemekkel azt mondta: „Nem hittem volna, hogy akad még egy olyan nő, aki felkelti az érdeklődésedet. Hát nem hiszem, hogy elfogadnák, ha egy hétköznapi lányt választanál...”
– Neji, túl sokat beszélsz. Nem akarok kislánnyal kikezdeni.
– Mégis kikezdtél vele...- mondta Neji, de rögtön elhallgatott, amikor az Uchiha fenyegető szemeit rászegezte. – Khm...ha érdekelm úgy tudom ezen a környéken laknak a nagyszülei, biztos valamelyikhez ment látogatóba.
Sasuke úgy tett mintha nem érdekelné, de valamiért mégis felkeltette az érdeklődését a lány.
– Visszahúzódó és csendes teremtés, de gyönyörű. De ha valaki kezelésbe venné, akkor még szebb nővé válna.
– Jobban jársz, ha békén hagyod. – mondta Sasuke és beszállt a kocsijába, majd elhajtott.
Neji mosolyogva megrázta a fejét, hogy az Uchiha még mindig nem tudja azt elfogadni, hogy Sakura igenis érdekli. Valamiért meg volt arról győződve, hogy szép pár lennének együtt. Teljesen egymás ellentétei voltak, pont ezért kiegészítették egymást.
***
Egyszer csak megcsörrent az okostelefonja az asztalan. Csengőhangnak a legjobb disco zene volt beállítva neki, a telefon a kemény dolgozóasztalon rezgett mellette. Sasukét nem nagyot érdekelte, hogy valaki keresi, ezért nyugodtan beleivott az italába. Csak akkor ment a készülékhez, amikor már majdnem letette a hívó. Csak annyi volt kiírva a telefonja képernyőjére: „Anya”. A férfi fogadta a hívást, és a füléhez emelte a telefont. Sajnos a mostani beszélgetés témája feldühítette Sasukét, főleg amiatt, hogy az anyja azt erőltette, amire egyszer határozott nemet mondott. Majd lecsapta a telefont.
Hajnalban ment fel a hálószobába, de mivel a fáradság jelei egyáltalán nem mutatkoztak rajta, így inkább a fürdőszobába ment, hogy lezuhanyozzon. A fürdőszoba tágas volt és bőséges hellyel rendelkezett. Külön zuhanyzó és kád is helyet kapott benne, a WC választófallal el volt különítve. A falban egyenesen be volt építve egy széles, egész alakos tükör. A törölközök a falon lévő tartón lógtak. Az Uchiha levetette magáról a ruháit, végül amikor semmi nem takarta tökéletes testét a zuhanyzóba lépett. Sasuke meztelen testét látván minden nő fülig elvörösödött volna, és ő tökéletesen tisztában volt testi adottságaival.
Mikor mindennel végzett, újra a hálószobába ment. A nyakán a sötét színű törülközője lógott, és az alsógatyája láttatni engedte méretes férfiasságát.
A kiságyhoz ment, ahol nyugodtan aludt a kislánya. Gyakran felszokott kelni, ezért mostanában Sakura nagyon fáradt volt. Sasuke a lányáról a feleségére nézett, aki betakarózva aludt.
~ Amikor alszik, olyan mintha gyerek lenne. Végülis a viselkedése még most is sokszor gyerekszinten van... de pont ez az adottsága tesz a kedvemre. ~
Hajnali negyed hatkor Sakurát a kislánya sírása ébresztette. Rögtön kiugrott az ágyból, és megszédülve ment a kiságyhoz. A szemei csillogtak az álmosságtól, de nem törődött vele, hiszen a kislánya mindezt elfelejtette vele. Mosolyogva vette ki a kiságyból majd megszoptatta.
Pár óra elteltével Sasuke a kertben telefonon beszélt az anyjával, aki még mindig az előző napi témát erőltette. Sakura a kislányukkal a karjában ment ki hozzá, de nem szólt egy szót sem, mivel nem akarta a férjét megzavarni telefonálás közben. Annyit tudott csak meg, hogy Sasuke valamiért nem hajlandó meglátogatni a nagyszüleit, akik meghívták vendégségbe magukhoz. Nem értette, hogy az Uchiha miért ennyire ellenséges saját családjával, nem is beszélt soha róluk. Eddig Sakura abban a hitbe volt, hogy a férjének már nem élnek a nagyszülei.
Amikor Sasuke befejezte a telefonálást, a feleségére nézett, akinek az arcára volt írva, hogy rengeteg kérdése lenne, de nem merte feltenni őket.
– Miért nem meséltél a nagyszüleidről?
– Nem tartozik rád. Csak anyám szülei élnek, akikkel nagyon ritkán találkoztam. Nem veszítesz sokat, ha nem ismered meg az anyám rokonságát, én is már nagyon régóta megszakítottam velük a kapcsolatot.
Sakurát elszomorította annak a felismerése, hogy imádott férje szinte gyűlölettel és megvetően beszétl a családjáról.
~ Sasuke-kun, hogy lehetsz ilyen kegyetlen? A szüleiddel sincs szoros kapcsolatod...Mi lehet ennek az oka? ~
A délelőtti napsugarak kellemesen simogatni kezdték Sakura kerek arcát. Olyan szép idő volt, hogy ilyenkor nem lett volna szabad szomorkodnia az embernek. Sasuke a feleségéhez tartott. Amikor odaért lenézett rá, és felemelte a fejét, arra kényszerítve, hogy a szemeibe nézzen. Amikor a tekintettük találkozott, a férfi rögtön látta a keserű szomorúságot a másik szempárban.
– Jobb ha bizonyos dolgokat nem tudsz. Csak Ai és a te érdekeidet tartom szem előtt. – montja Sasuke, majd megcsókolta a nálánál sokkal alacsonyabb nőt.
A csók rövid, de annál vadabb volt. Mikor az ajkaik elváltak egymástól, Sakura még mindig telt ajkain érezte a csók finom izét. Csak arra eszmélt fel, amikor a férje kinyitotta a kertbe nyíló teraszajtót.
– Sasuke-kun...könyörögve kérlek mondd el, hogy miért titkolózol előttem.
Sasuke egy percre megállt, majd válasz nélkül folytatta tovább az útját.
Aznap Mikoto cselhez folyamodott, mivel pontosan tudta, hogy a fia egyedül Sakura kéréseit teljesíti. Ezért megkérte a menyét, hogy beszélje rá Sasukét, hogy menjenek el a nagyszülőkhöz. Sasuke éppen indult volna el, amikor hallotta Sakura hangját. A fiatal nőnek nagy kő esett le a szívéről, hogy még az előtt odaért mielőtt a férje elment volna.
– Sasuke-kun...
– Anyám tudhatná, hogy a döntéseimet soha nem változtatom meg.
– De...Anyukád elmondta, hogy látni szeretnék Ait...Szerintem joguk van hozzá...
Sasuke ettől mérhetetlenül dühös lett.
– A döntéséket én hozom, neked nincs beleszólásod. Tudd hol a helyed.
Sakurának kezdett lefelé görbülni a szája és előtörő könnyek égették a szemét, de még így is próbálta visszatartani a sírást. Nem viselte jól, hogy a férje ilyen kegyetlenül beszélt vele, pedig csak segíteni akart. De úgy tűnt, mindig sikerül elérni, hogy az Uchiha dühbe guruljon rá.
– Akkor én elviszem hozzájuk Ait. – mondta Sakura elcsukló hangon.
– Azt próbáld meg. – mondta Sasuke majd odament hozzá, és megragadta a karját. – Soha ne merj ellenszegülni nekem, és nehogy felmerd emelni a hangodat, amikor velem beszélsz.
Sakura próbált elszaladni, de nem tudott, a férje nem engedte neki. Sasuke váratlanul felkapta és egyenesen felvitte a dolgozószobába, majd a kanapéra tette. Utána a zsebéből kivette a telefonját és felhívta Itachi: „Itachi nem tudok menni. Intézd el az utolsó simításokat helyettem.”
Sasuke leült a felesége mellé, majd rágyújtott a cigarettájára. Az öngyújtóját a dohányzóasztalra tette. Az asztalon lévő hamutálca tele volt cigicsikkekkel, és hamuval.
– Egyszer mondom el: nem viheted el sehová Ait a tudtom nélkül. Gondoltam, hogy anyám téged is bele fog keverni, meg is beszélem vele ezt. Olyan naiv vagy...Adok egy tanácsot: Ne bízz meg bennük, ők nem olyanok mint te. – mondta Sasuke.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó