Amint Sakura meghallotta a másik idegen férfi hangját, érezte, ahogy imádott férje még erősebben magához húzza. Mikor hátra nézett, megpillantotta a hang tulajdonosát, aki már jócskán az ötvenes éveit taposta. Hosszú sötétbarna haja volt, holt sápadt bőre, és undorító sárgás szemei. 
– Öröm számomra, hogy megismerhetem Uchiha Sasukénét. – mondta Orochimaru és kezet fognak.
Sakurát undorodva húzta vissza a kezét. Igaz, hogy csak pár másodpercre fogtak kezet, de Sakurának ez nagyon-nagyon hosszú idő volt. Orochimarunak izzadt a keze, és ezért olyan volt, mintha egy hüllővel rázott volna kezet. Az igazgató mézes-mázos hangnemben beszélt, de valami oknál fogva az is irritálta. Majd hirtelen az igazgató átváltott angolra, és úgy akart beszélgetni Sakurával, aki csak pislogott rá. Nem tudott más nyelven beszélni az anyanyelvén kívül, ezért lesüttette a szemét, és csak annyit mondott: „Nem értem.” Erre Orochimaru gúnyosan felkacagott, kinevetve az előtte álló, alacsony fiatal nőt. Majd a többi diáknak is felfelé kunkorodott a szája, de ők nem mertek hangosan nevetni. Sakura azóta nem érezte magát így megalázva, amióta Fugaku hasonlót nem játszott el vele. 
~ Ki hitte volna, hogy Uchiha Sasuke képes lesz egy ilyen buta nőt elvenni. Messziről látszik, hogy ez a lány naiv és hiszékeny, biztos jó kaland Sasukénak.~  gondolta Orochimaru.

A nevetés szempillantás alatt abbamaradt, amint Sasuke körbenézett a folyosón. Mindenki holt sápadt lett, és még levegőt is alig mertek venni. Ibiki erőltetetten köhögött egyet-kettőt, hogy oldja a rettegést. 
– Nem kell ilyen vérszomjasan nézni Sasuke...még a kis feleséged megijed. – mondta Orochimaru sejtelmes mosollyal az arcán. 
Sasuke gyilkos pillantással nézett rá a visszataszító kígyóra. Majd Orochimaru közelebb lépett hozzájuk és úgy nézett Sakurára, mint a kígyó, aki kiszemelte ártatlan prédáját. 
– Mi lenne, ha bejönnétek az irodámba? Utána magam mutatom meg az iskolámat!
– Nem szorulok rá Orochimaru. – mondta Sasuke, aki megragadta a felesége karját és elrángatta magával. 
Az Uchiha nem is érezte, hogy mennyire durván rántotta el magával az alacsony, fekete hajú fiatal nőt. De mire a babakocsihoz ért észrevette, és rögtön lágyított a szorításán. Sakura karján látszott a férje kezének a szorítása, láthatóan bepirosodott. Értetlenül nézett a szerelmére, hogy miért viselkedik így. 
– Sasuke ne húzd fel magad. Orochimaru szereti az emberek türelmét feszegetni, de azt elfelejtette, hogy veled ilyesmikkel nem lehet szórakozni...nem egy életbiztosítás. 
– Tessék? Miért félnek ennyire Sasuke-kuntól? Ő nem rossz ember! Ne állítsa be úgy, mintha a férjem egy maffiózó lenne. – mondta Sakura, aki nem bírta tovább hallgatni azt, hogy életénél is fontosabb szerelméről úgy beszéljenek, mintha bármire képes lenne.
Orochimaru és Ibiki egymásra néztek, hogy a fiatal nő mennyire nem vette észre, hogy ki is igazából a férje.

– Ne szólj bele olyasmibe, amihez semmi közöd. – mondta Sasuke.
– De Sasuke....
– Fogd be a szád. Ne merj beleszólni olyasmibe, amihez semmi közöd. – ismételte meg a parancsot Sasuke a felesége szavába vágva. 
Sakurának nagyon rosszul estek a férje szavai. Gyakorlatilag alig voltak olyan szituációk, amibe beleszólhatott. Persze azt a legelején is tudta, hogy Sasuke egyáltalán nem kedveli, ha beleszólnak a dolgaiba vagy a beszédjébe. 
A csengő kolompolása zökkentette ki a diáksereget, akik nyomban a termekhez siettek, ahol az órák kezdődnek. 
~ Hahahaha, Sasuke semmit sem változtál. Mindig elnyomod az aktuális nődet. Szegény kislánynak fogalma sincs, hogy ki is vagy valójában. Ahogy elnézem könnyen összetörik a kis lelke, és mégis ilyen durván bánsz bele. ~  gondolta Orochimaru.

Sasuke körbevezette a feleségét az egyetemen. Sakura próbált mosolyogni, meg figyelmen kívül hagyni a nemrég történteket, de sajnos nem tudta. Továbbra is szomorú volt emiatt. Ő tényleg csak jót akar, de valahogy mindig azt érte el, hogy a férje dühös legyen rá. Sasuke jól ismerte Sakurát, ezért pontosan tudta, hogy még mindig magát emészti amiatt, amit mondott neki nemrég. Az Uchiha nagyon határozott férfi volt, mindig úgy kell mindennek történnie, ahogy ő akarta. Végül is ezt érhető volt, mivel azt látta az apjától, hogy a nők nem szólhatnak bele a fontosabb dolgokba. A nőnek az volt a feladata, hogy a férje kívánságait teljesítse, kielégítse, és összetartsa a családot.

Nem sokkal később megálltak egy helyen, ahol bowlingozni lehetett. Mikor bementek, szólt a zene és egy pincér törölgette tisztára az üveg poharat, ami már akkor is ragyogott a tisztaságtól. A pultnál magas székek álltak, amiknek nem volt háttámlájuk. A pincérnő göndör fekete haja hátra volt fogva, és a szája vastagon ki volt húzva vörös rúzzsal. A műszempillái hosszúak voltak. Miniszoknyát viselt, mélyen ki volt vágva pólójának a hátrésze, ami látni engedi a tetoválását. 
Az Uchiha egyenesen a biliárd asztalokhoz ment. 
– Sasuke-kun mért jöttünk ide? 
– Ki kell mozdulnod, ezért hoztalak ide. – mondta Sasuke és odavezette az asztalhoz a feleségét. 
Sakura nem tudott biliárdozni, ezért tehetetlenül állt, amikor már nyilvánvalóvá vált számára, hogy tényleg játszani fognak. 
– De én nem tudok...
Sasuke elmagyarázta a szabályokat és odaadta a dákót Sakura kezébe. Sakura odament az asztalhoz, és ügyetlenkedve fektette azt az asztalra. Érezte, ahogy a férje egészen hozzá simul, és segít neki az első lökésben. Igazából Sakurának teljesen elvette a figyelmét a férje közelsége, már abba is belebizsergett, amikor a bőréhez ért. A golyó sikeresen elérte a célját és eltűnt a sötét üregben. A fekete hajú fiatal nő boldogan megfordult a férjével szemben és lábujjhegyre állt, majd csücsörítette a száját. Nem kellett sokat várnia, hogy az Uchiha szája az övéhez tapadjon. Majd a nyelvét is vadul átnyomta a felesége szájába. 
– Legszívesebben most rögtön megdugnálak. – súgta Sasuke az alacsony fiatal nő fülébe. 
Sakura erre nyomban elvörösödött, mint a főt rák. Majd zavartan körbenézett, hogy a két pincér nincs-e a közelükben. Mindig is szégyenlős volt mások előtt, és nagyon könnyen zavarba lehetett hozni. Talán azért, mert egy burokban élt, és nem esett túl azon, mint a többi kortársa. Persze soha nem bánta meg azt, hogy a férje előtt nem volt kapcsolata, mivel mindig is azt akarta, hogy az legyen a férje, akinek először odaadja magát. Persze előtte is tetszettek neki a férfiak, de azok csak vonzalmak voltak, fogalma sem volt a szerelemről, ameddig meg nem látta Uchiha Sasukét. Amint meglátta, furcsa ismeretlen érzés kerítette hatalmába, és a szíve úgy kalapált, mintha ki akarna esni a helyéről. És mikor meghallotta a férfiasan mély, rekedtes, rideg hangát, már abba beleremegett. Tényleg megérezte az ember, ha megtalálta az igaz szeremet, azt az embert, akit a sors meg az Isten mellé rendeltetett. 
Sasuke alig látható mosolyra húzta a száját Sakura viselkedése miatt. Ritkán szokott mosolyogni, nem volt humorérzéke, és a vicceket sem szerette, de furcsa módon ez a fiatal nő, akit a karjai között tartott, mindig meg tudta kicsit mosolyogtatni. Még ha Sakura nem is volt mindig tudatábak ennek. Ai felsírt a babakocsiba, mivel az egyik pincér véletlenül elejtett egy poharat, ami sok, kicsi szilánkra tört a kövön. 

Sakura odasietett a babakocsihoz és karjaiba vette a gyönyörű kislányát.
– Szegény kislányom, nagyon megijedtél? – kérdezte Sakura és megpuszilta Ai pofikáját.
Sasuke átölelte hátulról a feleségét, és lenézett a kislányára, akinek a szemeiben még mindig megbújtak a könnyek.

Késő délután értek haza. Ai egész nap nagyon nyűgös, sírós kedvében volt. Egyszerűen bárhogy próbálta megnyugtatni az édesanyja, nem tudta. Még otthon is sok időbe telt neki, mikor végre elaltatta. 
Eközben Sasuke a dolgozószobájában volt, ahol sötét-hideg színek uralkodtak, sötét bútorzatokkal. A plafonon több beépített körlámpa lógott, hogy este fényt adjanak. Minden mappa és irat gondosan el volt rendezve a polcokon, rend honolt mindenütt a villában. Sasuke cigizett, miközben a laptopján nézte az emailjeit a munkákkal kapcsolatban. Mivel ő volt az egész szervezet feje, nagyon nagy felelősség volt rajta, hogy minden tökéletesen és problémamentesem menjen. Minden „ehhez” kapcsolódó dolgot szigorúan kezelt, hogy senki se üthesse bele az orrát, akire ez nem tartozott. Ezért is nem léphetett be akárki az irodájába. 
~ Hm. Ahogy arra számítottam, senki nem fogadja el, hogy elvettem Sakurát. Sok időnek kell eltelnie, hogy mindenki megeméssze. Amikor először találkoztam vele rögtön megakadt rajta a szemem és csak egy kalandot akartam vele. ~

***

Hyuuga Neji házában már kintről lehetett hallani a dübörgő disco zenét. A környék valósággal zengett a hangos zenétől. Neji olyan sok vendéget hívott, hogy néhány nagyon drága kocsi befért a házigazda kocsija mellé a garázsba, de a járművek többségének kint kellett leparkolniuk. Nem volt valami meleg, pedig a nyár utolsó hónapjának vége felé közeledtek. 
Sasukénak semmi kedve nem volt tovább maradni Japánban, mivel soha nem szerette a szülőországát, de mivel Neji meghívta a bulira, szemétség lett volna a részéről visszautasítania. Főleg az dühítette, hogy a hülye, szószátyár Suigetsu túl volt pörögve. 

A házban rögtön köszöntötte őket a hosszú, barna hajú Hyuuga férfi. Majd alig pár perc múlva két fekete hajú lány közelített feléjük. Sasuke rögtön a nagyon fehér bőrű, alacsony lányt nézte, akit nem ismert. Igazán kívánatos volt a számára az a lány, aki szótlanul állt meg előttük és féléken kerülte a szemkuntaktust. Mikor bemutatkozott és kezet fogtak csak az Uchiha érezte, ahogy Sakura keze remeg. A kedves kerek arca elvörösödött, amiből a sötét hajú férfi rögtön leszűrte, hogy egy szűz lánnyal van dolga. Nem alakulhatott volna jobban a napja. Könnyű prédát jelentett a számára, mivel amint megtudta, hogy melyik suliban és hanyadik osztályos 18 évesen, semmi nehézség nem volt neki. Egy gyönyörű, szűz lánnyal hozta össze a sors, akivel szívesen eljátszadozott volna egyszeri alkalommal. 
Meglepődött, hogy miért akarja ennyire megkapni ez a buta naiv lányt.

Sasuke többször is figyelte a félénk Sakurát, aki nem nagyon tudta elengedni magát. Egyáltalán nem volt ehhez a szokva és nem találta a helyét. A vendégek férfi tagjai közül sokan alaposan vévigmérték, és úgy néztek rá, mintha menten fel akarnák falni. Majd amikor Sakura kiment az előszobába, hogy felvegye a magas talpú cipőjét, Sasuke megjelent. 
Amikor elkezdtek beszélgetni, az Uchiha meg volt arról győződve, hogy még a vártnál is könnyebb dolga lesz ezzel a lánnyal, aki nem az eszéről volt híres, és egyáltalán nem számított talpraesettnek. A kocsihoz érve Sakura megtorpant és védekezőn, mintha nem érezné magát biztonságban maga köré fonta a karjait. 
– Nem ültem még idegen autójában. 
– Egyszer kipróbálhatod, ne félj nem foglak bántani.

***

~ Igen akkor kezdődött el minden közöttünk. Hiába próbáltam eleinte távol tartani magam tőle, mindig valahogy összetalálkoztunk. Vajon hogy tudtam beleszeretni Sakurába? Miért pont belé kellett? Nem való neki az én életem...De mindenkitől megvédem! Senki nem árthat neki! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés