Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

34. fejezet

Sakura félénken lesütötte a szemét, amikor a két férfi odaért hozzá. Szinte érezte magán a férje dühtől szúrós tekintetét. Aztán amikor tudatosult benne, hogy ki a másik férfi, rögtön Sasuke mögé ment. Ai elkezdett sírni, mintha megérezte volna az édesanyja nyugtalanságát.
– Oh, milyen öröm, hogy láthatom az újdonsült feleségedet, Sasuke. A kislányotokat is megnézhetem? – kérdezte Kimimaro, eés gyenesen Sakura felé ment. 
Nem tudott azonban túl közel jutni a fiatal anyukához, mert Sasuke elállta az útját. Megakadályozva, hogy Sakura közelébe kerüljön ez a féreg.
– Vedd takarékra magad. Sakura vidd be Ait, és maradj is bent vele. 
Sakura az első szóra elindult. Hamar megtanulta, hogy Sasuke nem szereti, ha nem azt teszi, ami mond neki. Mindig az ő akarta érvényesült, és csak nagy ritkán hagyta rábeszélni magát valamire. 
– Ejnye, legalább szólhatnál valamit, hogy újra hallhassam a kedves hangodat. Szinte most is a fülemben hallom. 
Sasuke erre kezdett egyre jobban kijönni a sodrából. Kimimaro elnevette magát, majd elkezdett Sakura után fütyülni. 
– Eléggé félénk tünemény. Kár, hogy egyáltalán nem való közénk, de megértem miért vállaltál érte ekkora kockázatot. A terhessége után hamar visszanyerte a csodálatos alakját, gondolom csak te miattad, hiszen nem szereteted ha egy nő felszed pár kilót. Én is szívesen eljátszadoznék vele. Hahahaha, kíváncsi vagyok, hogy az ágyba is ilyen félénk ne bánts virág-e, vagy pont az ellenkezője.
Ekkor Kimimaro a földrezuhant, mert az Uchiha egy hatalmasat behúzott neki. Az Uchiha megropogtatta az ujjait, és gyilkos pillantással nézett le a fehér hajú férfira, akinek vér folyt ki a szájából. Az arca feldagadt az ütéstől, de csak letörölte a vért mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga és felállt. 
– Mutasd meg a kis szajhádnak, hogy ki is vagy valójában – mondta Kimimaro, amikor a teraszra mutatott, ahol Sakura nézte őket. – Kár lesz érte, nem gondolod. 
– Takarodj el innen! Ha még egyszer ide mersz jönni, nem fogsz élve elmenni.
Kimimaro megvonta a vállát, és sarkon fordult. A keleténél jobban felhergelte az Uchihát. Most írta alá a halálos ítéletét, kizárt dolognak tartotta, hogy ezt Sasuke annyiban fogja hagyni. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy meg fogja élni a gondtalan öregkort. Miközben kifelé ment, utolsó pillantást vetett Sakurára, aki a teraszról látta a konfliktust.

Mikor Sasuke felment hozzá, látta Sakura szemeiben az érthetetlenségét és az ijedséget. Érthető volt, hiszen eddig soha nem látta így viselkedni a férjét. Legszívesebb megkérdezte volna, hogy miért húzott be egy nagyot annak a fehér hajú férfinak, de tudta, hogy úgysem kapna rá választ. A remegő kezei közé vette a férje erős, biztonságot nyújtó kezét és csókot nyomott rá. Persze fogalma sem volt arról, hogy az Uchihának ez volt a legszolidabb viselkedése. Sasuke lenézett a feleségére, aki a kezét tartotta gondoskodó, hideg kezei között. Érezte, ahogy a gondoskodó kezek remegnek. 
– Félsz tőlem?
Sakura megrázta a fejét, és Sasuke kezét a kedves kerek arcához tette. Minden aggodalma és ijedsége elszállt, amikor a bőrén érezte a férje kezét. 
– Csak féltettelek téged...
– Ne félts, tudok magamra vigyázni. – mondta Sasuke és magához húzta a feleségét.

Aznap késő délután Itachiék mentek át hozzájuk látogatóba, és nem sokra rá Yahiko is megérkezett. A teraszon lévő fonott székeken ültek az asztal körül, amin sok pohár volt. Némelyikben hol volt ital, hol pedig üresen állt. Sasuke és a többi férfi gyakran távolabb mentek, ha rá akartak gyújtani. Yahiko csak két napra utazott ide, de holnap korán reggel indult vissza Spanyolországba, ahol pár évet fog majd élni a családjával. A kisfiúk külön-külön a psp-kel játszódtak, ameddig a felnőttek számukra unalmas dolgokról beszélgettek. Persze  a felnőttek figyelmét inkább a kis Ai kötötte le. 

Amikor elmentek a többiek, Sasuke és Sakura még kint maradt beszélgetni a teraszon. Sakura a férje ölében ült és megcsókolta. Amikor az ajkaik elváltak egymástól, a babakocsiba fekvő kislányukra néztek, hogy gyönyörködjenek benne. Ai békésen aludt. A vékony kis rózsaszín sapkája eltakarta sötét hajacskáját. 
Fél hétkor Sakura a hálószobából nyíló fürdőszobában fürdette a kislányát a kis műanyag kádban. Amikor épp óvatosan törölgette, Sasuke  akkor ment be hozzájuk.
– Nézd csak Ai, ma apa is látja milyen ügyes kislány vagy, hogy nem sírtál. – mondta mosolyogva Sakura majd ráadásta az esti rugdalózót.
A vállára fektette és mosolyogva ment oda imádott férjéhez. A szemeiből mindent ki lehetett olvasni, olyan volt az Uchiha számára, mintha egy nyitott könyv lett volna. Sasuke a felesége arcára tette a kezét. Számára megmagyarázhatatlan módon öröm töltötte el a szívét, amikor látta Sakurát mosolyogni.

 

Két héttel később Sasuke a családjával elment arra az egyetemre, ahová járt. Arra az egyetemre szinte csak 4-5 átlagú embereket vették fel. Nagyon kemény és erős oktatási rendszer működött, a tanulóknak minimum három nyelven kellett folyékonyan beszélniük. Emellett sokat adnak a sportra, egy héten négyszer volt teanevelés óra. Az oda járó tanulók mind gazdag családok sarjai voltak. Az épület olyan volt, mintha egy-két éve építették volna, és olyan luxust engedhettek meg maguknak, amit más egyetemek nem. Külön volt a tanároknak és a diákoknak parkoló és dohányzó hely. Hatalmas úszómedence volt elkülönítve a diákok számára az edzőtermet is beleértve.

Igaz, hogy lassan közeledett a nyári szünet, de még javában folyt a tanítás és naponta voltak számonkérések. Mikor a bejárat felé haladtak, harmadéveseknek folyt éppen a könyörtelen testnevelés óra. A tesi tanár negyvenes évei elején járhatott. Szigorúan mérte a stopper órájával a cooper futást. Aki meg merészelt állni, ráordított és plusz két nagy kört kellett futnia. A tesitanár sűrű szőrzetű volt, és a szakálla is kezdett őszülni. Aztán hangos üdvrivalgás dugította el a fülét, amint a lányok észrevették az Uchihát. A fiúk és a lányok külön voltak osztva tesin, és a lányoknak a tanár úr felesége tartotta az órát. Mielőtt bárki is azt hihette volna, hogy a nők sokkal kíméletesebbek, őket is alaposan meg szokták hajtani. Aztán hangos sípszó szólalt meg. Barna hajú nő fújta meg erőteljesen, hogy a lányokat elhallgattassa. Ai a hangos hangokra felriadt és elkezdett sírni. Sakura elkezdte döcögtetni a babakocsit, de Ai tovább sírt, ezért az édesanyja felvette. A férfi tanár azonnal leállította a futó fiúkat, és odament feleségével a most érkező Uchihát üdvözölni. A tesitanár nő rögtön észrevette a kislányt, akit a fiatal anyja próbált megnyugtatni. 
– Jó, hogy eljöttél. Nem sok minden változott mióta végeztél. – mondta a tesi tanár úr. 
– Visszasírja azokat az időket, amikor minket tanított?

– Dehogyis! Minden tanár öröm táncot járt, amikor végre lediplomáztatok. Ti voltatok a legrosszabb osztály, amit pályafutásom alatt láttam. Főleg Suigetsu nehezítette meg a kollégáim életét. – mondta a tesi tanár amikor újra visszaemlékezett arra a hosszú négy évre. 
Hálát adott Istenek, hogy nem osztálytalálkozó volt, mert akkor megint minden tanárnak görcsbe rándult volna a gyomra. Nem véletlenül, hiszen az a csoport amibe Sasuke is járt, mind nagykutyákból állt, akiktől még a tanárok is féltek. De az igaz volt, hogy azóta sem volt jobb tanátlagú csoportja az egyetemnek. 
– Lám, milyen aranyos fiatal hölgyet hoztál magaddal. Rögtön jött a baba is, amint látom. – mondta nevető hangon a tesi tanár. 
Sakura kedvesen mosolygott és a férjéhez bújt. Sasuke átkarolta Sakura derekát, és továbbmentek, miután Ait újra a babakocsiba tették.

Mikor már nem lehetett látni őket, a diákok kíváncsian odacsoportosultak a két tanár köré. A fiúk és a lányok egyaránt le voltak izzadva a kimerítő hajtás után. Az sem fordult elő gyakran, hogy félbehagyhatták az edzést.
– Tanárnő, ki volt ez a szexi férfi? – kérdezte egy lány pirultan, miközben ábrándozva nézett arra felé, ahol az Uchiha eltűnt. 
– Uchiha Sasuke. Hat éve fejezte be a tanulmányait ezen az egyetemen. Khm! Na de lányok, azért ne csorgassátok a nyálatokat utána. – mondta a tanárnő. 
A csoport mindegyik tagja felkapta a fejét, és elsápadt az arcuk a név hallatán. Nyomban elkezdtek sutyorogni egymás között. Olyan halkan, hogy alig lehetett hallani őket, mivel féltek hangosabban beszélni. Az itt lévő tanulók nem voltak nagykutyák az alvilági életben, ezért nem is nagyon találkoztak a nagykutyákkal, de a nevüket ismerték, meg hogy mik terjengenek róluk. „Soha nem hittem volna, hogy valaha is találkozok Uchiha Sasukéval. Azt hallottam, hogy már 14-15 évesen bevonták őt és a bátyját az alvilági ügyekbe.” – „Igen, azt hallottam, hogy meghűl az ember vére, ha találkozik valamelyik fivérrel. De kétségtelenül Sasukét tartják a könyörtelenebbnek.

A két tanár egymásra mosolyogtak, amikor látták, hogy milyen hatás gyakorolt rájuk az Uchiha érkezése. 
~ Hahaha. Lám-lám sokkal jobban rettegnek Sasukétól, mint amikor még ide járt. Pedig akkoriban azt hittem, hogy ennél jobban nem tarthatnak tőle. Mindig is sejtettem, hogy a két Uchiha nagy dolgokat fog véghez vinni az életében. ~ gondolta a tesitanár.

 

Éppen szünet volt, és az egyetemen mindenhol nyüzsgő diákokat lehetett látni. A büfénél álltak sorban vagy a szerelmesek falták egymást a folyosón. Néhányuk dohányzó vagy a kávézó helyiségbe ment, ahonnan hangos nevetés szűrődött ki. Amikor meglátták Sasukét, rögtön elálltak az útjából, és figyelemmel kísérték, hogy merre megy. Sakura félénken haladt a férje mellett, mivel nem szerette, ha kitűnik a tömegből. Nem szeretett nagy feltűnést kelteni, mindig próbált beleolvadni a környezetében.

– Mi a rosseb történt itt? Általában mindig zsibongás rázta meg az egyetem falait szünetekben. – jött le a lépcsőn egy komor férfi, akinek az arcán két heg húzódott.
A hangja félelmetes és tekintélyparancsoló volt. Ezen az egyetemen csak három tanár tudta kivívni a gazdag tanulók tekintélyét. Amikor a tanár leért a lépcsőre megállt, mivel már pontosan értette, mitől voltak síri csendben a tanulók. Sakura nem akarta a férfi hegeit nézni, de ötlete sem volt, hogy ez a férfi hol szerezhette ezeket. 
– Mi szél hozott errefelé Sasuke? – kérdezte Ibiki, miközben a kávés poharát tartotta a kezében, és ránézett Sakurára. – Ezek szerint igazak voltak a pletykák miszerint újra megnősültél. Ezzel a döntéseddel nagyot kockáztatsz. 
– Tudom. – mondta Sasuke, aki hirtelen magához ragadta Sakurát és erősen tartotta. 
Sakura felnézetr a férjére, aki továbbra is erősen tartotta magához. Valamiért az az érzése támad, mintha a férje valamitől meg akarná óvni. 
– Milyen szép látvány. – hallatszott egy másik férfi hang.

Még nincs hozzászólás.