Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

33. fejezet

Egy bevásárló központ parkolójában Yahiko a fehér Saab kocsijában ült, amikor meglátta a fekete Jaguárt. A két férfi kiszállt a kocsiból és az Uchiha egyenesen odament a narancssárga hajú, régről ismert haverjához. A nap kezdett narancssárgává válni, miközben komótosan készült lemenni. A parkolóban több autó volt, mivel sokan mentek bevásárolni egyedül vagy családostul. Persze a hétköznapi emberek tekintetét odavonzotta a két méregdrága kocsit, amit nem mindennap lehetett látni az utcákon, csak hébe-hóba. A bevásárló kocsik hangosan döbörögtek a betonon, amint tolták őket, némelyik rosszabb állapotban volt és alig lehetett tolni. Sasuke sötétkék pólót viselt farmernadrággal, sötétkék cipővel. Mivel tavasz volt, így tökéletes testét jobban lehetett látni. Erős kézfogással üdvözölték egymást.
– Honnan tudta meg? – kérdezte Sasuke ingerülten.
– Passz. Azt mondta mindenképpen veled akar beszélni. Ez elkerülhetetlen volt Sasuke, hamarosan mindenki tudni fog róla és a többségnek nem fogja elnyerni a tetszését.

Ekkor egy világos zöld Seat hajtott be gyors mozdulattal a parkolóba, miközben hangosan csikorogtak a kerekei. Sokáig hajtotta a motort, aminek mély hangja volt. A benne ülő Kimimaro szerette az emberek orra alá dörgölni a gazdagságát. Nem állította le a motort, úgy hagyta a kocsit, sőt még az ajtót sem csukta be. Magabiztos mosollyal az arcán lépdelt a rá váró két férfihoz. 
– Azt hitted, hogy nem fog kiderülni? Soha nem gondoltam volna, hogy pont te képes vagy elvenni egy közönséges lányt. Nagyot kockáztattál, Sasuke-kun. 
– Ne játszd a keményet, te csak a főnököd talpnyalója vagy. Ha nem lenne a főnököd, nem is mernél velem találkozni. 
– Mindenki retteg Uchiha Sasukétól, ezért nem is tudom, hogy bátor vagy-e vagy ostoba. Aláírtad a halálos ítéleted. – mondta Yahiko gúnyosan mosolyogva.
Kimimaro bár próbálta leplezni a félelmét, nem tudta, a kezei remegtek és verejtékezni kezdett. Igazából épelméjű ember soha nem merte volna azt megtenni, hogy Sasuke ellensége lesz, ő se tette volna ezt, de a parancsot teljesítenie kellett. Nem volt egy életbiztosítás ez neki, de legalább volt valami, amivel kicsit féken tudta tartani az Uchihát.
– Az is a főnököm tudomására jutott, hogy kislányod született pár héttel ezelőtt. Szegény Sakura-chan, majdnem ráment az élete. Fogalma sincs, hogy milyen ember vagy Sasuke. Élvezd ki azt az időt, ameddig nem tudja, mert akkor sajnálatos módon el kell tüntetnünk. 
Sasuke összehúzta a szemöldökét, amikor elkezdett csörögni a telefonja. Elővette és rögvest ki is nyomta. Egyáltalán nem volt most ideje Sakurára. Yahiko nem szívesen ismerte be, de Kimimaronak igaza volt. A saját érdekeikben nem lett volna jó, ha Sakura megtudná az igazat. Ha véletlenül eljár a szája, akkor a rendőrök azonnal elkezdenének nyomozni utánuk. Persze meg tudtálk volna oldani, hogy ne találjanak semmit, de akkor sem kockáztathattak ekkorát.

***

A második emeleten lévő, zöld színű nappaliban fehér kanapé, fotelek, és bútorok dorakoztak. A fehér parkettán zöld, pihe-puha szőnyeg terült el a dohányzóasztal és ülőalkalmatosságik alatt volt. A plazma tv a falon volt, és éppen esti műsorok kezdődtek. Zöld vázában bambusz magasodott a szekrény mellett. Sakura a kanapén felhúzott lábakkal ült és a telefonja folyamatosan a kezében volt. Rengetegszer próbálta hívni a férjét, aki mindig kinyomta. Az orvos azt mondta neki, hogy sokat kell pihennie és ne idegeskedjen sokat.
Aztán amikor meghallotta, hogy a férje hazajött, kisietett a nappaliból, de a küszöbhöz érve megállt. Sasuke semmit nem mondott neki, csak elment mellette. 
– Hol voltál Sasuke-kun? Hála aggódtam magam érted. 
– Semmi közöd hozzá. Inkább pihenj, mivel még mindig nem épültél fel teljesen.
Sakura lesütötte a szemét, bántóan hatottak rá a férje szavai.

Este hajnali fél kettőkor Sakura a kislányához bújva aludt. Nagyon fáradt volt és Ai nem akart visszaaludni, ezért lefektette maga mellé és simogatta a hátát, ameddig el nem aludt. Sasuke amikor bement, felvette a kislányát és visszatette a kiságyába. Majd bement a fürdőszobába, ami a hálószobából nyílt. Sakura nagyon gyakran fel kelt a kicsihez, de akármennyire is akarta maga mellé fektetni, nem tehette, mert Sasuke nem engedte neki. Sasuke már hajnali négy órától fent volt, de mivel most nem volt semmi munkája, csak pihentette a szemét. Sakura hozzábújva aludt addig, ameddig a férje fel nem kelt mellőle.
– Kérlek, maradj velem...-mondta Sakura álmosan. Alig bírta kinyitni a szemeit az álmosságtól.
Majd minden erejét összeszedve felült az ágyban és átkarolta hátulról imádott férjét. Elkezdte csókolgatni a hátát, aminek az lett a következménye, hogy az Uchiha váratlanul ledöntötte az ágyra, és Sakura két kezét sorosan a fülei mellé nyomta. 
– Várj Sasuke-kun, Ai...
– Nyugodtan alszik. Ideje, hogy velem is foglalkozz. – mondta Sasuke és elkezdte megszabadítani a feleségét lenge hálóingtől. 
Mikor meztelenül feküdt alatta, erős férfias kezével elkezdte Sakura egyik mellét gyömöszölni. Majd se perc alatt széttárta a lábait, és méretével büszkélkedő farkát erőteljesen belé nyomta. Sakura hangosan felkiáltott, ahogy az erőteljes, durva behatolást megérezte. Sasuke erőseket lökött rajta, amitől a lány fel-fel kiáltott. Sakura megemelte a derekát, hogy jobban érezze a gyönyört. A karját a férje nyaka körré fonta, és közben csókolta. 
– AH, AH, AH! S-Sasuke-kuuuun! 
Sasuke elégedetten folytatta a tevékenységét. Sakura minden egyes sóhaja és kiáltása édes volt a füleinek. A száját a fiatal nő nyakához tette, és elkezdte kiszívni. Közben Sakura az izmos hátát simogatta, és hol-hol a fájdalom miatt végighúzta rajta a körmeit. Ai az édesanyja hangjára felébredt és elkezdett sírni, amitől Sakura megtorpant és a kiságyra nézett. 
Amikor Sasuke szabadon engedte, mert kielégült, Sakura visszavette a hálóingét és a kislányához sietett. Visszaült az ágyra és ott szoptatta meg. 
Sasuke eközben visszavette az alsógatyáját, majd kiment a szobából.

Sakura nagyon szép rugdalózót adott sötét hajú kislányára, aki sötét szemeivel nézett az édesanyjára. Majd lementek az étkezőbe, ahol Sasuke a reggeli erős kávéját iszogatta, és a cigi a hamutálcán füstölgött. Az étkező falai kövekkel voltak kirakva, és a talaj is. A fekete étkezőasztal fekete székekkel volt körülvéve, amiken fehér párnák voltak. Az ablakokon selyem tapintású fehér függöny lógott. Az étkezőben lévő bútorzat is fekete voltak, és a legújabb tűzhely, mosogatógép, és mikró volt benne. A bútorok felső üvegajtós szekrényeiben voltak elhelyezve a kristály és egyéb poharak. Az ablakokban orchideák virítottak, amik élvezték a felkelő nap sugarait. 
– Sakura, ne cipeld mindenhova a karjaidban Ait. Hozzá fog szokni, hogy folyton hurcolod. – mondta Sasuke, majd megitta a kávéját.
Sakura mosolyogva átadta Ait az édesapjának, aki az elején vonakodott. Nem azért nem akarta átvenni, mert nem szerette, csak nem volt szokása nagyon babusgatni senkit. Végül átvette és kis ideig csak a kislányát nézte. Arra a kis időre rideg, komoly vonásai ellágyultak. 
– Köszönöm Sasuke-kun, hogy ilyen gyönyörű kislánnyal ajándékoztál meg.
– Ait sokan nem fogják elfogadni, ahogy téged sem, de ne aggódj mindentől megfoglak titeket védeni. Nem engedem, hogy bárki ártson nektek.
Sakura nem értette, hogy a férje mitől akarja őket megvédeni. Homályos rejtélyek voltak az életében, amit Sakurának soha nem mesélt el. A lány bántotta, hogy a férje semmit sem mond el neki.
– Miért mondasz ilyeneket? Nem értem, megijesztesz ezzel.
Sasuke a fekete festett hajú feleségére nézett, akinek a szempárjában aggodalom látszott. 
– Ne foglalkozz vele. Nem akartalak megijeszteni.

 

Délelőtt Sakura kint sétált a kertben a férjével és a kislányával a karjai között. A hátsó kertben az terasz utolsó lépcsőfoka mellett sziklakert húzódott. A terasz kétszintes volt és az alsó részén kis beépített medencét alakítottak ki. Rózsaszín virágú cseresznyefák magasodtak mellette, és a teraszon golgota virágok ágazódtak szét és kellemes illatokkal vonzották a méhecskéket. Sasuke magához húzta a feleségét és megcsókolta annak cseresznye ajkait. Ekkor egy biztonsági őr zavarta meg őket erőltetett köhécselésével. A biztonsági őr egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő, tele volt tetoválásokkal. Sakurát a hideg rázta ki tőle, ezért a férjéhez simult. 
– Elnézést, hogy megzavarom főnök, de Kaguya Kimimaro akar veled beszélni.
Sasuke hirtelen ingerült lett és előresietett, de ráparancsolt Sakurára, hogy azonnal menjen be a házba.

Sakura nem értette férjének hirtelen hangulat változását. Gyakran szokott rá dühös lenni, de most semmi rosszat nem csinált. De amikor Sasuke visszament a fehér hajú férfivel, dühösen nézett rá. A fehér hajú férfi elégedetten látta, hogy Uchiha Sasuke kis felesége is itt van.

Még nincs hozzászólás.