Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

32. fejezet

A kórházban töltött idő alatt Sakura családja is bement látogatóba, hogy megnézzék az újdonsült anyukát és a gyönyörű kislányát. Noha nem hozták szóba, de pontosan tudták, hogy Sakura nagyon le van gyengülve. Sokkal sápadtabb volt mint általában szokott lenni, és sokat fogyott is. Itachiék jártak be szinte mindennap, és hoztak mindenféle gyümölcsöket a fiatal anyukának. Le is fényképezték a boldog családod, igaz a fiatal nő akkor nem nagyon volt jól, de még is szép kép lett. A fénykép visszaadta annak a pillanatnak a szépségét, amikor a szerető szülők a kislányukkal vannak. Sakurának végig infúzió volt szúrva a karjába, de az sem tudta megakadályozni, hogy Ait a karjaiban tartsa. Még Sasuke is hajlandó volt pár képet engedni magáról, ami olyan ritka volt, mint a fehér holló.

***

Csütörtök reggel Sakura mindent bepakolt a nagy Nike táskájába, hogy mihamarabb indulhassanak. Mondani sem kell, hogy nagyon örült, hogy végre elhagyhatta a kórház épületét, az elmúlt három hét nagyon sok volt. Annak örült volna, ha rögtön haza mennek, mivel mégis csak jobban tud az ember otthon pihenni, de sajnos rögtön a repülőtérre mentek, hogy mihamarabb Angliába érjenek. Itachiék már kedden elköltöztek oda, míg Yahikoék már múlt héten fogták magukat és elhagyták az országot. De legalább annak a tudata nyugtatta Sakurát, hogy a magánrepülőgépükön nem kellett másokkal utazniuk. Semmi kedve sem volt pár hetes kislányával egy zsúfolt repülőn utazni, mivel mindenki őket nézte volna. Kíváncsi volt az új otthonukra, amit Sasuke vett Angliában maguknak. Ez olyan volt, mintha lezárta volna az életének egyik szakaszát. Sőt szerinte akkor zárta le, amikor férjhez ment a jóképű Uchiha Sasuke-kunhoz, csak ezzel a költözéssel tudatosult neki az, hogy már vége a gyerekkorának. Nagyon messzire került a családjától, de picit sem bánta, mert azzal a férfivel élhetett, akit még a saját életénél is jobban szeretett. A szerelmük bizonyítéka volt a gyönyörű kislányuk, akit úgyannyira szeretett, mint a férjét. 

A repülőtéren Sakurát nagy meglepetés érte, mivel az édesanyja várta őket ott, hogy elbúcsúzhassanak egymástól. Yume egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy most költöznek, hiszen még Sakura nem épült fel teljesen. Még mindig nagyon sápadt volt és gyenge. Sakura nagyon megörült az anyjának, és őszintén nem is bánta, hogy csak ő jött el. Szerencsére csütörtökön az öccse suliban volt, a nevelőapja meg dolgozott. Yume ujjatlan fekete topot és farmernadrágot viselt topánkával, mivel kellemes tavaszi idő volt. A nap is kellemesen sütött, hogy az embereknek végre ne kelljen nagyon felöltözniük. A barna napszemüvege a fején nyugodott, miközben a kezében egy újságot tartott, amit eddig olvasott, hogy elüsse az időt. Mosolyogva ment oda hozzájuk, mivel alig várta, hogy újra láthassa a kisunokáját. Az aggasztotta, hogy a kis Ai teljesen az édesapjára hasonlított. Sasuke teljesen elnyomta Sakura génjeit, ezért a kislányon teljes mértékben látszódott, hogy Uchiha. A kislány nyugodtan aludt a piros babakocsiban, szerencsére nem ébredt fel a körülötte lévő hangzavarra. Sasuke persze nem nagyon örült az anyósának, mivel nem jöttek ki egymással, ezért inkább nem is foglalkoztak a másikkal. 
Aztán miután kicsit beszélgettek, elbúcsúztak egymástól, és ellenkező irányba indultak el. Sakura akkor zárta le a szüleivel töltött életét, és átlépett az élete egy másik szakaszáan, aminek nagyon örült.

Mikor megérkeztek, Angliában a repülőtéren egy méregdrága fekete Jaguar kocsihoz vezette őt a férje. Sasuke kinyitotta a hátsó ajtót, hogy a gyerekülésbe betegye a kislányát, majd amikor mindent bepakoltak, gyorsan kiszáguldott a parkolóból. Sakura örült, hogy beköttette a biztonsági övet, mert ha nem teszi, ide-oda dőlt volna a kocsiban. 
A belvárosban sok lámpa megfogta őket, mivel ott sokkal több járókelőnek kellett biztonságban átjutnia a másik oldalra. Alacsony és magas panelházak álltak a környéken, amik sokablakosak voltak. Gyakran lehetett látni élelmiszerboltokat, és mindenféle kozmetikát, fodrászatot és autószerelő műhelyt. Hát igen, a főváros egyik előnye az volt, hogy sok mindent meg lehetett ott találni és könnyen el lehetett jutni oda tömegközlekedéssel is. Mikor több zöld táblát is elhagytak, melyek a következő városokat írták, Sakura megkérdezte, hogy messze vannak-e még. Nem azért mert unta, hanem csak kíváncsiságból, hiszen két gyönyörű városon is áthaladtak, ahol el tudta volna képzelni az otthonukat. 
– Hamarosan odaérünk. – mondta Sasuke majd egy másik zöld táblán megnevezett városba hajtott. 
Ebben a városban inkább kertes házak és ikerházak voltak, gyönyörű sétáló negyedekkel. Hangulatos kis utcákkal és kávézókkal. Itt is sok mindent meg lehetett találni, valamint egyedül busszal és metróval lehetett közlekedni az embereknek, akiknek nem volt éppenséggel kocsijuk. Mikor egyre beljebb kerültek, a házakat felváltották a villák. Nem volt forgalmas környék, nyugodt és csendes volt, de persze voltak éjszakai szórakozóhelyek. A közelben gyerekeknek nagy játszótér is ki volt alakítva a közeli parkban.

Végül Sasuke ráhajtott egy kőkerítés feljárójára, aminek a nagy kapuja lassan szét nyílt, hogy a kocsival bemehessenek. A három emeletes, gyönyörű villának óriási ablakai voltak, amik beengedték a fényt. Ilyen környéken voltak jók az ilyen házak, mivel a legközelebbi szomszéd kellő távolságban lakott. Ám voltak olyan helyek, ahol sötétebb is volt, mivel jó a világos, de azért kellett valami hűvösebb hely is. A lépcső két oldalán két nagy garázs állt, amiből az egyik felnyitódott. Még egy méregdrága kocsi állt bent és Sasuke mellé parkolt.
– Tetszik? – kérdezte Sasuke, amikor kiszállt a kocsijából.
Sakura nem akarta elhinni, hogy ebben a gyönyörű villában fognak élni. Olyan volt mintha egy álmodna vagy mesébe csöppent volna. Igaz, hogy a hétköznapi családokhoz képest jobban éltek, de amikor megismerte Sasuke-kunt olyan volt, mintha ő lett volna az egyik Disney hercegnő. Amikor kiszállt az autóból ,megint hirtelen megfájdult a hasssebe. Igaz, hogy már kiszedték a varratokat, de még sok időbe tellett, hogy teljesen rendbe jöjjön. Kinyitotta a hátsó ajtót nem törődve a fájdalommal és kivette a kislányát, aki nyöszörögni kezdett. Sakura rögtön dajkálni kezdte és megpuszilta a kislánya pofiját. 
– Igen, nagyon tetszik. De nekem az is bőségesen elég, hogy melletted lehettek Sasuke-kun. 
Sasuke alig látható mosolyra húzta a száját, mivel mindig tudatosul benne, hogy Sakura mennyire naiv kislányként tud viselkedni. Könnyen lehetett örömet okozni neki valamint elszomorítani, és néhányszor amikor megfelejtkezett magáról. átadta magát a gyerekes viselkedésének.

Mikor bementek, az inas már várta őket az ajtóban, komor ábrázattal. Továbbra is Sasukénak dolgozott, mivel ha arra került volna a sor, akkor alvilági feladatokat is kaphatott. Mint mindig, most is merő megvetéssel nézett Sakurára, aki a kislányát óvóan magához ölelten. Maga sem tudta miért, de valamiért érezte, hogy az inas őt sem fogja elfogadni. Észre sem vette, hogy egyre jobban közeledett a férjéhez, még végül akaratlanu isl beleütközött. Azonnal felnézett rá, és bocsánatot kért zavarában. Kínosan érezte magát a viselkedéséért. Sasuke a zordan viselkedő személyzetre nézett, aki vette az üzenetett és elment tőlük. Az előszoba óriási volt, márványpadlóval és sötét barnára festett falaival. A bútorok színei pontos harmóniában voltak a helyiség színével. A a sok polcos bútoron óra állt, és a két szekrény között egy egész alakos tükör. Sasuke felvezette a feleségét a második emeletre, ahol több ajtó is nyílt. Az első szoba igazi hercegnőnek készült. Babarózsaszínűek voltak a falak sötét rózsaszín bútorzattal. A fehér baldachinos kiságyban piros ágynemű volt. A pelenkázóbútor alsó kinyitható ajtajai között pelenkás zacskók tornyosultak. A plafon tetején virágot ábrázoló lámpa lógott. A többi rózsaszín bútorzatban ruhák és játékok voltak. 
– De aranyos! Sasuke-kun ez meseszép lett, olyan, mint amit elképzeltem.
– Nekem nem nagyon tetszik a színe, de te jobban tudod, mi kislányos. Ai négy hónapos koráig aludhat a mi szobánkban, ahogy megbeszéltük. Az ágyat nem sokára átviszem hozzánk. 
Sakura mosolyogva nézett a férjét, akit nehezen tudott rábeszélni arra, hogy a kislányuk az ő szobájukban lehessen, ameddig még nagyon kicsi. Sasuke ezen a téren nagyon szigorú volt, nem akarta semmiképp, hogy Ai odaszokjon. Azon az elven volt, hogy a kisgyerekeknek semmi keresnivalójuk a szüleik szobájában. Ai elkezdett sírni, mivel a három óránkénti etetés következő ideje következett. Sakura leült a székre és szabaddá tette az egyik mellét, majd elkezdte szoptatni. Sasuke odament hozzájuk és megérintette Sakura vállát. 
– Mikor végeztél, fektesd le Ait, majd gyere be a másik szobába. – mondta Sasuke, és kiment tőlük. 

Amikor Sakura benyitott a hálószobába, erős dohányszag csapta meg az orrát. Sasuke éppen telefonált, miközben a hamutálcához is odament, hogy a cigi leégett részét rápöccintse. A hálószoba a kandalló résznél szürke kövekkel volt kirakva, a plafon sötétbarna volt a parkettával együtt. A baldachinos franciaágy fehér ágyneművel volt áthúzva. Két éjjeli szekrény állt két oldalt. A szekrények is sötétbarnák voltak. Az ággyal szemben a falon egy nagy plazma tv díszelgett. 
Sasuke elég ingerülten tette le a telefont, biztos valami gond volt a munkájával. Legalábbis Sakura ezt hitte, mivel általában ilyenkor viselkedett így a férje. 
– Mi baj Sasuke-kun...? – kérdezte Sakura, amikor odament hozzá és a férjre kezéért nyúlt, hogy megfoghassa. 
Sasuke elhúzta a kezét, mivel most egyáltalán nem volt szeretgetős hangulatában. Kiviharzott a szobából és hangosan bevágta a hálószoba ajtaját. Sakura beleremegett és hallotta a kislánya sírását. 
Azonnal bement hozzá és a karjába vette. Ainak potyogtak a könnyei és nehezen tudott megnyugodni. Szegényke nagyon megijedt.
~ Sasuke-kun hová rohansz? Kérlek gyere vissza, legalább ma legyél velünk..~ gondolta Sakura, miközben a kislányával járkált a gyerekszobában. 
Nagyon aggódott a férjéért, mivel ilyen ingerülten nem tett jót az embernek, ha vezet. Megint óriási fal volt közöttük, amin Sasuke nem akarta áttengeni Sakurát.

Még nincs hozzászólás.