Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

30. fejezet

Ameddig Sakura a műtőben volt megérkezett Itachi is, aki azonnal a kórházba sietett, amint meghallotta, hogy mi történt. Tudta, hogy az öccsének nincs szüksége a támogatására, hiszen minden helyzetet tökéletesen tudott uralni, de mint a bátyja, kötelességének érezte, hogy ott legyen vele. A családját most nem hozta magával, mivel feleslegesen nem látta értelmét, hogy ott tömörüljenek, amikor Sakura nincs magánál. 

Amikor odaért, Sakura még a műtőben volt, ezért kimentek cigizni, hogy a feszültséggel teli időt kicsit megszakítsák. Reggel 10 óra körül járt az idő, és kellemes tavaszi nap köszöntött az emberekre. A fák újra zöld lombokkal ékeskedtek, és valamelyiken fiókák csipogtak éhesen. A gondoskodó madármama szorgosan vitte nekik az ínyencségeket. A mentőautók parkolója előtt volt kijelölve a kinti dohányzó hely. A nagy autók sorban álltak a helyükön egy-egy szabad helyet kivéve. Az előző éjszakai tavaszi eső miatt a padok, járdák és utak nedvesek voltak. A kórház mellett egy hatalmas örökzöld fenyő volt ültetve, aminek a tüskéiről a megmaradt esőcseppek csöpögtek a nedves földre. A nem nagyon kordába tartott bokrok szerteszét növekedtek, mint a gaz és a fehér pókhálón is csillogtak a vízcseppek. Sasuke fekete hosszú ujjú pólót viselt farmer nadrággal. A hamut a lába mellé pöckölte le a cigarettája végéről. A nadrágja hátsó zsebéből kivette a csörgő telefonját és lenyomta. 
– Még szerencse, hogy nem jövő héten indult vmeg a szülés Sakuránál, amikor végleg elköltöztök. Beszéltem Nejivel, aki mától az itteni ügyeket intézni...gond nélkül el tudunk költözni.
– Remek. Nem akarok még egy teljes hónapot ebben a nyomorult országban tölteni. 
– Csak Sakura miatt maradtál. De mostantól még jobban kell vigyáznod rá és a lányodra. Sok embernek nem tetszik, hogy egy egyszerű lányt vettél el. 
– Aki ártani merészel Sakurának vagy a lányomnak, annak nem lesz hosszú élete. – mondta Sasuke ridegen, majd a cipőjével elnyomta a cigicsikket. 
Itachi még nem jutott a cigarettája végére, ezért kint maradt még egy kicsit. Lement a régi lépcsőröl, hogy tegyen egy kis kört a parkolóban. Közben felhívta a feleségét, hogy tudassa vele, hogy még nem tudja, hogy mikor megy haza. Mikor letette a telefont, sóhajtott és a tiszta kék égre nézett fel, amin egy árva felhő sem volt. 
~ Sasuke téged ismerve örökre eltitkolnád Sakura elől azt, hogy milyen kegyetlen dolgokat irányítasz...őszintén én is ezt tenném a helyedben, hogy megvédjem a családomat. Ám van egy olyan érzésem, hogy Sakura meg fogja tudni. Ha pedig eljár akár véletlenül is a szája akkor...Képes lennél megtenni Sasuke? Képes lennél végezni azzal a nővel, akit mindennél jobban szeretsz? Én nem lennék képes rá, de sajnos abban az alvilági körben aminek a vezetői vagyunk, szigorú szabályok uralkodnak, melyeket még mi sem szeghetünk meg. ~ gondta Itachi teljesen kizárva minden zavaró tényezőt maga körül.

Fél óra elteltével Sakurát egy olyan kórterembe helyezték, ahol eddig csak egy terhes nő volt. A szoba egyhangú fehér színű volt, kimondottan kórházi szoba, ahol csak egy kis szekrény állt az ágyaknál, ahová az üdítőket és italokat pakolhatták a betegek. A fekete hajú fiatal nő még mindig az altató hatása alatt volt. Az egyik karjában az infúziós, a másikban meg a vérátömlesztéshez szükséges tű volt. Nagyon sok vért vesztett, és az életjelei is gyengék voltak. Az arca még az átlagnál is sápadtabb volt. 
Sakura két órán keresztül nem kelt fel, de amikor kezdett ébredezni, csak homályosan látott. Annyi ereje sem volt, hogy felemelje a kezét. Nagyon görcsölt a hasa és érezte, hogy az alatta lévő lepedő nedves és gyengéden érezte a vég szagát. 
– Sasuke-kun...nagyon fáj... – mondta alig hallható, elcsukló hangon.
Itachi az öcsére nézett, aki rögtön odament a fájdalmaitól szenvedő lányhoz. Sasuke kicsit felhajtotta a takarót és meglátta a nagy vérfoltot a felesége alatt. Azonnal hívták az orvost, aki tétlenül állt, mivel fogalma sincs arról, mitől kezdett el újra vérezni. Azonnal visszatolták a műtőbe, ahol egy órán keresztül próbálta megakadályozni a vérzést. 

Délután fél kettőkor Sakura újra ébredezni kezdett, de akkor nem talált senkit sem a kórteremben. Ez addig történtekről csak homályos emlékei voltak. Csak abban biztos, hogy korán reggel megindult a szülés nála. 
Eközben Sasuke az orvossal beszélt, mivel a doktornak mindenképpen el kellett mondania a híreket. Az irodájában hellyel kínálta az Uchihát, aki nem akart ezzel a lehetőséggel élni. A doktor az elején csak hallgatott és a szobában egyedül az óra kattogását lehetett halni. 
– Sajnálom, hogy rossz hírt kell közölnöm, de Sakura szervezete nagyon le volt gyengülve a terhessége alatt, és most is nagyon gyenge. Ezért indult meg nála korábban a szülés a vártnál...de emiatt... nem szabad még egyszer teherbe esnie. Ha mégis teherbe esne és meg akarná tartani, akkor arra rámehet az élete a gyermekkel együtt. Mivel fiatok még, így jobbnak láttam szólni. 
– Ajánlom, hogy Sakura felépüljön. Ha bármi komplikáció lép fel, akkor nagyon meg lakolsz öreg. – mondta Sasuke vérfagyasztóan, majd kiment az szobából.

 

Mikor visszaért, látta, hogy a felesége felébredt, ezért odament hozzá és leült mellé az ágyra. Megfogta a hideg kezét és a szemeibe nézett. 
– Sasuke-kun...azt hittem, hogy elmentél...Olyan jó, hogy itt vagy...A kislányunknak ugye semmi baja? 
– Nyugodj meg, a kicsinek semmi baja. Először most azon kell lenned, hogy mihamarabb jobban légy. 
– Kérlek ígérd meg nekem Sasuke-kun..., hogy vigyázol Aira, ha velem történik valami. Látni szeretném....a karjaimba akarom venni... – mondta Sakura könnyezve. 
– Ne beszélj hülyeségeket. Nem engedem, hogy bármi bajod essen. – mondta Sasuke a homlokát Sakura homlokához érintetvr. 
Sakurát teljesen meglepte a férje gyengédsége. Eddig mindig rideg volt vele és soha nem mutatta ki az érzelmeit. Nagyon jól esett neki, hogy az Uchiha végre kicsit megmutatja neki azt, hogy van egy kicsivel gyengédebb oldala.

– Kicsit várnod kell, hogy láthasd Ait, mivel a koraszülött osztályon van.
– Látni szeretném a kislányunkat. – mondta Sakura, majd megpróbál felülni, de reménytelenül. 
Szemernyi ereje sem volt, ezért visszadőlt a párnára. Igazságtalanak tartotta, hogy nem láthatja a kislányát. A legtöbb anyának bevitték megmutatni a gyermekét, de neki még megmutatni sem hozták be. Elkeseredésébe elkezdett sírni, de a férje kicsit meg tudta nyugtatni. 

A nap többi időszakában Sakura szinte csak aludt, amikor néhányszor felébredt, a férjét kereste a szemeivel. Az ebédhez és a vacsorához nem is nyúlt, mivel egyáltalán nem volt étvágya és annyi ereje sem maradt, hogy felüljön. Az orvos szigorúan meghagyta, hogy nem nagyon fogadhat sok látogatót hosszú ideig, mert ehhez még nem volt jól. Nimera a két kicsivel együtt fél hét körül mentek be hozzá, de először az újszülött osztályra siettek a fiaival, hogy végre láthassa a kisbabát. A két fiú az unalmát azzal ütötte el, hogy csintalankodtak, mindig elrohantak az anyjuk mellől és mindent végig tapogattak. Ezt a magatartást csak addig engedték meg maguknak, ameddig észre nem vették az apjukat, aki a nagybácsikájukkal beszélt. A két fiú rögtönabba hagyta a rohangálást, de Hato így is észrevette, hogy a hosszú hajú apjuk mérgesen néz rájuk. Nimera gyors léptekkel haladt, hogy utolérje szófogadatlan gyermekeit. Megragadta a kezüket és leguggolt hozzájuk, hogy leszidja őket. Valláról lecsúszott a táskájának egyik pántja a nagy sietség közben, a lila haját kicsit szétfújta a szél, de szerencsére nem is lehetett észrevenni. 
– Azt hittem soha nem érek ide. Távolabbi kórházat nem tudtatok találni? – kérdezte Nimera feldúltan, mivel a két fia ezen a napon nem egyszer felidegesítette.
– Kaigan, Hato készüljetek, hogy veletek el fogok beszélni, amint hazaértünk. Megint azt kell látnom, hogy az anyátokat kikészítettétek, szégyelljétek magatokat.
A két kis fiú nem is mertek az apjukra nézni, szótlanul álltak, meghúzva magukat. Nimera helyeslően nézett a férjére, majd az üvegablakhoz ment és tekintetével kerete az új családtagot. Az újszülött osztályon aranyosabbnál-aranyosabb kisbabák voltak, de rögtön rájött, hogy melyik kislány Sasukéé. Elszomorította a látvány, hogy a leggyönyörűbb kislányt inkubátorban kellett látnia. 
– Mikor született? – kérdezte Nimera, mikor hátulról a férje átkarolta, és megcsókolta a nyakát.
– Reggel fél kilenckor. 
– Gyönyörű kislányod lett, Sasuke-kun. Gratulálok! A leggyönyörűbb kislány, akit eddig életemben láttam. – mondta áradozva Nimera, akinek nyomban elmúlt a mérge. 
Itachi belenevetett a felesége fülébe és azt súgta neki: „Éjszaka mi is rátérünk a gyerekre.” A lila hajú nő mosolyra húzta a száját: „Felejtsd el. A két fiunkkal sem bírok.”
Noha Nimera tényleg nem akart több gyereket, de mindegyik nő eljátszott annak a gondolatával, ha lát egy kisbabát, hogy milyen jó lenne még egy, de három gyerek már sok lett volna neki. Nagyon szerette a fiait, de azért valahol még szeretett volna egy kislányt is. Hiába, neki az volt megírva, hogy két fiú gyermeknek adjon életet, amit soha életében nem bánt meg. 
Kaigan lábujjhegyre állt, hogy a magas ablakon bekukucskáljon, de alig látott be. Ezt látva Itachi felvette a fiát és megmutatta Ait neki. A barna hajú kisfiút nem nagyon kötötte le a kisbaba, nem is értette még, hogy mitől vannak oda érte.

 

Nyolc órakor Itachiék hazamentek, mivel a látogatási idő lejárt. Sasuke bármeddig maradhatott a kórházban, ezért csak késő éjszaka ment el onnan, amikor Sakura már mélyen elaludt. 
Éjszaka az idősebbik Uchiha testvér villájában is minden dobozokba állt. A két csintalan fiúnak is régen fellőtték a pizsamát és mostanra mélyen aludtak. Itachinak most kivételesen nem akadt munkája otthon éjszaka, ezért amikor lezuhanyozott, a szürke alsó nadrágját viselve csak bement a hálószobába, ahol Nimera kislámpánál olvasott. Az olvasáshoz mindig szüksége volt szemüvegre, hogy ne romoljon tovább a látása, de csak ekkor viselte. Itachi bemászott az ágyba és cirógatni kezdte a felesége karját. A lila hajú nő összecsukta a könyvet és levette az olvasó szemüvegét. 
– Gyönyörű kislányt csinált Sasuke-kun. 
– Igen. Aggódhat majd, ha majd Ai felni.
– Minden apa félti a lányát a férfiaktól. – mondta nevetve Nimera, majd megcsókolta a férfit.
A sötét szürke hajú Uchiha rögtön maga alá vonta a lila hajú nőt, és kezdte feljebb csúsztatni a hálóinget, majd gyorsan le is kapcsolta az éjjeli lámpát.

Még nincs hozzászólás.