Másnap kora hajnalban Sasuke dühösen ment be Sakurához, mivel értesült arról, hogy a lány megint szökni próbált. Sakura abban a pillanatban felébredt és felkelt, de mikor a két lábára állt a férfi visszalökte.
- Nagyon elegem van belőled! Ha elmerészelsz szökni innen, akkor készülj fel, hogy nem fog senki sem vissza hozni épségben!
- Ha eleged van belőlem, akkor ölj meg...Neked ez igazán nem jelent nehézséget. Miért is jelentene, ha saját kezűleg végeztél a szerelmeddel.
Sasukénak erre vörösek lettek a szemei. Még dühösebb volt mint az elején. Soha nem szerette, ha az a nő szóba került. Az a nő, aki iránt először kezdett gyengéd érzelmeket táplálni. Aztán belépett Juugo megköszörülve a torkát.
- Tilos beszélni Keikoról. Ezt nem tudhattad, ezért most szólok, hogy legközelebb ne hozd szóba.
- Elhallgass Juugo! Kislány ne mondogass olyanokat, amiket nem gondolsz komolyan. Szerelmes vagy belém, de ne ringasd magad gyermeki reményben. Nem leszünk soha együtt. - mondta Sasuke, majd kiment.
Juugo nem sokra rá követte. Sakurát nagyon megbántották az Uchiha szavai. Még soha nem volt szerelmes, mivel ameddig meg nem ismerte Sasuke-kunt, addig semelyik férfi nem dobogtatta meg a szívét. Addig nem is hitte, hogy valaha is megtalálja az igaz szerelmet, de most mikor megtalálta az érzéseit, nem viszonozzák. Olyan nehéz az élet, ha az ember szerelmes. Eddig soha nem gondolta, hogy féltékeny lesz arra a Keiko nevű nőre, aki elnyerte Sasuke szeremét. Még így is, hogy hallott, nem tudta felkelteni a férfi érdeklődését.
Egy héttel később Sakura kis időre kimehetett a szobából, de sajnos nem is látta azóta Sasukét. De ezen a napon véletlenül összetalálkoztak és a férfi tudomást sem vett róla. Sokszor kint ült hosszú óráig, hogy legalább ne bent kelljen unatkoznia. Arról fogalma sem volt, hogy figyelik.
- Most komolyan nem akarod ezt a lányt? - kérdezte Juugo, mikor egy nagyon magas kőoroszlán szoborról figyelték Sakurát.
- Egyszer elvesztettem azt a nőt, akit szerettem. Nem való nekem a szerelem, mert előbb-utóbb minden nő arra a sorsra jutna, mint Keiko. Nem bízhatok meg senkiben.
- Amikor a lány visszamegy a szobájába, menj be hozzá és szórakoztasd el magad vele. Ügyelek arra, hogy senki se menjen arra. Talán ez a lány nem követi el azt a hibát, mint Keiko.
Sasuke csak ránézett a narancssárga hajú férfi, aki aztán magára is hagyta.
Mikor Sakura visszament a szobájába, az Uchiha abba a pillanatban ott termett. Majd magához rántotta a lányt és megcsókolta. Sakurát annyira váratlanul érte a csók, hogy reagálni sem volt ideje. Annyira vadul csókolta a férfi, de hihetetlenül jól esett neki. Nem volt még soha pasija, ezért elkezdett remegni, mikor Sasuke levette a ruháját. Tudta, hogy mi történik egy férfi és egy nő között, de mivel neki ez volt az első, hogy egy férfi levetkőzteti és „azt” akarja csinálni félelemmel tölötte el, mert azt hallotta „arról”, hogy fájdalmas. Mégis egy része izgalommal várta, de a félelme kicsivel erősebbnek bizonyul. Majd azt vette észre, hogy az ágyon fekszik az Uchiha fölé emelkedik. Nem kérdezett semmit, mert mindenképpen a férfié akart lenni. Sasuke szétterpesztette a lábait és abban a másodpercben bele is helyezte Sakurába a hímvesszőjét.
- AHHHHHHHH!!!! - kiáltotta Sakura, akinek könnyek gyűltek a szemeibe.
Nagyon fájt neki, Sasuke olyan gyorsan és vadul csinálta, hogy még fájdalmasabbá tette neki az első alkalmat. Semmi lágyság és óvatosság nem volt benne. Sakura sokszor kiabált síró hangon, de az Uchihát ez nem hatotta meg, csak még durvábban csinálta. Nem volt egy kellemes érzés Sakurának, de mégis boldogsággal töltötte el, hogy az Uchiha vette el az ártatlanságát. Jól esett neki a férfi érintése, csókjai, és mikor összeszedte a bátorságát lágyan megcsókolja, majd a fölötte magasodó Sasuke-kun sötét szemeibe nézett. Nem mert sokáig a szemébe nézni, ezért elfordította a tekintetét róla, majd élvezte, hogy a nyakát csókolgatja és szívta ki.
Sakura elpirulva tekerte magára a takarót és az öltözködő Uchihára nézett. Zavarban volt, nem tudta mit mondjon a történtekre. A bőrén még mindig érezte a férfi kezének érintéseit és csókjait, aminek gondolatára is elvörösödött és elmosolyodott. Az ágyon persze vérfolt van a szeretkezésük után és Sakurának még mindig fájt a közösülésük.
- Képes voltál nekem oda adni az ártatlanságodat?
- Igen...Szerelmes vagyok beléd. Annyira örülök, hogy a tiéd lettem.-mondta Sakura halkan még jobban elvörösödve.
- Többé ez nem fog megtörténni. - mondta Sasuke és kilépett az ajtón.
Sakura teljesen összezavarodott. Valamit rosszul csinált? Neki ez volt a legjobb dolog az életében, és soha nem fogja elfelejteni. Azt remélte, hogy többször lesz „ilyen”, de most úgy nézett ki, többé nem élheti át ezt a gyönyörűséget.
Két hónap hipp-hopp el is repült, Sakura mélyen aludt, amikor álmába megint megjelent a varjú. Közeledett a varjú felé, mikor hirtelen kirajzolódott egy sötét alak és egyenesen felé közeledett. Köpenyt viselt, ami miatt nem lehet látni kicsoda. Viszont megismerte a hangját, amikor megszólította.
- Örülök, hogy közel kerültél hozzá. Maradj mindig mellette, így nem fog bajod esni. Mindig a védelmeződ lesz, de ahhoz soha nem szabad elhagynátok egymást.
Sakura közelebb akart menni a titokzatos személyhez, de akkor a nyugodt varjú csapkodni kezdte a szárnyait és körbe repülve károgva. A károgás figyelmeztető volt, hogy felhívja a Haruno figyelmét, hogy ne tegyen a több lépést.
- Hamarosan valaki szét akar titeket választani, és neked úgy fog tűnni, hogy sikerül is neki, de bízz Sasukéban és akkor minden helyre fog jönni. Sakura, vigyázz a Kaminariak vezetőjével, mert velejéig romlott és sokat árthat neked. Keikonak is azért kellett meghalnia, mert csapdába csalták.
Sakura megkérdezte, hogy mégis ki ő, és miért segít neki, de a titokzatos személy nem válaszolt, csak annyit mondott, hogy mennie kell. Amint ezt mondta, már fent is volt az égen és varjúk hagyták el a köpenyét, mikor végleg eltűnt.
Ezután Sakura is felébredt, megfordult az ágyban és akkor vette észre, hogy mellette üres a hely. Kiment és sok folyosón kellett áthaladnia, mikor odaért ahol Sasuke-kun tartózkodott. Nyúlt volna a kilincsért, amikor megragadták a kezét. Egy erős férfi kéz szorította meg a kezét, majd odébb lökte. Idős, kék hajú férfi volt erős kék szakállal. Sok sebhelye volt, mert rengeteg csatában védte a fejjebbvalóit, mindig morgós és rossz indulatú volt Sakurával.
- Nem mehetsz be ribanc!
- Csak Sasuke-kunt keresem Chikuma.
- Fontosabb dolgai vannak. Te csak a kurvája vagy, ezért menj szépen vissza a szobádba.
Bent a helyiségben éppen tanácskozás folyt. Suigetsu, Juugo és Utakata meg még pár részt vevő tervezte az öreg kaminari vezető félre állítását. A tanácskozásukat megzavarta Chikuma kiabálása. Sasuke felállt és kinyitotta az ajtót, ahol a hangzavaró állt. Chikuma azonnal elengedte Sakura kezét és biccentett a fejével.
- Sakura menj vissza aludni. Chikuma te meg ne merészelj ilyen hangot megengedni magadnak, mikor jegyesemmel beszélsz.
Sakura már szóra nyitotta a száját, majd visszafojtotta, mert ha meg is kérte volna Sasuke-kunt, hogy menjen vissza vele, úgy sem tenné. Ezért vissza fordult és elindult a szobájába.
Mikor a nap kezdett felkelni Sasuke akkor ment vissza a szobába. Sakura ébren várta a szeremét és odaszaladt hozzá, megölelte és elkezdte csókolgatni a kidolgozott mellkasát. Hamar lekerültek ruhák és hevesen elkezdtek csókolózni. Sakura hangja betöltötte a szobát, az ágy lepedője és takarója is összegyűrődött.
Sakura mosolyogva simogatta a Sasuke kidolgozott, szexi felső testét, miközben Sasuke a hátát simogatta.
- Sasuke-kun kérdezhetek tőled valamit? De légyszíves ne haragudj meg rám...
Sasuke nem ígért semmit, mert nem tudta mit akar kérdezni tőle a mellette fekvő fiatal nő. Sakura elég félénken kezdett bele és nem is tudta, hogy tudná a legóvatosabban kérdezni.
- Mondd nagyon szeretted Keikot? Ha még mindig élne, akkor esélyem se lenne vele szembe ugye?
- Sakura a múltam nem tartozik rád. Semmi közöd sincs hozzá, mennyire szerettem Keikót, de te a jelenem és jövőm vagy. Ne foglalkozz ilyen felesleges dolgokkal. - mondta Sasuke, aki elég ingerült lett.
Aztán mikor lenyugodott valamennyire elmondta Sakurának, hogy el kell mennie egy kis időre. Sakura ijedten nézett rá és könyörgött neki, hogy ne menjen sehová, maradjon itt vele. Sasuke nem értette a Haruno kétségbeesését, de nem teljesíthette a kérését, muszáj volt elmennie. Sakura jómostanában tényleg sokszor rosszul volt, de az nyilván a hely miatt. Ezért Sasuke megnyugtatta, hogy csak kis időre hagyja magára. Sakura félt ettől a külön válástól, de sehogy sem tudta meggyőzni az Uchihát csak azt érte el vele, hogy kiabálni kezdett, mert annyira megunta, hogy nyaggatják. Nem szeretett veszekedni Sasukéval, mert már megtanulta, hogy csak egyszer mondd el valamit és a döntését nem változtatja meg. Ha valaki megpróbálta meggyőzni, akkor csak dühös lett. Ezért sem örült annak, hogy ezen a napon haraggal váltak el egymástól.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Szia Ildi-chan!
VÉGRE EGYMÁSÉI LETTEK!
Igen végre Sasuke-kun sem bírt tovább parancsolni az érzelmeinek.
Amint tudom, hozom a folytatást.
Szerencsére most bőségesen vannak ihleteim. Ha minden jól megy akkor jövő héten már olvashatod.
Nagyon örülök, a tíz pontnak! Az is örömmel tölt el, hogy ennyire tetszik neked az írásom.
A kérdésedre, hogy ki az a varjú, még magam sem találtam ki. Két szereplő közül vacilálok, de őszintén még nem tudom, melyiket válaszam....
De azt elmondom, hogy a varjú meg az a személy végig segíteni fog nekik.
Köszönöm a komidat.
Szia.