Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

22. fejezet

Egy gazdag környéken egy két személyes fehér Smart parkolt le egy épület előtt. Amikor kiszállt a hidegbe, besietett az épületbe mivel miniszoknyát és egy nagy kivágású pólót viselt csak. Két férfi állta az útját az épületben, de amint meglátták ki az, rögtön félreálltak és köszöntötték. A nő huszonöt éves volt és hosszú szőke haja szabadon lobogott utána. Kedvesen mosolygott a két férfira és magabiztosan folytatta tovább az útját. Nem egyszer járhatott itt, hiszen pontosan tudta hol van az ajtó, amihez megy. A kövön hallani lehetett magassarkújának a kopogását és amikor elért az ajtóhoz, beütötte a kódot és lement a lenti sötét szobába. 
Neji várta a vendéget, aki le tudott jutni a szobába, pedig csak nagyon kevés embernek volt oda külön kódja. A Hyuuga férfi hosszú barna haja most össze volt fogva és összefont karukkal támaszkodott a hideg kőfalnak, miközben a bal cipőjének a talpa is a falat nyomta. A lámpa pislogott, hiszen már utolsó energiáit használta fel, hogy világítson, mielőtt végleg kialszik. Mikor a kopogás egyre jobban eltompult és végül elnémult, elkerekedett szemmel látta, hogy ki toppant be hozzájuk váratlanul. 
- Mit keresel itt Kármen? - kérdezte Neji ingerülten, de még mindig nem hitt a szemének. 
A szőke hajú nő mosolyogva odament a férfihoz és annak vállára tette a kezét. A vékony nő csak annyit mondott: „Ne nézz ilyen mérgesen rám, mert még jobban eltorzít.” Nejinek erre elszállt az agya, megragadta a nő vállait és ellökte magától. Biztos volt benne, hogy valamiben sántikál ez nőszemély, aki mindig nagyképűen viselkedett. A nő összehúzta a szemöldökét és ha kicsi világosbarna szemeivel ölni tudott volna, akkor Neji már alulról szagolta volna az ibolyát. 
- Sasuke-kunnal akarok beszélni. - mondta Kármen. Azonnal az ajtóhoz ment, de amint lenyomta a kilincset, a Hyuuga férfi megmarkolta a csuklóját és szorítani kezdte.
A nő direkt hangosan ordított felé, hogy: „ENGEDJ EL”! Hiszen pontosan azt akarta, hogy a bent lévők is meghallják a hangját és a keresett személy kijöjjön. 
A terve tökéletesnek bizonyult, mert alig párperc elteltével lenyomódott a kilincs ajtó és kinyílt a fa ajtó. Sasuke rögtön felismerte a nő hangját és most ott állt vele szemben az, akit négy éve nem látott. A háta mögül látni lehetett Karin morcos fejét. Majd felrobbant mérgében, hogy újra látja ezt a nőt. Kármen kacéran az Uchihára nézett és a kezét annak szívéhez tette. A nő örült, hogy újra látja a sötét fekete hajú férfit, hiszen négy kerek éve nem találkoztak. A viszontlátást sokkal nagyobb durranásnak képzelte el, de a körülmények nem engedték meg ezt. Vágyakozva végigsimított a fehér ingen keresztül jól kirajzolódott felső testen. Amikor újra érintette a férfit, a régi elfojtott vágya szélsebesen feltört és az egész testét bizsergés kerítette hatalmába. Feléledt benne a régi szerelem, amit a legsármosabb férfi iránt érzett. Emlékeiben őrizte a nagyon jó képű Uchiha férfit, de most amikor újra meglátt,a sokkal jobban kezdett vonzódni hozzá, mint régebben. 
- Miért jöttél ide? Semmi keresni valód itt. - mondta Sasuke szárazon. 
Karin elégedett mosollyal nézett a szőke nőre, hiszen örömét lelte abban, hogy az Uchiha ridegen viselkedik vele. A nőnek elkerekedtek kicsi világos barna szemei Sasuke fogadtatásától. A hosszú szőke hajból egy vékony tincset csavargatott az ujjára és csak annyit mondott: „Beszélni szeretnék veled. Lehetőleg koloncok nélkül.” Az utolsó mondata közben Nejire és Karinra nézett, de sürgetően vissza is fordította a tekintetét a sötét hajú férfira. 
- Neji menj el egy órára Karinnal, ameddig beszélek vele. - utasította a Hyuuga férfit Sasuke, majd hátrapillantott a vörös hajú nőre, aki nem nagyon akart elmenni. Ám amikor látta Sasuke rideg sötét szemeiből a fenyegetést, rögtön elindult. 

A rideg kövekből épült szobában Sasuke állva maradt, hogy amilyen gyorsan lehet túlessen a beszélgetésen. Rágyújtott közben a cigijére és a nő mosolyogva utánozta a cselekvést. Amint rúzsos szájába vette a cigit a férfihoz lépdelt, hogy meggyújtsa neki. A táskáját a faszékre tette, és újra veszélyes közelségbe került az Uchihával. 
- Megszoktam a ridegségedet Sasuke-kun, ezért nem tudsz elijeszteni magadtól. Annyi jogom még maradt, hogy a volt férjemet meglátogathassam néha. Gousuke is alig várja, hogy újra találkozzon veled. 
- Mit forgatsz a fejedben? Gousukét is ezért hoztad magaddal, hogy a tervedet megvalósíthasd? Semmitől sem riadsz vissza, ha az a céljaidat szolgálja.
- Ebben is hasonlítunk egymásra, de te sokkal kegyetlenebb módszerekkel éred el a céljaidat. A fiunkat csak azért hoztam magammal, hogy lássad. Hadd kérdezzek valamit. A mostani feleséged tudja, hogy négy évvel ezelőtt házasok voltunk?
Sasuke erre összehúzta a szemöldökét, mivel most már tökéletesen tisztán látta a volt felesége tervét. Úgy tűnt, folyamatosan jutott el hír a többi gazdag családhoz is, hogy Uchiha vezetőjük egy közönséges lányt vett el. 
A szürke cane corso harci kutya a Nord névre hallgatott és nyugodtan figyelte a gazdáját. Nem nagyon foglalkozott a szőke hajú nővel. Helyette a vizes fém tálkájához sétált és elkezdte lefetyelni rózsaszín nyelvével a vizet. 
- Nem tudja. Ne merj ártani neki!
Kármen erre az Uchiha szemeibe nézett, majd elkuncogta magát. Majd elköszönt és elhagyta az épületet. 

A ház előtt Kármen az inassal beszélt, hogy hadd találkozzon azzal az egyszerű nővel, akit a volt férje elvett. Az inast hamar beadta a derekát, de nem tartotta jó ötletnek. A kis sötét hajú és sötét szemű négy éves kisfiú kiszállt a kocsiból, mivel megunta a sok ülést. Az anyja mellé ment és megkérdezte tőle: Apával mikor fogok találkozni? Kármen ránézett a fiára és mosolyogva ígérte meg neki, hogy hamarosan. 
A szmokingot viselő idősebb éveit taposó inas bekísérte az asszonyt és a kisfiút, majd egy kis időre magukra hagyták őket. Gousuke a kék farmerje zsebeibe dugott kézzel nem messze elment az anyja mellől. Nagyon önállú kisfiú volt, aki nem szerette, ha nagyon babusgatják és kisgyerekként kezelik. 
Sakura nem is sejtette, hogy az vaskalapos inas miért akarta, hogy kimenjen. Rossz előérzete volt, hiszen amikor csak tehették, kerülték egymást. Az inas szinte úgy gyűlölte, mint az apósa. Amikor kiment, egy vele háttal álló sovány nőt látott, akinek nagyon hosszú haja majdnem a derekáig ért. A nő megfordult és megvetően nézett a fiatal lányra, majd a gömbölyödő hasára. 
- Úgy tűnik Sasuke-kunnak valamiért felkeltetted az érdeklődését. Fogalmam sincs mivel, hiszen te csak egy közönséges lány vagy. Őszinte leszek veled, Sasuke-kun hamar rád fog unni és eldob majd mint egy rongyot, és akkor magadra maradsz a gyerekeddel. - mondta Kármen. Hangjából csak a megvetést és a gyűlöletet lehetett hallani. 
- Ki vagy te? - kérdezte Sakura, mivel sejtelme sem volt, hogy ki ez a nő, aki ezeket a szörnyű dolgokat mondja neki. 
Közben észrevette a visszaérő kisfiút, aki tisztára hasonlított Sasukéra. Sakura nem tudta levenni a kisfiúról a szemét, hiszen mintha a férjét látta volna a gyerekkorában. A kisfiú is ránézett, majd az anyjának azt kérdezte az anyjától: Ő apa új felesége? 
Sakura a kisfiú kérdésére fájdalmat érzett a szívébe, mintha egy tőrt forgatnának benne. Akkor jött rá, hogy ez a kisfiú férjének a gyermeke. Ez magyarázatot nyújtott arra, hogy miért hasonlítanak egymásra. Meg sem tudott szólalni, csak egy helyben állt és sápadt arcán a felismerés fájdalma jelent meg. Ösztönösen a hasára tette a kezét, ahol imádott szerelme és az ő gyermekük növekedett. A szél összekócolta a két nő hosszú haját. 
- Azt hiszed ismered őt, de hatalmasat tévedsz. Te csak egy hülye kislány vagy, akivel csak kedvére eljátszadozik és akit csak becsap. Hahahahahaha komolyan azt hitted, hogy Sasuke szeret téged?Tényleg nincs sok eszed.
Sakura nem szólt semmit, csak hallgatta a szőke hajú nő megvetéssel teli szavait. Aztán amikor Kármen látta a lányon, hogy már görbül le a szája, elégedetten elindult kifelé. A mosolyát semmi nem hervasztotta le. Nagyon boldog volt, hiszen ez volt csak az első lépés a tervének a megvalósításához. 

 

Sakura bezárkózott a szobájába és nem ment ki egész nap. Mindig azon járt az esze, hogy az Uchihának volt már családja. Nem tudta megérteni, hogy miért nem mondta el neki, hiszen az sem változtatott volna az érzésein. De most, hogy látta férjének volt feleségét teljesen elszállt a bizalma. Hiszen a szőke hajú nő sokkal szebb volt nála, mintha valamelyik modell újság címlapjáról lépett volna ki. Nem tudott versenybe szállni ellene, hiszen nagyon különbözőek voltak, ő tényleg csak egy kis senkinek számított, akinek csak a nyolc általánosa volt meg. Túl szépnek tűnt elhinni, hogy Sasuke tényleg őt választotta. 

Mikor este Sasuke hazaért nagyon ingerült volt, hiszen tudomása volt arról, hogy Kármen itt járt. A házba érve nem is vette le a cipőjét, hanem rögtön az inastól kérdezte meg, hol találja a feleségét. Az inas éppen a szakácsot ellenőrizte, hogy halad a vacsora elkészítésével. A konyhát halványbarna szíre festették és a pultok fölött sötétbarna kőcsempékkel volt kirakva. A mosogatóban voltak egy vizes lábosban a beáztatott zöldségek. A konyhapulton a nagy hasú szakács vágta fel a csirkehúst a könnyű salátához, virsli ujjaival rutinosan aprította fel vékony apró darabobra a fadeszkán. Az kis kör alakú étkezőasztal körül csak két kipárnázott szék volt egymással szembeállítva. Az ablakok bukóra voltak nyitva, hogy a helyiségbe álladóan járjon a friss levegő. 
Az idős inas nem merte a válasszal várakoztatni munkaadóját, hiszen pontosan tudta, hogy könnyen az életébe kerülhet. Sasuke felment a hálószobájukhoz, de még oda sem ért, már észrevette az üveges tekintetű feleségét, aki céltalanul járkált a folyóson. Mikor meglátta a férjét, rögtön megállt és nem nézett a szemébe, amennyire tudta, el akarta kerülni azt, hogy a szemük összeolvadjon. 
- Elmondhattad volna, hogy van egy fiad....Öt hónapos terhesen kell ezt megtudnom? - kérdezte Sakura a szomorúságát kiadva.
- Ne merd felemelni a hangodat, ha velem beszélsz. A múltamhoz semmi közöd. Ne törődj ezzel. - mondta Sasuke, ezzel újra magára hagyta kétségbeesett feleségét.

Még nincs hozzászólás.