Sakura nagyon készült az első közös karácsonyra, hiszen az a legszebb ünnep az évben. A szeretet ünnepe, ami összehozza a családot és erre az ünnepre mindenki elteszi a nézeteltéréseket és megtisztelik a karácsony napját. Igaz folyamatosan elveszett a szeretet ünnepe, hiszen már inkább a drága ajándékokról szólt az egész. A plázák az ünnepekre megemelték az árakat és minden ember vásárlási lázban égett. Főleg a decemberi hónapban minden plázát megrohamoztak és nagy tömeg nyüzsgött minden boltban, az emberek a pénztárcájuk mélyébe nyúltak. Sasuke nem nagyon volt oda a karácsonyokért, mivel azt is csak egy átlagos napnak tartotta.
Amikor még kicsi volt, soha nem mesélték be neki a szülei, hogy a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékokat. Amióta az eszét tudta, mindig az anyja díszítette fel a fenyőt és forró kakaót iszogatott közben a családnak. Estére az anyja pakolta ki a fa alá a sok becsomagolt ajándékot a fiainak, akik közben az apjukkal elfoglalták magukat. Majd amikor túl voltak az ajándékokon, a sötét hosszú hajú anyjuk elkezdett játszani nekik a zongorán. Aztán amikor már nagyobbak lettek, annyira önállóakká váltak, hogy a karácsonyok sem úgy teltek, mint egy igazi családnak. A két fivér megszokta, hogy hat éves koruktól „külön éltek” a szüleiktől, mivel egy másik országban kezdték a tanulmányaikaté s ott is fejezték be az egyetemet. Ezért érthető volt, ha a karácsonyt csak egy átlagos napnak tartották.
Sakura pont az ellenkezőképpen volt a karácsony terén, hiszen az ő családja mindig együtt ünnepelte azt meg. A férje nem nagyon akarta belevonni magát a készülődésbe. A nagy duci fenyő nagyon szép volt magában is, de az ezüst díszekkel még szebb lett. Persze Sakura nem érte fel a tetejét és azon a piros betűs napon is többször rosszul lett és le is kellett ülnie, amikor elkezdett nagyon szédülni. Sasuke kedvetlenül tette fel fentre a díszeket, ahová a felesége mondta.
A rá következő napra Itachiék meghívták magukhoz őket karácsonyozni és a két kisgyermekük boldogsága nem múlt el. Az új ajándékokkal játszottak elmerülten és sokszor az apjukhoz vitték azokat a játékokat, amiket nehezen lehetett összeszerelni. Itachi persze könnyedén összerakta őket, de amikor már a sokadikat kellett összeszerelnie, kicsit ingerülten küldte el a fiait. A két kisfiú persze rögtön Sasukéhoz ment, aki kettőt is összerakott nekik. Hato és Kaigan elégedetten tértek utána vissza a játékhoz.
Február tizedikén Sakurát az apósa és az anyósa vitték el a nőgyógyászhoz, mivel Sasuke nem ért rá. A fiatal lány szótlanul ült a hátsó ülésen, mivel Fugaku úr ahol tudta, továbbra is megalázta. A kocsi akadály nélkül haladt az utakon a nőgyógyász rendelője felé. Ha minden jól megy, Sakura aznap készült megtudni, hogy kislánya vagy kisfia születik. Kislányt szeretett volna mindig is, ezért amikor megtudta, hogy terhes biztosra vette, hogy kislánya lesz, amiben nagyon reménykedett.
Türelmetlenül várta ezt a napot, hogy végre megtudhassa a kisbaba nemét. Remélte, nem lesz nagyon szégyenlős a kisbaba és úgy fekszik a hasában, hogy az orvos lássa nemét. Az elmúlt öt hónapban Sakura nagyon legyengült, mivel sokszor kijött belőle az étel, ezért nem jutott elegendő táplálékhoz. De egyáltalán nem bánta, mivel neki csak az volt a fontos, hogy a kisbaba egészséges legyen. A saját egészsége érdekelte őt a legkevésbé.
Mikoto sajnálta szegény menyét, hogy ennyire rosszul viselte a várandóságot és még Fugaku is ahol tudta, porig alázta. Szegénynek egyáltalán nem könnyítették meg az életét.
Váratlanul Fugaku satufékezett menet közben és szorosan markolta a kormányt. Mikoto aggodalmasan nézte a férjét és a kesztyűtartóból elővette a gyógyszeres dobozt. Egy nagyobb tablettát adott a szájába és az üveg vizet is odaadta neki, hogy le tudja nyelni. Fugaku amint visszacsavarta az üvegre a kupakot, folytatta az utat. Hirtelen nagyon homályosan kezdett látni, ezért fékezett váratlanul. Másfél éve jött neki a betegsége, ami folyamatosan rosszabbodott. Nem szívesen beszélt róla mivel nem akarja, hogy mások gyengének lássák, ezért csak a családja tudott a dologról.
A barátságos házban a titkárnő nagyon boldogan fogadta a fiatal kismamát, akit most mások kísértek el. A dagadt titkárnő köszönt az idősebb párnak, akik illedelmesen leültek a rendelőben lévő székekre. A nőgyógyász hamar ki is lépett a szobából és bemutatkozott az eddig nem látott idősebb Uchiha házaspárnak. Eddig nem látta őket, de rögtön tudta, hogy a két személy Uchiha Sasuke-kun szülei lehetnek, hiszen nem mindig látott az ember ilyen nagyon jómódú embereket.
Barátságosan előre engedte a páciensét, aki nagyon sápadt és sovány lett az elmúlt hónapok alatt. Persze nem akarta mondani, hogy nagyon aggasztja a lány állapota, aki már rá is feküdt az ágyra, ami a monitor mellett állt. Látta a fiatal kismama felhőtlen boldogságát a kisbaba miatt, ezért nem volt szíve elvenni tőle. Olyan jó volt látni egy orvosnak, hogy egy nő már ilyenkor ennyire szereti a kisbabáját. Leült az ágy melletti kis székre és a gömbölyödő hasra tette a műszert. Először meghallgatták a baba szívverését, hogy minden rendben van-e. Szerencsére makk egészséges volt a kisbaba és az orvos a minitorra nézett, hogy megállapíthassa a kisbaba nemét. Szerencsére most tökéletesen látta a kisbabát.
- Kislány.
Sakura annyira boldog lett, hogy kislánya lett, hogy eleredtek a könnyei. Nagyon érzékennyé vált a terhessége alatt és könnyen elsírta magát, ha szomorú volt vagy meghatódott valamin. Az orvos elővett a köpenye zsebéből egy tiszta papírzsepit, hogy Sakura letörölje a könnyeit. Innen is látszott, hogy a terhes kismama egy gyerek még, de mégis sokkal jobban szerette a gyermekét, mint az átlag nők.
Sakura mosolyogva ment ki a szobából. A titkárnő rögtön abbahagyta a tevékenységet az íróasztalán és a forgó székében megpördült a fiatal lány féle. Mikoto kíváncsian kérdezte, hogy meg tudta-e a baba nemét. Sakura bólintott és a nagyszülők várták a válaszát.
- Kislány lesz.
Mikoto asszony örömében tapsolt egyet, mivel eddig csak fiú unokái voltak. Persze nagyon szerette őket, de egy kislányt mégis csak jobban lehetett szeretgetni és elkényeztetni, mint egy fiút. Jónak tartotta, hogy lesz végre egy lány unokájuk. Fugaku megfogta a felesége karját, hogy ne örüljön ennyire és a kezébe nyomta a táskát, amit eddig ő fogott neki. A fekete hajú alacsony, vékony nő felnézett a férjére és a nagy boldogság rögtön eltűnt az arcáról. Ettől tartott mindig is, hogy a férje, hogyan reagálna akkor, ha kislány lesz. Fugaku egyáltalán nem akart sem lány gyermeket sem lány unokát, és ezért nagyon ideges lett. Az volt a szerencse, hogy még a nőgyász rendelőjében voltak, ezért uralkodnia kellett magán.
De amikor kiértek, szabadjára engedte a felgyülemlett indulatát. Mikoto meg sem mert szólalni a férje mellett, csak sajnálta szegény menyét, akit a sírás kerülgetett a bántó szavak miatt. A fák többsége még kopaszon állt, hiszen januárban is nagy hóesések és fagyok voltak. A február sem indult nagyon jól, hiszen sokat esett az eső. Most is így volt, ezért Sakura a rózsaszín esernyője alatt haladt lehajtott fejjel. Az esernyőről folyamatosan csepegtek le az esőcseppek és a járdán csigákba lehetett botlani, amitől a lány undorodott.
- Te még arra sem vagy jó, hogy gyereket szülj! Előre közlöm, hogy ezt a kislányt, aki a hasadban növekszik, nem fogadom el sem unokámnak sem Uchihának. A sok nője közül téged sikerült teherbe ejtenie, de azt garantálom, hogy ő sme fog őrölni ennek a gyereknek. Ülj be, mielőtt itthagylak. - őrjöngött Fugaku, majd hangosan becsapta az kocsi ajtót. Sakura a hátsó ülésen az ablakon nézte az elsuhanó fákat és épületeket. A szemét és sápadt kerek arcár kicsípte a sírás és kezével a hasát simogatta.
~ Kislányom, rajtam kívül nem örül neked senki. Remélem az édesapád azért örülni fog neked. Ne félj, én mindig szeretni és gondoskodni fogok rólad. ~
Fugakuék villájához érve a családfő elvonult lőni, hogy az indulatát csillapítsa. Nem akarta látni a menyét, mert akkor még jobban haragra gerjedt volna.
Mikoto síró menyét vigasztalta, aki nem válaszolt semmit, csak sírt és szeme a távolba révedt. Hallotta az anyósa vigasztalását, de nem akart megszólalni. Hiába kínálták bármivel is, nem kért semmit és nem szólt senkihez sem. Mikor Mikoto feladta a vigasztalást, kiment a nappaliból magára hagyva síró mennyét.
Éppen teázgatott abban a szobában, ahol ki tudott kapcsolódni és minden gondról elfelejtkezett. Komoly zongorajáték szólt a magnóból, ami még kellemesebbé tette számára a teázást. Behunyt szemmel adta át magát a zongora játéknak, hogy elvigye messzire a gondoktól. Annyira belemerült, hogy azonnal felugrott ijedtségében a fonott székről, amikor a kisebbik fia megszólította.
- Hol van Sakura?
- A második emeleten lévő nappaliban van, de nagyon kikészült szegény. Az apád nagyon csúnyán beszélt vele, amikor megtudtuk, hogy kislányotok lesz.
- Beszélek apámmal. - mondta Sasuke és rögtön kiment az anyja menedéket nyújtó szobájából.
|