December tizennegyedikén délelőtt Sakura nagyon izgult, ezért egy falat sem ment le a torkán, amikor reggeliztek. Nagyon várta ezt a napot, hogy Isten színe előtt összekössék az életüket Sasuke-kunnal. A férje egyáltalán nem izgult, mintha mindennapos lett volna számára a templomi esküvő. A lány annyira irigyelte, hogy semmit nem izgult túl, bezzeg ő mindent képes volt túlparázni.
Délután tizenkét óra ötvenkor idegesen várta az otthonukban az időt, amikor végre elindulhatott templomba. Menyasszonyi frizuráját, sminkjét profil elkészítették és a tükörhöz vitték, hogy megnézze magát. Sakura amint meglátta tükörképét, nem is ismert magára, mintha nem is ő lett volna. Nagyon gyönyör menyasszony volt, a fodrász és a sminkes is elégedetten mosolyogtak egymásra, hogy milyen szépen elvégezték az utolsó simításokat, amik még hátra voltak.

A templomi esküvőt megelőzte a polgári esküvő, ahová csak a szűk családi és baráti kör volt hivatalos. A polgári esküvő helyszíne a templomhoz közeli hivatalos helyen történt, ahol a szűkös násznép várakozott. Eléggé elkülönült egymástól a két család, mivel nem nagyon volt közös témájuk. Sakura rokonsága hamar megállapította, hogy nagykutyákkal van tele a kis helyiség, ahol az anyakönyveztető a helyén ált. Kíváncsian néztek szét a rokonság többi tagja is, hátha meglátják a vőlegényt, akivel eddig nem volt alkalmuk találkozni. Koe, a menyasszony nagymamája kíváncsian kérdezte meg legidősebb leányát, hogy a teremben van-e a vőlegény. Yume megrázta a fejét, mire kinyílt az ajtó és két férfi lépett be. A vörös hajú Koe-nak kisebbik lánya odasúgta a fülébe: „Milyen jóképűek.” Azért súgta, mivel nem akarta, hogy a pasija meghallja. Abban biztosak voltak, hogy a két férfiből lesz az egyik a vőlegény, csak azt találgatták, melyik lehet. Sasuke nem akarta megismerni a menyasszonya családját, de a jó modor megkövetelte tőle, hogy odamenjen hozzájuk. Olyan lenézően beszélt velük, hogy mindannyian felháborodtak. A vak is látta, hogy teljesen más rang volt a két család között. A nagymama egyszerűen nem értette, hogy tudott legidősebb unokája beleszeretni egy ilyen rideg férfiba, aki minden hétköznapi embert megvetett. Persze tudta a választ, mivel nagyon jóképű férfi volt az Uchaha, akit nem minden borkorba lehetett találni. Nagyon ritkán születtek ilyen férfiak a világra. 
Kicsit később megérkezett a menyasszony is a helyszínre és szégyellős zavarában nézett a vendégekre. Minden férfinak elakadt a lélegzete, amikor megpillantották a fiatal menyasszonyt. Sakura ujjatlan, testhez simuló ruhát viselz, ami a felső részén a mellétől a derekáig fűzős volt, míg a szoknya része földikérő, szolid fodrokkal dísztett lágy anyagból készült. A hosszú haja szabadon lógott és a tetejére volt csattal feltűzve a fátyol. A telt ajkait rózsaszín rúzs emelte ki és a szemhéján is rózsaszínes smink csillogott. A csokra fehér orchideákból készült. Amint belépett a terembe, a lábaiból elszállt az erő és nem mert egy lépest sem tenni, mivel attól félt, hogy a tűsarkújában elbotlik zavarában. Főleg zavarba jött, amikor meglátta a vőlegényét elegáns, fess fekete öltönyében. 
Itachi az öccsére nézett, aki le sem tudta venni a szemét a menyasszonyáról. Odament hozzá és csak annyit mondott: „Jól választottál”. Sasuke nem is foglalkozott a bátyával, hanem odament Sakurához és együtt mentek az anyakönyv vezetőnő asztalához. Addigra mindenki helyett foglalt és nézték a ceremóniát. A két tanú Itachi és Nimera volt, aki oldalt álltak házasodó pár mellett. Persze Nimera azért gyakran a két gyermekére nézett, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincs velük problémája a nagyszüleinek. 

Mikor a végéhez közeledtek. előkerültek a hivatalos papírok is, melyeket az ifjú párnak kellett aláírni először. Sasuke gyorsan aláírta határozott írásával, ami sok embernek megnehezítette az olvasást. A nevét nehezen tudták elolvasni, de azt könnyebben meg tudták megfejteni. Az Uchiha megszokta, hogy gyorsan kell írnia mindent, ezért az írásain tükröződött a gyorsaság és a határozottság. A golyóstollat átadta Sakurának, aki gyöngybetűkkel írta alá szépen, olvashatóan. Ez követően a két tanú is odalépett az asztalhoz és percek alatt aláírták. 
Most már hivatalosan is férj és feleségnek nyilvánította ki őket az anyakönyv vezető. A násznép rögtön gratulált nekik. Egyedül Fugaku úr nézte fancsali pofával a polgári esküvő végét. Legszívesebb sírni lett volna kedve, hogy a kisebbik fia képes volt elvenni egy ilyen nőt. Nem hitte, hogy a templomi esküvőt képes lesz türelmesen végigülni, mert nem bírta elviselni, hogy egy ilyen kislány bekerült a családjába. 

A templomnál a többi násznép gyülekezett, akiknek az egyik része kint a hideg téli levegőn beszélgetett dohányzás közben, míg a másik fele a templomban várakozott. Előző nap elkezdett nagy pelyhekben esni a hó és másnapra mindent befedett. Az utakon szerencsére könnyen közlekedtek a kocsik mivel takarították őket, de a járdákon és a lépcsőkön nagy hó halmok tornyosultak. Mikoto asszony a férjébe karolva köszöntötte régen látott ismerőseit. A sötét hosszú hajú nő igazi úri hölgyként viselkedett, aki simán letagadhatott a korából tíz, de akár több évet is. Hát igen, akik gazdagok voltak és fényűző életet éltek, azoknak könnyű volt formában tartaniuk magukat. A tömeg között biztonsági őrök járkáltak éberen figyelve minden apró gyanús mozdulatot. Mondjuk a vendégek többsége nem volt valami bizalomgerjesztő. Ezek mind nagykutyák voltak, akik régóta benne éltek az sötét alvilágban Sakura családja meg sem mert nyikkanni a tömegben, próbáltak minél jobban beolvadni a környezetükbe. Mindenki lenéző pillantással ajándékozta meg őket és fennhangon elkezdek beszélni róluk. 
- Anya ezek egytől-egyik maffiózók. Nézz csak rájuk...Sakura életveszélyes férfihoz ment hozzá. - súgta halkan a rövid sötétbarna hajú Kayami imádott, vörös hajú anyja fülébe. 
Koe hamar csendre intette, mivel még az hiányzott volna, hogy valakinek felhívják a figyelmét a társaságból. Kezdte félteni szeretett unokája életét, mivel, ha azok tényleg maffiózók, akkor veszélyes életet élhettek, és nem is mert belegondolni mivel foglalkozhatnak, hogy ennyire dúsgazdagok. A templom előtt drágábbnál-drágább kocsik sorakoztak, amik nem fillérekbe kerültek. Különösen a biztonsági őrök figyelték őket, mintha ők lennének itt a rossz emberek. Yuménak a látvány elnyerte a tetszését, hogy a vendégek mind milliárdos emberek, akiknek olyan nagy vagyonuk volt, hogy nem is tudtak mit kezdeni vele. Zeitaku persze jól ismerte az élettársát, ezért egyáltalán nem volt ínyére, hogy ennyire jó pofizik a maffiózókkal. Csak azt kívánta, hogy ez az esküvőt épp bőrrel megússzák.

A templomban a pap hosszú ideig mondta a szöveget, ami minden egyházi ceremónián kötelessége volt. A kicsik nagyon unták a szertartást, ezért mozgolódni kezdtek és a kis Nami sem könnyítette meg Konan dolgát, mivel ő még hangoskodott is. Yahiko mentette a helyzetet, amikor az ölébe ültette a hisztérika kislányát. Kasumit sem kötötte le a pap sok szövegelése, ezért mindig halkan kérdezte az anyját, hogy mikor lesz már vége. 
A házasok elmondták egymásnak a fogadalmaikat miszerint: egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben, jóban- és rosszban együtt lesznek. Pár mondattal kiegészítették szerelmük fogadalmát. A pap engedélyt adott a jegygyűrűk felhúzására, amik platinából voltak. Ezt követően végre a várva várt csók következett. Sasuke magához húzta újdonsült feleségét és vadul megcsókolta. 
Sakura a csók alatt teljesen kikapcsolt maga körül mindenkit, kivéve imádott férjét. Az Uchiha csókja minden izgatottságát elfeledtette arra az időre. Mindig sóvárgott a férfi csókjára, ezért szinte olyan hosszúra nyúlt a csókjuk, hogy jó ideg nem váltak el az ajkaik egymástól. 
Hato és Kaigan egymás között fújolt, mivel undorítónak tartották, hogyha a szerelmesek csókolóztak. Hát a kicsik még nem nagyon értették, hogy a felnőttek mit szeretnek ebben, de majd ha eljutnak abba a korba, meg fogják ők is tapasztalni. A szüleik és a nagyszüleik mindig megmosolyogták a két csintalan fiúcska megnyilvánulását. 
~ „Ejnye Sasuke, ezt inkább tartogasd a nászéjszakára. De személyes tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű nektek most elválni egymástól.” ~ - gondolta Itachi, majd magához vonta a feleségét. 
Mikor a szerelmesek ajkai elváltak egymástól, a vendégek felé fordultak.
A két család az első padsorban ült külön egymástól és utánuk rangsor szerint ültek a vendégek. 
Az Uzumaki családból egyedül Minato volt jelen, mivel kötelességének érezte, hogy a múltját végleg lezárja. Sok rég látott egykori barátjával találkozott, akikkel megromlott a kapcsolata és fenyegetően néztek rá. De nem zavarta, hiszen nem bánta meg a döntését. Ezért ő hagyta el leghamarabb a templomot. Neki itt már nem volt semmi keresnivalója. 
Sasuke kiment a feleségével a fekete limuzinhoz, hogy a másik helyre menjenek. A vendégsereg is bepattant a kocsikba és hangos dudálással követték az elől haladó limuzint. Amerre mentek mindenki tudta, hogy esküvő volt a mai napon. 
Sasuke a limuzinban iszogatta a vodkáját és Sakura puszilgatta a kezét. 
- Annyira boldog vagyok. Az egész szertartást végig izgultam, biztos vörös lenne az arcom, ha nem lenne smink rajtam.
- Szerettem, amikor zavarodban elvörösödsz. - mondta Sasuke, majd letette a poharát és megcsókolta a lányt. 
Sakura a férjére hajtotta a fejét és behunyta a szemeit. Nagyon fáradt volt, de nem szabadott elaludnia, mivel még nem volt vége az esküvőjüknek. Csak kicsit jól esett pihentetnie a szemei, de inkább az Uchiha csókjaira vágyakozott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés