Az esküvő előtti napon egy nyirkos sötét helyen mindössze néhány homályos fényt adó lámpa világította meg az épületet. Csak egy kis faasztal valamint körülötte kényelmetlen, kemény faszékek álltak több ideje a helyiségben. Az ablakok kicsik és keskenyek voltak, hogy alig lehessen belátni, a plafon sarkaiban sűrű pókhálók látszódtak. Némely fehér hálóban itt-ott kis muslincák vagy kisebb rovarok próbáltak szabadulni a ragacsos fonalból, de reménytelenül. 
Sasuke mellett szorosan egy nagy testű szürke cane corso harci kutya ült minden mozdulatot figyelve. Mikor a szemben ülő Neji a zsebébe nyúlt, már akkor is vicsorogva morgott figyelmeztetést adva arra, hogy semmi sem kerüli el a figyelmét. A Hyuuga óvatos mozdulattal kivette a zsebéből a kezét és úgy helyezkedett, hogy az ebnek megfeleljen. Röhejesnek tartotta, hogy egy kutya úgy mondva „dirigált” neki, de nem akart kikötni a balesetin. A kutya nem nagyon látta még őt, ezért mindig vicsorgott rá, hiszen kimondottan arra tanították be, hogy támadjon, ha azt érzi, veszély fenyeget. Suigetsu felnevetett, ahogy látta régi haverja és a kutya bizalmatlanságát egymás felé. A nagy testű hím kutya Sasukéé vokt, aki mindig azon a helyeken tartotta a kutyát, ahol az alvilági munkáival kapcsolatos helyek voltak lebonyolítva. Igazi kezes bárányként viselkedett, ha olyanokkal volt, akiket kölyökkora óta ismert, de az idegenekre bármikor képes volt ráugrani, ha hirtelen mozdulatot tettek. Suigetsu, hogy kicsit elterelje a kutya figyelmét egy nagy ropogós csontot dobott elé, aki egy ideig csak nézte és csak utána kezdte el rágni azt, éles fogaival. 
A három férfival volt egy vörös, hosszú tépett hajú szemüveges nő, aki egy bőröndöt tett fel a faasztalra. Rögtön kinyitotta. A bőröndben rengeteg pénzkötege volt látható. Annak a nőnek az volt a feladata, hogy a japánban lévő ügyfeleik fizetendő pénzét raktározza, majd elküldje a felsőbb vezetőségnek. 
- Sasuke-kun, meg vagy elégedve velem? Hagyd ott azt a kislányt és vegyél el engem. - mondta a vörös hajú nő, aki levette a szemüvegét és úgy rebegtette a szempilláit elpirulva az Uchihára. 
A szemüvegének az egyik fülét a szájához érintette, miközben a pólóján kigombolt még egy gombot, hogy kilátszódjon kicsit a melltartója. 
- Hahaha Karin, látom te soha nem adod fel. Törődj bele abba, hogy soha nem fog téged elvenni, mert akkor már régen megtette volna.-mondta Suigetsu nevetve, aki direkt bosszantotta a vörös hajú nőt. 
Karin gyilkos pillantást vetett az őt bosszantó férfira, majd visszavette a szemüvegét, mivel nélküle nem nagyon látott.
A nőnek abból adódótt a reménye, hogy régebben pár napot együtt voltak az Uchihával, de hamar befejeződött a viszonyuk. Amióta befejezték, azóta nem is nagyon találkozott a jóképű férfival, amit nagyon nehezen tudott megszokni, hogy onnantól még kalandok sem voltak közöttük. Most amikor újra viszontlátta újra felrobbant benne a remény, hátha meghódíthatja és megakadályozhatja azt az esküvőt, amit az ő köreikben lévők közül sokan nem tudtak elfogadni. 
- Nem akarod még egyszer fontolóra venni? A végtelenségig nem titkolhatod el előle a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy nem nézi senki jó szemmel, hogy egy ilyen rang nélküli kislányt veszel el - mondta Karin feljebb tolva a szemüvegét. 
- Ehhez neked nincs semmi közöd. Törődj a magad dolgával. - mondta ridegen Sasuke és vészjóslóan a nő szemeibe nézett.
Karin rögtön lesütötte a fejét, hátrébb lép és a keze remegett félelmében. Az utóbbi években az Uchiha még tekintélyesebb és parancsolóbb lett, mint annak idején. Sokkal ridegebb és érzelemmentesebb volt, ami kicsit megrémisztette a vörös hajú nőt. Pedig, amikor még együtt voltak, már akkor is elégég rideg természetű volt a férfi. 
- Karin, te inkább csak a munkáddal foglalkozz és ne árts bele magad a feletted lévők döntéseibe. Soha nem kérdőjelezheted meg a rangsor tetején helyet foglaló személyek döntését, különösen nem egy Uchiháét. Különben hamar nem lesz rád szükség. - mondta Neji, aki mindig is a szónoki feladaot látta el.
Az ő dolga volt, hogy mindig tudassa a szekta tagjaival a döntéseket, amiket nem volt ajánlatos megszegni. Ha valaki mégis ilyesmire folyamodott, akkor jó esetben a Hyuuga figyelmeztette levélben vagy nagy ritkán személyesen, hogy hagyjon fel ezzel az ostobasággal. Hirtelen felállt, hogy a zsebéből kihalássza a telefonját, de akkor a szürke kutya rögtön abbahagyta a csont rágcsálását és hangosan ugatva egyenesen a barna hajú férfihoz rohant. Sasuke azonnal rászólt a kutyára, aki abban a minutumba megállt, de továbbra is támadóállásba helyezkedett és morgott. Majd kis idő múlva visszament a helyére, de mindig éberen figyelte az ismeretlen alakot, akit csak aznap látott először. 

***

Azon a napon Sasuke korábban ment haza, ami nagyon boldoggá tette Sakurát, hiszen több időt tölthettek együtt. Nagyon várta a másnapot, mivel végre összeházasodhattak a szerelmével. Azt hitte, hogy már soha nem fog eljönni ez a nap. Ha nem lett volna terhes, biztos nem is tudott volna aludni, de mivel a kisbaba ott növekedett a hasában, így nagyon gyakran tört rá az álmosság. 
Bement az irodába, ahová nem léphetett be addig, ameddig a sötét fekete hajú Uchiha férfi engedélyét nem kérte. A dolgozószobában fekete bőrkanapé állt pár centire a fal előtt és a sötét dohányzóasztal közelében. Üveglap védte az asztal felületét. A szoba sötétbarnás színekbe öltözött és sötét bútorokkal rendezték be. Az íróasztalon laptop hevert sok mappával körülvéve. Az ablak bukóra volt nyitva, hogy a helyiséget kicsit felfrissítse a cigarettákból kigőzölgő nikotin szagtól. Csalódortan látta, hogy a szerelme nem tartózkodik odabent. Nyomban megfordult, hogy kimenjen, de az inas mérges tekintetével találta szemben magát. 
- Ilyen nehéz lenne a felfogásod? Nem vagy képes felfogni, hogy ide nem jöhetsz be? Felajánlanám, hogy elmondom más nyelven, de úgy végképp nem értenéd meg! Imádkozz, hogy ne lássalak meg újra itt, mert akkor...
- Akkor mi lesz? - vágott bele Sasuke az inas be nem fejezett fenyegetőzésébe. 
Az inast azon nyomban kiverte a víz, amikor meghallotta az Uchiha hangját a háta mögül. Az idős inas egész testében megremegett pár percre mint a kocsonya. Szóra nyitotta a száját, de még árva hangfoszlányt sem lehetett hallani. 
Sasuke útja a napi edzése után egyenesen az irodájába vezetett. A haja kicsit még nedves volt a frissítő zuhanytól, a gyönyörű kidolgozott testén lehetett érezni a finom mentolos tüskésbőrűjének az illatát. 
- Erről még beszélünk, most azonban takarodj ki innen. - mondta Sasuke olyan rideg komolysággal, hogy még Sakura is megijedt. 
Az inasnak nem kellett még egyszer elmondani. Rögtön ki spurizott a helyiségből, hogy minél távolabb kerüljön a veszélytől.
- Először még elnéztem neki, de most, másodjára már nem fogja megúszni.-mondta Sasuke, miközben közelebb lépett a lányhoz.
Sakura erre kérdően felnézett rá, hogy honnan tudhatta ezt, mivel nem is mondta neki. Aztán hamar tudomást szerzett a titok nyitjáról, miszerint kivéve néhány helyiséget, mindenhol kamerák voltak. A kezével felemelte az alacsony menyasszonya fejét kényszerítve ezzel, hogy a szemeibe nézzen.

- Félsz tőlem?
- Nem. Tudom, hogy nem bántasz. 
- Csak akkor jöhetsz be az irodába, ha én ott vagyok. - mondta Sasuke miközben magához húzta Sakurát.


Este az idősebbik Uchiha fivér házába is nagy készülődés folyt a másnap miatt. Itachi nem rég készítette elő az öltönyét ami karfán várakozott kivasalva az alkalomra. Nimera is a legszebb alkalmi ruháját választotta ki, hiszen mindenki ott lesz majd, aki számított a köreikben. A két fiú is izgatottan futkározott az ünnepi ruházataikban, hiszen nem sokszor viselthették azokat. Azon nevetgéltek egymáson, hogy úgy néznek ki az ünneplőben, mintha pingvinek öltöztek volna be. Az anyjuk meg rájuk szólt, hogy ne rohangáljanak a tiszta öltözékekben, mivel nem akarta, hogy bekoszolódjanak. 
- Anyu, apa úgy fog kinézni mintha pingvinek öltözne be? - kérdezte Kaigan kacagva mivel nem tudta abbahagyni a nevetést. 
Nimera alig tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. A kisebbik fia mindig nagy képzelőerővel rendelkezett és mindig kitalált olyanokat, hogy nem egyszer az egész család megmosolyogta vagy nevettek. Hato mindig hamar megunta az öccse tréfáit és elvette a jókedvét. 
- Minek fogok beöltözni a gyerekek szerint Nimera? - kérdezte Itachi, amikor a becsomagolt nászajándékot eltette a gyerekek elől megelőzve a kibontás lehetőségét. 
- Apa nem ciki, hogy a fiúk pingvineknek öltöznek be? - kérdezte Kaigan teljesen komolyan. 
Nimera nem tudta tovább visszafojtani a nevetését, hiszen olyan kis aranyosak voltak a kicsik, ha az elképzelésüket komolyan vették. Itachi nagyot sóhajtott, mivel ahhoz már fáradt volt, hogy a kisebbik fia hülyeségeit hallgassa. 
Este kilencet ütött az óra és a két kis poronty már a szobájukban készültek a lefekvéshez. Mikor a két fiú elaludtn Itachi a feleségével borozott a lehalkított plazma tv előtt. 
- Remélem boldogok lesznek együtt.-mondta Nimera, miután a férjétől lopott egy csókot. 
- Minden bizonnyal. Hidd elm egymásnak teremtették őket.
Nimera csak mosolyogva bólintott, mivel a férje megérzései mindig jók voltak. Amikor először találkoztak Sakurával, akkor is az mondta neki: „Feltétel nélkül szeretik egymást, még ha most még nem is látszik. Más emberek szerelme meg sem közelíti az övéket”. Végül ez alkalommal be is igazolódott az állítása.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés