Azon a héten elkezdtek gyorsan folyni az esküvővel kapcsolatos dolgok. Sasuke elintézte, hogy december 14-én össze tudjanak házasodni, és hogy egy napon lezajllódjon a polgári és a templomi esküvő is. Sakura nagyon boldogan foglalkozott az esküvő részleteivel, hiszen egy nő életében az esküvője a legboldogabb napjai közé tartozott. Sasukéval együtt választották ki a meghívókat és tortát a süteményekkel együtt. A menyasszonyi ruhát is sikerült kiválasztania a fiatal menyasszonynak a napok folyamán. 
Szombaton a Haruno család ebédre volt hivatalos az Uchiha rezidenciába, ahol a szülők készültek találkozni egymással. Fugaku persze rendíthetetlenül ellenezte a frigyet, de hiába volt minden igyekezete, nem tudta meggyőzni a fiát, hogy gondolja meg magát. Reggel óta nem is lehetett hozzászólni, még a felesége is csöndben meglapult, nem kérdezett, nem mondott semmit, csak a férjét próbálta jobb kedvre deríteni. Ami részben sikerült is, mivel Fugaku hirtelen örömmel várta a vendégeiket. Elegánsan felöltözött, hogy Sakura szüleinek is tudomására adja, ők teljesen másképpen élnek, mint a hétköznapi emberek. Meghagyta a szakácsnak, hogy mindenféle tengeri herkentyűket készítsen ebédre és a legdrágább italokból szándékozott jóízűen iszogatni. Mivel a jó modor megkövetelte tőle, hogy ne viselkedjen rosszul, ezért csak a megjegyzéseivel kívánta kellemetlen helyzetbe hozni őket. Mikoto jól ismerte a férjét, ezért tudta, hogy valamit tervezt, ezért amikor mindent előkészítettek a vendégek fogadásához csak annyit kért tőle könyörögve: „Kérlek, légy velük kedves.” A barna hajú férfi a feleségére nézett és megadóan bólintott egyet. 

Mikor megérkeztek Sakura szülei, nem is érte váratlanul őket a gyönyörű villa látványa. Felkészülve jöttek, mivel alkalmuk volt látni az ifjú Sasukét, akiről mindenki tudta, hogy vagyonos fiatalember. Igaz még csak 25 éves volt, de máris olyan nagy vagyonnal rendelkezett, amit egy átlagos család több generációja keresett egész életükben. A szolgálólányok rögtön tálcákkal közeledtek feléjük, melyeken alkoholos italok, üdítők, teák és ásványvizek tornyosultak. Az előszobában rögtön levették a téli csizmáikat és bakancsaikat, majd a cipőtartóba tették őket. A falakon drága műalkotások függtek és egész alakos tükör húzódott az oldalsó falon. 
Itachi ment épp arrafelé és szivar füstöt húzott maga után. A kis Hato mindig az apja nyomában járt, ez most sem volt másképp másképp. 
- Ne haragudj, de meg tudod mondani, hol várnak minket? - kérdezte meg Zeitaku, aki rosszul volt már annak a gondolatától is, ha valaki a házban dohányozik. 
- Maguk lennének a kis Sakura szülei? Eltévedtek ide felé jövet? Nem is ideig vártunk az érkezésükre. - mondta Itachi, és jelzett nekik, hogy kövessék. 
Ahogy egyre jobban beljebb mentek a házban, annál jobban mutatkozott meg a villa szépsége. Hamar meglátták a kis barna hajú lurkót, aki vidámat futott a bátyjához, hogy mielőbb visszatérhessenek a játékhoz. Aztán nagy nevetés közepette szaladtak egy másik szobába, ahol a játékot kis időre abbahagyták. Itachi mosolyogva megrázta a fejét, hogy fiai mindig ilyen lelkesen vetették bele magukat a játékba. Abból a szobából, ahová a két kicsi berohant hamar egy távirányítós autó és repülő jött kifelé. A repülő majdnem leverte a lámpát, ezért Itachi mérgesen rájuk ordított, hogy a vackokkal inkább kint játsszanak. A két fiú lesütött szemmel ment ki, és elnézést kértek a viselkedésükért. 
- Mi csináltatok fiúk, hogy az apátok hangjától zengett minden? - kérdezte Nimera amikor kiment a fiai után - Mindegy, gyertek,most már a nappaliba, mivel hamarosan ebédelünk.

A nappaliban Fugaku nagy figyelemmel olvasgatott valami papírt, aminek tartalmát csak ő tudta. Felemelte a fejét, amikor hallotta, hogy az utolsó vendégek is megérkeztek. Megvetően nézett végig rajtuk, majd flegmán odaköszönt nekik és rögtön elkezdte a tervét, hogyan tegye rosszá ezt a napot Sakura számára. Odament hozzá és durván a kezébe nyomta a papírt, amin apró fekete betűs szöveg volt, az egész A4-es lapot kitöltötve 
- Mivel túl hosszú idő lenne végigolvasnod és azt is megmerem kockáztatni, hogy meg sem értenéd, el mondom neked, hogy ez egy házassági szerződés, amellyel beleegyezésedet adod, hogy semmi se illet meg téged, ha elváltok. - mondta fölényesen Fugaku és tollat adott a lány másik kezébe. 
- De drágám! - kiálltotta Mikoto, akinek fogalma sem volt arról, hogy a férje valóban megteszi ezt. 
Jó persze, amikor ők összekötötték az életüket, neki is alá kellett írnia ezt a vacak papírt, de Sakurának semmije sem volt az ég világon. 
- Elhallgass, Mikoto! Nos hajlandó vagy aláírni?
Sakura a papírra nézett majd az őt semmibe vevő férfira. Szinte gondolkodnia sem kellett ezen, rögtön odament a dohányzóasztalhoz. De mielőtt a papírhoz érinthette volna a tollat, az anyja felkiáltott. 
- Ne írd alá! Elment az eszed?! Nem veszed észre, hogy téged szégyenítenek meg vele?!
Fugaku dühödten nézett a nagyszájú asszonyra, aki sokkal nehezebb diónak bizonyult, mint Sakura. Sejtette, hogy vele még problémái lesznek, mivel pontosan átlátta, hogy mire megy ki az egész. A kisebbik fiára nézett, aki nyugalommal figyelte Sakurát. 
- ~ Sasuke, képes voltál belemenni ebbe? Mit tervezel szegény kislánnyal? Szereted, de mégis sokszor kegyetlenül bánsz vele. Így akarod próbára tenni őt? ~ merengett magában Itachi az öccsére nézve. 
- Aláírom ezt a szerződést, mivel nagyon szerettem Sasukét. A pénze nekem nem kell...nem vagyok olyan, mint te anyu. - mondta Sakura és szépen aláírta a papírt. 
Fugaku elégedetten nézte, ahogy a fiatal lány megtette, amit kért. Az volt a szerencséje, hogy annyira beleszeretett a Sasukéba és ezért nem fogadta meg az anyja óva intését. Az látszott, hogy nem az anyja ravasz eszét örökölte. Sakura miután aláírta a szerződést, a kezébe vette és ellépett az asztaltól. Yume haragosan nézett az ostoba lányára, aki minden esélyét elvágta annak, hogy akkor is jó élete legyen, ha esetleg szétmennek a férfival. Mostanság olyan ritkánk számítitt, hogy a házastársak együtt élik le az életüket, mint a fehér holló, ráadásul az ifjú Sasukéból sem nézte ki, hogy sokáig képes lenne egy nőnél maradni. Kasumi megszeppenve ült az anyja karjai között, most nem nagyon mert megszólalni és játszani a nagyfiút. Zeitaku egyetértett az élettársával, de nagyon nem is érdekelte az egésze. A nevelt lánya igaz, hogy már nagykorúnak számított, de még egyáltalán nem volt azon a szinten. Ennek ellenére úgy döntött, hogy a lány magára marad a döntése meghozatala miatt. Fugaku visszatette a szerződési papírt a mappájába, majd elégedetten közölte, hogy ideje ebédelniük. 

Az étkezőben színpompás terülj-terülj asztalkám várta őket, íncsiklandozó és egészséges ételekkel. A főtt homár az asztal közepén foglalt helyet és körülötte a sült halak, kagylók sorakoztak a tálakon mindenféle zöldséges salátákkal és rizzsel. Kasumi szörnyülködve nézett végig a számára undi ebéden, mivel ezek közül semmit sem szeretet. Mikor mindenki szedett magának, Sakurának émelyegni kezdet a gyomra és csak a villájával tolta ide-oda az ételt. 
- Sakura, miért nem eszel? - kérdezte Nimera, miután gondosan megtörölte a száját a szalvétával. 
- Nem kívánom és kezdek rosszul lenni. - montja Sakura. Felállt az asztaltól és kisietett a legközelebbik fürdőszobához. 
Mikoto szólt a szolgálólányoknak, hogy készítsenek gyümölcssalátát, hogy valamit mégis csak tudjon enni a fiatal lány. Hiszen ez nagyon nem nézett ki jól, hogy minden ételnek már az illatától is felkeveredett a gyomra. Persze a terhes nők többségénél gyakran előfordultak a rosszullétek, de nem ilyen szinten. 
Mikor befejezték az ebédelést, Sakura még mindig a gyümölcssalátájából csipegetett. Persze Mikoto kezdte kifaggatni a Haruno lányt a kisbabával kapcsolatban. Nem rég tudta felfogni csak teljesen, hogy hamarosan még egy unokája születik. 
- Szeretném ha kislány lenne. - mondta Sakura amikor a hasára tette a kezét. 
Fugakunak abban a pillanatban elvörösödött a haragtól az arca. Semmiképpen nem akart lány unokát, mivel meg volt győződve arról, hogy a lány gyerekekkel csak a baj van és szörnyen hisztisek. Mikoto asszony rögtön megérintette a férje karját és csak annyit mondott mosolyt erőtetve az arcára: „Hát még pár hónapig csak találgathatunk”.

Itachi és Nimera összenéznek, mivel pontosan tudják, hogy az idős Uchiha férfi csak a fiú unokákat fogad el. Amikor Nimera először volt terhes, akkor is folyton azt hallotta az apósától, hogy neki az a kötelessége, hogy fiút szüljön. Sajnos Fugaku mindig nagyon régimódi hagyományokat tisztelő ember volt, ezért nem nagyon tudta megérteni, hogy az nem a nőn múlik, hogy milyen nemű lesz a kisbaba. Szerencsére eddig nem tudták meg, hogy mi lett volna, ha esetleg kislány születik. 

A nap többi részében Fugaku egyfolyrában mindig beszólogatott a hétköznapi családnak, hogy tudassa velük, senkik az ő szemében. Teljesen felháborodott Kasumi viselkedésén, aki szinte olyan hisztis volt mint az egy évesek, pedig kilenc évesen többet várt tőle. És amilyen hangot megengedett a szüleivel és ahogy beszélt velük, azt már a szülők részére is megalázónak tartott. Ha az ő fiai ilyet engedtek volna meg maguknak annak idején, akkor hamar szájon vágta volna őket. De szerencsére ilyesmi egyszer sem történt meg, még a kis unokái is tudták, hogyan kell viselkedni. Látszot, hogy a közönséges családok nem követelnek meg semmit sem a gyerekeiktől és mindent rájuk hagynak, mivel ez az egyszerűbb út. 
Yume és Zeitaku nem tűrték jokáig, hogy így bánnak velük, hamar megfogták magukat és hazamentek. Nem azért jöttek, hogy porig alázzák őket, hanem, hogy megismerjék Sasuke szüleit, de ők voltak az ostobák, hiszen tudhatták volna, hogy ez lesz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés