Este Sakura kezdte kipakolni a ruháit a gardróbszobában lévő szekrények egyikébe. Igaz megcsinálta volna helyette az egyik szolgálólány, de nem nagyon akarta, hogy a cuccai között matassanak. Nem nagyon szerette, ha idegenek kotorásztak a holmijai között. Az Uchiha férfi nem nagyon örült ennek, de most az egyszer elnéző volt a lánnyal, hiszen meg kellett szoknia az új életet. 
Fürdés után felvette az új hálóingét, ami sokkal jobban felkeltette Sasuke figyelmét, mint a pizsama. Valójában a férfi kezdte teljesen olyanná formálni Sakurát, amilyenné akarta. Olyan nőt akart belőle csinálni, aki méltó lesz a rangjához. 
Sakura gondosan előkészítette az ágyukat estére és elővette az éjjeli szekrény fiókjából a közepes nagyságú fehér borítékot, amiben az ultrahangos kép volt. A hasára tette a kezét és elmosolyodott már annak a gondolatára is, hogy kisbaba növekszik benne. Nem kaphatott soha ennél szebb ajándékot az Uchihától. Ez a kisbaba a szerelmük bizonyítéka volt. 

Néhány perc elteltével Sasuke lépett be a hálószobába és leült a lány mellé, aki gondosan visszatette a fényképet a borítékba. Odabújt a szerelméhez és megfogta a kezét. 
- Nekem van még dolgom az irodámban, ezért feküdj le aludni. - mondta Sasuke, mikor átkarolta a lányt. 
Sakura ettől szomorúan felnézett az Uchihára és lágyan elkezdte csókolni. Nem akarta, hogy egyedül hagyja, pedig nagyon álmos volt. Alig tudta nyitva tartani a szemeit és a sápadt arca is még fehérebb lett a fáradtság miatt. Sasuke lefektette őt és addig mellette maradt, ameddig el nem aludt. Szinte nesztelenül hagyta el a hálószobát és lekapcsolta a villanyt, mielőtt becsukta maga mögött az ajtót. 

Másnap reggel Sakura sokáig aludt, mivel olyan fáradékony volt egy ideje, mintha nem aludna egy-két óránál többet esténként. Mikor kezdett ébredezni, észrevette, hogy Sasuke nincs mellette. Hozzá szokhatott volna, hogy egyedül ébred, de mindig abban reménykedve tette el magát másnapra, hogy amikor felkel, a szerelme mellette lesz. Mikor kibújt az ágyból, rögtön megszédült és vissza kellett egy picit ülnie, hogy elmúljon. 

Miután rendbehozta magát a reggeli ébredés után, a konyhától még messze járt, de már akkor megcsapta az orrát az ételnek az illata, ami rögtön émelygő hatást váltott ki belőle. Szinte undorral töltötte el az amúgy kellemes illat, ami a konyhából terjengett. 
Az előszobában az óra reggel fél tizenegyet mutatott, amit nem is akart elhinni, hiszen soha nem is aludt ilyen sokáig. Mivel nem találta sehol sem Sasukét, ezért a legegyértelműbb helyen próbálkozott, az irodájában. Az ajtó sötét, tömör bükk fából készült és amikor a kilincsre helyezte a kezét, a szigorú inas mérgesen rászólt. Az inas olyan érzést keltet Sakurában, mint, amikor a kisgyerekek először találkoznak az óvoda után a tanítónénijükkel, aki első látásra nagyon félelmetes. A férfi az 50 éveibe járt, de egyáltalán nem mutatta a korával kapcsolatos nyavalyákat, mint a hátfájás, nehézkes-monoton mozgás és ilyesfélék. Középmagas férfi volt, akinek a szakállánál lehetett észrevenni néhány ősz szőrszálat. Kora ellenére sportos alkatú volt, és valami különös oknál fogva olyan furcsa érzés kerítette hatalmába az embert, mintha nem valami egyszerű hétköznapi inas lenne. 
- Oda senkinek sem szabad belépnie Sasuke úr engedélye nélkül! Különösen akkor nem, amikor távol van! - mondta mérgesen felháborodva az inas. 
Sakura tényleg úgy érezte magát, mintha kis elsős volna, akit megfed a tanítóbácsi, amiért olyan helyre ment, ami tiltott terület. Nagyon szokatlan volt számára, hogy szigorú rend és fegyelem uralkodott a házban, ami semelyik másik családban nem fordult elő. 
- Sasuke-kun nincs itt? - kérdezte Sakura és védekezőn összefonta maga előtt a karjait.
- Nincs. Tudja lehet, hogy maga mostantól a ház úrnője, de vésse be a kis eszébe, hogy ugyanolyan senki lesz itt, mint eddig volt. 
Sakura felnézett az inasra és a szemében csak a megvetést látta, amit nem is akart elrejteni. Kicsit fájt neki, hogy a személyzet is ennyire lekezelően bánik vele, hiszen nekik egyáltalán nem volt joguk az illyesfajta viselkedésre. Még sem mert ki állni magáért, hiszen tényleg nem tartozott ebbe a környezetbe, csak hirtelen az egyik napról a másikra csöppent bele. Az inas türelmesen kivárta, míg a lány elmegy az iroda közeléből, majd ő is a dolgára indult. 

***
 

Fugaku idegesen ült az irodájában és reggel már pálinkát ivott a tegnapi sokkos hír miatt. Mikor felkelt reggel azt hitte, hogy csak a rémálma űzött vele ilyen rossz tréfát, de sajnos hamar rájött, hogy az a hír, ami miatt elborult az agya valóban megtörtént. Nemakart soha belenyugodni ebbe a házasságba és elhatározta, hogy minden erejével azon lesz, hogy megakadályozza, hátha a fia is végre észhez tér. Egy ilyen jelentéktelen kislánynak semmi keresnivalója sem volt közöttük. Ilyen még egyszer sem fordult elő és tudta, ha rajta múlik, nem is fog. Ezért amikor kopogást hallott, mennydörgő hangon behívta szerencsétlent, aki nem tudta mire vállalkozik.
Suigetsu jó pár éve ismerte Fugaku urat, hiszen régóta baráti kapcsolatot ápolt a két család egymással. Kezdte nagyon rossz ötletnek tartani, hogy eljött a barna hajú Uchihához, akiben harag tombolt. De a kíváncsisága erősebb volt, hiszen ötlete sem volt arról, miről akar a férfi beszélni vele. Az idős Uchiha hellyel kínálta a fehér hajú férfit, aki leült a kényelmes fotelba, ami az íróasztallal szembe állt. Fugaku rögtön a tárgya tért, hiszen nem szerette a sokáig húzódó dolgokat. 
- Beszéld le a fiam erről a hülyeségről. Gondolom tudod miről beszélek, ezért nem bocsátkozok bővebben kifejteni. 
Suigetsu hátradőlt a fotelban és jó néhány másodpercig némám figyelte a vele szemben ülő idősebb embert, akinek összefutottak a homlokán a ráncok a hallgatás miatt. A fehér hajú férfi felsóhajtott és elmosolyodott, majd a tarkóján összefonta a kezét és kényelmesen kinyújtotta a lábait. 
- Nem fogja megváltoztatni a döntését. Talán nem ismeri a fiát? - kérdezte Suigetsu.
- Akkor ha jól veszem ki a szavaidat, eszed ágában sincs beszélni vele. 
- Remek észrevétel. Ha csak ezért hívott, akkor mennék is, mivel más dolgaim is vannak. - mondta Hoozuki férfi, amikor felállt a fotelből, ahová kényelmesen elhelyezte magát. ~ „ Abban egyetértek, hogy őrültség, de senki sem olyan hülye, hogy ellenszegüljön Sasukéval.”
Ezzel a gondolattal hagyta el a rezidenciát és a kocsi felé tartott. 

Sakurának egész nap nem volt étvágya, ha magába is passzírozott egy kevéske ételt, az se maradt sokáig benne. Besötétedett, de Sasuke eddig nem érkezett haza és amikor próbálta hívni, nem vette fel. Eddig nem sejtette, hogy a férfinak olyan kevés szabadideje van, hogy alig van otthon. Tényleg csak aludni járt haza, ahogy egyszer említette is a barátnőjének. A nap folyamán nagyon sokat aludt, ami egyáltalán nem volt jellemző rá, kivétel akkor, amikor megbetegedett, de most szerencsére nem ez volt az oka. Hanem a kisbaba, akiről nem rég szerzett tudomást. A megvetett ágyon bóbiskolt, amikor felriadt hirtelen, mert valaki belépett a szobába. Megkönnyebbült amikor látta, hogy csak Sasuke jött be hozzá. 
- Hallottam, hogy egész nap rosszul voltál. 
- Csak mindig felkavarodik a gyomron mindentől és sokszor álmos vagyok. Amikor még anyuval éltem, akkor is voltak ilyen rosszulléteim. Örülök, hogy hazajöttél. Nagyon hiányoztál. - mondta Sakura a legszebb mosolyával, miközben kinyújtotta a kezét felé. 
Az Uchiha megfogta és leült mellé az ágyra, majd megcsókolta. A terhesség óta Sakura nagyon legyengült, mivel nem jutott a szervezete elegendő táplálékhoz és meglátszott, hogy emiatt fogyott is valamennyit. Az arca még sápadtabb lett, mint azelőtt, pedig akkor is spáadtnak számított a nagyon fehér bőre miatt. 
Előző nap sok mindent megbeszéltek Sasuke-kunnal a házasságukkal és babával kapcsolatban. Mivel Sakura nagyon rosszul volt  a terhességtől, ezért abba készült hagyni a sulit, mivel nem látta tovább értelmét, hogy bejárjon, amikor még több év hátra volt a gimnáziumból. Mostantól kezdve csak Sasukénak és a kisbabának szándékozott élni.
Sasuke hamar elkezdte megszabadítani őt a ruháitól, majd amikor az utolsó ruhaneműt is arrébb hajította, visszafektette az ágyra és vadul magának kívánta azon nyomban.

Sakura a szerelme mellkasát simogatta gyengéden, majd odabújt hozzá és behunyt szemmel élvezte, ahogyan a férfi simogatta. 
- Nagyon hiányoztál...alig vagy velem...-mondta Sakura szomorkásan.
- Sok dolgom van, amit nem halogathattok kedvem szerint. Nevezhetjük nyugodtan családi vállalkozásnak, amit apám hagyott rám. - mondta Sasuke, előre is választ adva a felmerülő további kérdessek elkerülésére. 
Nem akarta, hogy Sakura tovább firtassa a dolgot, mivel ehhez nem volt semmi köze. Később kimászott mellőle az ágyból és felvette a nadrágját mielőtt kiment volna a szobából. A lány felébredt, amikor a szerelme kiment a hálószobájukból.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 2 hozzászólás

2013.07.02. 16:12 Hikarisan Pontosan a férfinak a dolga megvédeni a szeretet nőt, meg a családját mindentől. A nőnek meg az a dolga, hogy hűséges és oda adó feleség legyen, és elhalma szeretetével a férjét és a gyermekét.   Én is erre fogok törekedni majd a házaságomba.  A folytatást, amint tudom hozom. ^^  Örülök, hogy tetszet.

2013.07.02. 15:34 Jenny-chan Jóó lett, már várom a folytatást... Megértem, hogy Sasuke próbálja megóvni a bajos dolgaitól Sakurát és ez így van jól. Ez a dolga egy férfinak  Remélem, gyorsan folytatod Üdv: Jenny