Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

10. fejezet

Olyan gyorsan eltelt az októberi hónap, hogy észre se vették de már november utolsó hetben jártak. Azon a héten kezdett el havazni és hirtelen lezuhant a hőmérséklet mínusz fokokra. Nem olyan régóta Sakurának kezdett mindig hányingere lett az ételektől és azok illatától is, ha evett is kicsit, az sem maradt benne sokáig. Gyakrabban kezdett el szédülni, de szerencsére amikor késő délután hazaért a suliból, akkor el tudta úgy intézni, hogy ne tűnjön fel az anyjának. Nem akart otthon maradni betegen, mert akkor nem tudott volna találkozni Sasuke-kunnal. Az Uchihának persze elmondta a sok rosszullétét, mert abba a hitben volt, hogy csak elkapott valami vírust.
Az utolsó hét péntekjén Sakura tűkön ülve várta a tanítás végét, mivel megint az Uchihánál aludhatott. Az ötödik óra közepén osztályfőnöki óráról felpattant a székéről és kiszaladt a tanteremből, miközben a kezével a száját fogta. Az osztálya döbbenten kapta fel a fejét, amikor látták szó nélkül kiszaladni. Mindenki elkezdett beszélni, amikor az osztályfőnökük kiment utána WC-re. Sakura nem tudta, hogy képes ilyen sokszor hányni, ha nem is eszik szinte semmit. Sápadtan tápászkodott fel a WC-től és a falnak dőlve megpihent egy kicsit. Kezdet rájönni, hogy ezek a rosszullétek nem attól lehetnek, hogy megfázott. Hiszen láza nem volt, nem fájt a füle és a torka. Arról nem is beszélve, hogy ebben a hónapba meg sem jött neki.
~ Lehet, hogy terhes vagyok? ~ - gondolta Sakura, amikor a hasára tette a kezét.
A gondolat mérhetetlen örömmel és boldogsággal töltötte el, hogy Sasuke-kun gyermeke növekszik benne. Mégis tartott az Uchiha reakciójától, hogy mi lesz ha majd elmondja neki ezt a gondolatát.

Mikor visszament a terembe mindenki őt nézte, de úgy csinált mintha észre se venné. Visszaült a helyére, de nem tudta elrejteni az örömét.
Az utolsó óráról kicsengetve Sakura felvette a kabátját és a sapkáját majd a kesztyűjét, hogy ne fázzon. Nagyon fázós típus volt, gyakran hidegek voltak a kezei és az is előfordult, hogy lilulni kezdtek. Nem lehetett tudni mitől, de azt mondták neki, lehet, hogy a vérkeringésével van baj. A kabátja nem volt valami meleg, mert nem szeretett nagyon felöltözni. Tenten vidáman futott oda hozzá, aki vastag télikabátot viselt hótaposóval. Ő is inkább a kényelmes és sportos öltözékeket szerette, mint Hinata. Sakura volt közöttük a pipiskedő, aki magas talpú magassarkú cipőket hordott és elegánsan öltözködött. Szinte nem is látták smink nélkül az iskolában.
Az iskola épülete szinte teljesen üres volt, mivel mindenki sietve hagyta el azt az utolsó tanítási napon. Mindenki készült a hétvégére, hogy kipihenjék a hétköznap fáradalmait.

Mikor ők is kimentek az iskolából, Sasuke már várta a barátnőjét, miközben a fekete kocsijának támaszkodott. Ameddig a lányra várakozott rágyújtott. Több lány kerülgette őt reménykedve, hogy észreveszi őket, de hiába voltak ezen, nem sikerült felkelteniük az érdeklődését. Sakura amint meglátta a szerelmét rögtön félelem kerítette hatalmába, ezért elkezdte harapdálni a száját és szótlanul ment oda hozzá. Tenten nem akarta zavarni őket, ezért gyorsan elbúcsúzott tőlük és el is ment a buszmegállóhoz, hogy ne kelljen sokat várnia a hidegben. 
- Sasuke-kun...mondani szeretnék valamit neked...-mondta Sakura halkan, amikor merített magában egy kis bátorságot.
Sasuke kinyitotta kocsiját. Mindketten a kocsiban ültek és Sakura az anyósülésen tépkedte a szájáról a bőrt idegességében. Szótlanul folytatta a tevékenységet és azon járt az esze, hogy mondja el a szerelmének.
- Mit akarsz mondani?
- Hát...izé...kérlek ígérd meg, hogy nem leszel dühös, de...szerintem terhes vagyok.
Sasukét egyáltalán nem érte váratlanul a hír, mivel sejtette Sakura rosszulléteiből, hogy teherbe ejtette. Azonnal elmentek a patikába, hogy vegyenek terhességi tesztet. A patikában lévő nő helytelítően nézte Sakurát, amiért ilyen fiatalon teherbe ejtették.

 

A hatalmas ház fürdőszobájában Sakura a WC tetőn ülve nézte az eredményt. Most már biztos volt, hogy az Uchiha gyermekét hordja a szíve alatt. Nagyon boldog lett az eredménytől, ugrándozva ment ki a fürdőből a teszttel a kezében. Sasuke elvette tőle, fr semmi érzelmet nem lehetett látni az arcán.
- Megtartod a babát?
- Persze, hogy megtartom, hiszen a te a gyereked. Ha ellene vagy ennek, akkor nem várom el, hogy segíts nekem...semmit sem fogok kérni tőled. Mindenképpen megtartom.-mondta Sakura a hasára téve a kezét.
Viszont abban biztos volt, hogy a szülei nem fogják nagyon támogatni a döntését, de nem érdekelte. Nem kötelezhették arra, hogy elvetesse, mivel szerencsére betöltötte már a tizennyolcat. Akarta azt a gyereket, aki Sasuke vére volt. 
- Nem hagylak el téged. - mondta Sasuke, aki azonnal visszavette a bőrkabátját. - Öltözz, elviszlek a kórházba.


A kórház több nagyobb épületből állt. Az Uchiha férfi hamar elintézte, hogy az orvos megnézze Sakurát, akinek kezdett megint hányingere lenni. Aztán egyenesen felmentek a negyedik emeletre, ahol egy öreg orvos várta őket. Nagyon kedvesen bánt mindenkivel, a vizsgálat alatt is nagyon rendes volt. A monitoron megmutatta a tollával, hogy hol van a kisbaba.
- Gratulálok. Ha akarja, kinyomtathatom magának az ultrahangos felvételt.
- Megtenné? - kérdezte nagy mosollyal az arcán Sakura.
Az öreg doktor rögtön kinyomtatta a felvételt, majd beutalta a fiatal anyukát a legjobb nőgyógyászhoz, akihez a terhesség ideje alatt kell majd járni. Mikor kiment a szobából, boldogan mutatta meg a fényképet a kisbabájukról az Uchihának, aki kint várakozott a folyosón. Igaz még csak egy kis foltot lehetrzz látni, de szépen fejlődni fog majd. Majd hirtelen Sakura elkezdett szédülni, de Sasuke gyorsan reagált és megfogta a derekát.
- Mindennél jobban szeretlek, Sasuke-kun.-mondta Sakura.
Mikor kifelé haladtak, a csecsemőosztály előtt mentek el, ahol a kis aranyos újszülöttek feküdtek. Olyan nyugodtan aludtak, mint az angyalok. 
- Milyen aranyosak. Alig várom, hogy a mi gyermekünk is megszülessen.-mondta vidáman Sakura, majd az Uchihába karolt. 
- Arra pár hónapot várnod kell, hogy láthasd. Nem fejlődnek olyan gyorsan, mint szeretnéd.
Sakura erre kicsit elkeseredve bólintott, hiszen olyan sok hónap volt még hátra. Minél hamarabb látni szerette volna a kisbabát, aki a hasában növekedett. Sasuke ránézett a mellette álló lányra, aki úgy viselkedett, mint a kisgyerekek, akik alig várták, hogy kibonthassák a karácsonyi ajándékaikat. 

Másnap reggel Sakura vidáman kelt, de rögtön elszomorodott, amiért az Uchiha férfi nem volt mellette. Olyan jót aludt előző este mint még soha, ennek az volt az oka, hogy a férfi karjaiban nyomta el az álom. Kibújt az ágyból és pizsamástól ment ki a szobából, de rájött a szokásos reggeli hányás, ami megakadályozta, hogy rögtön megkeresse a szerelmét. Éjszaka is többször ki kellett rohannia, mert már attól is felkavarodott a nyomra, ha csak egy pohár vizet ivott. Mikor megmosta a kezét a tükörben, látta, hogy nagyon sápadt és olyan gyengének érezte magát, hogy még felemelni sem tudott volna egy nehezebb táskát. Mondjuk ez nem voltváratlan, hiszen az utóbbi két hétben alig evett valamit, de ha evett is az is hamar kijött belőle. Mióta tudomást szerzett a terhességéről felhagyott egy időre a fogyókúrával és helyette diétára váltott. 

Egy másik szobában találta meg az Uchihát, aki folyékonyul beszélt oroszul valakivel a telefonban. Sakura itta a férfi látványát, akin csak egy hosszú nadrág volt, de az is kigombolva. Nem tudta el hinni, hogy Sasuke-kun tényleg őt, egy egyszerű lányt választott. Mikor az Uchiha befejezte a telefonálást  az őt néző lány felé fordult.
- Nem akartalak megzavarni, bocsánat.
- Nem baj. - mondta Sasuke és odahívta magához Sakurát.
Csókkal köszöntötték egymást, majd Sasuke kivett a szekrényből egy fekete kis dobozt és kinyitotta. A fekete dobozban egy csodaszép platina eljegyzése gyűrű volt. Sakura azt hitte, hogy most ájul el, mert a gyűrű csak egyet jelenthetett, méghozz azt, hogy megkérik a kezét. Elkezdtek potyogni a könnyei a meghatódottságtól. Mindig is érzékeny volt és könnyen elpityeredett, de most a terhessége miatt többször elkezdett sírni.
- Haruno Sakura, hozzám jössz feleségül?
- Igen! - borult könnyektől áztatott arccal a lány Sasukéra.
Sasuke felhúzta neki a gyűrűt és megcsókolta. A szoba árnyékolt volt, emiatt nem jutott be rajta sok fény. A bútorok is sötét színűek voltak, de a parketta a padlófűtés miatt nem volt hideg, mint általában a többi házban. 
- Nagyon szép ez a gyűrű, de biztos nagyon drága volt. Nem kellett volna nekem ilyen drágát venned...Nekem már az elég, ha melletted lehetek.
- Ne foglalkozz ilyesmikkel .- mondta Sasuke, majd felkapta a jegyesét.
Visszavitte a szobába, lefektette az ágyra és nekiállt levetkőztetni. Az Uchiha hálószobája szürke színű volt és csak a falak tetején és alján húzódott egy fehér csík. Az franciaágy fekete színű volt fehér ágyneművel, amiből alig lehetett érezni a finom öblítőnek az illatát. Az ágy mögötti falon egy nagyobb kép díszítette a szobát. A bútorok is olyan fekete színűek voltak, mint az ágy. Az ággyal szembe két nagyobb ablak volt. Az egyik ablakpárkányon egy csónakorchidea 
virított , ami telis-tele volt virágokkal. Ezt az orchidea fajt a szenvedélyek virágának is nevezték, mivel a szerelmet testesítette meg. Előző este kapta Sakura a szerelmétől, ami váratlanul érte, hiszen az Uchiha egyáltalán nem volt az romantikus fajta. Pont ezért az sem említette neki, hogy az orchidea a kedvenc virága. Mikor rákérdezett honnan tudta Sasuke elmesélte neki, hogy amikor egy virágos bolt előtt mentek el, észrevette, hogy csak az orchidea virágokat nézte meg a kirakatban. Hát igen, az Uchiha férfi figyelmét semmi sem kerülte el. Úgy ismerte Sakurát mint a saját tenyerét.

Sasuke egyre nehezebben tudta visszafogni magát, ezért egyre vadabbul kívánta az alatt fekvő lány száját. Közben a kezével a Haruno combjának belsejét simogatta. 
- Várj...ugye nem lesz baja a gyerekünknek ettől?
- Semmi baja sem lesz -mondta Sasuke és azonnal belehatolt Sakurába.
Sasuke most nem akadályozta meg, hogy Sakura hangja ne hallatszódhasson. Soha nem a finomságáról volt híres és mivel Sakura a szexelésben még nagyon kezdő volt, így sokszor fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Hogyan tudna ő is ekkora örömöt szerezni az szerelmének. Mindig ő volt alul, mert a férfi így mutatta ki a dominanciáját, amit egyáltalán nem bánt a Haruno lány.

 

2 hozzászólás
Idézet
2013.06.30. 17:59
Hikarisan

Ebbe határozottan egyett értek veled Jenny! 
Hiszen én személyszerint úgy tartom, ha valaki megtalálja az élete szerelmét, aki az élete értelme lesz, akkor mi jobb bizonyíték rá mint a gyermekük. 
Én nagyon szeretem az olyan történetek, ahol a szerelmeseknek gyerekük lesz és család központúvá válik a mű. Ezért is írok ilyen fajtákat, hiszen nem sokat találtam SasuSakus fanficcekből...


2013.06.30 17:44
Jenny-chan

„ Végre elérkezett ez a fejezet is... a gyermekáldás 

Imádok olyan történeteket olvasni, amiben ily módon is beteljesül a szerelem :D :D 

Így tovább!! :D

By: Jenny

Idézet
2013.06.30. 17:44
Jenny-chan

Végre elérkezett ez a fejezet is... a gyermekáldás 

Imádok olyan történeteket olvasni, amiben ily módon is beteljesül a szerelem :D :D 

Így tovább!! :D

By: Jenny