5. Ne merd senkinek sem elfecsegni
Haku minden zugot megmutatott az angyalnak, aki a hirtelen megálló fiú hátának ütközött. A jéghasználó alázatosan meghajolt, megszorította a rózsaszín hajú lány kezét, ezzel jelezte, lépjenek arrébb, miközben halkan azt motyogta, hogy hajoljon meg. Az angyal először nem értette, hogy miért kellene fejet hajtania, de amint idegenvezetője oldalra lépett, meglátta Uchiha Sasukét és Hoozuki Suigetsut. Sakura rögtön felismerte az élen állót, akinek rémisztő aurája belengte az egész teret. Félve hátrálni akart, de a kísérője szorítása erősödött. Már erélyesebben szólította fel arra, hogy hajbókoljon. A két férfit kezdte untatni a várakozás. A fogoly lenézett a földre, és meghajolt. Sasuke elindult, de mikor az angyal mellé ért, megállt és rápillantott.
– Sasuke, úgy tűnik, még nem végezhetsz a csajjal. Neked van ötleted, hogy a vén szivar, mit akar kezdeni vele? – kérdezte Suigetsu gúnyosan nevetve.
– Mit érdekel az engem. Előbb-utóbb minden fogolyra a halál vár – mondta kegyetlenül Sasuke, miközben kirántotta a kardját.
Fegyverével oldalra tolta a rózsaszín hajzuhatagot, ami rakoncátlan kiscsikó módjára ugrott vissza a pengére. A szablya éle észrevehetetlenül megvágta a selymes arcot. A lány csak akkor vette észre a sérülést, mikor pofiján végig folyt a meleg, piros nedű. Sasuke megragadta a hosszú lobboncot, ezzel arra kényszerítve Sakurát, hogy felnézzen rá.
– Végezzek veled most? Megváltás lesz, hidd el, fogalmad sincs, mik fognak rád várni.
A rózsaszín hajú lány beharapta a száját, hogy elfojtsa kitörni készülő sikolyát. A könnye záporesőként eredt el. Azt hitte, tényleg ez lesz az utolsó napja, de ekkor Haku közbeszólása megmentette.
– Sasuke-sama, legyen szíves elengedni Sakura kisasszonyt. Hadd emlékeztessem, Gakushi nagyúr rendelkezik a túsz sorsával.
– Bátor fiú – füttyentette el magát Suigetsu.
A domináns harcos haragja az egekbe csapott, helyben megnyúzta volna a pimasz lelencet, de egy ilyen jelentéktelen ficsúrt, arra sem tartott méltónak, hogy megölje. Lepillantott a kétségbeesett lányra, majd ellökte. Az angyal a földre esett, és fel sem mert nézni. Az Uchiha, szinte azonnal tovább ment, de az a röpke idő örökké valóságként számára. Érezte az Uchiha vérszomját, a vágyát, hogy ölhessen. Suigetsu cinikusan röhögcsélve követte barátját. Jó kedvre derült a jelenettől.
Haku felsegítette védencét, aki ujjával letörölte a vért. A kedves fiú lágy hangja komollyá vált, amit nem tudott mire vélni a rózsaszínhajú.
– Ne szeress bele Sasuke-samába!
– Micsoda?! Hogy tudnék beleszeretni?! – háborodott fel a nemes angyal.
– Legalább magadnak ne hazudj. Amikor megláttad, a tenyered izzadni és a szíved zakatolni kezdett. Sasuke-sama csak férfias vágyainak kielégítésére használja a nőket!
A fogoly elképedve hallgatta a jéghasználót. Ötlete sem volt, hogy miként tudta kísérője azt, hogy a szíve hevesebben kezdett el verni. Nem is kellett kérdeznie, az ifjútól máris megkapta a választ. Haku képes arra, hogy egy érintéssel tanulmányozza mások szívverését, ebből meg tudta állapítani, hogy az illető hazudott-e vagy sem.
Sakura most gondolkodott el a szerelmen. Mit jelent szerelmesnek lenni? Milyen érzés, ha két szerelmes végre egymásra talál? Lehet, hogy tudtán kívül beleszeretett abba a férfiba, aki megpróbálta megölni? Mi más magyarázat lenne arra, hogy újra találkozni akar vele, legalább egy pillanatra. Amikor meglátta az Uchihát, félelem kerítette hatalmába, de egy másik eddig nem tapasztalt dolgot is végre átérezhetett. A szívverés felgyorsulását, mely úgy kalapált mintha menten ki akarna ugrani a helyéről. Hirtelen zavart lett, és az arca is elvörösödött, de ő csak annyit érzett, hogy melegebb lett a levegő.
Nagy elmélkedése közben arra eszmélt, hogy Haku a folyosó végén várta már, ezért odasietett és némán lépkedett utána. Nem igazán mert kérdezősködni, de minden bátorságát összeszedte, és a nevén szólította az előtte haladó alakot. Az hümmögött, ezzel jelezte a lánynak, hogy nyugodtan mondhatja.
– Mesélj Sasuke-kunról? Látszik, hogy mindenki fél tőle, és nagy tiszteletnek örvend.
– Ne kíváncsiskodj! – sóhajtott Haku. – Nem bánom. Uchiha Sasuke-samáról senki sem tud sokat, mivel áttörhetetlen falat emelt maga köré. Nem jó kihozni a sodrából, mert akkor valaki megsebesül. Az, hogy milyen mértékben, az csak tőle függ. A vezetőnk képezte ki, mert árván maradt. Egyedüli rokona a bátyja Itachi, de sajnos ő is meghalt.
Sakura ismerte a magány fájdalmát, ezért együtt érzett Sasukéval. Ez megmagyarázta, miért ennyire rideg és vérszomjas. Nem szerető és gondoskodó családban nevelkedett. De az is lehet, hogyha meg is adatott volna neki, amit az élettől nem kapott meg, akkor is ilyen lenne.
– Akkor Sasuke-kun olyan, mint én? Neki is van szárnya, de olyan furcsa, eddig soha nem hallottam olyan nemes angyalról, akinek fekete színű.
– Nagyon beverhetted a fejed! Sasuke-samának nincsen szárnya, főleg nem feketék, de ha mégis, nagyon rossz előjel lenne. Akkor a kaminariak vadásznának rá.
A rózsaszín hajú lány csak pislogott a hallottaktól. Tudta, hogy mit látott, nem álmodta, és legkevésbé sem képzelte be magának. Nem értette, hogy Haku miért lett hirtelen ilyen ideges. Miért akarnának végezni vele?
Ekkor valaki erősen visszarántotta a láncát, és elesett. Egy nő volt az, aki összehúzott szemöldökkel nézett rá. A fogai kicsit kilátszódtak, ahogy enyhén vicsorgott, de még ezek sem csúfították el az arcát. Felismerte őt az ünnepélyről. Támadója leguggolt hozzá és halkan, szinte alig érthetően mondott valamit. Inkább tátogott, de Sakura így is hallotta, hiszen közvetlenül neki mondta.
– Kussolj! Ha eljár a szád, akkor nem sokáig fogsz élni.
Sakura hátrahőkölt, és a kezét maga elé emelte. Haku rögtön jéglándzsákat küldött a társára, aki kecsesen kitért előle. A hölgyemény csak mosolygott.
– Elég legyen, Fuanna! Gakushi nagyúr nem adott parancsot arra, hogy megtámadd a lányt! Eredj innen, és akkor nem szólók.
– Ostoba vagy! Én már rég nem annak az összeaszalódott öregnek a parancsait követtem! A hatalma leáldozóba van!
– Hogyan?! Ellenszegülsz?!
Fuanna kacagva eltűnt, de még utoljára vetett egy utolsó pillantást a rabra. Haku nem szándékozott több időt vesztegetni rá, mielőbb fel akarta keresni a mesterét, hogy tőle kérjen tanácsot.
*
A kölyök nem láthatta, hogy a szobában már várakozik valaki, ezért szó szerint belökte védencét, és rázárta az ajtót. Sakura ijedten rángatta a kilincset, ami betontömbbé fagyott. Dörömbölt, segítségért kiáltott, hátha meghalják, azonban piciny reménye is tovaillant, mint tél előtt a gólya. Rémült arckifejezéssel hátrált a bejárathoz, miközben egész lénye reszketett.
– Innen nincs menekvés! – szólalt meg egy hang a háta mögül. – Szerencsés vagy, de egy valamit jól véss az eszedbe! Ha eljár a szád, megöllek! – mondta Sasuke fenyegetően, miközben ujjával, az angyal hajával játszott.
– Mire készülsz? Egyáltalán ki vagy te valójában? Valami azt súgja, hogy titkolódzol.
Sasuke egy pillantással fojtotta Sakurába a szót. Felemelte az állát, ezzel arra kényszerítve prédáját, hogy rá figyeljen. A rózsaszín hajú lány összeszorította a fogát, mert a férfi a szabad kezével a csuklóját markolta. A szorítás helyén nyomban égető fájdalmat érzett.
– Ah! – sikoltott fel az angyal, mert úgy érezte, mintha élve boncolnák.
Átélte, ahogy a bőrre és a csontja olvadozni kezd a perzselő lángtól. Az ördögi alak halványan elmosolyodott, kedvét lelte zsákmánya orcája láttán, majd önelégülten elillant. Sakura rögtön megnézte a csuklóját, amin piros kéznyomat éktelenkedett, és hólyagok tarkították. Később hideg borogatást kért rá, aztán elkezdett belelapozni a könyvbe, és a negyedénél nyitotta ki.
*
Egy régi romos épületben a tető is hiányos volt néhány részen. A kémény hűlt helyén, csak egy tátongó lyuk utalt rá, hogy valaha ott kürtő vezette ki a tűz füstjét a szabadba. Az építmény ürességtől kongott, csak néhány korhadt faláda hevert egymáshoz közel. A sarkokban megbújva, sötét foltok rajzolódtak ki, bekebelezve a beszűrődő fényt. Csak a harcosok légvételeit lehetett hallani. A villámok miatt a fák gallyai ijesztő árnyékokat vetettek az ablakokra. Süvített a szél, pont tökéletes idő az ő találkájukra.
Fuanna magabiztosan tört előre, menet közben lehajtott a fejét. Kleopátra szőke haja csillámlott, a két csuklóját, és bokáját tetoválás cirádázta, ami olyan hatás keltett, mintha csipkés harisnyafoszlányok lennének.
– Végezzek azzal a lánnyal? – kérdezte a démonnő – Add ki a parancsot.
A sötét homályban, közvetlenül előtte felizzott két vörös szempár. Ez a tekintet mindenkit hátrálásra kényszerített. Aki valaha látta, rögtön meghűlt benne a vér, és sokáig nem jött ki hang a torkán.
– A halálát akarom én is, de Gakushi őrizett alatt tartja – mondta Sasuke tekintélyt parancsolóan, miközben maga előtt tartotta a kardját.
Sólyom formájú székében ülve körbenézett alattvalóin, akik hűségesen követék az utasításait. Egyetlen szavába kerülne, hogy azt az ostoba angyalkát likvidálják, de nem hagyhat úszni egy ilyen lehetőséget. Felbecsülhetetlen értéket talált, így már nem is annyira haszontalan a jóságos bárányka. Bármi áron, de megszerzi magának az erejét.
– Sasuke, ez egyáltalán nem vall rád. Hirtelen most követed a vénember parancsait? Könnyedén eltüntethetjük az útból.
Mély csend állt be a terembe. Egytől egyig feszülten várták a parancsot.
– Hamarosan elkezdjük a tervet. Ügyeljetek arra, hogy ne kezdjenek el gyanakodni rátok.
Mindenki egyszerre mondta, hogy igenis, majd egy nagyobb villám csapott az épület mellé, ami megvilágította a helyiséget. Valamennyien komoran néztek össze. Ez a hatalmas vihar, ami készülődött valami rossz dolognak volt az előhírnöke.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó