Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

1. fejezet

1. Előzmények

 

 

Múlt

 

Mindenki gondolkozik, vágyakozik megtudni, milyen lehet a fény szülötteinek lakhelye. Úgy vélik,makulátlan fehérségben pompázik, nincs nyoma gazságnak, harmóniában és békében éldegélnek a gyönyörű mennyei lények, akiknek idilli hangulatban telnek a napjaik.

Fent, magasan az égen, ahol senki sem jár, két fehér, habcsókos, duci felhőn magaslott a gyémántpalota, ami még a fehér színnél is tisztábbnak hatott, szinte átlátszó tükörhöz hasonlított. Az ablakait víz alkotta, amely átlátszóvá tette az üveget, de ha valaki hozzáért, rögtön felkavarodott, és kör alakban hullámzott. A gyémántlak teteje apró csillag formájú hópelyhekből állt, és néhol fel lehetett fedezni egy-egy lecsüngő jégcsapot, melynek hegyes végén reggelente megcsillant a nap sugara, éjszakánként pedig a hold és a csillagok fénye világította meg. A kastély rengeteg szobával rendelkezett, és azokban több egyszemélyes ágy állt. A berendezések kristályokból épültek, amik törékenynek tűntek, de távolról sem törtek olyankönnyen.

 

Senki sem gondolta volna, hogy az angyaloknak is két nagy csoportja létezik. A gyémánt palotában élő szárnyas fajt Kazukonak hívták, akik jóságosak voltak, és nem szerették a háborúskodást. Békére vágytak, gyógyítottak, szerelmeseket segítettetek összehozni, az esőcseppeket begyűjteni, majd megszámlálni, ki hányat gyűjtött össze. A Yung ágazatban élők, ennek a szöges ellentéte, a hatalom, a hódítások és a harcok mozgatták őket. A méltóságokat külön-külön rangsorba osztották, és az alattuk szolgáló jelentéktelen talpnyalókat feláldozható bábunak tekintették. Elkülönítve éltek egymástól, a Yung faj máltóságai és talpnyalói, de ennek ellenére folyamatosan nagyobb területeket hódítottak meg, így nőtt a hatalmuk is. Kezdtek egyre közelebb kerülni a jó lelkű társaik édenéhez.

Régen, mikor kettévált e két törzs, megszületett a törvény, mely kimondta, hogy soha nem lehetbeleszeretni egy másik csoportba tartozóba. Mikor ez mégis megtörtént, hatalmas botrány tört ki. A krónikások meg is írták ezt a története, hogy mindenkinek tanulságul szolgáljon. A békére bármikor kész társadalom vezetőjének szánt feleség beleszeretett a másik csoportban lévő, kiváló, rangon felüli harcosba. A legenda szerint, véletlenül találkozott a két fiatal egy holdsütötte éjszakán. A kék hajú nő éppen a tóban lubickolt, majd amikor felúszott a felszínre és a ruhájáért nyúlt volna, meglátott az ezüst gömbfényben egy izmos férfit, aki guvadó szemmel pásztázta végig a domborulatait. Nyomban egymásba szeretek, holott szívük legmélyén érezték, hogy ez helytelen. Yahiko, a Yungok hadvezére meg akarta szöktetni a kék hajú Konant, aki Kazuko királyának volt a jegyese, de a terv kudarcba fulladt. 
Amikor a férjelölt meglátta leendőbelijét egy másik férfi karjai közt, tajtékzott a dühtől. Rögtön parancsot adott, hogy fogják el, és verjék bilincsbe a párt. Ezután egy sötét, áporodott kamrába vitette őket, ahol megkínoztatta a szerelmeseket. A rengetek marcangolás után a szeretőket egy cellába vettették, de Yahikot több alkalommal is elhurcolták a katonák.

A narancssárga hajú Yahiko csendben tűrte a rá mért ostorcsapások véres égetését. Éheztették és szomjaztatták, a felső testén pedig több gennyező seb és horzsolás éktelenkedett. Elhagyta az ereje, mozogni sem tudott, az is nehezére esett, hogy nyitva tartsa a szemét. Karja szorosan a teste mellett feküdt, és kézfeje az ördögi pecsétet érintette, melyet a legendává vált démontól, Uchiha Maradától kapott. Fogcsikorgatva megrázta a fejét, elvetette annak a gondolatát, hogy a démonnal kötött szerződés által nyert erejét használja. Nem akart szomorúságot okozni azzal a lánynak, hogy a saját fajtájával végez.

Konannal hangyányit kíméletesebben bántak, a szárnyára és kezére savat öntöttek, mely emiatt, úgy nézett ki, mint az olvadozó gyertya. A szeme láttára megkínzott, megcsonkított szerelme a lelkét darabokra hullajtotta.

Átvirrasztotta az éjszakákat, és megpróbált gondoskodni az ő bátor hadvezéréről. Ahányszor azttapasztalta, hogy Yahiko fáradt, simogatni és énekelni kezdett, mert attól félt, ha hagyja elaludni, akkor soha nem fog felébredni. Konan gyűlölete görögdinnye nagyságúvá dagadt, örült módón kígyó-békát harsogó átkot szórva mind azokra, akik ezt művelték vele. Felháborítónak találta, hogy pusztán a szerelem miatt büntették meg, a szeretet miatt, mely mindenkit megillet. Ilyen eltorzult világban nem akart élni, ennél még a halált is jobban találta.

Tíz végeláthatatlan napig nyomorogtak a kegyetlen bánásmódtól és sérülésektől, mikor kihirdették azítéletüket: együtt maradhattak, de nem az élők között. Ezt a történetet mindenki ismerte, és nagyon ügyeltek rá, hogy elő ne forduljon még egyszer.

 

Jelen

 

A hataloméhes Yungok megtámadták a Shiawase gyémántpalotában élőket. Az úrilak lángolt a terjedő tűz miatt, a nők, a gyerekek és az aggastyánok menekültek, míg a harcosok és fiatal fiúk próbálták visszaverni az ellenséget.

 Egy lány nem tudott kijutni a szobájából, ezért a sarokba húzódott. Arcát a résnyire nyitva hagyott ajtó felé fordította, így tisztán látta, hogyan mészárolja le szüleit egy ellenséges katona. Hangosan felkiáltott, de rögtön a szája elé kapta a kezét, hogy nehogy meghalják majd elbújt a szoba legtávolabbi zugába.Visszatartotta a levegőt, hogy ne szívjon be több füstöt, amikor váratlanul megjelent előtte egy fekete köpenyt viselő férfi. Az arcát kapucni árnyékolta el, de a zubbony alatt észre lehetett venni a vértől csöpögő kardját. A lány rettegett, mikor felnézett, hosszú rózsaszín haja tükrözte állapotát. Azt hitte, hogy ez a katona végzett a szüleivel, mivel a Kaminari harcosok egyforma öltözéket viseltek. Ekkor a titokzatos férfi megragadta, és a falhoz nyomta, és fojtogatni kezdte. A lány alig kapott levegőt, ezért a kezét a nyakához kapta, és megpróbált enyhíteni a szorításon. Majd meglátta támadója arcát, és hűvös, sötét szemeiben a tükörképét. A délceg férfi négy-öt évvel lehetett idősebb nála, és máris könyörtelen harcos hírében állt. Már hallott szóbeszédeket valakiről, aki, ezeket az ismertetőjegyeket birtokolta, ezért megmerte kockáztatni, hogy vele van most dolga. Eddig a két nép békében élt egymással, megtartva a három lépés távolságot, de most megtámadták őket.

Ekkor berohant a szobába egy másik hosszú, fekete hajú és világos lila szemű lány. Pupillája láthatatlanok voltak, de így is tökéletesen látott. Ő az egyedüli, aki észrevette a rózsaszín hajú angyal hiányát. Annyira nagy a felfordulás, hogy könnyen elszakadhattak egymástól a barátok és a lakótársak. Abban a pillanatban egy barna hajú Shiawase hadnagy jelent meg, aki a kardját a kezében szorongatta. A tűz felcsapott, és nem engedte tovább.

– Kiba, de jó, hogy jöttél! Segítened kell Sakurának! – kiabálta Hinata kétségbeesetten, aki nem tudta, hogy mitévő legyen.

Kiba sehogy sem tudott a perzselő lángokon keresztül átvágni, de látta, hogy az ellenség még nem végzett Sakurával, ami a lány számára szomorú és magányos életet ígért. Mivel a törvényük azt írta, hogyha egy Kaminari akár egyetlen ujjal is megérint egy angyalt, majd ezután életben hagyja, akkor az tisztátalanná válik. Abban a pillanatban az ablakon egy szürke hajú férfi tört át és szólt a társának, hogy ideje indulniuk, mert így is több időt vesztegettek el a kelleténél. A fekete palástot viselő férfi odahajolt Sakurához, és a fülébe súgta:

– Most az egyszer megmenekültél.

Azzal elengedte a lányt, aki térdre esett, és kezét fájó nyakához érintette. A férfi lebernyege lángolni kezdett, ami felfelé haladt a testén, de ami furcsán hatott, hogy nem égette meg, hanem ahogy a tűz terjedt, úgy tűnt el. A szürke hajú társa, cseppfolyóssá vált, és hamar úgy nézett ki, mintha egy tócsa lenne, majd elpárologott. A Kazuko had is megérkezett, és oltani kezdték a tűzet, ami vadul támadt rájuk. Hinata a barátnőjéhez sietett, ám Kiba figyelmeztetésére megállt.

- Ne menj a közelébe! Megérintette egy kaminari! Tudod, hogy mi a megszeghetetlen törvényünk!

Hinata megtántorodott, és szomorúan a padlót nézőre szegezte tekintetét. Az esze engedelmességre intette, viszont a szíve arra bíztatta, hogy ne törődjön a törvénnyel. Tétovázva imádkozó pózba emelte a kezét, tekintette ide-oda cikázott a két társa között. Becstelen dolognak tartotta, hogy hátat fordítson Sakurának, de meghozta a döntést. Öntudatosan lépet előre. Kiba morogván rántotta vissza a lányt. Mély érzései miatt nem hagyta, hogy Hinata veszélybe sodorja magát.

Sakura csalódottan állt fel, legszívesebben ordítani lett volna kedve, percek alatt elvesztette a szeretteit, úgy érezte, hogy az élete tönkre ment. Ócsárló pillantások kereszttüzébe került, tudta, hogy senki nem fogja a védelmébe venni. A magány keserű csapdájába jutott.

Halvány reményt keltet benne, hogy Hinata hozzáfordult, de arcának beszédsége mindent elárult. 
 - Hinata – nyögte Sakura reményvesztetten.

A Hyuugának bűnbánóan leroskadt a válla, kibújt Kiba, a kutyaidomár szorítása alól, és se szó- se beszéd kiment.      

Nehezen tudták eloltani a baj forrását, mindenki kivette a részét a lángok megfékezéséből.

Kiba rögtön jelentette a királynak, hogy Sakurát megérintette egy kaminari, de szokatlan módon nem végzett vele. A öreg arcán mély, erőteljes ráncok voltak, és egy bottal járt, aminek a fogó része egy hímoroszlán fejet ábrázolt. Hosszú, fakó szakálla a földig ért, ősz hajával együtt. Az agg vezetőneknagyon nehezére esett a mozgás, és szenilisé is vált az elmúlt több ezer évtizedben. A pontos korát senki sem tudta, már oly sok emberöltőt leélt. Először hümmögött, mivel eddig még soha nem halott olyanról, hogy egy kaminari ne végezzen az ellenségével. Egy ésszerű magyarázatot tudott elképzelni, mégpedig azt, hogy nem jutott ideje rá, azonban ez nem mentesítette a lányt a törvények alól. Ezért kitaszították, senki sem beszélhetett vele. Kapott egy külön szobát, ahol magányosan kellett eltöltenie élete hátralévő napjait. Az ételeket is odavágták elé, hogy éreztessék vele, hogy mennyire megvetik.

 

 

Jó pár nap így telt el, és mikor kimozdult a szobájából, mindenki eltávolodott tőle, nehogy hozzáérjenek. Összesúgtak a háta mögött, és megvetően néztek rá, egyedül maradt. Még be se töltötte emberi év szerint a tizennyolcat, és nem maradt senkije. Az őrségben álló katonák, szívük szerint, leköpték volna. Az őrök még arra is ügyeltek, nehogy beszélni tudjon valakivel. Árgus szemekkel pásztázták minden lépését, hogy senkit se fertőzőn meg a tisztátalanságával. Ameddig be nem mocskolták, sok férfi legeltette rajta a szemét, de Sakura ezt észre sem vette, vagy ha valaki rámenősebben viselkedett, faképnél hagyta. Igazából félt tőlük, megfogadta magának, hogy csak egy férfinak adja oda a szívét, a lelkét, magát, mindenét.

Tizenkét éve tartott egy hatalmas probléma a Shiawase csoportban. Az ok nem más, mint hogy nem születek utódok, mivel a női angyalok közül senki sem akart szülni. Így nem tudtak több fiatalt kiképezni katonának. Sakura nem értette, hogy női társai miért nem szeretnének gyermeket szerelmüktől. Igaz, ő még nem tapasztalta meg a szelemet, de rendületlenül várt arra a bizonyos alkalomra, mikor a gyomrában lepkék fognak repkedni. Kíváncsian várta milyen lesz imádottja, de ezt még a jövő rejti.

Még nincs hozzászólás.